Som Lajos – Piramis story

Beszélgetés Som Lajossal(†) a Piramis egykori alapítójával

A Taurus ex-T:25-75-82 és a Piramis alapítója alighanem megkerülhetetlen alakja a magyar rock történetének. Muzsikált Radics Bélával, hívták világhírű zenekarba, de a hetvenes évek végén és nyolcvanas évek elején elért hazai sikerei is az egekbe repítették. Emellett megjárta a pokol bugyrait, ahogyan ő mondja: meglátogatott más „dimenziókat” is. Feje felett többször meghúzták a vészharangot, ám ő mindannyiszor kivágta magát a már-már reménytelennek tűnő helyzetekből. Az idei Piramis jubileum apropóján beszélgettünk az alapítóval, Lajos megdöbbentően friss emlékezettel idézte vissza életének legjelentősebb mozzanatait.

- Leszögezhetjük, hogy az általad is életre hívott Taurus ex-T: 25-75-82 volt az első, saját dalokkal jelentkező, magyar hardrock formáció. Már az alakulás körülményei is rendhagyóak voltak, aztán viszonylag rövid időn belül a banda megszűnt létezni. Miért volt szálka az akkori kultúrhatalom szemében a Piramis „jogelődjeként” is emlegetett szupergrupp?

1970-ben a Neotonnal Afrikában, Ghánában turnéztunk, az omegás Benkő Laci már előtte megsúgta nekem, hogy Laux megüresedő helyére, aki hamarosan az LGT-be megy, elviszik a dobosunkat, Debreczeni Cikit. Aztán, amikor megtudtam, hogy a zenekar második nagylemezére készül, és hogy az is Pásztor-S.Nagy „szerzői album” lesz, már megszületett az elhatározás, hogy Balázs Fecóval együtt otthagyjuk a bandát. Nem kellett erről sokat győzködnöm őt, mert tisztában volt vele: hiába van Hammondja, ha nem használhatja ki, hiába van tele jobbnál-jobb számokkal, ötletekkel, ha egyet sem írhat a lemezre. 

Ghánából hazafelé tartva Amszterdamban leszálltunk a repülőről, s a repülőtéren találkoztam egy belga ismerősömmel Charle-val, aki gyémántcsiszoló volt. Annak idején, belga és holland mesterek segítségével, én is annak tanultam. Ez az ismerősöm vitt el bennünket a Black Sabbath koncertjére, amely korszakalkotó banda volt akkoriban. Annyira a hatása alá kerültünk, hogy hazatérve elhatároztuk, saját zenekart alapítva, ebbe az irányba megyünk tovább. Miután Debreczeni Cikit várta az Omega, Brunner Győzőre esett a választásunk, aki jó lemezgyári kapcsolatokkal rendelkezett. Ahogy Béla mondta: benne volt a krémben. 

Először egy Emerson, Lake és Palmer-szerű trióban gondolkodtunk - már csak azért is, mert Brunner először nem akart rockot játszani, és így cseleztük ki -, aztán hamar rájöttünk, hogy az akkori gitár-centrikus világban nem tudjuk nélkülözni ezt a hangszert. Gitárosból pedig csakis a legjobbat akartuk, aki nem volt más, mint Radics Béla. Annak ellenére kitartottam mellette, hogy nem a legjobb viszonyban váltunk el egymástól. Még a Tűzkerék korszakban, részletre vetettem anyámmal egy Selmer erősítőt, amit Béla, hogy rendezze kártyaadósságát, eladott. Mintha ez nem lett volna elég, a gázsi osztásnál még tőlem vonta le a Laney ötszáz forintos bérleti díját! Annak ellenére, hogy tisztában voltam a hibáival, mindig próbáltam segíteni neki. Csodálkozott, hogy nem haragszom rá, de azt azért megfogadtattam vele, hogy nem fog inni. Így alakult meg a Taurus.

A Citadellában mutatkoztunk be a szakma előtt, majd ’72. május 1-én tízezer ember jött el az Ifjúsági parkba, hogy megnézzen minket. Óriási tombolás volt. Júliusban már a Kisstadionban játszhattunk a Free előtt, akik már nem az eredeti felállásban léptek fel akkoriban. Paul Rodgers énekes és Simon Kirke dobos mellett két új tag jött be: Rabbit Bundrick billentyűs és a japán Tetsu Yamauchi basszusgitáros. Persze, hogy megettük őket, mert velünk szimpatizáltak az emberek! 

Már ott feltűnt nekem egy fehér Fender Stratocaster gitár - Bélának bordó Gibsonja volt -, amit Zorántól kértek kölcsön. De miért? Erdős mesterkedése állt a háttérben, hogy gyengítse azt a zenekart, amelyet a nép emelt a vállára, és tízezreket tudott megmozgatni. Ettől féltek ők... Győző jóban volt Zoránnal, Balázs Fecót mindenről meg lehetett győzni, Béla véleménye pedig nem számított. Erdős - Brunner aknamunkája folytán - a nagylemez ígéretével zsarolva erőltette be Zoránt a zenekarba, vagyis tette a „csizmát az asztalra”. Én ebben nem akartam részt venni, inkább otthagytam őket. Emlékszem, az utolsó bulinkat Miskolcon játszottuk: az utazás során néma csend volt a kocsiban. Csak annyit kértem: ne az terjedjen el, hogy kirúgtatok a bandából, mert nem így volt, én egyszerűen elmegyek innen...

- Mihez kezdtél azután, hogy elhagytad a Taurust?

Amikor kiderült, hogy Zoránt beveszik a bandába, kértem Bélát, ő is hagyja ott őket: Soldos Laca dobossal csináljunk egy olyan triót, amilyen a Tűzkerék volt. De Béla húzta-halasztotta a döntést, nem mert lépni, mert félt, hogy „nem kerül be a krémbe”… Akármilyen gyenge jellemű ember volt szegény, soha nem felejtem el neki, hogy ő vett rá arra, ne a pénzverdében dolgozzak gyémántcsiszolóként, hanem zenéljek. Mindegy, nem vártam rá. Vadölővel (Váradi László dobos – a szerk.) mindenféle bulit elvállaltam, játszottam a Pannónia zenekarban, de Mogyorósi Lacival Máté Pétert is kísértük. Ha Mogyival találkozom, ma is eszembe jut Máté Péter száma, a Sárga villamos, azzal a borzalmas kórussal.

- Mikor és milyen körülmények között alakult az ős-Piramis?

1973. augusztus 25-én, pont a névnapomon, a multimédiás Hegedűs Lacinál alakult meg a banda. A nevet egyébként Bergendy Pista találta ki, akinek nagyon tetszett az első összeállítás: a Tóth-testvérek - Béla harsona és billentyűk, János alto-szaxofon-, Szigeti Béla dobolt, én basszusoztam, és az utolsó percben érkezett Hanka Péter gitáros. Frontember nem volt akkor, de többen is énekeltünk. Ebből az ős-Piramisból már csak ketten vagyunk életben, a basszus és a dob.

A név pedig kifejezte mindazt, amit valójában akartunk és képviseltünk: öten vagyunk, mint a piramis oldalai és a csúcsra törünk.

Ezzel a bandával egyéves szerződéssel Svájcban jártunk, amikor újra találkoztam Paul Rodgers-el, ezúttal már új zenekara, a Bad Company élén. Magyarországi közös koncertünk után, annak idején hívott a Free-be, mert nem igazán volt megelégedve a japán basszusgitáros játékával. Az enyém tetszett neki, britesnek találta. Hát azért, mert benne van a „brit szellem” – ahogy Béla mondogatta. Annak ellenére, hogy csábító volt, nemet mondtam az ajánlatára, mert nem akartam itt hagyni az országot. Itthon szerettem volna magyarként érvényesülni. 

Szóval, odakint megnéztem a Bad Companyt, nagyon jók voltak. Annak ellenére, hogy Rodgers nem volt jóba a gitáros Ralphs-al és Burrel basszusgitárossal, Kirke pedig némileg más stílusban dobolt. Rodgers, Kirke és Burrel hármasban viszont látogatásra eljöttek a frankfurti reptér melletti klubunkba – itt játszottunk akkoriban -, ahol Bécinek egy jó dobszólója, nekem pedig egy basszusszólóm volt. Ekkor Paul másodszor is felajánlotta, hogy játsszam a zenekarában, ám ismét visszautasítottam. 

Szerződésünk lejártakor hazautaztunk, a második svájci egy évnek már tagcserékkel vágtunk neki: Hanka Peti az asszony miatt itthon maradt, a Tóth testvérek sem vállalták a kinti zenélést, ezért bevettem a csapatba Varannai Pistát; ő az egykori Echóban zongorázott és énekelt, valamint Németh Ottó gitáros-szaxofonos-hegedűst, aki most már nyugdíjas, de korábban a Győri Filharmonikusok vezetője volt. Varannai ajánlására pedig Köves Pinyó lett a dobos a Non-Stopból. Egyébként ezzel a felállással itthon, a Budai Ifjúsági Parkban is felléptünk. 

- Ezután jött billentyűsként Lévay Tibor Szabadkáról?  

Nem, ő később került a képbe. Egy év elteltével, mivel Pinyó épp válófélben volt, hazajöttünk, pedig Hegedűs Laci közreműködésével sikerült még egy svájci szerződést aláírnunk. Ekkor már többször tárgyaltam Révész Sanyival telefonon, de egy aláírt megállapodás még kötötte őt a Generálhoz. 

Közben elmentünk a Műszaki Egyetem híres E-épület klubjába, ahol a Nautilus zenekar játszott. Ott figyeltem fel a fiatal és nagyon jól éneklő Gallai Peti billentyűsre. Egy haverom pedig ajánlotta Lévay Tibort. Tibinek, ha nem is volt Hammondja, de Fender-pianója igen. Péternek viszont egyáltalán nem volt cucca.  Lévay Tibi egyébként Magyarországon élt, és volt valami ügye a hatóságokkal – csempészés vagy hasonló. Így haza kellett mennie, majd otthon azonnal elvitték katonának. Ígérte, hogy visszajön, de ez nem teljesült. Ez alatt az idő alatt egyetlen kislemezünk jelent meg, a Ne bántsd a madarakat!, ami a Komjáthy György-féle rádióműsorban hangzott el először.

- Hogyan emlékszel a klasszikus felállás első nyilvános szereplésére?

Mikor az FMH-ban 1975. október 25-én bemutatkoztunk, a zenekar már a Köves, Gallai, Révész, Závodi és jómagam, felállásban állt színpadra. Szeptember végén állapodtunk meg Sanyikával, akkora szánta el magát, hogy otthagyja a Generált. A Vár klubban találkoztunk, ahol megkérdezte, hogy áll-e még a Piramisba való meghívás. Miután egymás tenyerébe csaptunk, örömömben, ölben vittem fel az első emeletre. 

Az egy hónappal későbbi, előbb említett bemutatkozó bulit nagyon jó hangulatban nyomtuk, ha az nem is volt még hibátlan. Pinyóval volt egy kis baj, nem tudta tartani a tempót: hol gyorsult, hol lassult. Sanyi pedig az új nóták szövegeit nem tanulta meg rendesen, én súgtam neki a sorokat. Az első bulira gyakorlatilag teljesen kész volt az első Piramis lemez anyaga, nagyon sokat próbáltunk rá.

- Miként volt lehetséges, hogy az akkor élvonalbeli bandának számító brit Mud együttessel közös műsorban szerepeljetek Lengyelországban?

Turistaként utaztam Lengyelországba a Rolling Stones koncertjére, ahol megismerkedtem egy Jirzi Romanski nevű szervezővel. Ő a Paggart koncertszervező iroda egyik főnöke volt, és persze rögtön beajánlottam neki a Piramist. Amikor eljött Pestre, meghallgatta a zenekart, nagyon tetszett neki. 

Ezek után gyorsan leszerződtünk egy turnéra, ahol az angol Mud előzenekara lehettünk. Utolsó bulinkat Katowicében játszottuk, ahol épp kinn volt a Magyar Televízió ifjúsági osztályának forgatócsoportja. A Mud buliját kellett rögzíteniük, s mivel nagyon jó kapcsolatom volt velük, el tudtam intézni, hogy a Piramist is felvegyék. Igazán akkor kezdtünk országosan ismertté válni, amikor 1976 elején a televízió leadta a katowicei koncertet.

- A Piramis önálló koncertjét tehát leadta a TV, nagylemezek jelentek meg, emellett országos turnékon népszerűsítette magát a zenekar. Mindezek ellenére több nyilatkozatodban is elhangzott, hogy a hanglemezgyári vezetés igyekszik betartani nektek. Vajon mi lehetett a kifogás ellenetek, hiszen nem csövesként éltetek, sőt a zene is emészthetőnek bizonyult a külföldi keményvonalasokhoz képest…

Valóban, nem tartoztunk a P.Mobil-Beatrice vonalhoz. Erdőssel nem voltam rossz viszonyban, meg is jegyezte: Som, ha téged kidobunk az ajtón, visszamászol az ablakon! Ha tárgyalni mentem vele, mindig mondtam, hozza magával az igazgató elvtársat is, mert „kicsi a Bors, de Erdős”. Tudtam, hogy a döntés igazán Bors Jenő kezében van. 

A normális viszony miatt most előbb jutottunk lemezlehetőséghez, mint a többiek. Féltek tőlünk és nem tudták eldönteni, mi a jobb: ha segítenek, vagy ha betartanak nekünk. Nagy mozgatóerő volt akkoriban a Piramisban, ez aggodalomra adott okot a fentieknél… 
Utólag azt mondom, jó üzletnek bizonyult nekik a Piramis, amit a Taurusnál annak idején még nem ismertek fel. Vagy, ha fel is ismerték, a tömeg mozgósításától való félelem erősebbnek bizonyult az üzletnél.

- Két szövegíróval is dolgoztatok, miközben a lemezborítókon a zenekar belső tagjai voltak feltüntetve szerzőként. Horváth Attila és S.Nagy István nem sértődtek meg?

S.Nagy nem sértődött meg, mert ő szinte az egész szakmának írt. Ha nem hivatalosan, hát fű alatt. Nehéz dolgom volt, mert Attilával baráti viszonyban voltam, ő nem vette jó néven ezt a módosítást. Akkoriban úgy gondoltam - jó, vagy rossz értelemben -, hogy egységben az erő. 

Ezt az egységet nem akartam megbontani egy külsős szerző nevével, ezért gondoltam úgy, hogy kizárólag az öt zenekari tag szereplejen a lemezborítón. Attila ettől függetlenül megkapta a pénzt a munkájáért. Ma már úgy látom, hibáztam, tisztességesebb lett volna a valódi szövegírókat feltüntetni… 

- S, ha már a dalszövegeknél tartunk: olyan gondolatvilágot jelenítettek meg, amely épp egybevágott a periférián sodródó fiatalság életérzésével. Tudatosan vállaltátok föl ennek a rétegnek az ún. „érdekképviseletét”, vagy csak egyszerűen „eltaláltátok” őket?

A szövegeket nyilván nem én írtam, de én voltam a zenekar ideológusa. Már akkor – és azóta is, egész életemben - lázadó voltam, amikor a Rekord együttesből átmentem a Tűzkerékbe. És ez a hatvanas évek vége felé történt. Ezt a nemzedéki lázadást, a „brit szellem” vezérelte. A dalszövegek ezt az életérzést testesítették meg, ráadásul Attila nagyon értett a gyerekek nyelvén. 

A Kívánj igazi ünnepet, A dal, a Kóbor Angyal, az Ajándék, a Ha volna két életem mind-mind nemzedéki himnuszokká váltak. Tudatosan követtük ezt a vonalat.

- A rocktörténet szakírói Piramis-jelenséget emlegetnek. Egyetértesz a megfogalmazással? Ha így látod, mit gondolsz, milyen összetevők alakították ezt a trendet?

Mindenféle munkásbrigádok, úttörőőrsök vették fel a nevünket, amelyeket túlzásnak tartok. Minden kornak, korszaknak megvan a maga túlzása, miért pont mi maradtunk volna ki belőle? Egyáltalán nem tetszett a dolog, de ugyanakkor megtisztelő volt. Anyám négy vagy öt nejlonzacskóban hordta haza a postáról a rajongói leveleket.

Ezt a felfokozott érzést az váltotta ki a gyerekekből, hogy a szülők magukra hagyták őket. Reggeltől estig robotoltak, nem nagyon volt idejük, vagy nem nagyon akartak foglalkozni velük. Aztán a gyerekek találtak valamit, amiben az érzéseiket, gondolataikat hallották vissza. Ilyen értelemben létezett a Piramis-jelenség.

- musicmedia.hu -

Rockhírock

  • 2019, október 10

    50 éves a Uriah Heep! A legendás brit hard rock zenekar legutóbbi, 25. lemeze a 2018-as "Living the Dream", mely a kerek évforduló mellett a 2020-as turné apropójaként is szolgál majd: Budapesten február 5-én, a Barba Negra

  • 2019, október 7

    Nyolcvanéves korában elhunyt a rocktörténelem egyik legnagyobb dobosa,  Peter Edward „Ginger” Baker.  Legtöbben az Eric Clapton-féle Cream alapító tagjaként ismerték, mint a hatvanas évek klasszikus bluesrock stílusának mesterét, de

  • 2019, október 5

    A Beatles albumának új kiadásán az eredeti dalok mellett eddig nem hallott felvételek is szerepelnek.

    Megjelenése után 50 évvel ismét visszatért a slágerlista élére a Beatles Abbey Road című albuma az Egyesült Királyságban. Az

  • 2019, október 3

    A londoni pub rock-csoport nyilatkozata szerint Masters halála „hatalmas sokk a zenekar és a család számára”.

    Barrie Masters, az Eddie and the Hot Rods brit pub rock zenekarának frontembere 63 éves korában halt meg.

  • 2019, szeptember

    John Henry Bonham
    1948.05.31. - 1980.09.25.

    1980. szeptember 25-én alkohol hatására bekövetkezett légzészavarban meghalt John Bonham dobos. Ezzel a Led Zeppelin földi pályafutása véget ért - a tagok nem akarták Bonzo nélkül

Oldalak