Az LGT Angliában

Great Western Express fesztivál 1972

Az angliai Lincoln mellett május 26-29. között megrendezett Great Western Express fesztivál az év egyik kiemelkedő zenei eseménye volt. A szigetországból és Amerikából 35 együttes lépett fel a fesztiválon. Többek között a Faces, Slades, Joe Cocker, Rory Gallagher, Beach Boys, Lindisfarne, Stone the Crows, Strawbs, Humble Pie, Sha na na, Heads hands and feets, Don McLean. A kontinenst három együttes képviselte volna, köztük a magyar LGT. A tervbe vett másik két kontinentális zenekar közül a német Rattles - mint ahogy az néha előfordul a zenekarokkal - átalakult, így már nem felelt meg a fesztivál követelményeinek. A holland Focust pedig félórás késése miatt a fesztivál szigorú "kormányzósága" nem engedte a színpadra. Az esemény átfogó képet adott a hetvenes évek korszerű populáris zenéjéről, amelyet egyre inkább a magas fokú, biztos hangszertudás, az igazi zenei értékek felmutatása, árnyalt, átélt megfogalmazás és rockos hangvétel jellemzett a korábbi, inkább hangerőre és külsődleges eszközökre épített hatás helyet. A kommentárok szerint a hetvenes évek popzenéjének "történelmi" állomása volt ez.

A Londonból Lincolnba vezető úton eső, szél, hátizsákos gyerekek, eső, szél, ázott ruhájú, ázott arcú mosolygós hátizsákos autóstoppos gyerekek. Visszaintenek a szereléssel dugig tömött piros mikrobuszunknak. A Great Western Express fesztivál színhelye egy, a kelet-angliai Lincoln melletti farm. Késő este van már, mire megérkezünk. Egy városnyi ember gyűlt már össze. Sátrak, kocsik, lakókocsik, ezrei sorakoznak, zenével telik meg az eső. A kedvesen erélyes őrök végül bebocsátanak a színpad mögötti, a közönség elől elzárt területre, nagy a boldogság, ahogy a háromnapos autóút után simán megérkeztünk és nem késtünk el. Megtudjuk, hogy másnap, szombat kora délután játszunk. Körbe járunk egy kicsit, lemegyünk az óriási, ponyvatetős színpad elé, már megy a program, piros, sárga, zöld fények ömlenek a deszkákra, átszínezve még a zenét is, amit Rory Gallagher játszik éppen.

Kétoldalt hatalmas mozivásznon nézzük fekete-fehérbe az arcát, ujjait, ahogyan lefogja a húrokat, hangoktól lezárt szemét, ahogy a két televíziós kamera többszörös életnagyságban vetíti. Arrébb villanyújság, két óriási reflektortorony, nyüzsgő emberek, a lábunk alatt zizegő szalma. A sár és eső ellen szórták a földre és ettől olyan az egész, mint egy északi ünnep. Csupa ezüst. Egy kívánságunk van még, hogy tisztuljon ki az ég. De nem teljesülhet minden, másnap szürke felhők alatt hordja ki a számtalan road-manager szerelésünket a színpadra. Presser az orgonáját helyezgeti, Laux számtalan dobjai egyikét csavarozza. A technikusok bekapcsolják a saját szerelést az általános WEM-erősítésbe, végigpróbálják a mikrofonokat - közben lemezprogram megy. Mikor kész minden, a disc-jockey bemutatja a közönségnek az LGT-t.

Frenreisz röpke üdvözlő beszédet rögtönöz angolul és megköszöni a tapsot. "Hej, én szólok hozzád" - nyitja meg Presser énekével a műsort. Az első szám után pici hangolás, a 220 voltos orgona nem barátkozott meg az Angliában szokásos 240-es feszültséggel. Egyik szám, a másik, taps, oldódnak a kezek, arcok, hangok. A közönség érzi a zenét. Az LGT-kompozíciók után egy, a közönség számára ismerős dalt játszanak, Neil Young Chicagóját. Még egy számra van idő - int a színpadi igazgatóság. És akkor: Ezüst nyár. Szólnak a dobok, a conga, az ének, a ritmust átveszi még a levegő is, lent meg tapsol, táncol a sok ember. Mintha csak itthon lennénk, és mintha rég ismerne mindenki minket. Örömet látok. Nevetést és örömet.
Adamis Anna

Ez év legjelentősebb zenei találkozójára, a Great Western Express fesztiválra már hetekkel ezelőtt izgatottan készült sok ezer angol és amerikai fiatal. A plakáton hatalmas gőzmozdony, mintha csak az LGT-t jelképezné, amely szintén részt vett a zenel találkozón. Az angliai és svédorszagl turné után élményeikről faggatom Frenreisz Károlyt, Laux Józsefet, Presser Gábort, Barta Tamást és szövegírójukat, Adamis Annát. — Meséljetek a helyszínről! — Lincoln mellett egy hatalmas füves térségen került megrendezésre a fesztivál. Már hónapokkal előtte elkezdődött az ideiglenes épületek, parkolóhelyek, üzletek, higiéniai helyiségek és az Óriási színpad építése — teszi elém a térképet Frenreisz Károly.
 — Kik léptek fel?
 A felsorolást Laux József kezdi: — Harminc-negyven együttest és énekest hívtak meg; a hetvenes évek legjobb angol és amerikai képviselőit. Köztük a Faces, a Slade, a Stone The Crow, a Heads, Hands and Feet, a Lindisfarne, a Beach Boys együttest, Don McLeant. A három európai közül végül is csak mi léptünk fel; a Focus elkésett, így őket diszkvalifikálták. A Rattles új felállása nem felelt meg a rendezőség követetelményeinek.
— Hogyan zajlott le egy műsornap? — kérdem Barta Tarnástól. A szigorúan betartott időtartamú koncertek között lemezműsort hallgattak a fiatalok. Délelőttől késő estig váltogatták egymást a zenekarok, amelyeket John Peel, az egyik legnépszerűbb disc-jockey konferált be.
— Mi a véleményetek a közönségtől?  — Olyan lelkes és zeneértő, fiúk, lányok jöttek el ide, akik nem sajnáltak a tapsot. Mint a képeken lákbátód rak elém egy halom frissen készült fotót Adamis Anna —, az eső ellenére is nagyszerű volt a hangulat
— Melyik együttes aratta a legnagyobb sikert?
Presser Gáboré a szó:
— Különböző stílusok, új és régi nagy zenekarok kavalkádja volt ez a négy nap. Mindnyájan kiváló zenészek és énekesek. Ilyen gárdából kiemelkedni valami olyan plusszal, egyedi teljesítménnyel lehetett csak, mint amilyen a Faces-nél Rod Stewart elementáris szólóéneke, a Slade különleges ritmusa és ruházata, a Beach Boys klasszlkus vokális dalai voltak. Számunkra a Lindisfarne voIt a legrokonszenvesebb ;természetes előadásmód, kiváló hangszertudás jellémzi a produkciójukat. Hatalmas tapsot kaptak, csakúgy, mint a trubadúr kiállású Don McLean, akit ma második Bob Dylan-ként emlegetnek. Don az Ifjúsági Magazin számára dedikálta az egyik fényképét. Az énekesnők közül Maggie Hell volt a legernlékezetesebb. A Locomotív GT, bár ismeretlen volt a közönség számára, szintén megállta a helyét a nagy nevek között. Az Ezüst nyár-nál tapsoltak a legtöbben. A New Musical Express, mely a legtekintélyesebb  popzenei lap, hosszabb cikkben méltatta koncertjüket. Ebből csak egy  mondatot idézek: „Ez a négy kiváló zenész bizonyítékát adta annak, hogy a viág rockzenéje nem egyenlő Anglia és Amerika zenéjével." Részletesebben Laux József és Frenreísz Károly játékát emelte ki a cikkíró.
 —Lincoln után egyenesen Svédországba utaztatok?
— Igen. Északon egyetemi klubokban léptünk fel.
 — Hogyan alakul az elkövetkező hetek programja? — E hónap második felében Jugoszláviában koncertezünk. Szeptemberben játszunk a Kistadlonban, és megjelenik második nagylemezünk is.
Elek Lenke

- Film, Színház, Muzsika 1972 -

Rockhírock

  • 2018, november 4

    A Bohém rapszódia a Queen zenéjének és a banda rendkívüli énekesének kirobbanó története. Freddie Mercury fittyet hányt a sztereotípiákra és ellenszegült a konvencióknak, így vált belőle a világ egyik legkedveltebb zenésze. Tanúi

  • 2018, október 22

    Kevés olyan magyar banda van, amely a Piramishoz hasonló őrületet váltott ki a tömegekből. Révész Sanyi és társai valami olyasmit jelentettek a magyar tiniknek, mint a jóval szerencsésebb angolszászoknak a Black Sabbath vagy a Led Zeppelin.

  • 2018, október 15

    Noha már az 1969-es Woodstock előtt is voltak hasonló rendezvények (Monterey Pop Festival, Isle Of Wight Festival), mégis szinte mindenki a – hivatalos nevén – Woodstock Music & Art Fairt tartja a mai zenei fesztiválok ősatyjának. A Woodstock 50.

  • 2018, szeptember

    Rocktörténelmi helyszínné lett az abonyi vasútállomás melletti kiskocsma 1984. április 6-án. Itt és ekkor lépett fel a P. Mobil több rekesz Kőbányai világosért és több tányér pacalért. S egy nagy alumínium fazéknyi

  • 2018, szeptember

    Radics Béla (Budapest, 1946. február 6. - Budapest, 1982. október 18.) gitárvirtuóz sorsa szimbolikusan jeleníti meg a diktatúra évtizedeit, a rendszer által támogatott munkásosztály gyermekének lehetőségeit. A magyar Jimi Hendrixként is emlegetett, progresszív és blues zenét játszó gitáros első együttesével, a Sakk-Mattal még felléphetett a Budai Ifjúsági Parkban, önálló lemezt azonban nem

Oldalak