Hard Rock Magazin

Feliratkozás Hard Rock Magazin hírcsatorna csatornájára
Frissítve: 2 óra 1 perc

Neal Morse – Új dalokkal köszönti a karácsonyt

sze, 12/25/2019 - 13:49

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:8.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:107%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri",sans-serif; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:8.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:107%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri",sans-serif; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;}

Karácsonyi dalokkal jelentkezett Neal Morse. A zenész új és régi felvételeket is megosztott a rajongókkal, melyek a folytatásban hallgathatóak meg.

tovább

Coldplay: Everyday Life

k, 12/24/2019 - 17:40
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2019
Kiadó: 
Warner Music Group
Weblap: 
https://www.coldplay.com/
Stí­lus: 
alt-pop rock
Származás: 
Anglia
Zenészek: 

Guy Berryman – basszus, ütőhangszerek, taps
Will Champion – dobok, ütőhangszerek, billentyűs hangszerek, vokál
Jonny Buckland – gitár
Chris Martin – ének, gitár, billentyűs hangszerek, zongora, taps

Közreműködők:

Davide Rossi – húros hangszerek
Norah Shaqur – vokál
John Metcalfe – húros hangszerek
Paul Van Haver ’Stromae’ – vokál
Femi Kuti – kürt
Gbenga Ogundeji – trombita
Omorinmade Anikulapo-Kuti – alt szaxofon
Ayoola Magbagbeola – tenor szaxofon
Ayodeji Adebanjo – tenor szaxofon
Babatunde Ankra – harsona
Drew Goddard – gitár
London Voice Choir – kórus
Tiwa Savage – vokál
Dr. Shahrzed ’Sherry’ Sami
Marianne Champion – vokál
Jacob Collier – vokál
Samir Joubran – arab lant
Wissam Joubran – arab lant
Adnan Joubran – arab lant
Daniel Green – vokál, programozás, billentyűs hangszerek, hangeffektek
Rik Simpson – vokál, programozás, billentyűs hangszerek, hangeffektek, kórus
Bill Rahko – vokál, programozás, billentyűs hangszerek, hangeffektek, kórus
Made Kuti – gépzongora
Max Martin – billentyűs hangszerek, programozás

Kórus:

Mabvuto Carpenter
Denise Green
Stevie Mackey
Neka Hamilton
Surrenity XYZ
Lamarcus Eldridge
Dorian Holley
Marwa Kreitem
Nadeen Fanous
Garine Antreassian
Bashar Murad
Apple Martin
Moses Martin
Ben Oerlemans
Aluna Donald
Jocelyn 'Jozzy' Donald

Dalcí­mek: 

CD 1 – Sunrise:

01. Sunrise
02. Church
03. Trouble In Town
04. BrokEn
05. Daddy
06. WOTW / POTP
07. Arabesque
08. When I Need A Friend

CD 2 – Sunset:

01. Guns
02. Orphans
03. Èkó
04. Cry Cry Cry
05. Old Friends
06. بنی آدم
07. Champion Of The World
08. Everyday Life

Értékelés: 

A Coldplay úgy vonult be a köztudatba, hogy rádióbarát módon közelítettek a U2 stílusjegyeihez. Ezzel nagyon eltaláltak valamit, mára olyan népszerűségre tettek szert az 1996-os megalakulás óta, ami szinte egyedülálló. Az egykori egyetemi banda eladott 75 millió lemezt (ebben még nincs benne az új album!), a Facebookon 37 millióan kedvelik őket, a Spotify-on ők a világ 17. legtöbbet hallgatott előadói. Ilyen előzmények után bátran mertek újítani a nyolcadik stúdióalbumukkal, ami cseppet sem lett közhelyes, sőt…

Már a beharangozás sem volt hétköznapi, októberben a világ több nagyvárosában fekete-fehér, 1919 évszámmal ellátott (és határozottan abból az évből származónak látszó) óriásplakátokon hirdették az év végére várható új anyagot. A plakáton rejtélyes figurák bukkantak fel a zenekar mellett, az egyik nagy valószínűséggel Nietzsche, a nagy filozófus volt. Később 500 kiválasztott rajongó hagyományos írógépen készült és dedikált postai levelezőlapon értesült, hogy vége a hibernációnak, mert jön az új album, amin az elmúlt 100 évben dolgoztak, aztán szerte a világon, több újságban apróhirdetésben jelentették meg a dalok listáját és szövegét. A hab a tortán az volt, hogy a megjelenés napján a jordániai Amman citadelláján két részletben, zárt körben előadták az egész lemezt, amit a YouTube élőben közvetített.

Az album csupa rejtelem, direkt és burkolt célzás, tele van titokzatos utalásokkal és rövidítésekkel, zenei- és filmrészletekkel, hangmintákkal, van benne ajánlás Brian Enónak és zulu nyelven Mandelának, ködös idézetek Bob Dylantől, a jazzlegenda Alice & John Coltrane párostól és másoktól, illetve helyet kapott eredeti nyelven Saadi Shirazi, a XIII. századi perzsa költő verse. Tizensokadik végighallgatás után se tudtam teljesen megfejteni a projektet, és még a szövegekkel nem is foglalkoztam komolyabban, de az egyértelműen átjön, hogy a tolerancia és a multikulturális nyitás jegyében vonták be a lemez mondanivalójába az arab világot, jelzésértékű, ahogy Chris Martin a promó koncertvideó elején kelet felé hajol az imaszőnyegen.

Dupla albumként promótálták az anyagot, ami csak a bakelit verziónál valósult meg fizikailag, CD formátumban egyetlen lemez lett belőle, ami két jól elkülöníthető részből áll. ’Sunrise’ és ’Sunset’, azaz Napkelte és Napnyugta, mindkét blokkot egy-egy 900 évesnek feltüntetett, féloldalas ájtatos idézet vezeti be, csak annyi eltérés van közöttük, amit a két rész különbözősége indokol, de hogy kitől származik az idézet, azt nem sikerült kideríteni, mert az aláírásban szereplő Habibi jelen esetben valószínűleg nem egy személy neve.

Határozottan kísérletezős album született, akár ötletgyűjteménynek is nevezhetném, ha nem lenne ilyen komoly koncepció mögötte, viszont a rapszodikus váltások mellett (és ellenére) olyan szellősre szerkesztették a produkciót, hogy egyáltalán nem tolakodó benne az önmegvalósítás. Olyannyira szellős, hogy akár egyesével is végig lehet menni a dalokon…

A vonósokkal nyitó Sunrise hangulata olyan, mintha Morricone újraírta volna a ’Jó, a rossz és a csúf’ fogolytáboros témáját, csakhogy itt nem ordít a megkínzott Tuco, ennek a gyönyörű muzsikának pozitív töltése van, ahogy a napfelkeltéknek is. A filmszerű megközelítés végigkíséri az albumot, minden téma láttat valamilyen képi világot, ahogy a következő Church orientális lebegése is a Közel-Keletre repít annak ellenére, hogy van benne egy keretet nyitó „én Istenem, miért hagytál el engem” üzenet, amire csak a lemez végén érkezik meg a válasz. Még ennél is mozisabb hangulatú a Trouble In Town a megtorpanásával, drámai meglódulásával, hogy átússzon a BrokEn gospelébe, ami több, mint furcsa, de indokolható a spirituális üzenete miatt. Az érzelmi hullámvasutazás a Daddyvel folytatódik, ami csodálatos ábrázolása a nem éppen felhőtlen apa-gyermek kapcsolatnak, a lemez (egyik) nagy pillanata.

Simán belefér ebbe a rapszódiába a WOTW/POTP, azaz Wonder Of The World/Power Of The People akusztikus gitáros maszatolása, ami a booklet lábjegyzete szerint még nem készült el teljesen, hát ebben van valami. Az Arabesque az első olyan dal a biztos háromból, ami eladná a lemezt akkor is, ha a többiben citerán játszanának Wagner-feldolgozásokat, de itt nincs citera, ellenben van nagy adag fúvósszekció, meg Michael Jackson Thrillerjének (a dalnak) a szerkezete a dramaturgiában (érdemes meghallgatni, tényleg ott van).

A ’Sunrise’-felvonást a gregorián When I Need A Friend vezeti le, újabb stílus a kavalkádban, és lehet sejteni, hogy valami más fog következni.

Nem teljesen világos, hogy a „B” oldal első számát miért kellett kilenc részre osztani, amiből az első nyolc mindössze pár másodperces, és vagy csendet vagy madárcsiripelést vagy a Westminster apátság harangjátékát tartalmazza. Ebből robban elő a harsány akusztikus gitáros, dühösen fuckingolós és kritikus Guns, a nap előrehaladtával nő a feszültség, amit kissé felold a „második a háromból” Orphans. Ez teljesen tipikusnak mondható a Coldplay sikerdalai között zenei értelemben, de a mondanivaló egyáltalán nem vidám, mert a háborgó Közel-Keletre céloz kendőzetlenül.

Az édesbús afrikai reálromantika jegyében született az Èkó, az alig háromperces dallamcsoda, amit a Cry Cry Cry vált a buddhizmusban gyökerező üzenetével és a faék egyszerűségű egy szál zongorás megközelítésével. (De énekből ötös!) Az Old Friends újabb csoda egy darab egy szál gitáron, határozottan Tommy Emmanuelt idézve, aztán következik a címlistában arabul látható dal, a Bani Adam, azaz Ádám gyermekei, amely az 1258-ban született perzsa vers nagyon hiteles narrációjának felvezetése egy szépséges zongoratémával. Átúszás a harmadik telitalálatba, Champion Of The World, amely tisztelgés a fiatalon elhunyt Frightened Rabbit-énekes, Scott Hutchison előtt, a dalba beleszőtték az ő egyik szerzeményének részletét, ezért fel is tették a társszerzők listájára.

’Sunset’ felvonás vége, a címadó Everyday Life dallal zárul a mókatár, amely kicsit megint tipikus Coldplay, de nem emelkedik ki az album magas művészi színvonalából. Viszont megadja a keret másik felét, amely pozitív üzenetet hordoz a Hallelujah zárszóval, ami annyit tesz, hogy „én Istenem, mégse hagytál el engem”.

Már csak azért kell szurkolni, hogy a banda megtalálja azt a koncertszervezőt, aki megoldja az albumot népszerűsítő karbonsemleges világkörüli turnét, mert sajtóközleményt adtak ki arról, hogy csak így hajlandók turnézni. A cél nemes, de idáig se volt olcsó dolog egy Coldplay-koncertre bejutni, de ez biztosan odabaß a jegyáraknak, arra lehet számítani, ahogy arra is, hogy valaki majd megoldja a dolgot. Az album bevételeinek egy részét újraerdősítési célokra fordítják.

Összegzés: 

A Coldplay sikerei csúcsán merte vállalni a kockázatot, hogy szakítson az aréna-poprocker státusszal, és nyisson a harmadik világ felé mind a zenét, mind a mondanivalót illetően. Nagyot alkottak ezzel az egészen egyedülálló hozzáállással. Nekem kicsit sok a spiritualitás az anyagban, és zavar, hogy nehezen feltörhető kódok vannak az üzenetekben, de az album nagyon kerek lett, rajta van a 2019-es listámon!

Dátum: 
2019. december 24
Pontszám: 
9
Szerző: 
Dzsó

Mark Morton – Pearl Jam- és The Black Crowes-feldolgozás is lesz az új EP-jén

k, 12/24/2019 - 10:45

Akusztikus középlemezzel indítja 2020-at Mark Morton. A Lamb Of God gitárosa ráadásul az új kiadványra neves vendégeket is meghívott.

tovább

Me And That Man – Nergal karácsonyi dala

k, 12/24/2019 - 10:29

A Behemoth főnöke sem hitte volna, hogy egyszer karácsonyi dallal jelentkezik, de végül ez is megtörtént. Azt azért tegyük gyorsan hozzá, hogy a Burning Churches cím nem éppen nyugodt karácsonyi hangulatot hordoz.

tovább

Pete Townshend – „Részben mi találtuk fel a heavy metalt”

k, 12/24/2019 - 08:21

A The Who december hatodikán adta ki tizenkettedik stúdiólemezét, 'Who' címmel, ennek apropóján Pete Townshend interjút adott a Toronto Sunnak, és bizony mondott pár érdekes dolgot a zenekarról.

tovább

Wolfpakk – Ötödször is támad a falka

k, 12/24/2019 - 08:17

A két szenvedélyes zenész, Michael Voss (ex-Casanova, Mad Max) és Mark Sweeney (ex-Crystal Ball) visszatér a Wolfpakk ötödik zenei remekével, mely 'Nature Strikes Back' címmel – és 32 zenész vendéggel – január 24-én jelenik meg a Massacre Recordsnál. Az első bemutatott dalt Michael Sweettel közösen éneklik.

tovább

The Who: Who

h, 12/23/2019 - 19:55
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2019
Kiadó: 
Polydor
Weblap: 
https://www.thewho.com/
Stí­lus: 
hard rock, blues
Származás: 
Nagy-Britannia
Zenészek: 

Roger Daltrey – ének
Pete Townshend – gitár, ének (8)

Közreműködik:

Carla Azar – dob (3, 10)
Matt Chamberlain – dob (6)
Joey Waronker – dob (5, 8, 11)
Zak Starkey – dob (1, 2, 4, 7)
Pino Palladino – basszusgitár (1, 2, 4, 5, 6, 7, 8, 11)
Gus Seyffert – basszusgitár (3, 9, 10)
Benmont Tench – billentyűsök (1, 3, 10)
Gordon Giltrap – akusztikus gitár (11)

Dalcí­mek: 

01. All This Music Must Fade
02. Ball and Chain
03. I Don't Wanna Get Wise
04. Detour
05. Beads on One String
06. Hero Ground Zero
07. Street Song
08. I'll Be Back
09. Break the News
10. Rockin' in Rage
11. She Rocked My World

Értékelés: 

Az angol zenekar ötvenöt éves fennállása alatt tizenkét stúdió albumot adott ki. Sosem kapkodták el az új dalok írását, a hetvenes években is két-háromévenként adtak ki friss anyagot, 1982-től pedig huszonnégy évet kellett várni. Most „mindössze” tizenhárom év telt el, és lássunk csodát: megjelent egy új The Who album, amit évek óta ígérgettek.

Határozott a kezdés, az All This Music Must Fade, benne a cinikus kezdő sor: „Tudom, hogy utálni fogjátok ezt a dalt”. A már korábban megismert politikus szövegű, Kubát és a hírhedt guantánamói támaszpontot felidéző Ball And Chain is nagyon jellegzetes dal tőlük: a kezdeti basszusgitár-dübörgés egy az egyben a néhai John Entwistle-t idézi, a több ritmus- és témaváltásra, mennydörgő erejű gitárra tuti beindul a közönség. Az I Don’t Wanna Get Wise is hasonló, ebben talán van egy kis líra. A cím – „Nem akarok bölcs lenni” – a My Generation „Remélem, meghalok, mielőtt megöregszem” sorával párhuzamos. És nem ez az egyetlen múltra való utalás, hiszen a Detournak már a címe is beszédes: a Detours zenekart tartják a The Who elődjének, amit még Roger Daltrey alapított tinédzser fejjel. A dal – bizonyára nem véletlenül – hasonlít a nagy slágerre, a Magic Busra és a szövegben akadnak utalások régi dalaikra. És innentől egy darabig inkább dallamok, lágyabb zenei témák viszik a prímet: A Beads On The String és a Hero Ground Zero két énekközpontú szerzemény, hasonló a zenei világuk, mint a ’Tommy’ rockoperának. Az utóbbiban is hallható pár erős gondolat: „Végül minden vezető bohóc lesz”, vagy „Minden rocksztár filmet akar csinálni” – utalva a töménytelen mennyiségű életrajzi rock and roll filmre, de az is lehet, Daltrey önmagát fricskázza meg, hiszen ő sem kevés filmben játszott. A Street Song is a slágeres vonalhoz tartozik, a szövegben a múltról lamentálnak, a középpontban egy elmúlt szerelemről hallunk gondolatokat. Ennek a dalnak vajmi kevés a köze a rockműfajhoz, a háttérben dolgozó vonósok is a szórakoztató zenei vonalat erősítik és ez az egyetlen, amit Pete Townshend énekel. A Break The News a kakukktojás: akár még sláger is lehet, hasonló ahhoz, amit Mike Oldfield csinált a nyolcvanas évek első felében, manapság az ilyen „salalalala” szerzeményeket inkább a YouTube-on egy szál gitárral tevékenykedő lányok és legények szoktak rittyenteni. (Ed Sheeran csak szeretne ilyent írni.) Ezt nem is Pete Townshend, hanem a testvére, Simon írta. A Rockin’ In Rage érdekes elegye a lírai vonalnak és a zúzós The Who-stílusnak. A She Rocked My World latinos gitáralappal, misztikus énekdallammal, szintén egy érdekes kompozíció, viszont az egész úgy hangzik, mintha a hatvanas évekből felejtették volna itt.

Az album borítója is sok mindent elárul: Peter Blake műve, aki az 1981-es ’Face Dances’ album tasakját is elkészítette, sőt részt vett a Beatles ’Bors őrmester’ fedőjének megalkotásában is. Itt van Chuck Berry és Muhammad Ali – mindketten meghatározó szerepet játszottak a hatvanas évek ellenkultúrájában, a piros busz a Magic Bust idézi, a flippergép a ’Tommy’ nagy slágerét, a Pinball Wizardot. Egy olyan képet látunk a régi időkből, amikor Pete Townshend egy gitárt készül apróra törni, a „Detour” feliratot pedig már korábban megtárgyaltuk. A robogó a mod stílust eleveníti fel, azt a szubkultúrát, melynek zeneileg a The Who volt az egyik legfontosabb képviselője.

Ellentmondásos a The Who karrierje. Az egyetemes rocktörténet legfontosabb albumai közt jó pár The Who alkotás sorakozik. Ők nem dalgyűjteményekben, hanem koncepciókban gondolkodtak a lemezek felvételeinél, a szövegek – ahogy jelen tárgykörben is egyértelmű – épp olyan fontosak, mint maga a zene. Közben tragédiák sorozata érte őket: Keith Moon, majd John Entwistle halála, az 1979-es tömegszerencsétlenség Cincinattiben a fellépés előtt, ugyanakkor Woodstock legnagyobb hősei közt tartják őket számon. Ez a lemez összegzi mindazt, amit tudni kell róluk.

Összegzés: 

Erős albumot hoztak össze: Roger Daltrey hangja most is erőteljes, Pete Townshend is kitett magáért, mint dalszerző, és mint gitáros is. Nem mentek bele újításokba, hozták a The Who szokásos eklektikus zenei világát: dübörgő hard rock nóták mellett jól megférnek a kissé szentimentális, de nagyon kellemes dallamokat hordozó lírai felvételek is. Kár, hogy hazánkban nincs nagy tábora egy ilyen kultikus brit rockbandának.

Dátum: 
2019. december 23
Pontszám: 
8.5
Szerző: 
Bigfoot

Sister Sin – Újra fellobbant a láng

h, 12/23/2019 - 19:05

Négy év után ismét aktív a Sister Sin. A Liv Jagrell vezette svéd gárda a Liv Sin megtorpanása után döntött úgy, hogy újra a lovak közé csap.

tovább

Whitesnake – Klipen a Hey You (You Make Me Rock)

h, 12/23/2019 - 18:45

Tavasszal jelent meg a Whitesnake új albuma, amivel David Coverdale-ék nálunk is jártak. A banda most egy új klipet osztott meg a YouTube-on, mely a lemez Hey You (You Make Me Rock) című dalához készült.

tovább

Simon McBride – Idei termés: 2 önálló EP és egy koncertlemez Ian Gillannel

h, 12/23/2019 - 18:15

Simon McBride remek évet zárt. Általában jó, ha egy előadónak évente egy lemeze kijön, neki sikerült idén két EP-t is kiadnia és Ian Gillan turnégitárosaként szerepel az idén megjelent 'Contractual Obligation' koncertlemez(ek)en is.

tovább

Barbaró Attila és a Bulibanditák – Szólólemezzel jelentkezik a Junkies gitárosa

h, 12/23/2019 - 10:04

Barbaró Attila készülő szólólemezéhez összehívta barátait és zenekart alapított. Egy friss klipes dallal mutatkozik be a Barbaró Attila és a Bulibanditák nevű új formáció élén a Junkies gitárosa, aki tegnap ünnepelte 49. születésnapját. Jövőre, az 50. születésnapjának évében pedig egy teljes új lemezt is kiadnak, a Kedvenc italom a szóda című dal ennek az előhírnöke. 

tovább

Kedvenc lemezeim – P.Mobil: P.Mobil a Fradi pályán – 1994. június 11. (DVD)

v, 12/22/2019 - 19:34

A P.Mobil 1994-es visszatérése remekül sikerült. Kiadtak egy régi-új albumot (’Ez az élet, Babolcsai néni’), és megcsináltak egy nagyszabású újrakezdő bulit a Fradi pályán. Ennek hanganyaga majdnem teljes egészében megjelent, sőt, egy nyolcvannyolc perces film is kijött a buliról, ám a teljes filmre mostanáig kellett várni.

tovább

Katatonia – Készül az új album

v, 12/22/2019 - 13:28

Sokat sejtető képpel és poszttal jelentkezett a Katatonia. A csapat nagy valószínűséggel már a 2016-os ’The Fall Of Hearts’ folytatásán dolgozik a stúdióban.

tovább

Sixx:A.M. – Szöveges videón az X-Mas In Hell

v, 12/22/2019 - 13:02

Nem újdonság a Sixx:A.M. X-Mas In Hell című dala, amit most Nikki Sixxék a közelgő ünnepek alkalmából felmelegítettek egy szöveges videóval.

tovább

Sabaton – Itt a Tunéziában forgatott klipjük a Seven Pillars Of Wisdomhoz

v, 12/22/2019 - 12:44

Nyáron megjelent albumának Seven Pillars Of Wisdom című dalához készített klipet a Sabaton. A különleges helyszínen forgatott videó a folytatásban tekinthető meg.

tovább

Stula Rock – Itt az első dal az ’Örökifjú’-ról

v, 12/22/2019 - 11:29

’Örökifjú’ címmel jelenik meg 2020 elején a Stula Rock zenekar második nagylemeze. Molnár 'Stula' Péter (ex- Mobilmánia, Omen) énekes saját hard rock csapata máris megosztotta az első lemezelőzetes dalt.

tovább

Chick Corea – Negyedszer lép fel a Müpában

v, 12/22/2019 - 08:24

A jazz utánozhatatlan legendája, Chick Corea negyedszer tér vissza a Müpába, ráadásul egy különleges kompozícióval.

tovább

Fekete Zaj Fesztivál 2020 – Tizenöt különleges zenekar érkezik a mátrai fesztiválra (x)

v, 12/22/2019 - 05:30

Megérkeztek a hírek a 2020-as Fekete Zaj Fesztivál első fellépőiről: augusztus 19-22. között többek között az Atari Teenage Riot, a Green Carnation, az Oranssi Pazuzu, a Hexvessel, a Soviet Soviet és a Vulture Industries is fellép majd a Mátrában. A fesztiválra már szállásjegyek is kaphatók, és a Zajongók a hagyományokhoz hűen pár nap múlva, az ünnepek között is találkozhatnak, hiszen idén is vár minket a Fekete Zaj Tél, december 28-án a Dürer Kertben.

tovább

Steve Lee mosolygott ránk odafentről: CoreLeoni, Maxxwell – Dürer Kert, 2019. 12. 11.

szo, 12/21/2019 - 21:32

Három egymás utáni nap koncert = válóok. Így a hétfői Deep Purple után választanom kellett, hogy a keddi Hardline-ra vagy a szerdai CoreLeonira megyek el. Bár jó lett volna élőben hallani a Hot Cherie-t, a Hardline újabb anyagaival nem kápráztatott el, ráadásul Gioelit láttam tavaly is Axel Rudi Pell bandájának élén, és jövőre újra jönnek. Így a másik kivételes torkot, Blackmore új felfedezettjét, a jelenlegi Rainbow-énekest, Ronnie Romerót választottam.

tovább

Sepultura – „A régi Sepultura visszhangja áthatja minden egyes szálát a daloknak”

szo, 12/21/2019 - 14:35

Jövő februárban jelenik meg a Sepultura új albuma, a ’Quadra’, amiről egy új dal máris meghallgatható Last Time címmel.

tovább

Oldalak

Rockhírock

  • 2019, július 21

    Újra Moto-Rock Weekend a Hajdúnánási Gyógyfürdőben!
    Napjaink legsikeresebb zenekarai, 300 nm2-es sörsátor,III. ChiliX Erősevő
    Verseny, Hernyák Imre szkander Európa Bajnok szkander showja,ingyenes

  • 2019, július 19

    Somló Tamás 1947. november 17-én született, zenetagozatos iskolában tanult hegedülni, majd az Állami Artisaképzőben végzett. 

    Első zenekara a részben általa, 1960-ban alapított Atlasz volt, 1964-től viszont már az Omega

  • 2019, július 10

    Koncertsorozattal turnéznak, az év végéig egy új albumuk és a zenekarról szóló könyv is megjelenik.

    Az Omega együttes búcsúkoncertet még soha nem jelentett be és nem is fog, mert az Életfogytig rock ’n’ roll mottó lett, tehát, amíg bírjuk

  • 2019, július 8 -

    Óriásit megy a Cityrocks Hungary által szervezett dóm téri flashmob a nemzetközi közösségi oldalakon.

    A hazai online portáloknak és zenei szaklapoknak köszönhetően egy év alatt már több százezren nézték meg a SzegedRocks2018 rockzenei

  • 2019, június 22

    Ha vasárnap Budapesten lennék, természetesen én is elmennék a Hősök terére meghirdetett Szabadságkoncertre, mert a fellépők közel felét magam is bírom vagy bírtam egykor és szívesen megnézném a sajátos gigaprodukciót, mellyel csak egy hatalmas

Oldalak