Hard Rock Magazin

Feliratkozás Hard Rock Magazin hírcsatorna csatornájára
Frissítve: 2 óra 7 perc

My Sunday Feeling On Saturday: Jethro Tull – Budapest Kongresszusi Központ, 2019. 01. 19.

szo, 01/26/2019 - 19:27

A fene sem tud Ian Andersonon kiigazodni. 2012-ben feloszlatta a Jethro Tullt, ám karrierjét hasonló szellemben folytatta. A zenekar utolsó felállásából megtartotta David Goodier basszusgitárost és Scott O’Hara billentyűst, ám Martin Barre, aki negyvennégy éven keresztül játszott mellette a zenekarban, nem tartott vele. Dobosnak Scott Hammond jött a képbe, gitárosnak pedig egy német tehetséget, Florian Ophalét hívta. 2017-ben gondolt egyet, ha már a Tull is elérte a félszázéves jubileumot, visszavette a nevet, és nem a sajátja alatt koncertezett tovább zenészeivel.

tovább

Mike Tramp – Az új klip témája ellenére nem érzi zsákutcában a karrierjét

szo, 01/26/2019 - 15:42

Dead End Ride címmel jelentette meg 2019-es albumának első klipjét Mike Tramp, a White Lion ex-énekese, de nem érzi úgy, hogy zsákutcában lenne az élete.

tovább

Tankcsapda – Gazdára talált Fejes dobcucca, nem lép fel 2020-ban idehaza a zenekar

szo, 01/26/2019 - 12:48

Gazdára talált Fejes Tomi dobcucca, a nyertes kilétére tegnap a Petőfi rádió reggeli műsorában derült fény. Ráadásul az is kiderült, hogy 2020-ban egyetlen magyarországi koncertet sem adnak a fiúk a tervek szerint.

tovább

Black Sabbath – Padtársak lesznek

szo, 01/26/2019 - 12:25

Birminghamben, a zenekar szülőhelyén állítják fel a rozsdamentes acélból készült ülőalkalmatosságot, melynek ötlete egy rajongójuk, Mohammed Osama fejéből pattant ki, aki egy rövid üzenetben ki is fejezte örömét ezzel kapcsolatban.

tovább

Archaic – A Two Minutes Of Hate című dalhoz forgattak videót a thrasherek

szo, 01/26/2019 - 12:25

Történelmi képekkel és orwelli üzenettel érkezett vadonatúj videoklip az Archaic Two Minutes Of Hate című dalához.

tovább

Madder Mortem: Marrow

p, 01/25/2019 - 18:55
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2018
Kiadó: 
Dark Essence Records
Weblap: 
http://www.maddermortem.com/
Stí­lus: 
alternatív / progresszív metal
Származás: 
Norvégia
Zenészek: 

Agnete M. Kirkevaag – ének
BP. M. Kirkevaag – gitár, ének
Richard Wikstrand – gitár
Tormod L. Moseng – basszusgitár
Mads Solås – dobok

Dalcí­mek: 

01. Untethered
02. Liberator
03. Moonlight Over Silver White
04. Until You Return
05. My Will Be Done
06. Far From Home
07. Marrow
08. White Snow Red Shadow
09. Stumble On
10. Waiting to Fall
11. Tethered

Értékelés: 

A norvégiai Nord-Odal városából 1993-ban elindult Madder Mortem zenekarra néhány éve bukkantam rá. Azóta sikerült bepótolnom lemaradásomat velük kapcsolatban, és izgatottan várom az új anyagaikat. A tavalyi év utolsó negyedében megjelent ’Marrow’ már a hetedik lemezük. A zenéjük az elmúlt időszakban nem sokat változott, de mindig hozták a tőlük elvárt magas minőséget úgy, hogy közben senki máshoz ne hasonlítsanak. Az én olvasatomban a csapat a progresszív metal kategóriába tartozik. Persze nem a Dream Theater fémjelezte módon, hanem a szó eredeti értelmében vett előremutató, senki máshoz nem hasonlítható értelemben.

A zenéjüket nagyon nehéz körülírni. Táplálkoznak a hetvenes évek progresszív rockjából, de megjelenik a doom és a gothic zenék hatása is. A ’Marrow’ egy valódi hangulati hullámvasút, tele káosszal, groteszk hangulatokkal, melyek a rémület és a nevetés együttes hatását keltik, és persze mindezt némi megnyugvással fűszerezve. A Madder Mortem fő vonzereje természetesen Agnete M. Kirkevaag énekesnő hangjában keresendő. Előadásmódja teljesen egyedi. Itt-ott Anneke van Giersbergent idézi finom dallamaival, de ha a zene hangulata úgy kívánja, forgószélként sodor el a pszichopata énjével. Ez a kettősség jelenik meg a zenében is, éppen ezért annyira nehezen befogadható, de ha elkap, már nem ereszt.

A filmzenét idéző Untethered bevezetője után az album könnyedebb tételei közé tartozó Liberator nyitja a lemezt, bár már itt is megmutatják valódi énjüket a félelmetes hangulatú bridge résszel és misztikus refrénnel. Az ezt követő Moonlight Over Silver White már egy súlyosabb tétel. A Hitchcock-filmek elvont groteszk hangulatát idéző verze részeknél feláll az ember hátán a szőr. Az Until You Return andalító hangulatával hódít, ami a húszas évek füstös bárjait idézi meg, amíg fel nem támad az északi vihar, hogy aztán magasan szálló sasként nézze végig a pusztítást, amit okozott. Az anyag minden dalának van valami nehezen leírható hangulata, amit Agnete hangja és teljesen egyedi dallamvilága tesz igazán hátborzongatóvá. Nem operásan és nem is poposan énekel, hanem nőiesen, ha kell, buján, mint egy madame. A korongot hallgatva olyan érzésem támad, mintha egy elhagyatott szellemház halljának közepén ülnék egy széken, és hallgatnám a szellemek horrorfilmbe illő történeteit. A Far From Home nem hiába kapott klipet, emlékezetes refrénje miatt nagy koncertkedvenc lehet. A Costin Chiorenau által készített klip pont annyira beteg és nyomasztó, mint maga a dal.

Az album csúcspontja nálam egyértelműen a kilencperces Waiting to Fall, amely a Neurosis hangulatát idéző ólomsúlyos, monumentális doom témával ront az emberre, amit az énekdallam még tovább erősít. Igazi zárótétel, ami a hossza ellenére is végig képes fenntartani a figyelmet. Ezek után már csak a Tethered fél perces levezetése marad, amely akusztikus gitárral kísért könnyed dalocska a végére.

Összegzés: 

Érzésem szerint a Madder Mortem elkészítette eddigi legjobb albumát. A ’Marrow’ egy nehezen befogadható mű, szépségét azonban az adja, hogy Agnete M. Kirkevaag énekesnő pontosan tudja, hogy mit kíván meg az adott dal hangulata. Remekül vezeti elő azt a kettősséget, amit a zenei alap megkövetel. Néha andalítóan kedves és érzéki, néha hátborzongató, de mindvégig ott rejtőzik benne a valódi szépség, csak hagyni kell neki időt, hogy előbújjon a sötétségből, amely körülöleli.

Dátum: 
2019. január 25
Pontszám: 
9
Szerző: 
Losonczi Péter

Avantasia – Duett Candice Nighttal a Moonglow-ban

p, 01/25/2019 - 17:31

A 'Moonglow' albumról igen bátran egy 11 perces monumentális tételt mutatott be először Tobias Sammet és a kiadó, a Nuclear Blast. Másodiknak épp az ellentéte, a négy perc alatti, slágeres címadó dal került sorra, melyben Tobi Candice Nighttal énekel duettet.

tovább

Whitesnake – Bőséges extrákkal jön a ’Slide It In’ 35 éves jubileumi kiadása

p, 01/25/2019 - 15:22

1984-ben jelent meg a Whitesnake ’Slide It In’ című nagylemeze, amely több mint négymillió példányban kelt el a megjelenése óta. Ez a szám a jövőben is biztos emelkedni fog, hiszen a Rhino Records március végén további négy új változatot dob piacra.

tovább

Korpiklaani – Sördal minden mennyiségben

p, 01/25/2019 - 13:49

Tavaly szeptember 7-én jelent meg a Nuclear Blastnél a Korpiklaani tizedik stúdiólemeze, a ’Kulkija’, mellyel márciusban a Barba Negrába is ellátogatnak a Turisas és a Trollfest társaságában. Ám még a turné kezdete előtt megjelenik a 'Kulkija - Tour Edition' kiadása, mely egy 'Beer Beer' című bónusz CD-t is tartalmaz.

tovább

Cellar Darling – Hallgasd meg a címadó dalt

p, 01/25/2019 - 13:45

Tavasszal érkezik a korábbi Eluveitie tagokból összeállt Cellar Darling következő albuma. A ’The Spell’ már a második lemeze lesz a svájci illetőségű csapatnak. A hamarosan megjelenő anyagról novemberben már hallhattunk egy tételt, most további részletek derültek ki a lemezzel kapcsolatban, többek között megérkezett a címadó dal, melyet hajtás után hallgathattok meg.

tovább

Gilby Clarke – Először jelenik meg vinylen a debütáló albuma

p, 01/25/2019 - 12:05

A  Guns N 'Roses  egykori gitárosának, Gilby Clarke-nak debütáló lemeze, a ’Pawnshop Guitars’ 1994-ben jelent meg CD-n. A szólóalbum csak most, 25 évvel később jelenik meg először vinylen a  Music On Vinylnek köszönhetően.

tovább

The Pack AD – Gyúlékony kanadai garázsrock a Robotban! (x)

p, 01/25/2019 - 12:05

Pusztítás és dallamok, maró szellem és horzsoló vokálok: ezekből áll össze a január 31-én Budapestre érkező kanadai garázsrock duó, a The Pack AD zenéje, amely biztos bejön majd a White Stripes, a Kills vagy a Black Keys kedvelőinek.

tovább

Evergey: The Atlantic

cs, 01/24/2019 - 13:55
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2019
Kiadó: 
AFM Records
Weblap: 
http://www.evergrey.net/
Stí­lus: 
progresszív metal
Származás: 
Svédország
Zenészek: 

Tom S. Englund – ének, gitár
Rikard Zander – billentyűs hangszerek
Johan Niemann – basszusgitár
Jonas Ekdahl – dobok
Henrik Danhage – gitár, vokál

Dalcí­mek: 

01. A Silent Arc
02. Weightless
03. All I Have
04. A Secret Atlantis
05. The Tidal
06. End Of Silence
07. Currents
08. Departure
09. The Beacon
10. This Ocean

Értékelés: 

Az Evergrey az utóbbi időben igen kanyargós és zavaros utat járt be, kezdve a 2006-os ’Monday Morning Apocalypse’ lemezzel. Nekem speciel semmi bajom nem volt azzal, hogy kicsit leegyszerűsödtek a dalok a sok proggerkedés után (sőt, nagyon is bejött), azonban ami utána következett (’Torn’, ’Glorious Collision’), az csak nyomokban maradt meg a fejemben, és azt hiszem, ezzel nem csak én vagyok így. A 2014-es ’Hymns For The Broken’ album elképesztően nagy visszatérés volt, de utólag azt kell mondanom, hogy a régi-új tagok felbukkanása sokat dobott az összképen, azonban kissé, de elterelte a figyelmet a zenéről. Az ez után érkező ’The Storm Within’-nél pedig kiderült, hogy még egy bőrt nem lehet lehúzni arról a koncepcióról – vagyis a mélabús epikával áztatott opuszokról –, amire Tom Englundék építették az újkori Evergrey zenéjét. Minőségi munka volt, szó se róla, de nem sok téma ragadt meg az emlékezetemben a lemezről. Ha hirtelen kellene mondanom valamit, akkor a Passing Through ugrik be elsőként, ami egy tipikusan olyan nóta, amibe nagyon jól bele lehet állni a koncerteken a színpadon. Azonban mindezek ellenére a most megjelent ’The Atlantic’-kel az utóbbi három album egy egészet ad, és végre oda térnek vissza a svédek, ahol a dicső korban abbahagyták.

Tomék már a ’The Storm Within’-en is lementek a pincébe a gitárokkal, azonban a ’The Atlantic’ hordozza a banda történetének eddigi legnyersebb és legmélyebb gitártémáit, már-már olyan formában, amire az Evergreytől nem is számítanánk. A főnök ugyan a Behemothot hozta fel példaként, de szerintem inkább djentes éle van egy-egy riffnek, kiállásnak. Mindemellett nagyon üdvözlendő, hogy hangszeres szempontból ismét megcsillantja magát mindenki, és persze itt nem arra kell gondolni, hogy félórás gitármaszturbációkat kell elviselni, hanem igenis kreatív ötletekkel, ritmusképletekkel és dalszerkezetekkel találja magát szembe a hallgató. Hatalmas visszatérő Rikard Zander, aki ugyan csak néhány helyen, de végre megmutatja, hogy a szintiszőnyegeken kívül szólózni sem felejtett el. Az ezúttal is menetrendszerűen a menün szereplő, tradicionális Evergrey-gyorsban, az A Secret Atlantisben pörget egyet, majd az ezt követő End Of Silence-ben és Currentsben is van dolga az alapozáson kívül. Az új album egyik sarokköve Henrik Danhage játéka, ami időről-időre egyre hajlékonyabb és dallamosabb. Danhage sosem volt egy merev gitáros, azonban az utóbbi években láthatóan sokat kísérletezett különböző gitárokkal, technikákkal, mindez pedig oda vezetett, hogy a ’The Atlantic’-en hallhatjuk eddigi legjobb formájában. Nagy kedvencem az All I Have-ben kanyarított szólója, aminél éneklőbb gitározást mostanában nem hallottam. Jonas Ekdahl dobos is végre kreatív arcát mutatja, amit valljunk be, régen láthattunk. Egyik fénypontja a lemez talán legjobb dalában, a Weightless-ben található, ahol szinte szétszedi a cájgot, de a többi számban sem elégszik meg a sablon duplázásokkal és kettőnégyekkel.

A ’The Atlantic’ patikamérlegen kimért epikus adagokkal operál, nem tolták túl a mélabús, unalmas perceket, a hosszú másodpercekig ismételt egysíkú riffeket, hanem jó arányban keverték azt a klasszikus albumokat (’In Search Of Truth’, ’Recreation Day’, ’The Inner Circle’) idéző progresszivitással. A borongós pillanatok természetesen védjegyszerűen ott vannak a dalokban, főleg azért, mert a lemezt nem fikciók, látomások, hanem maga az élet inspirálta.  „A lemez a kapcsolatokról, a szépségről, a sötétségről, a szerencséről, a gyászról, a szerelemről, a gyűlöletről, a kétségbeesésről, az örömről és mindarról szól, ami ezekkel kapcsolatos. Az élet olyan, mint egy utazás az óceánon keresztül a távoli partok felé.” – mondta a főnök, Tom Englund, aki ezúttal érezhetően több időt szentelt a szövegeknek, hogy mondanivalója sokkal mélyebbre kússzon a bőrünk alá.

A dalokat nem érdemes külön bemutatni, hiszen van itt minden, mint a búcsúban, a hosszabb lélegzetvételű progresszív tételektől kezdve a fájdalmas eposzokon és a nyugis átvezetőkön át az egészen rádióbarát (nem rossz értelemben!) és kellemesen simogató dalokig, mint például a Departure. Ahogy említettem, megkapjuk a kötelező Evergrey stílusú menetelős dalunkat is a A Secret Atlantis képében, de egy kis csavarral, méghozzá azzal az elképesztű mélységgel és súllyal, ami már nagyon hiányzott ezektől az északi arcoktól. Nem kérdés, hogy hol érdemes tölteni 2019. április 11-ét, de hogy mi a Dürer Kertben leszünk, az biztos.

(Az Evergrey düreres koncertjéről további infókat ITT találsz!)

Összegzés: 

A ’The Atlantic’ egy fontos mérföldkő a banda életében, ugyanis az igazi és szerethető Evergrey tündököl rajta ismét. Hosszú idők óta az első olyan album a svéd gárdától, amit szinte kötelező odatenni a nagy hármas, az ’In Search Of Truth’, a ’Recreation Day’ és a ’The Inner Circle’ mellé a polcra, így a magas pontszám sem maradhat el.

Dátum: 
2019. január 24
Pontszám: 
9.5
Szerző: 
TAZ

The Neal Morse Band – A megjelenés előtt is dukál egy klip: I Got To Run

cs, 01/24/2019 - 13:54

A ’The Great Adventure’ hivatalos megjelenésére már csak órákat kell várni, azonban előtte még egy kisfilmet bemutattak.

tovább

Joe Elliott – Semmi sem maradt a kasszában a ’Hysteria’ album megjelenéséig

cs, 01/24/2019 - 11:45

A Def Leppard frontembere felidézi a banda első 10 évét, és arról beszél, hogy 1988-ig semmit sem kerestek a zenéléssel.

tovább

Vixen – Lorraine Lewisszal folytatják

cs, 01/24/2019 - 11:40

Nem sokáig vártak az új énekes bejelentésével, nem is okoztak nagy meglepetést vele, hogy a Femme Fatale énekesnőjét választották a távozását bejelentő Janet Gardner helyére.

tovább

Suzi Quatro – 69 évesen a fiával nyomja

cs, 01/24/2019 - 11:38

Még az energiától duzzadó zenebizniszben is ritka az olyan energiabomba, mint ami a közel 69 éves Suzi Quatrót hajtja. 2017-ben erről személyesen is meggyőződhettem a Kongresszusi Központban tartott koncertjén. Nem sokkal korábban Andy Scott (Sweet) gitárossal és Don Powell (Slade) dobossal készített közös albumot, most megjelenő 'No Control' című vadonatúj lemezén pedig a saját fiával dolgozott együtt.

tovább

Within Temptation – Hallgass bele a ’Resist’ összes dalába!

cs, 01/24/2019 - 11:12

Jövő héten kerül boltokba a Within Temptation új albuma, amiről most egy alapos ízelítőnek köszönhetően még többet megtudhatsz.

tovább

Black Stone Cherry – Nyáron az A38 Hajón játszanak (x)

sze, 01/23/2019 - 16:26

A jóféle southern rock mestere, a Black Stone Cherry le sem tagadhatná honnan jött: ahogy előző lemezének címe is mondja, Kentuckyból. A kvartett receptje igazán nem bonyolult, de annál hatásosabb: monumentális stadionhimnuszok, jóféle rockos döggel felturbózva. A Black Stone Cherry pár éve már bebizonyította, hogy az A38 koncerttermében is éppúgy lehet üvölteni a refréneket, és a súlyos riffek csak még jobban letépik a fejeket. Most itt az újabb alkalom egy kis southern zúzdára, hiszen a Black Stone Cherry legutóbbi, tavaly megjelent 'Family Tree' című albumával érkezik.

tovább

Pearl Jam – „Tonnányi befejezetlen anyagunk van”

sze, 01/23/2019 - 13:15

Készül a Pearl Jam új albuma, a 2013-as ’Lightning Bolt’ folytatása. A lemezről ugyanakkor semmi konkrétumot nem tudni, és nem úgy tűnik, hogy ebben az évben megjelenik.

tovább

Oldalak

Rockhírock

Oldalak