Hard Rock Magazin

Feliratkozás Hard Rock Magazin hírcsatorna csatornájára
Frissítve: 2 óra 8 perc

Crashdiet – Szöveges videón egy új dal: In The Maze

k, 08/06/2019 - 09:17

Új dallal jelentkezett a Crashdiet. Az északi csapat szeptember közepén adja ki új albumát ’Rust’ címmel.

tovább

Metallica – Újra S&M koncertek húsz év után

k, 08/06/2019 - 08:10

A zenekar bejelentette, hogy szeptember hatodikán és nyolcadikán a San Francisco mellett található Mission Bay-ben, a Chase Centerben két koncertet is adnak szimfonikus zenekarral megerősítve.

tovább

Hollywood Vampires – Élőben hallgatható a Heroes

k, 08/06/2019 - 08:09

Néhány napja a Late Late Show-ban vendégeskedett a Hollywood Vampires, ahol Alice Cooper és csapata előadták David Bowie klasszikusát, a Heroes-t.

tovább

Woodstock – Most már tényleg lemondták a jubileumi fesztivált

k, 08/06/2019 - 08:08

Rengeteg huzavona után a szervezők egy hivatalos közleményben bejelentették, nem rendezik meg az ötvenéves évfordulóra tervezett fesztivált.  Pedig júliusban még Maryland államban próbáltak keresni új helyet a koncertek számára.

tovább

Moby Dick – Szerdán a Testament előtt lépnek fel az aranylemezzé érett ’Terápia’-val

k, 08/06/2019 - 08:01

Mindössze három hónappal a megjelenés után aranylemezzé érett a Moby Dick áprilisi ’Terápia’ című nagylemeze.

tovább

CoreLeoni – Új zenekarával játszik klasszikusokat a Gotthard gitárosa (x)

k, 08/06/2019 - 07:59

Decemberben Budapesten játszik a Gotthard alapító gitárosa, Leo Leoni és zenekara, a CoreLeoni.

tovább

Baroness: Gold & Grey

h, 08/05/2019 - 18:48
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2019
Kiadó: 
Abraxan Hymns
Weblap: 
www.yourbaroness.com
Stí­lus: 
progresszív metal / sludge metal / stoner rock / art rock
Származás: 
USA
Zenészek: 

John Dyer Baizley – ének, háttérvokálok, ritmusgitár, ütőhangszerek, zongora, artwork
Gina Gleason – szólógitár, háttérvokálok
Nick Jost – basszusgitár, billentyűk
Sebastian Thomson – dobok

Dalcí­mek: 

“SIDE A”

01. Front Toward Enemy (3:44)
02. I’m Already Gone (3:50)
03. Seasons (4:26)
04. Sevens (instrumentális) (2:05)
05. Tourniquet (5:45)
06. Anchor’s Lament (instrumentális) (1:39)

“SIDE B”

07. Throw Me an Anchor (4:00)
08. I’d Do Anything (4:10)
09. Blankets of Ash (instrumentális) (1:04)
10. Emmett – Radiating Light (4:12)
11. Cold-Blooded Angels (5:38)

“SIDE C”

12. Crooked Mile (instrumentális) (0:41)
13. Broken Halo (4:24)
14. Can Oscura (instrumentális) (2:01)
15. Borderlines (6:17)
16. Assault on East Falls (instrumentális) (2:19)
17. Pale Sun (4:14)

Értékelés: 

Már szinte két hónapja halogatom kritikámat az új Baronessről, és most, hogy végre leültem megírni, rájöttem, nincs egyszerűbb dolgom, mint a megjelenését követő második hétben. Pedig titokban ebben reménykedtem…

Érdekes, hogy anno a ’Yellow & Green’-nel ugyanúgy meggyűlt a bajunk a magazin hasábjain, és állíthatom, hogy ezúttal sem ártott, hogy egy kicsit ülepedett az anyag, mert júniusban még csak áradozni tudtam volna az új anyagról, azóta viszont árnyaltabb a véleményem róla.

Egy biztos, az utóbbi évtizedben valahányszor új Baroness-album jelent meg a láthatáron, mindig megoszlottak a vélemények arról, hogy az aktuális korong zseniális továbblépésről, vagy öncélú művészkedésről szól. Nincs ez másképpen a ’Gold  & Grey’-jel sem. Már az elején lelövöm a poént, hogy miért is van ez így ezúttal: az album minden korábbinál koszosabban szól, már-már a zene rovására menő túlkompresszálással. Míg a ’Purple’ albumnál a Dave Friedman által megálmodott hangzás egyáltalán nem zavart, itt bizony van egy-két pillanat, amikor még az én elnéző füleimnek is egy picit sok a zajos megszólalás. Nem önmagában a zajjal/zajossággal, mint zenei kifejező eszközzel/nyelvvel van gondom, hiszen azt is lehet baromira esztétikusan, leigazoltan használni, hanem itt konkrétan az zavar, hogy néhány aspektusában nem érzem indokoltnak a minden bizonnyal szándékos túlkapásokat. Ezzel együtt – illetve ennek ellenére – zeneileg talán a legváltozatosabb, és szerintem a banda legátgondoltabb anyaga lett a ’Gold & Grey’.

Ugyanis van egy másik pontja is annak, hogy miért lett ez az album ennyire megosztott: Elég, ha végigpásztázzuk szemünkkel a dallistát, láthatjuk, hogy a zenekar által másfél albumként is emlegetett korong tartalma tele van instrumentális tételekkel, amelyek vagy előreutalnak valamelyik későbbi dalra, vagy csak pusztán hangulati átkötésként szolgálnak. Mivel általában üdvözlöm az ilyesfajta gondolkodást, én ebben abszolút a zenekar oldalán állok, egyszerűen érdekesebbnek tartom, ha egy album másféle utazást kínál, mint az általában megszokottak. Nyilván lehet ezt úgy is csinálni – és ez nem jobb vagy rosszabb, pusztán merőben eltérő gondolkodás –, hogy olyan albumot ír a szerző, amelyen a dalok külön-külön is megállják a helyüket, ugyanakkor, ha feltüntetett sorrendben hallgatjuk meg a dalokat, azok történetileg és zeneileg is úgy fűződnek össze, hogy az egész több legyen, mint az egyes részek összege. A Baroness eddig mindig így készítette az albumait, ezúttal azonban nem ezt az utat választotta, hanem hangulati szempontokat figyelembe véve 3 nagyobb részre osztotta fel a megírt dalokat, és néhány „igazi” dal közé beszúrt egy-egy kísérletezősebb, jammelősebb átmeneti tracket. Szó sincs hagyományos értelemben vett konceptalbumról, ezúttal is pusztán hangulati koncepció volt a szempont, csak egy picit másképpen, mint ahogyan az előző Baronesseken megszokhattuk. Vagyis, akik a hagyományos albumszerkezetet részesítik előnyben, azok számára nem csoda, ha az új anyag futamidejének 1/6-a pusztán csak tölteléknek tűnik, hiszen ezek a tételek – talán a Can Oscurát kivéve – már csak a természetükből kifolyólag sem olyanok, amelyeket szívesen hallgatunk „repeat”-en. Mindazonáltal a ’Gold & Grey’-élmény szerves részét képezik – számomra legalábbis mindenképpen –, valahányszor úgy döntök, hogy elejétől a végéig meghallgatom a lemezt. Ami azt illeti, én már nem is tudnám úgy elképzelni az albumot, hogy kihagyjam ezeket a „töltelékeket”.

A komplex szerkezethez illő borítókép ezúttal is John Dyer Baizley zenekarvezető keze nyomát dicséri, aki bevallása szerint egy olyan festményt igyekezett alkotni, amely tükrözi mindazt, amin keresztülment a formáció ezidáig. Baizley-ék azt is kijelentették, hogy jelen kiadvány az ötödik és egyben az utolsó a „színes albumok” sorában. Ennek megfelelően nagyon is méltó erre a titulusra, minden hangzásbeli hiányossága ellenére.

Anélkül, hogy nekiállnék komolyabban kivesézni minden egyes dalt, nézzük meg, milyen zeneileg a fentebb említett három nagyobb egység!

A Side A 3 hagyományos Baroness-féle dallal indít. Ebből az első, a Front Toward Enemy, lötyögősre (A-ra) lehangolt 6. húron játszott főriffjétől aligha akad valaki az ős-rajongók közül, aki ne kezdene elégedetten bólogatni. De az igazi zúzdát a harmadik dalnál, a bravúrosra sikeredett Seasonsnél kapjuk, amely zseniálisan épül fel egy elszállós Sebastian Thomson által elaborált drum and bass ritmusból, a blast beat(!) alappal megtámogatott második refrénig.

Az összességében legenergikusabb nagy egységet egy sokkal elszállósabb Side B követi. Itt is az első dal egy igazi energiabomba, viszont az utána következő négy track jelenti az album lírai blokkját. Baizley-ék itt rendesen kárpótolják azokat a rajongókat, akik hiányolták az előző Baroness-ről (a ’Purple’-ről) lemaradt akusztikus – és líraibb hangvételű – dalokat. Egyúttal itt nyer igazi értelmet a hangzás koszossága is, itt ugyanis nem zavarnak már a torz elemek, sőt, általuk sokkal színesebbé válik a hangkép, nem úgy, mint a kimondottan zúzós dalok esetében. A blokkot záró gyönyörű Cold-Blooded Angels mindenképpen az album egyik csúcsalkotásának számít, és a banda nyilatkozatait, valamint az élő felvételeket átböngészve, nagy zenekari kedvenc is egyben.

A harmadik (Side C) blokk mondhatni az első kettő elegye, és itt talán még komolyabbra veszi a zenekar a hangvételt, mint az előző blokkban. A Borderlines esetében végre csemegézhet az is, aki hiányolta a régi albumok ős-stoner riffjeit. Végső zárásként a Pale Sun szinte neurosisi mélységekig megy el úgy, hogy közben mégis Baroness-ízű marad, ezzel fizikai-lelki megsemmisülést hozva a hallgatóra. Aligha írhattak volna tökéletesebb befejezést.

Összegzés: 

A Baroness méltó módon zárta le karrierjének első felét. Utolsó albumként ebben az ötös ciklusban (’Red Album’, ’Blue Record’, ’Yellow & Green’, és a ’Purple’ mellett) a ’Gold  & Grey’ egyaránt összegző és előremutató. Ráadásul az egészbe nagyon beleillik Gina Gleason hangja, gitárjátéka és kreatív ereje, ami nagy megkönnyebbülést jelenthet sok rajongónak, akik féltek attól, hogy mi lesz a zenekarral Pete Adams 2017-es távozása után. A hangzást illetően viszont ezúttal túl messzire mentek Dave Friedmann producerrel, éppen ezért a manapság megannyi tökéletesen tiszta zenéhez szokott fülünk aligha tudja órákig hallgatni egyhuzamban a végeredményt. Meglehetősen érdekes továbbá, hogy az A,B,C blokkokat külön-külön is simán tudja fogyasztani az is, aki amúgy imádja egyben hallgatni az albumokat. Meglátásom szerint, ez manapság egészen különleges dolog.

Mindezek figyelembevételével, nem adhatok maximum pontszámot, kár, hogy pont olyasmi miatt, ami abszolút elkerülhető illetve kiküszöbölhető lett volna.

Dátum: 
2019. augusztus 5
Pontszám: 
9.5
Szerző: 
Lacc

Archaic – Megnézhető a zenekar wackeni döntős produkciója

h, 08/05/2019 - 16:59

A WackenTV jóvoltából visszanézhető a Wacken Metal Battle döntőjének livestream közvetítése.

tovább

Wacken Open Air – Különleges Sabaton-koncert és a jövő évi fellépők

h, 08/05/2019 - 09:34

Tegnapelőtt zárult a jubileumi 30. Wacken Open Air. Nekünk magyaroknak is van mire büszkének lennünk, és jövőre sem marad a fesztivál magyar fellépő nélkül.

tovább

Dokken – Nincs kizárva, hogy folytatódik a 2016-os reunion-turné

h, 08/05/2019 - 09:27

Legalábbis George Lynch és Don Dokken – a klasszikus felállás két tagja – erről beszélt a héten egy interjúban.

tovább

British Lion – Még év vége előtt megjelenhet az új lemez

h, 08/05/2019 - 09:25

Steve Harris szabadidő zenekara második albumának felvételeivel is végzett, az anyag megjelenésre vár.

tovább

The New Roses – Megjelenésre dukál egy klip is

h, 08/05/2019 - 09:23

A múlt pénteki megjelenések között kapott helyet a német hard rock csapat újdonsága, melyet a Glory Road klipjével népszerűsítenek továbbra is.

tovább

Robert Randolph & The Family Band – Jönnek a jobb napok

h, 08/05/2019 - 09:21

Robert Randolph a pedálos steel gitár nagymestere, és mostantól a Mascot/Provogue kiadó új üdvöskéje.

tovább

A sikolyok királya és a Bálnavadászok szerencséje: FEZEN zárónap – Székesfehérvár, 2019. 07. 27.

v, 08/04/2019 - 15:51

A FEZEN fesztivált 2008-ban fedeztem fel magamnak. Akkor még rendkívül baráti áron lehetett hozzájutni a belépőhöz. Ha jól emlékszem – már akkor is nevetséges – 2500 forintért váltottam napi jegyet. Azóta majdnem minden évben visszatérek, mert mindig van valami kuriózum banda, akik nem járnak minden évben kétszer az országban, mint a Sabaton vagy mostanában a Beast in Black. Általában a szervezők ki is tesznek magukért ezen a téren, és a lehető legjobb neveket csábítják el a fesztiválra. Ilyen volt például a Helloween ’Pumpkins United’ turnéja, a Judas Priest, Black Label Society, Alice Cooper, vagy korábban a Katatonia, az Anathema vagy akár a Deep Purple. Mondjuk idén nem sikerült levadászniuk igazán nagy halat, de a Queensrÿche neve felcsigázott annyira, hogy nyakamba vegyem a lábam, legalább az utolsó napra.

tovább

Archaic – A második helyet csípték el Wackenben

v, 08/04/2019 - 10:54

Parádés teljesítményt nyújtott a Wacken Metal Battle nemzetközi döntőjében az Archaic, ugyanis második helyen végeztek pörgős thrash metaljukkal.

tovább

Civil War – Az első dal Kelly Sundownnal: Dead Man’s Glory

v, 08/04/2019 - 10:45

Egy jó ideje már tudjuk, hogy Kelly Sundown a Civil War új énekese, most pedig végre meghallgathatjuk az első vele készült dalt, a Dead Man’s Gloryt.

tovább

Borknagar – Tesztelhető egy dal az új lemezről

v, 08/04/2019 - 10:27

A régi motoros skandináv zenekar új lemeze szeptember 27-én jelenik meg, a várakozás fájdalmát enyhítve pedig közzétettek róla egy dalt.

tovább

Richard Henshall – Dalpremier- és klippremier: itt a Limbo

v, 08/04/2019 - 10:18

A korábban beharangozott július 26. helyett csak augusztus 9-én lát napvilágot a Haken gitárosának önálló lemeze, amelyet most egy friss dallal népszerűsítenek.

tovább

Mustasch – Bőrdzsekis svéd hard rock koncert a Dürer Kertben (x)

v, 08/04/2019 - 10:16

Három igazi bőrjakós zenekar látogat november 17-én a Dürer Kertbe. A svéd Mustasch bő két évtizede működik, és a skandináv ország legismertebb hard rock zenekarainak egyike, amely igazi rock and roll hangulatú dalaiban számos heavy metal és stoner elemet is felhasznál.

tovább

„Én még mindig az az ember vagyok, aki szereti a különböző stílusú őrültségeket”: Interjú Jordan Rudess-szel (Dream Theater)

szo, 08/03/2019 - 17:25

Az idei év érdekesen alakult Jordan Rudess életében, hiszen kicsi különbséggel jelent meg két olyan album, ami fontos a számára. Februárban a Dream Theater új lemeze, a ’Distance Over Time’, majd jött áprilisban saját önálló kiadványa, a ’Wired From Madness’. Két teljesen eltérő anyagról beszélünk, de mégis ugyanaz a varázslatos, jókedélyű és kedves ember áll mindkettő mögött. A FEZEN fesztivál alkalmával hazánkba érkező „Varázslónak” tehettem fel kérdéseimet mindkét albummal kapcsolatban.

tovább

Oldalak

Rockhírock

  • 2019, március 10

    A Karthago együttes eddigi 39 esztendős rockzenei munkássága, - minden idők legrégebben együtt muzsikáló tagjaival,- egy elképesztően tartós és töretlenül sikeres történet. Több évtizedes pályájuk abszolút egyedülálló és nem csupán Magyarországon, hanem

  • 2019, március 8

    Szűcs Antal Gáborral, a Dinamit gitárosával beszélgettünk

    -1979-ben a Dinamit két kislemezt is kiadott. Egyszerre két kislemezt nem volt szokás kiadni….
    Talán ezzel a két kislemezzel kezdődött, hogy a Dinamitra rásütötték az „állami

  • 2019, február 9

    "Az életmentő eljárás hangszalag sérülést okozott, amelynek maradandó károsodása még nem világos"

    A Fleetwood Mac gitárosa Lindsey Buckingham sürgősségi nyitott szívműtéten esett át a múlt héten, és zenei karrierének jövője kétséges

  • 2019, január 30

    Egészen meglepő helyről érkezett megerősítés arról, hogy valóban Brian Johnson énekel majd az AC/DC készülő új albumán: a frontember a Terrorizer tagjainak vallott színt egy repülőtéren a témában.

    Meglepő bejegyzést tett közzé

  • 2018, december 2

    Hogyan viszonyult a hatalom a rockzenéhez? Milyen hatást váltott ki egy nyugati zenekar fellépése? Hogyan működött a könnyűzenei cenzúra? Milyen lehetőségei voltak egy rockzenekarnak a Kádár-korszakban? 
    Többek között ezekre a kérdésekre is

Oldalak