Hard Rock Magazin

Feliratkozás Hard Rock Magazin hírcsatorna csatornájára
Frissítve: 55 perc 27 másodperc

Barba Negra Music Club – A CLOUD 9+, a Kárpátia és a The 69 Eyes elnököl a hétvégén (x)

cs, 11/10/2016 - 09:17

Erős hétvégének nézünk elébe a Barba Negra táján. Elsőként elmerülünk az elektronikus zenei óceánban a CLOUD9+-szal, majd a Kárpátia mutatja be nekünk 2016-os albumát, és a hétvégét a régóta várt finn dark/góth csapat, a The 69 Eyes koncertje zárja, akik ’Universal Monsters’ lemezükkel zúznak le minket.

tovább

Van der Graaf Generator: Do Not Disturb

sze, 11/09/2016 - 17:51
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2016
Kiadó: 
Esoteric Recordings
Weblap: 
http://www.vandergraafgenerator.co.uk/
Stí­lus: 
progresszív rock
Származás: 
Nagy-Britannia
Zenészek: 

Peter Hammill - ének, gitár, zongora
Hugh Banton - orgona, basszusgitár
Guy Evans - dob, ütősök

Dalcí­mek: 

01. Aloft
02. Alfa Berlina
03. Room 1210
04. Forever Falling
05. Shigata Ga Nai
06. (Oh No, I Must Have Said) Yes
07. Brought to Book
08. Almost the Words
09. Go

Értékelés: 

Bár a megelőző VdGG album 2012-ben jelent meg, a vezér, Peter Hammill nem fecsérelte az időt, hiszen az elmúlt négy évben három lemezt is kiadott, ebből kettőt szólóban. Azt a bizonyos 2012-es ’Alt’ című albumot elemeztük, mely bizony még a zenekar mércéjével is merésznek tűnt. Hammill annyit mondott róla, hogy koncerteken is csak pár improvizációs részt játszottak, más dalokba beágyazva. Ezúttal megkegyelmeztek hallgatóságuknak, az elvárt megszólalást hozták, ettől függetlenül egy szerteágazó lemez született.

Visszatértek a hosszabb, összetett dalokhoz egyes nótákba váratlan csavarokat raktak bele – ahogy egyébként megszoktuk tőlük –, és először azt hisszük, minden változatlan a házuk táján. Például az első, az Aloft a szokásos akkordbontásokkal kezdődik, aztán az orgonariff a Nice környékéről bukkan fel.  Az Alfa Berlina kezdetén is otthon vannak, aztán a folytatás engem David Bowie-ra emlékeztet, különösen az ének. A Room 1210-nél már pazarló a témaváltás, hiszen itt már háromfelé oszlik a dal, ezúttal is őrzik saját megszólalásukat.  A Forever Falling teljesen lineáris rocknótának indul,  a középrészben már nem tudják megtagadni magukat, a végére is visszatér a kezdőtéma. a Sikata Ga Nai az ’Alt’ album kísérletezős világát hozza vissza, az (Oh No I Must Have Said) Yes King Crimsont idéző elemekkel indul,  majd teljesen váratlanul jazz-be váltanak, és ez is keretes szerkezetű szerzemény, hiszen itt is visszaváltanak a kezdeti témára. A Brought To Book alapjaiban lírai, de itt sem bírják megállni, hogy a közepére berámoljanak egy kis őrületet, az Almost The Words pedig fokozatosan pörög fel, szinte az elviselhetetlenségig (már akinek). Zárásként a Goban Hugh Banton elnyújtott billentyűs hangjaira énekel rá Peter Hammill, igazi VdGG-ös befejezés.

A hangszerek markánsan szólnak, legyen szó gitárról vagy orgonáról, nem semmi, hogy ennyi témát belevittek-egy-egy dalba, biztos akad olyan banda, akik kigazdálkodtak volna három albumot ennyi ötletből. A zenei mintákkal talán kortársaik előtt akartak tisztelegni, azoknak, akikkel nagy dolgokat vittek véghez több mint negyven évvel ezelőtt. Egyedül a Forever Falling az, ahol egy kicsit lazábbra vették a gyeplőt, a lemez többi tételében hozták a szokásos szigort. A Van der Graaf Generator zenéje ma is meghökkentő, sokkoló, merész, és szabadon kezelik a hangokat.

Nem kifejezetten VdGG-album – ha szorosan értelmezzük zenei világukat –, legalábbis nem minden szerzeményben.  Egyes daloknál mintha a progresszív rock legszebb korszakába, a hetvenes évek első felébe néztek volna vissza. Mindezen kiegészítésekkel együtt ma, a huszonegyedik században is érvényes az axióma, miszerint Peter Hammill és csapata az egyik legeredetibb, legmerészebb progresszív rock formáció.

Összegzés: 

Jó döntés volt Peter Hammill részéről, hogy 2005-ben újra életet lehelt legendás csapatába. Az elmúlt tíz esztendőben öt albumot adtak ki, talán a 2008-as ’Trisector’ sikerült gyengébben, ám a másik néggyel sokat hozzátettek a Van der Graaf Generator életművéhez. A ’Do Not Disturb’ számvetés a múlttal, az eredmények összegzése, és nem csak a trió pályafutásában jelentős alkotás.

Dátum: 
2016. november 2
Pontszám: 
9
Szerző: 
Bigfoot

Foo Fighters – Jövőre Európába jönnek

sze, 11/09/2016 - 14:33

Bár most pihenőt tartanak Dave Grohlék, úgy tűnik, nem sokáig ülnek majd babérjaikon, mert a friss hírek szerint jövő nyáron Európában koncerteznek, egyelőre viszont csak egy dátum ismert.

tovább

Amaranthe – Jake E nélkül jönnek hozzánk is

sze, 11/09/2016 - 12:51

Már egy ideje mennek a találgatások, hogy miért nem tart Jake E a svéd csapattal a ’Maximalism’ lemez turnéján, az énekes most azonban megtörte a csendet.

tovább

Burning Point – Készülj új dallal a második albumra!

sze, 11/09/2016 - 12:30

A Battle Beast egykori énekesnőjével nyomuló banda közzétette legfrissebb dalát az interneten, melynek címe Time Has Come.

tovább

Avenged Sevenfold – A Billboard-listán csak a negyedik helyig jutott a ’The Stage’

sze, 11/09/2016 - 08:10

Nem sikerült a triplázás a kaliforniai metalcsapatnak, már ami a Billboard első helyét illeti, mivel új anyaguk az első héten 72.000 példányban kelt el.

tovább

Doro Pesch – Decemberben Doro-koncert a Barba Negrában (x)

sze, 11/09/2016 - 08:01

December 4-én végre ismét Budapesten lép fel Doro Pesch. A német metalkirálynő és zenekara hamisítatlan DORO-show-ra készül, amely az elmúlt 33 év számos nagy slágerét tartalmazza, köztük természetesen sok Warlock-nótát is. Emellett a Love's Gone To Hell című új dal, és több más meglepetés is felcsendül majd a Barba Negra Music Clubban.

tovább

Nomad – Klippremier: Az utolsó katona

sze, 11/09/2016 - 07:58

Október 21-én jelent meg a Nomad harmadik albuma ’Márványmenyasszony’ címmel. A lemezről az első klip a nyitónótához, Az utolsó katona című felvételhez készült el – és nem véletlenül debütál november 11-én!

tovább

The Neal Morse Band: The Similitude Of A Dream

k, 11/08/2016 - 16:04
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2016
Kiadó: 
Radiant Records / Metal Blade Records
Weblap: 
http://www.nealmorseband.com/
Stí­lus: 
progresszív rock
Származás: 
USA
Zenészek: 

Neal Morse – ének, billentyűs hangszerek, gitár
Mike Portnoy – dob, ének, vokál
Randy George – basszusgitár
Eric Gillette – gitár, ének, vokál
Bill Hubauer – billentyűs hangszerek, ének, vokál

Chris Carmichael – hegedű, brácsa és cselló
Eric Darken – ütőhangszerek (Breath of Angels)
Ann, Alfreda és Regina McCrary – háttérvokál (Breath of Angels)
Sarah Hubauer – bariton és alt szaxofon (Overture)
Spencer McKee – marimba (The Battle)
Dave Buzard – effektek, ütőhangszerek (City of Destruction)
Bruce Babad – szaxofon (Shortcut to Salvation)
Steve Herrman – trombita (I’m Running)
Jim Hoke – tenor és bariton szaxofon (I’m Running)
Rich Mouser – steel gitár (Freedom Song)

Dalcí­mek: 

Disc 1:

01. Long Day
02. Overture
03. The Dream
04. City Of Destruction
05. We Have Got To Go
06. Makes No Sense
07. Draw The Line
08. The Slough
09. Back To The City
10. The Ways Of A Fool
11. So Far Gone
12. Breath Of Angels

Disc 2:

01. Slave To Your Mind
02. Shortcut to Salvation
03. The Man in The Iron Cage
04. The Road Called Home
05. Sloth
06. Freedom Song
07. I'm Running
08. The Mask
09. Confrontation
10. The Battle
11. Broken Sky / Long Day (Reprise)

Értékelés: 

A progresszív zene világában több mint 20 éves karriert tudhat magának Neal Morse és Mike Portnoy, akik már nem először ajándékoznak meg minket grandiózus, vagy épp történetet elmesélő koncept művel. Előbbi nevéhez fűződik a ’Snow’, amelyet még a Spock’s Bearddel készített, míg utóbbit a Dream Theater sorsát a helyes irányba terelő ’Metropolis Pt.:2 Scenes From a Memory’ egyik szerzőjeként jegyeztük fel. Ám közös formációikban sem maradtak ötlet nélkül, hiszen Neal Spock’s Beardből való távozása után egymás után négy konceptalbumot írt meg sorban, de nem mehetek el szó nélkül a Transatlantic közel nyolcvanperces ’The Whirlwind’ nevű szerzeménye mellett sem. Ennek alapján akár azt is mondhatnám, hogy semmi különös nincs abban, hogy ismét egy ilyen albummal találkozunk 2016-ban, de valahogy mégis úgy érzem, hogy ez a szellő most más módon fúj, mint az utóbbi években. Sok éve foglalkozom zenével és nem egyszer találkoztam olyan szövegekkel egy megjelenő újdonság kapcsán, hogy „karrierünk legjobbja”, az „az év lemeze” vagy ilyen meg amolyan cím várományosa. A legtöbbször ez a felvezető a várt eredményt nem igazán hozta meg. A ’The Similitude Of A Dream’ esetében viszont a két szerző népszerűsítő szavaira rögtön felkaptam a fejem, hiszen nem mindennapos dolog, ha Neal Morse vagy épp Mike Portnoy szájából hangzik el ez a mondat. Személyes találkozások alapján is meg tudom erősíteni, rájuk nem jellemző, hogy rögtön ilyen szavakkal ruházzák fel saját alkotásaikat. Az érdeklődés részemről így rögtön hatványozott volt, ám az eddig „szokásosnak” mondható promóciós útvonal sajnos már nem működött, értem ezalatt a szép csendben történő kiadóváltást. Az új vállalatot sem volt egyszerű elérni, de nagy örömömre egyszer csak egy levél fogadott, hogy rövidesen megkapom a promóciós anyagot. Azóta egyszerűen nem tudtam letenni ezt a lemezt, mert tényleg nem volt túlzás, amit a népszerűsítő kampányban hallhattunk a dobostól.

A témaválasztás, vagy úgy is mondhatnám, a zene mögött húzódó történet sem mindennapi, hiszen az angol irodalom egyik legjelentősebb művének egy részét dolgozza fel. A könyv első fele a hős, Keresztyén (angolul: Christian) útját mutatja be, aki a romlás városából indul és keresi a mennyei városba vezető utat. A teljes történet valójában nem ennyi és nem ilyen egyszerű, de maga az album csak egy kis részét mutatja be a sztorinak, hiszen maga Neal árulta el, hogy csak az első nyolcvan oldal történéseit tudta elkészíteni, mire a zenésztársaival összeültek. Arra a kérdésre, hogy ez egy újabb spirituális, vallásos mű-e, egyértelmű igent és nemet sem tudok mondani. Maga a könyv vallásos, bibliai utalásokat, allegóriákat tartalmaz, de a The Neal Morse Band által életre keltett változat viszont nem olyan direkt módon, mint Neal korábbi önálló lemezein.

Legelőször persze zenei oldalról vizsgáltam meg a monumentális alkotást: már az első pillanattól kezdve nem találtam benne egy mikurka hibát sem. Több mint 110 perc hallgatnivaló két lemezen, ami egyszerűen varázslat. Megvannak benne persze a szokásos Neal Morse által jegyzett elemek, mint a vonósok, az akusztikus gitáros betétek, vagy a hammondos billentyűalapok, jellegzetes ízes szinti- és gitárszólók, de ez az egész most valahogy egy nagyságrenddel feljebb tudott lépni mindattól, amit a Morse, Portnoy és George hármastól korábban, de magától a ’The Grand Experiment’-től is kaptunk. Az ilyen típusú alkotásoknak általában az a gyenge pontja, hogy a zene össze tud-e kapcsolódni a történésekkel, illetve hogy milyenek az átvezetések, az egyes részek elválasztása. Nem akarom ellenpéldaként említeni, de a Dream Theater ezzel a feladattal a ’The Astonishing’ operában sem tudott igazán jól boldogulni. Ez az ötös viszont igen! A Long Day/Overture kettősben megismert motívumokat csak több hallgatásra tudtam feldolgozni, de a teljes megvilágosodás csupán akkor ért, amikor az egészet végighallgattam, hiszen az itt hallható ötletek térnek vissza a mű teljes egészében. Nem igazán szokott működni, ha egy ilyen erősen összekapcsolódó alkotásból kiveszünk egy-egy darabot, de a mindent előrelátó szerzők persze erre is gondoltak. Az első lemez igazi meglepetése számomra azonban a The Beatles stílustanulmány volt, amely a We Have Got To Go című dallal indul, majd a gombafejűek I Am The Walrusát idéző Make No Sense-szel folytatódik, és a koronát az egészre végül a The Ways Of A Fool és a So Far Gone tette fel. Ezekben a dalokban Bill Hubauer és Eric Gillette teljesen átvették a főszerepet, míg a csapat nevét adó Neal Morse csak kicsi ideig kerül főszerepbe, ő és Mike inkább a vokálokat hozzák.

A második CD egy igazi Neal-féle  már szinte minden ízében a Spock’s Beardre hajazó – dallal indul, amelyben a zenei kreativitás került a középpontba. Gondolok elsősorban a dobok mögött ülő emberkére, aki szorgosan segíti az ütemváltások mellett a pontosság megtartását. A kétféle hangszínen interpretált billentyűszólóból is kitűnik, hogy épp Bill Hubauer vagy Neal vezeti-e a társaságot.

Ezen a lemezen a meglepetések inkább a stílusok közötti különbségekben jönnek ki, a Shortcut to Salvation egy akusztikus betéttel rendelkező folkos mű, a The Man in the Iron Cage a blues zenei elemeit viseli magán, de a személyes kedvencem az igazi örömzenélést bemutató country kitérő, a Freedom Song. A The Mask című dallal indul a zenei koncepció elemeit ismét felvonultató, itt már a végkifejletet bemutató rész. Elsőként az City Of Destruction részei térnek vissza a refrénben, és persze mondanom sem kell, hogy a So Far Gone-ból is találunk elemeket, de a hangszeres „ide-oda megyek”-ből mégis csak született valami különleges. Ezekben a dalokban olyan játékot hallottam Mike-tól, amit már nagyon régen, annó még Dream Theater-albumon.

Az instrumentális kitérő után megérkezik, vagy úgy is mondhatnám, újra itt van az induló téma, azaz a Long Day dallamaival gazdálkodó Broken Sky, de itt ezúttal a főszereplő, azaz Neal ragadja magához az éneket, persze ezúttal nemcsak orgonát választ kísérőként, hanem zongorát is. A dalban hordozott feszültség csúcsán viszont átveszi Eric Gillette a főszerepet, és az Octavariumot idéző John Petrucci stílusú szóló után énekével nyugtatja meg a hallgatót. Ezután még mit kaphatna a lelkes hallgató, mint egy üzenetet, hogy a kaland csak most kezdődik.

És hogy a hangszeresek oldaláról milyen újdonsággal találkozhatunk? Engem például meglepett, hogy Neal rengetegszer játszik akusztikus gitáron. A tizenkét húros hangszere egy különleges ízt ad az egész lemeznek, és sokszor olyan hangszínen énekel, mintha John Lennont hallanám. Eric Gillette játékában viszont inkább a markánsabb riffek hoztak újat, dögös Led Zeppelin hatású témákat hoz, míg a virtuóz szólók tekintetében a Dream Theater „gitárnyüvő” mesterének a stílusát éreztem dominánsnak. Ének tekintetében viszont óriási az, amit ezek a srácok elkövettek. Eric, Bill és bizony még Mike Portnoy is átvette időnként a frontemberi szerepet, persze mindez tudatosan lett így alakítva, hogy a történet karaktereit jól meg lehessen különböztetni egymástól. De ezek a szükséges „előrelépések” teszik ezt a dupla anyagot szerintem igazán élvezhetővé, és a proggerek világszerte már most erről beszélnek. Egy halk kérdés azért mégis felmerül bennem: Hogyan lehet majd ezt a jövőben felülmúlni? Erre egyelőre még nem találtam meg a választ, de abban biztos vagyok, hogy a csapat teljesen más irányba teszi majd meg a következő lépést.

Összegzés: 

Az a kijelentés, amit a munkamániás dobos osztott meg a nagyvilággal, egyáltalán nem volt túlzás, hiszen a ’Similitude Of A Dream’-et olyan művekkel lehet egy lapon említeni, mint a ’The Wall’. Az biztos, hogy az idei évben ezt már nem fogja tudni felülmúlni semmi, de azt, hogy a két neves szerző, Mike Portnoy és Neal Morse karrierjének a legjobbja-e ez az alkotás, azt majd csak a jövő dönti el. Az aktuális állást tekintve tényleg ez az, amit egy karrier csúcsán, büszkén mutathatnak meg a nagyvilágnak.

Dátum: 
2016. november 2
Pontszám: 
10
Szerző: 
karpatisz

Stryper – Nem oszlanak fel

k, 11/08/2016 - 15:28

Pár hete jelentette be Michael Sweet, hogy a jelenleg is futó ünnepi turné után pihenőre vonulnak, ugyanakkor az azóta felröppent pletykákat most igyekezett rövidre zárni friss közleményében.

tovább

Enuff Z’Nuff – A harmadik dal is legördült a múltidéző lemezről

k, 11/08/2016 - 14:24

Hamarosan befut a lemezboltokba a ’Clowns Lunge’, vagyis az Enuff Z’Nuff új kiadványa, amiről már a harmadik dal is letesztelhető.

tovább

Bornholm – Közeleg a megjelenés, itt egy újabb dal

k, 11/08/2016 - 13:22

A zenekar a nyár folyamán leszerződött a német Massacre Recordshoz, így a negyedik Bornholm nagylemez az ő gondozásukban jelenik meg 2016. december 2-án, ’Primeval Pantheons’ címmel. Az albumról már a második dal, a Runes Of Power is meghallgatható.

tovább

Cool Head Klan – Szombaton a Barba Negrában lesz a ’Benzin és vér’ bemutatója (x)

k, 11/08/2016 - 08:29

A szeptember első hétvégéjén megrendezett ingyenes Rock On! Festhez igazodva jelent meg a Cool Head Klan ’Benzin és vér’ című új albuma a Hadak Útja Kiadó / Hammer Music gondozásában. A hazai rock/metal színtéren már három évtizede alkotó – hazánk egyik legnagyobb hangjaként és ikonikus alakjaként ismert – Molics Zsolt énekes által vezetett banda eddigi legrockosabb, legmetalosabb megnyilvánulása ez a 10 új dalt, valamint egy régi nóta újra felvett verzióját tartalmazó lemezanyag.

tovább

Grand Mexican Warlock – Bő egy hét múlva ismét az Akvárium színpadán a GMW! (x)

k, 11/08/2016 - 08:25

A köztudatba szupergroupként berobbant Grand Mexican Warlock 2009 óta meghatározó szereplője a magyarországi zenei életnek. Pszichedelikus rockjukkal az elmúlt 6 év során a hazai klubok és fesztiválok mellett megjárták Európa számos színpadát is.

tovább

Vörös Attila – Playthrough videó az új dalhoz

h, 11/07/2016 - 17:02

Ismét új dallamokat és riffeket osztott meg Vörös Attila hamarosan megjelenő szólólemezéről. Az Insolence című dal eredeti változatában a Hatesphere énekese, Esben „Esse” Hansen működött közre, azonban most a szerzemény gitáros változatát ismerhetjük meg.

tovább

Ez aztán az ünnep!: X. Keep Wiseman Alive: Wisdom, Delain, Evergrey, Kobra And The Lotus - Barba Negra Music Club, 2016.10.23.

h, 11/07/2016 - 13:45

A X. jubileumi Keep Wiseman Alive fesztivál már csak a műsor összeállításán, és a fellépő bandák névsorán végigtekintve is igazi csemegének ígérkezett. Egy olyan estének, amiről a hallgató már akkor tudja, hogy jó lesz, amikor még csak tervezgeti az útját a Barba Negrába.

tovább

Judas Priest – Richie Faulkner beszélt az új albumról és saját projektjéről

h, 11/07/2016 - 11:36

Az együttes gitárosa, Richie Faulkner nemrég egy 3 napos szeminárium részeként adott interjút, melyben szó esett a zenekar új albumáról, valamint a zenész saját projektjéről is.

tovább

Trivium – Ismét kapható lesz a debütlemez, ezúttal bónuszokkal együtt

h, 11/07/2016 - 06:53

December 2-án jelenik meg ismét a floridai metalcsapat első nagylemeze, a tartalomból egy eddig ismeretlen dalt is meghallgathatunk.

tovább

Henrik Freischlader Trio – Egy hét múlva lép fel az A38 Hajón a zseniális gitáros új zenekara (x)

h, 11/07/2016 - 06:46

A szédületes német gitárművész ezúttal triójával érkezik a Hajóra vadonatúj lemezének bemutató turnéján, ahol hihetetlen szárnyalásra számíthatunk a blues mesterfokozatú pilótájával. Az estet a bukaresti akusztikus blues-trió vezeti fel, a Soul Serenade.

tovább

RockPlace MiniFest 2016 – Hat zenekar a fesztiválhangulatért (x)

h, 11/07/2016 - 06:33

November 12-én, szombaton egy nem mindennapi minifesztiválra kerül sor a Dürer Kertben, az este során hat fellépőt csíphetnek el a zenerajongók. A borongós novemberi estét a R.O.A.R., az EVE SIX, a Continoom, az Echonald, a Salvus, és a Phoenix Rt. zenekarok fogják felfűteni, ezért nem ajánlatos elkerülni a Dürer Kertet!

tovább

Oldalak

Rockhírock

  • 2018, december 1

    CPg (azaz Come on Punk group később Coitus Punk group) szegedi punk együttes, 1979-ben tinédzserként alapította Benkő Zoltán 
    ("Güzü" - gitár), Kis Antal ("Kicsi" - basszusgitár),

  • 2018, december 8

    1980. december 8-án Chapman békésen várakozott John Lennon New York-i lakása, a Dakota-ház előtt. Kezében a művész legújabb lemezét szorongatta. Délután az egykori beatle és párja, Yoko Ono megjelent a ház kapujában, és a közeli lemezstúdióba indultak. A

  • 2018, december 2

    Nemrég felkerült egy igazi rocktörténeti kincs a YouTube-ra: Nagy Feróék 1980-as Kisstadion-beli koncertje.

    A Lángoló Gitárok írta meg először, hogy Hunya László nyilvánosságra hozott egy igazi ritkaságot: egy csaknem teljes,

  • 2018, november 1

    A Messland történetének kezdete 2016 márciusára nyúlik vissza, ekkor találkozott Szakács Györk (dob) és Kőszegi Máté (ének, gitár), akik azóta is együtt zenélnek és írják a rock és metál műfaj között valahol fél úton andalgó dalaikat.

    A stílus a

  • 2018, november 4

    A Bohém rapszódia a Queen zenéjének és a banda rendkívüli énekesének kirobbanó története. Freddie Mercury fittyet hányt a sztereotípiákra és ellenszegült a konvencióknak, így vált belőle a világ egyik legkedveltebb zenésze. Tanúi lehetünk a zenekar

Oldalak