Hard Rock Magazin

Feliratkozás Hard Rock Magazin hírcsatorna csatornájára
Frissítve: 2 óra 10 perc

Santana – A 'Santana IV' legénységével készült koncertfilmet forgattak

v, 09/11/2016 - 07:54

A '70-es évek újjáalakult sikercsapata, a 'Santana III' legénysége nem elégedett meg azzal, hogy elkészítettek egy jó lemezt 'Santana IV' címmel, de a Las Vegas-i House Of Bluesban rendszeresen fellépnek élőben is. Az egyik koncert anyagát rögzítették, és októberben megjelenik 'Santana IV: Live At The House Of Blues – Las Vegas' címmel.

tovább

Dream Theater – Itt az új világ (kicsit másképp)

v, 09/11/2016 - 07:51

A progresszív metal ikonja folytatja a kétrészes rockopera népszerűsítését, ezúttal a Halestormból érkezett hozzájuk erősítés.

tovább

Watchtower – Hallgass bele az austini proggerek visszatérő EP-jébe!

v, 09/11/2016 - 07:50

Két perc erejéig belefülelhetsz a Watchtower október 7-én megjelenő ’Concepts Of Math: Book One’ című kiadványába.

tovább

Katatonia – Itt a műszakváltás ideje

v, 09/11/2016 - 07:26

Bár a nyár elején megjelent ’The Fall Of Hearts’ című albumról már hallhattunk két szerzeményt, a Jonas Renske által vezetett csapat újabb klipes dallal örvendezteti meg a rajongókat, ezúttal a Shifts személyében.

tovább

Ördöggerinc – Irodalom és könnyűzene Décsy Eszter és a String Theory közös projektjében (x)

v, 09/11/2016 - 07:11

Mi köti össze Kautzky Armandot egy barcelonai félszemű kurvával? És Platónt a String Theory zenekarral? Az embernek 33-35 csigolyája van, de mennyi van az ördögnek? És hogy jön ide Marquez magánya?

tovább

Cactus: Black Dawn

szo, 09/10/2016 - 18:10
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2016
Kiadó: 
Sunset Boulevard Records
Weblap: 
www.cactusrocks.net
Stí­lus: 
blues, blues-rock
Származás: 
USA
Zenészek: 

Carmine Appice – dob
Jim McCarty – gitár
Pete Bremy – basszusgitár
Jimmy Kunes – ének
Randy Pratt – szájharmonika

Dalcí­mek: 

01. Black Dawn
02. Mama Bring It Home
03. Dynamite
04. Juggernaut
05. Headed For A Fall
06. You Need Love
07. The Last Goodbye
08. Walk A Mile
09. Another Way Or Another
10. C-70 Blues

Értékelés: 

1969-ben először oszlott fel az egyik legnagyobb hatású pszichedelikus formáció, a Vanilla Fudge. Ezután Carmine Appice dobos és Tim Bogert basszusgitáros mást akart kipróbálni – keményebb, elementárisabb muzsikát. Az eredeti terv az volt, hogy Jeff Beckkel karöltve power triót hoznak létre, ám Beck súlyos autóbalesete miatt ez az elképzelés meghiúsult, és csak négy évvel később valósult meg. Bogert és Appice Rusty Day énekessel és Jim McCarty gitárossal megalapították a Cactust, mely a hetvenes évek elején Leslie West Mountainje mellett talán a legbrutálisabb blues-rockot nyomta. 1972-ben szétment a csapat, ekkor végre Bogert és Appice összehozhatták triójukat Jeff Beckkel. Bár az 1982-ben meggyilkolt Rusty Day többször is próbálkozott a banda feltámasztásával, ez igazán csak 2005-ben sikerült Jimmy Kunes énekessel, akinek épp olyan reszelős, nyers énekhangja van, mint elődjének.

A 2006-os ’Cactus V’ után tíz év telt el, mire a kultikus formáció új dalokat adott ki. Hála istennek, az elképzelés negyvenhat év elteltével sem változott. Most is ugyanazt a nyers riffekre épülő, cizelláltságtól mentes ritmusszekcióval támogatott kőkemény blues-rockot hallhatjuk. Nem korszerű, ez biztos. Egyes helyeken még azzal sem foglalkoztak, hogy a szólók alatt megoldják a gitár rájátszást, csak a basszus morog kegyetlenül. Ezúttal nem Tim Bogert játszik a hangszeren, ahogy a Vanilla Fudge-ban sem súlyos motorbalesete óta.

Jól kitalált bombariffekket hallunk, amilyen a címadó egyszerű, mégis borzasztó erejű gitárja, de ilyen a Juggernaut is. Hallunk többféle bluest is, pélául a Headed For a Fallt gyors, laza herflitémával. A dob és a basszus dübörög, a gitár elvétve, igaz a legjobbkor szól bele a rohanásba. A The Last Goodbye egy instrumentális, kesergő blues, természetesen a gitár viszi a prímet, és nagyon jól eltalált az egész. A C-70 Blues, mely a búcsúdal, igazi tradicionális darab, hasonlóan szól, mint a Led Zeppelin első lemezén a Willie Dixon-feldolgozás, az A You Shook Me. Jim McCarty pont olyan eszeveszett módon tépi a húrokat, mint Page. Érdekes, hogy a tíz dalból kettő is hangszeres, hiszen az Another Way Or Anotherben sem szólal meg Jimmy Kunes. A cím a múltba révedező, hiszen a banda 1971-ben megjelent második albumának címe ’One Way … Or Another’. Nekem egy szezemény lóg ki a sorból, mivel a Mama Bring It Home-ot Ted Nugent is játszhatná, annyira az ő világa ez a dal. Lehet, hogy Rusty Dayre emlékeznek, aki együtt zenélt Nugenttel az Amboy Dukesban.

A Cactus nem vesztette el saját hangját, de a lemez nem lesz kasszasiker, viszont semmivel sem rosszabb, mint a korai albumaik, és ugyanezt lehet elmondani a 2006-ban kiadott ötös LP-ről is.

Bár a hetvenes évek elején úgy aposztrofálták őket, hogy Amerika válasza a Led Zeppelinre, én nem vonnék párhuzamot a két banda közt, mert a Cactusnak nincsenek olyan összetett szerzeményei, mint a Zepnek, igaz a koncerteken ők is hosszan eljátszottak egy-egy nótával. Zenéjük nyersebb, ősibb, kevésbé kísérletező, és ebből az őserőből most sem engedtek. Nem is állna jól nekik a kísérletezés. 

Összegzés: 

Bár a zenekar turnézik, viszont egyelőre csak Amerikában adnak koncerteket. Előfordult már, hogy átjöttek Európába, ennek ellenére kevés esélyt látok rá, hogy hazánkban fellépjenek. Nem túlságosan ismertek nálunk, így bátorítanék mindenkit, ha őszinte, nyers és lehengerlő blues-rock zenét akar hallgatni, szakítson időt ennek a kultikus amerikai bandának a legújabb lemezére. Igaz, mára csak ketten maradtak az eredeti formációból, de a produkció mit sem vesztett fényéből.

Dátum: 
2016. szeptember 7
Pontszám: 
9
Szerző: 
Bigfoot

Sixx:A.M. – Badfinger-feldolgozás is lesz az új albumon

szo, 09/10/2016 - 17:33

A friss hírek szerint ősz végén érkezik a Sixx:A.M. új albuma, amiről most néhány infó és egy kis ízelítő is napvilágot látott.

tovább

Kee Marcello – Ismét egy új szerzemény az egykori Europe-gitárostól

szo, 09/10/2016 - 17:04

Októberben jön Kee Marcello új szólóalbuma, amiről már a második dal is kikerült a világhálóra.

tovább

Fates Warning – Az A38-on lesz a ’Theories Of Flight’ bemutató bulija

szo, 09/10/2016 - 07:34

Január végén startol a Jim Matheos vezette csapat új európai koncertsorozata, melynek budapesti állomása is lesz.

tovább

Kansas – Szöveges videón érkezett a második önálló dal

szo, 09/10/2016 - 07:28

A legendás amerikai progresszív csapat régóta várt új lemezéről ismét felkerült egy tétel a világhálóra, melynek címe Visibility Zero.

tovább

Thy Catafalque – Hallgasd meg a teljes albumot!

szo, 09/10/2016 - 07:27

Az önállóan bemutatott tételek után immár az összes dal nyilvánosságra került a legfrissebb Thy Catafalque-lemezről.

tovább

Gregg Allman – Felépült súlyos betegségéből

szo, 09/10/2016 - 07:26

Még augusztusban került kivizsgálásra a legendás amerikai zenész egy nem részletezett panasz miatt, így a múlt hónapban lemondta nyári turnéjának múlt havi állomásait.

tovább

Chrome Rt. – Az Alföldtől a Dunáig (x)

szo, 09/10/2016 - 07:24

A hetvenes-nyolcvanas évek legendás dunai koncerthajóinak hangulatát hozza vissza a HB Music által életre keltett kezdeményezés. Több neves, fővárosi rockbanda után most a vidéki, Hortobágyról származó Chrome Rt.-n a sor. S hogy az erőfeszítések mégsem hiábavalók, igazolja: a jegyek nagy része már elkelt elővételben.  

tovább

The Neal Morse Band – November közepén érkezik a dupla konceptalbum

p, 09/09/2016 - 19:02

A ’The Grand Experiment’ folytatásának a története John Bunyan 1678-ban megjelent ’Pilgrim’s Progress’ című könyvön alapul.

tovább

Serious Black: Mirrorworld

p, 09/09/2016 - 17:57
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2016
Kiadó: 
AFM Records
Weblap: 
www.serious-black.com
Stí­lus: 
Power metal
Származás: 
Nemzetközi
Zenészek: 

Urban Breed – ének
Bob Katsionis – gitár
Dominik Sebastian – gitár
Mario Lochert – basszusgitár
Jan Vacik – billentyűs hangszerek
Alex Holzwarth – dob

Dalcí­mek: 

01. Breaking The Surface
02. As Long As I’m Alive
03. Castor Skies
04. Heartbroken Soul
05. Dying Hearts
06. You’re Not Alone
07. Mirrorworld
08. State of My Despair
09. The Unborn Never Die

Értékelés: 

Tükörországban (bánja kánya, legyen Tükörvilág) minden fordítva van. Nyugaton kel fel a nap, és északról fúj a déli szél. A Helloweenkor sikeressé vált sztárgitáros, Roland Grapow nem tudja másodszor is végrehajtani mesteri tervét (Masterplan), a túl hangos (Outloud) billentyűs-ritmusgitáros, Bob Katsionis ellenben új ötleteket hoz a csapatba. Az énekes, Urban breed „városi legendának” képzeli magát, és azt hiszi, jópofa, ha kisbetűvel írja a nevét, pedig Nemecsek óta tudjuk, hogy ez bizony az árulók megszégyenítése. Thomen Stauch dobos pedig kitalálja ezt a Harry Potterre emlékeztető zenekarnevet, aztán nevet és távozik a csapatból. Sirius Black pedig a Harry Potter-történetből átkerül Alice szomszédságába, Tükörországba. De hogy lesz belőle Fehér Királynő?

Egy filmzeneszerű intróval áttör a tükör felszínén, és egy huszáros kezdéssel arról énekel, hogy addig kell megragadni a lehetőséget, “Amíg élek” (As Long As I’m Alive). Csak ne lenne ott vele Karthago Árulója (tudod, „aki veled van, ha nálad a pénz”). Jan Vacik nem vacak, remek billentyű témákat nyom az intrót követően is. Igazából a félelmem abból áradt, hogy két másodgitáros játszik a két huszár posztján (Dominik Sebastian az Edenbridge-ben Lanvall, Bob Katsionis a Firewindben Gus G mögött ritmusgitáros), akik könnyen leeshetnek a lóról, mint Alice meséjében. Szerencsére itt erről szó sincs. Semmiképp. Ellenkezőleg, akár a mesében Subidam és Subidu, egymás szavába (gitárjába) vágva játszanak nem túl bonyolult, de hatásos szólókat, melyeket jól megkomponált ikergitár-dallamok tesznek teljessé.

Folytatva a történetet, a Castor Skies a Stratovariust idézi, míg a visszafogottabb Heartbroken Soulban a Heaven And Hell ritmusa lüktet. A Dying Hearts az Avantasia Draconian Love feelingjét hozza, mikor egy power metal csapat próbál gothic rockot játszani, és sikerül mindkét műfajból a legjobbat kihoznia az ötvözetben. Az is Tükörország csodája, hogy a You're Not Alone megint egy power metal remekmű, némi Helloween beütéssel az ex-Helloween gitáros nélkül. A címadó dal a leghosszabb a maga 5 percével, és ahhoz képest, hogy inkább középtempós, eszméletlen ritmusokat kalapál össze Alex Holzwarth a verze alatt. Talán a legprogresszívebb dal mind közül. A State Of My Despair nemcsak a 'Masterplan I' hangulatát hozza a Kind Hearted Lightra utaló magatartással, de van benne egy jó adag Hunting High And Low is. A kezdésre rendesen beindul a beépített automatikus headbangelőm, kár, hogy a refrén nem sikerült olyan himnikusra, mint elődeié. Végül a The Unborn Never Die megint egy komplexebb, ritmusváltásokkal tarkított dal, de progresszívnek azért nem nevezném, a négy perc alatti játékidő kevés ahhoz, hogy igazán belemélyedjenek. Ami jó, hogy nincs felesleges, időhúzó ballada, engem az első lemez címadója, az As Daylight Breaks sem hatott meg különösebben, a rockballadákat hagyjuk meg azoknak, akik értenek hozzá: az Aerosmithnek és a Scorpionsnak.

Ahogy már többször tapasztaltam, a kevésbé tehetséges gitárosok sokszor jobb dalszerzők, mint húrakrobata társaik, mert a képességbeli hiányosságaikat magasabb fokú zeneiséggel pótolják (vagy éppen palástolják). A legeklatánsabb példák erre Rudi Schenker a Scorpionsból, Oscar Dronjak a Hammerfallból, vagy éppen Axel Rudi Pell. Most is azt kellett látnom, hogy míg Grapow kapcsán sokat vártam az első lemeztől és csalódtam, addig Katsionis friss vért hozott a csapatba, és a második lemezt sokkal jobban élveztem. A borító is látványosabb az első lemez nyomott fejű angyalánál, nekem beugrott róla a Symphony X 'New Mythology Suite' tükörvilága.

Végezetül az is elég furcsa kétértelműsége Tükörországnak, hogy bár Urban breed énekteljesítményével és dallamaival szinte a hátán viszi az albumot, végig az járt az eszemben, hogy mennyivel ütősebbek lennének ezek a dalok Jorn Lande énekével. Azt hiszem, berosálnék tőlük! És hogy lett-e Sirius Blackből Fehér Királynő? Á dehogy! Az album viszont király lett!

Összegzés: 

Szerintem piszok jó lemezt hoztak össze, Bob Katsionis csatlakozásával sikerült azt a kis pluszt hozzátenniük a produkcióhoz, ami az elsőből hiányzott. Csak valahogy ez a 8 számos lemez (plusz egy intró) nagyon karcsúnak tűnik. Főleg, ha hozzáveszem, hogy a limitált kiadásra 7 plusz dalt tettek rá (amiket nem volt alkalmam előzetesen meghallgatni). Most ez vagy egy remek marketingfogás a kiadó részéről, hogy több fogyjon a drágább kiadásból, vagy egy remek produceri húzás, hogy csináltak egy rövidebb, de nagyon ütős lemezt az előző elnyújtott, a végére elfáradó produkció helyett. Mert ha jobban belegondolok, abból is tudtam volna egy nagyon jó, nyolcszámos anyagot összeválogatni.

Dátum: 
2016. szeptember 9
Pontszám: 
8
Szerző: 
CsiGabiGa

Rolling Stones - Újabb film a láthatáron

p, 09/09/2016 - 17:57

Az év elején Mick, Keith, Charlie és Ronnie Dél Amerikában jártak, összesen tíz városban koncerteztek, beleértve a rövid idő alatt legendássá vált, szintén filmezett első fellépésüket Kuba fővárosában, Havannában.

tovább

Alter Bridge – Szöveges videón mutatkozik be a Bajnok!

p, 09/09/2016 - 17:56

Egy hónap múlva érkezik csak Myles Kennedy csapatának következő nagylemeze, amelyről már a második promóciós tétel került fel a világhálóra.

tovább

Epica – Itt az első klipes dal új albumról

p, 09/09/2016 - 17:56

Tovább menetel a szimfonikus metál gárda, immár a második dalt hallgathatjuk meg a szeptember 30-án megjelenő ’The Holographic Principle’-ról.

tovább

Glenn Hughes – Tizenkét kemény dal érkezik november elején

p, 09/09/2016 - 17:55

A lapozás után megismerkedhetünk a legendás zenész novemberben érkező ’Resonante’ című albumának részleteivel.

tovább

Toto – Még két dal érkezett az 1991-es montreauxi buliról

p, 09/09/2016 - 17:55

Szeptember 16-án fog megjelenni a legendás csapat múltidéző újdonsága, a tartalomból két klasszikus tételt a zenekar tett közzé a Youtube-on.

tovább

Oldalak

Rockhírock

Oldalak