Hard Rock Magazin

Feliratkozás Hard Rock Magazin hírcsatorna csatornájára
Frissítve: 1 óra 34 perc

Ayreon – Márciusban jön az ’Electric Castle Live And Other Tales’

cs, 01/16/2020 - 08:45

Tegnap este egy kisfilmmel jelentkezett Arjen Lucassen, amelyből kiderült, hogy március 27-én jelenik meg az ’Into The Electric Castle’ húszéves jubileumi előadását megörökítő koncertfilm.

tovább

Rick Wakeman – Progresszív instrumentális albumot vesz fel

cs, 01/16/2020 - 08:36

A veterán billentyűs bejelentette, hogy egy olyan instrumentális anyag felvételeibe kezd, melyen vérbeli progresszív rockzene lesz hallható.

tovább

Metallica Symphonic Tribute – Budapestre jönnek

cs, 01/16/2020 - 08:34

A Metallica Symphonic Tribute Show nagy sikernek örvend szerte Európában és 2020. március 12-én végre hazánkba is ellátogatnak, hogy a Budapest Kongresszusi Központban örvendeztessék meg a Metallica rajongókat.

tovább

Cliff Richard & The Shadows – The Best Of The Rock 'N' Roll Pioneers

sze, 01/15/2020 - 15:45
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2019
Kiadó: 
Warner Music Group
Stí­lus: 
rock and roll
Származás: 
Anglia
Zenészek: 

Cliff Richard – ének
Ian Samwell – gitár
Terry Smart – dobok
Hank Marvin – gitár
Bruce Welch – gitár
Jet Harris – basszus
Tony Meehan – dobok
Brian Bennett – dobok
Mark Griffiths – basszus
Warren Bennett – billentyűs hangszerek
Alan Jones – basszus
Brian „Licorice” Locking – basszus
Cliff Hall – billentyűs hangszerek
John Rostill – basszus

Közreműködők:

Jimmy Page – szájharmonika
Ernie Shear – gitár
Frank Clarke – basszus, bőgő
The Michael Sammes Singers – vokál
The Norrie Paramor Strings/Norrie Paramor And His Orchestra/The Norrie Paramor Brass – vonós hangszerek, fúvós hangszerek, zongora, kórus

Dalcí­mek: 

CD1:

01. Move It
02. Living Doll
03. Dynamite
04. Fall In Love With You
05. Mean Streak
06. A Voice In The Wilderness
07. High Class Baby
08. Theme For A Dream
09. Livin’ Lovin’ Doll
10. I Love You
11. Never Mind
12. A Girl Like You
13. Nine Times Out Of Ten
14. The Next Time
15. The Time In Between
16. (It's) Wonderful To Be Young - Alternate EP Take
17. Blue Turns To Grey
18. Gee Whiz It's You
19. Don’t Talk To Him
20. Travellin’ Light
21. Bachelor Boy
22. My Blue Heaven
23. It'll Be Me
24. Blueberry Hill
25. Lucky Lips
26. Poor Boy
27. I'm Walking The Blues
28. Do You Wanna Dance
29. Tea For Two
30. Summer Holiday
31. Please Don’t Tease

CD2:

01. Say You're Mine
02. Frenesi
03. The Young Ones
04. I Could Easily Fall (In Love With You)
05. I’m The Lonely One
06. She's Gone
07. On The Beach
08. Unchained Melody
09. What'd I Say
10. All I Do Is Dream Of You
11. Finders Keepers
12. You Don’t Know
13. In The Country
14. "D" In Love
15. Don’t Forget To Catch Me
16. Time Drags By
17. Into Each Life Some Rain Must Fall
18. Willie And The Hand Jive (Live)
19. A Forever Kind Of Love
20. Singing The Blues
21. All Shook Up (Live)
22. C'Mon Everybody
23. Why Wasn't I Born Rich
24. You And I
25. The Day I Met Marie (Live)
26. Sea Cruise
27. Your Eyes Tell On You
28. Shame On You
29. We Say Yeah

Értékelés: 

Nem auditált tény, de a karácsonyra megjelent lemezek, sőt a tavalyi évfordulós kiadványok között is világrekordernek tűnik ez a dupla album. Annak apropóján került kiadásra, hogy 60 évvel ezelőtt jelent meg az első 45-ös fordulatszámú Cliff Richard And The Shadows kislemez, és rögtön a brit lemezeladási lista élére ugrott az Elvis Presley jólfésült énjét idéző Travellin’ Lighttal. Sose fog kiderülni, hogy a sikerhez mennyire járult hozzá a lemez B oldalán megtalálható, kevésbé jólfésült Dynamite, ami 1959-ben jó nagy vízbe dobott kavicsnak számíthatott a címet idéző rock and rolljával, de kizárt, hogy ne legyen szerepe benne.

A teljes igazsághoz tartozik, hogy Sir Cliff már 1958 elején elkezdett zenélni egy The Drifters nevű bandával, akkor őt még Harry Rodger Webbnek hívták, ám az első hivatalos fellépésüket szervező fickó ragaszkodott valami tökösebb névhez, így lett Cliff (szikla) a keresztnév, a vezetéknév pedig Richard a nagy példakép Little Richard után. Hamar népszerűvé váltak, amiből Columbia-szerződés lett, és az év nyarának végén kiadták az első kislemezüket, rajta a Move It című dallal, sokak szerint ez volt Nagy-Britannia zenetörténelmének első igazi rock and roll nótája, amely a brit lista második helyére tolta fel a korongot. John Lennon egyenesen úgy fogalmazott, hogy „Cliff és a Shadows előtt nem volt semmi a brit zenék között, amit érdemes lett volna meghallgatni”. Komolyan is gondolhatta, ugyanis az első saját Beatles-szerzemény – ami lemezen megjelent –, egy instrumentális tribute-dal volt 1961-ben, Cry For A Shadow címmel.

A siker ismertséget hozott, kiderült, hogy Amerikában van egy befutott R&B énekegyüttes, akiket már 1953-ban The Driftersre kereszteltek, a névnek lőttek, amelyből így lett The Shadows, alighanem az egyetlen banda, amely világsikert ért el művészi szimbiózisban élő kísérőzenekarként, és saját jogon is. Ez a dupla album a tekintélyes saját életművüket nem érinti, „csak” a Cliff Richarddal történő együttműködés előtt tiszteleg.

Mielőtt erre rátérnék, Sir Cliff Richard teljes pályájáról is essen néhány szó, mert az óvatosabb Billboard-becslés szerint is eladott világszerte 250 millió lemezt, saját bevallása szerint az eddig megjelent 100 albuma és 139 kislemeze sokezer kiadást ért meg. Zenéje a ’60-as évek végére gyakorlatilag ugyan kiment a divatból, de új utakat keresve sikeres tudott maradni, és mind a popzene, mind a spiritualitás felé fordulva maradandót tudott alkotni. Oké, hogy nem az Eurovíziós Dalfesztivál-ezüstérmes Congratulations miatt szeretjük elsősorban, de a pályája első, meghatározó szakasza után született számos világsikere akkor is elvitathatatlan. A megváltozott zenei környezet ellenére megőrizte népszerűségét, a Shadows-zal történő első nagy összeborulásukra annyian voltak kíváncsiak 1978-ban, hogy egymás után 17 (!) teltházas koncertet adtak a London Palladiumban. 1990-ben a Wembley stadionos monstre nosztalgiakoncertjére 3 nap alatt elment minden jegy, pótnapot kellett beiktatni, az is tele lett, összesen 144 ezer néző látta a show-t. 2009-ben borultak még egy utolsót a stúdióban a Shadows-zal, a ’Reunited’ album aranylemez lett, a róla kimásolt Singing The Blues bakelit (!) kislemezen második a fizikai hanghordozók listáján. A promóciós turné három földrészt érintett, összesen 133 koncertet adtak, a londoni O2-show-t kiadták DVD-n, az meg a zenei DVD-k listáján startolt első helyen. 80 évesen se fér a bőrébe az öreg, az idén ősszel indul a ’The Great 80’ turnéja, a végállomás a Royal Albert Hall. Négyszer egymás után!

A Cliff Richard-Shadows együttműködés lényegében 1958-tól 1968-ig tartott, amelynek a legfontosabb évei a Beatlemania előttre tehetőek, ők voltak Nagy-Britannia (és a világ jelentős része) zenei életében a kapocs Elvis és a Beatles között. 15 stúdió- és filmzenealbum született ebből a különös házasságból, de olyan időket írtunk, hogy minden sikergyanús dalt kinyomtak kislemezen (sokszor csak azon), és ebben nagyon erősek voltak, mindegyik felkerült a brit lemezlistákra, 1960 és 1965 között pedig mindegyik top 10-es lett!

A 60-as évforduló tiszteletére 60 dalt szorítottak be a két CD-re (érdekes módon bakeliten ennek alig több mint a fele jelent meg a gyűjtők nagy bánatára), ami nem nagy kunszt a korabeli rocktradíciók kétperceseivel, de így is monstre 152 perc zenei anyag kerekedett, terjedelemben is komoly oldie rock and roll válogatás. Megtalálható a csokorban a tíz év összes nagy kislemezsikere, néhány kifejezetten érdekes dal, amelyek csak nagylemezen jelentek meg, és az említett 1978-as reunion-koncertről 3, illetve az ugyancsak említett 2009-es utolsó reunion-lemezről 4 dal. Azt nem illik elhallgatni, hogy ezek közül csak az All Shook Up számított új felvételnek 1978-ban, illetve a Singing The Blues 2009-ben, a többi poént már ellőtték vagy közösen, vagy Cliff a szólókarrierjében. Olyan élményt nyújt ez a két és fél óra, mintha kisgyerekként a Slágermúzeumot hallgatnám a Petőfin, zene szüleimnek, meg nekem, meg bárkinek. Biztos vagyok benne, hogy ha olyan valakit ültetnék le meghallgatni az anyagot, akinek fogalma sincs arról, hogy milyen Cliff, meg milyen Shadows, az is sokszor felkapná a fejét vigyorogva, hogy „hát ezt ismerem”! Na, ugye!

Ebben persze benne van az is, hogy majdnem minden harmadik dalnál nagy elődök népszerű dallamaihoz nyúltak kiváló érzékkel, aztán a végeredmény meg jobb lett, mint az eredetiek (igen, feldolgozásokra célozgatok erősen). A válogatás megjelenésének idejére már elég komoly időutazást jelentenek ezek az átiratok, van közöttük olyan, amelyiknek az eredetije 1924-es. Az eredeti előadók többsége a mai zenehallgatók számára aligha mond valamit, nemigen hallott senki Ramon Armengodról vagy a Helen Clark-Lewis James párosról, de azért felbukkan itt Jerry Lee Lewis, a Rolling Stones, Ray Charles, Ella Fitzgerald, B. B. King és Eddie Cochran neve is. Az igazán érdekes tételek azok, amelyek már Cliff előtti feldolgozásként lettek népszerűek, mint pl. a Blueberry Hill, ami egy 1940-es foxtrott, de Fats Dominót és Elvist dicséri, vagy a My Blue Heaven, amelyik szintén egy foxtrott 1927-ből, de átment rajta több mint 100 másik elkövető mellett Frank Sinatra, Fats Domino, Bing Crosby, de még Marlene Dietrich is, mire 1961-ben Cliffék tekertek rajta még egyet. Az 1955-ös Unchained Melody filmbetétdal viszont a Cliff Richard-verzió után lett igazán népszerű a Righteous Brothers tolmácsolásában 1965-ben, amire rátett egy nagy lapáttal az 1990-es nyálcunami ’Ghost’ film, amiben szintén szerepel ez a változat. Mind a 19 feldolgozás egy-egy külön történet, inkább nem mennék bele mindegyikbe.

Az anyag súlyos hiányossága, hogy a Bob Stanley nevű híres brit zenekritikus korrekt fülszövegén kívül semmilyen infót nem ad a dalokról, de némelyiknek még a címe se pontos a borítón. Nem tudni, hogy mikor jelentek meg a beválogatott változatok, ahogy azt sem, hogy kik a közreműködő művészek, pedig megérdemelték volna, hogy szerepeljenek egy ilyen – egyébként igényesen összerakott – átfogó válogatáson. Elég komoly nyomozás árán sikerült a stábot összeállítani, de szinte biztos, hogy így sem teljes a kép, van egy-két hangszer, amely mögött nem sikerült beazonosítani a zenészt. Viszont a nyomozásnak köszönhetően sikerült megtudni, hogy a Time Drags By című dalban pl. maga Jimmy Page játszik szájharmonikán! Az eredeti kiadások esetében se nagyon törték össze magukat a kiadónál, hogy pontosan tájékoztassanak, a lemezborítók többnyire tele voltak korábbi megjelenések hirdetésével, meg lemeztörlőkendő-reklámmal, meg ilyenek, érdemi részletek viszont alig. A közreműködő kórusok és zenekarok tagjainak pl. semmi nyoma, de az igazi joker Norrie Paramor, akinek többféle társulata is felbukkan a Cliff Richard And The Shadows lemezeken: The Norrie Paramor Strings, Norrie Paramor And His Orchestra, The Norrie Paramor Brass. A lemezinfókból, meg ködös utalásokból lehet tudni, hogy valamiféle egyezség alapján a vonatkozó zenei részeket sokszor megosztva a Shadows-zal játszották fel a stúdióban, de hogy ilyen kvalitású zenészek esetében erre miért volt szükség, az egyáltalán nem világos. Az is megfordult a fejemben, hogy az egész csak valami pénzügyi trükk, amivel a maga malmára hajtotta a vizet Paramor, merthogy nagyhatalmú zenei producerként ezt is megtehette. Cliff és a Shadows pályáját egyébként haláláig egyengette az EMI-nál, és ezenkívül is rengeteg kiadvány fűződik a nevéhez, de a legfontosabb, hogy kulcsszerepe volt az ’50-es évektől a rock and roll, mint műfaj felemelésében.

Összegzés: 

Hölgyeim és uraim, ilyen volt a rock and roll Nagy-Britanniában a múlt század közepét követően! Még a mai öreg rockereknek is oldschool muzsikának tűnhet ez a valóban átfogó gyűjteményes kiadvány, amely Cliff Richard és a The Shadows kooperációjában megjelent dalokból válogat. Nincs ezzel semmi gond, mert a mai öreg rockerek általában szeretik Jeff Becket, Peter Green Fleetwood Macjét, Neil Youngot, Pete Townshendet, Brian Mayt vagy John Lennont, hogy csak néhány nevet említsek, akikre ők nagy hatást gyakoroltak. Nélkülük valószínűleg nem lenne Helter Skelter, Rocket Man, Start Me Up, Wonderwall, vagy más lenne és nem tetszene. Mint ahogy a 'Yesterday' című filmben mondták: „Egy Beatles nélküli világ egy sokkalta rosszabb világ!” És ha ezt továbbgondolom... egy Cliff Richard nélküli világ se lehetne ugyanaz. Nemcsak mai öreg rockereknek ajánlott!

Dátum: 
2020. január 15
Pontszám: 
9
Szerző: 
Dzsó

Noturnall – A Sons Of Apollo vendégeként érkeznek Budapestre

sze, 01/15/2020 - 15:38

Mike Orlando (Adrenaline Mob) osztotta meg azt a hírt a legnépszerűbb közösségi portálon, hogy a Noturnall csatlakozik a márciusi koncertsorozathoz, amelynek keretében nálunk is fellépnek.

tovább

Brant Bjork – Ismét Budapesten koncertezik saját zenekarával (x)

sze, 01/15/2020 - 15:36

Három évvel legutóbbi koncertje után újra Budapesten lép fel a kaliforniai desert rock több mint negyed évszázada hivatalban lévő nagykövete. Brant Bjork és zenekara április 27-én az A38 Hajó szervezésében mutatja be az Akvárium Klub Official KisHalljában legújabb szólóalbumait, és egyéb dalokat a több tucatnyi lemezt számláló életművéből.

tovább

Joe Lynn Turner – Áprilisban Szlovákiában és Csehországban is fellép

sze, 01/15/2020 - 07:14

2020 első felében Európában turnézik Joe Lynn Turner, aki a koncertkörút során a szomszédos országokban is tiszteletét teszi.

tovább

P. Box – Kilépett Szabó Krisztián

sze, 01/15/2020 - 06:41

15 év után elhagyta a Pandora’s Box sorait Szabó Krisztián. A billentyűs Cserháti ’Pityi’ István örökségét ápolta a csapaton belül az elmúlt másfél évtizedben, elmondása szerint „a zenekar működésével kapcsolatos okok” miatt döntött a távozás mellett.

tovább

To/Die/For – Ismét összeállnak egy koncert erejéig

sze, 01/15/2020 - 06:31

Egyelőre úgy tűnik, hogy egyetlen koncert erejéig, de újból összeáll a To/Die/For. A finn gothic metal csapat debütlemezének 20 éves jubileumát ünnepli egy exkluzív koncerttel a nyár folyamán.

tovább

European Mantra: B.O.T.

k, 01/14/2020 - 14:27
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2019
Kiadó: 
szerzői kiadás
Weblap: 
europeanmantra.bandcamp.com
Stí­lus: 
progresszív jazz-metal
Származás: 
Magyarország
Zenészek: 

Borlai Gergő –  dob, billentyűs hangszerek, programozás, ének
Lukács Peta –  gitár, ének
Nagy János –  billentyűs hangszerek
Barabás Tamás –  basszusgitár

Scott Kinsey, Hadrien Feraud, Ryan Quinn – vokál

Dalcí­mek: 
01. Superman
02. Childhood
03. Inspiration 
04. 2008
05. Typical E.M. Song 
06. Singin'! 
07. Horror
08. B.O.T. 
09. Driving
Értékelés: 

„Tehetség, képesség, adottság” – mondta Borlai Gergőről Szanyi János dobtanár. Már nagyon korán csodadobosnak titulálták az akkor még csak szárnyait bontogató tehetséget. 12 évesen már az avantgard jazzt játszó Grencsó Kollektívában zenélt. Még nagyon fiatal volt, mikor felfedezte magának a jazz szakma, a hazai jazzélet krémje versengett kegyeiért. Látványos, dinamikus játéka üde színfolt volt a színtéren. Játszott a Babos Banddel, Tátrai Tibusszal, László Attilával, Deák Bill Gyulával. Állandó tagja többek között Presser Gábor, Charlie, Zorán, Katona Klári zenekarának. A Kaltenecker Trióval átírták a térség jazz térképét. Formabontó, improvizatív elemekkel megtűzdelt, fúziós jazz-rockot játszó csapat, úttörőnek számított Magyarországon. Gergő 17 évesen megírta első szólólemezének anyagát, melyet még két lemez követett. 2001-ben megalapította a European Mantra zenekart azzal a céllal, hogy a hagyományos zenei konvenciótól eltérő saját zenei koncepcióját létrehozza, s ennek a megvalósításához a magyar zenei élet meghatározó személyiségeit találta meg. Elsőként Lukács Peta került a kvartettbe, aki egyben szerző- és producertársa is Gergőnek. Majd őt követte az Erkel Ferenc-díjas Nagy János zongorista, s Papesch Péter basszusgitáros. 2005-ben jelent meg az első lemezük ’F.A.Q. Alive’ címen, mely egy szlovákiai turné különböző állomásain felvett számokat tartalmazza. Rá következő évben kiadták második lemezüket, az ’5’-öt. 2007-ben jelent meg egy különleges hangszerelésű, s hangvételű lemez a Free Style Chamber Orchestrával közösen, majd egy hosszabb szünetet követően 2015-ben kiadták a ’The’ című borongósabb hangulatú lemezt. Az elmúlt időszakban történt egy változás. Papesch Péter kiköltözött Németországba, a kiváló basszusgitárosnak a földrajzi távolság áthidalása megoldhatatlannak bizonyult, s otthagyni kényszerült a zenekart. Helyére nem kisebb név került, mint az Artisjus-díjas Barabás Tamás, aki otthonosan mozog a keményebb rocktól a jazzig szinte minden műfajban, s világszínvonalú basszusgitár játéka szervesen illeszkedik a European Mantra zenei világához.

Az új lemezre a dalokat Gergő három nap alatt írta meg Los Angeles-i otthonában, majd két nap kellett még, hogy a dobokat rögzítse. A ’B.O.T.’ dalait Borlai Gergő Egyesült Államokban megélt zenei élményei ihlették. A stílus maradt ugyanaz, mint ami eddig is jellemezte a zenekart. Szinte lehetetlen beskatulyázni a European Mantra művészetét. Eklektikus, szélsőségektől sem mentes, megszokott határokat átlépő zenei irányvonalat képvisel, melyben a funky, acid jazz, bebop, s a metal is ugyanúgy megtalálható. Ami változás az előző albumokhoz képest, az a dalközpontúság. Kevesebb a matek, s az improvizáció, viszont jóval több a harmónia. Ez persze nem azt jelenti, hogy, ne lennének extrém zenei megoldások, gyilkos riffelések. Már rögtön a kezdés (Superman) az arcunkba tolja a sebességet, változatosságot, s a komplexitást. Ebben a számban Barabás Tamás is megmutatja, hogy miért is tagja a csapatnak, egyedi játéka élményszámba megy. A lendület a 2008 című számban tovább fokozódik. Elképesztő energiája, sodrása van ennek a dalnak. Borlai hirtelen tempóváltásokkal fokozza a dinamikát, elementáris erővel veri a bőröket. Nemhiába tartják a világ leghangosabb dobosának. Gergő könyörtelen groove-ja teljesen szétszaggatja az ember agyát. Ez a földbedöngölős, arcleszakítós nóta a lemez egyik csúcspontja. A Horror sejtelmes zongorabetétje hallatán szinte megelevenedik előttem Alfred Hitchcock szőke női szereplője, amint éppen betér a magányos motelbe a ’Psycho’ című filmben. Amolyan „European Mantrás” zenei aláfestés hatására a végén vizuálisan megjelenik előttem a híres zuhanyjelenet. A mesterien felépített dalszerkezetben a sejtelmes hangulatot Nagy János lágy zongorajátéka teszi kifejezővé. Gergő lágy, jazzes dobolása szinte érzékelteti a feszültséget. A ’B.O.T.’ pszichedelikus hangvételű, elvontabb kompozíció, melyben Borlai technikás dobolása az uralkodó. Az Inspirationt Steve Vai ihlette. Ebben a gitárközpontú dalban Peta nagyot alkot. Egy érdekes adalék Lukács Peta nagyságához. Még a lemez megjelenése előtt Borlai Gergő átküldte a dalt Steve Vai-nak véleményezésre. A válasz önmagáért beszél: „Gyönyörű, úgy hangzik, mintha én játszanék, csak sokkal jobb. Ki játszik?...”.

A borítótervet is dicséret illeti. Szabó Kraker László grafikusművész alkotása, modern, egyszerű vonalvezetésű alkotás, mely a kört, mint abszolútat jelképezi. A kör mindig saját magába fordul vissza, nincs se kezdete, se vége, mégis befejezett, tehát tökéletes. És én így vagyok ezzel a lemezzel, melyet 2019 legjobb albumának tartok, mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban.

Összegzés: 

Borlai Gergő elhatározása, hogy Los Angelesben próbál szerencsét, abszolút jó döntésnek bizonyult. Az elmúlt években a világ legjobb dobosai közé nőtte ki magát, akit a szakma is elismer, megbecsül. Egy szűkebb elit tagja lett, aki világsztárok sokaságával játszik. „Tehetség, képesség. adottság”. Ezt érzem ’B.O.T.’ című lemeznél is, amely a zenekar eddigi legjobb albuma. A European Mantra Borlai Gergő együttese, ő hívta életre, az ő zenei koncepciója érvényesül elsősorban, de igazi csapatmunka eredménye, hiszen mindenki hozzátette a saját zenei világát, stílusát. Gergő a zenészeknek megadta a kitörési pontokat, így mindenki meg tudta mutatni zenészi qualitásait. Modern hangzású, pozitív töltetű, minden öncélúságtól mentes 21. századi mestermunka. Aki szereti a kompromisszummentes, formabontó, komplex, határokat átívelő muzsikát, az menjen fel az együttes Facebook-oldalára, s rendelje meg a 2019-es év egyik legjelentőségteljesebb lemezét. Igazán megérdemelnék, hogy egy kiadó mögéjük álljon, s minél szélesebb körben terjesszék a lemezt.

Dátum: 
2020. január 13
Pontszám: 
10
Szerző: 
pokkornel

Sodom – Kilépett Stefan Hüskens

k, 01/14/2020 - 13:25

Normal 0 false false false EN-US X-NONE X-NONE Normal 0 false false false EN-US X-NONE X-NONE /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin-top:0in; mso-para-margin-right:0in; mso-para-margin-bottom:8.0pt; mso-para-margin-left:0in; line-height:107%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri",sans-serif; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin-top:0in; mso-para-margin-right:0in; mso-para-margin-bottom:8.0pt; mso-para-margin-left:0in; line-height:107%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri",sans-serif; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}

Mindössze két év után elhagyta a Sodom sorait Stefan "Husky" Hüskens. A dobos szerint nincs dráma a döntés mögött, megváltozott életkörülményei miatt kényszerült erre.

tovább

Pearl Jam – „Egy hosszú utazás volt ezt a lemezt elkészíteni”

k, 01/14/2020 - 13:14

Márciusban jelenik meg a Pearl Jam új albuma. A csapat hét év után jelentkezik lemezzel, melynek a ’Gigaton’ címet adták Eddie Vedderék.

tovább

Black Swan – Big Disaster: itt a második dal a Frontiers Music új szupercsapatától

k, 01/14/2020 - 12:20

Decemberben mutatkozott be a Robin McAuley (Michael Schenker Fest, ex-McAuley Schenker Group), Reb Beach (Winger, Whitesnake), Jeff Pilson (Foreigner, The End Machine, ex-Dokken) és Matt Starr (Ace Frehley, Mr. Big) felállású Black Swan, akik most egy újabb dalról rántották le a leplet.

tovább

Peter Green – Kirk Hammett-tel dolgozik együtt

k, 01/14/2020 - 12:12

A Fleetwood Mac egykori gitáros legendája, Peter Green visszavonultan él dél-angliai otthonában, idejét jórészt gitározással, rajzolással, képzőművészettel tölti az utóbbi években, ám most aktivizálta magát.

tovább

Neil Peart emlékére (1952-2020)

h, 01/13/2020 - 13:16

Behelyezem a lejátszóba a ’Clockwork Angels Tour’ koncertjének korongját. Megjelenik a gőzkorszak ihlette menüsor. Aztán a dobszólóra navigálok. Újra látni és hallani akarom a Professzort.

tovább

Rush: Clockwork Angels

h, 01/13/2020 - 13:15
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2012
Kiadó: 
Anthem / Roadrunner
Weblap: 
http://www.rush.com/
Stí­lus: 
Progresszí­v Rock/Hard Rock
Származás: 
Kanada
Zenészek: 

Geddy Lee - ének, basszusgitár
Alex Lifeson - gitár
Neil Peart - dobok

Dalcí­mek: 

01. Caravan
02. BU2B
03. Clockwork Angels
04. The Anarchist
05. Carnies
06. Halo Effect
07. Seven Cities Of Gold
08. The Wreckers
09. Headlong Flight
10. BU2B2
11. Wish Them Well
12. The Garden

Értékelés: 

3 ember. Közel 40 év. 19 album. A U2-t leszámítva nem tudok még egy ma is aktív zenekart, amelynek tagjai egyazon felállással alkotnak megszakítások nélkül majd’ négy évtizeden keresztül, mindennek tetejébe igen magas színvonalon; tudniillik a Rush teljes diszkográfiájának ismeretében bátran kijelenthetem, nemhogy gyenge lemezzel, de igazából még középszerűvel sem álltak elő, s noha nyilvánvalóan van különbözőség a megannyi soralbum között, a minőségen eleddig sosem esett csorba. Persze nekem is megvannak a személyes kedvenceim, nem is kevés: ’A Farewell To Kings’, ’Hemispheres’, ’Moving Pictures’, ’Counterparts’, ’Test For Echo’… S annyi bizonyos, hogy immár a friss opus, a ’Clockwork Angel’ is felsorakozott melléjük.

Jóllehet ismét öt hosszú évet kellett várni az új korongra, az eredmény minden várakozásomat felülmúlta: mert ami ebben a 66 percben történik, az maga a Zenei Beteljesülés, hangozzék ez bármennyire is patetikusan. Az album első két dalát – Caravan; BU2B – már ismerhetjük korábbról, hiszen pontosan két évvel ezelőtt kiadták őket kislemezen; tulajdonképpen azóta csiszolgatják a ’Clockwork…’-öt (még ha közben be is iktatták a „Time Machine” turnét). Neil Peart dobos nyilatkozta, hogy a dalszövegek és a dobtémák tekintetében az eddigi legnagyobb teljesítményét hallhatjuk tőle, Alex Lifeson gitáros szerint pedig lüktet-lélegzik az anyag, amely egyúttal amolyan „filmszerű” hangulatot kapott. És valóban: a Grammy-díjas Nick Raskulinecz producer bábáskodása alatt készült korong elképesztően tisztán és természetesen szól! Ugyanő javasolta Peartnek, hogy ez alkalommal konkrét sztorit írjon az albumhoz, mert bármily meglepő, koncepciózus lemez még hiányzott a Rush-életműből, jóllehet már korábban is belemerültek a történetmesélésbe egy-egy hosszabb lélegzetű eposz erejéig: lásd például a The Fountain Of Lamneth, a 2112 vagy a Cygnus X-1 Book I & II gigantikus szerzeményeket.

A dobos zseni tollából ezúttal is egyszerű, ámde mélyen filozofikus, bölcs, költői dalszövegek születtek, amelyekből aztán a sci-fi/steampunk irodalom egyik közismert alakjával, és egyben régi-régi barátjával, Kevin J. Andersonnal készítettek regényt. Egy alkimista fabuláról van szó tehát, egy fiatal utazó kalandos küzdelmeiről, aki a rend és a káosz erőivel kénytelen felvenni a harcot, miközben egy színpompás távoli világról álmodik, az aranycsinálás, a kalózkodás, az egzotikus karneválok rejtett városairól, ahol az Órásmester képviseli a Rendet, míg a gonosz Anarchista a Káoszt… A történetet állítólag Voltaire Candide-ja ihlette, s afféle Bildungsroman, azaz dalokba oltott „fejlődésregény”. A némiképp a ’87-es ’Hold Your Fire’-éra hajazó puritán borító nekem személy szerint kevésbé tetszik, jobban örültem volna, ha a ’Clockwork…’ kapja meg a ’Caravan’ single grafikáját, és nem fordítva. De ez legyen a legnagyobb gondom, ugyanis a bő egyórányi dalcsokorban egyéb kivetnivalót tényleg nem találok. (Máskülönben a banda „házi” grafikusa, a Hugh Syme alkotta borítóképen szereplő óra számlapja este kilenc-tizenkettőt mutat, ami utalás az 1976-os klasszikusra, a ’2112’-ra.)

A tüzes Caravan nyitja a dalok sorát: tulajdonképpen egy hagyományos Rush-szám, tipikus kavargó riffekkel; itt mutatkozik be a főhős, a farmer fiú, aki az elrobogó vonatokat nézi elvágyódva, ugyanis ez az idillikus és kiszámítható világ, amiben él, szinte fojtogatja őt. A szerzőpáros szerint a BU2B (azaz „Brought Up To Believe”) a Led Zeppelinnel áll rokonságban füstös-bluesos riffjeivel, a refrén magasztos, a szöveg pedig arra utal, hogy történjék bármi, a sorsunkat nem kerülhetjük el, hiszen mindig azt kapjuk, amit érdemlünk. A hét és fél perces címadó talán a legkomplexebb szerzemény mindközül, s a ’70-es évek Rush hangzásához nyúlik vissza; az idejét sem tudom, mikor írtak utoljára efféle progresszív dalt. Mindenesetre le vagyok nyűgözve! A zajosan áramló gitárfolyamokkal tarkított The Anarchist az első szám, ami elkészült, Geddy Lee pedig azt énekli, hogy „A hiányzó részem úgy vesz körül, mint egy ketrec”. Súlyos, koszos riffek sorjáznak a Carnies-ben, e témák Lifesonékat Hendrix stílusára emlékeztetik, a légies, lebegős részek azonban megidézik a The Spirit Of Radio-t, egyik régi gyöngyszemüket is. Az utazócirkuszban járunk, ahol a farmerfiú munkát kap, és lefüleli a bombát elhelyező Anarchistát, így mentve meg a karnevál népét…

Lágy húrokat penget a szellősebb hangszerelésű, álmodozó jellegű Halo Effect, amely valahol a Closer To The Heart és az Armor And Sword románcának szerelemgyereke. És hát nem másról, mint a csalfa szerelemről szól: a fiú szívét elrabolja az akrobatalány, de rá kell döbbennie, hogy mindez csupán egy illúzió, nem több. Nagy kedvencem a Seven Cities Of Gold is, a középrészében hallható pszichedelikus elszállás pedig igencsak hatásos, a visszafogott vokálokkal dúsított refrén nem különben! Az album legkönnyedebb száma egyértelműen az enyhén popos beütésű, érzelmes The Wreckers, amelyben még U2-s hatásokat is felfedezhetünk. A dobost az angol drámaíró, Daphne du Maurier egyik munkája ihlette, méghozzá az 1936-ban publikált gótikus bűnregénye, a Jamaica Inn. A hónapokkal ezelőtt nyilvánosságra hozott, szenvedélytől fűtött Headlong Flight a lemez legmetalosabbja, helyenként még Tool-ízű (!) kiállások is felbukkannak, a főriffet pedig tudatosan emelték át a ’75-ös Bastille Day dalukból. Peart: „Mit is mondott Oscar Wilde? ’Az önplagizálás már stílus’.” Egyébiránt korábban úgy állt a dolog, hogy a Headlong Flight lesz a szokásos instrumentális számuk, hosszú jammelős részekkel gazdagítva, de végül másképp döntöttek, szöveget kapott, a hangszeres orgiát pedig alaposan megnyesték (noha a nóta így is hét és fél perces lett), élőben azonban azt tervezik, hogy jól elnyújtják, mint például a Working Man-t.

A vonósokkal kísért, nyúlfarknyi BU2B2 vezeti fel a pattogós Wish Them Well-t, amelyben a főhős megbékél életével, még ha le is győzték; el kell kerülni azokat, akik megsebeztek, és minden jót kívánni nekik – ez a legjobb válasz. A lemezzáró The Garden-ről csupán annyit mondanék: maga a Csoda. Gyönyörű ballada, Geddy szívszaggatóan szépen énekel, az ünnepélyes fináléja pedig csakis a Pink Floyd nagyságához mérhető, méltó lezárása az albumnak. A farmerfiú ebben a metaforikus kertben talál rá szeretetre, a nyugalomra, a tiszteletre. Az Élet mértékére. Ez volt hát a küldetése.

Összegzés: 

A Rush újra teljes pompájában tündököl! Négy évtizedes pályafutással és megannyi klasszikussal a tarsolyukban elkészítettek egy definitív mesterművet, amely ráadásul az első igazi koncept-albumuk 18 sorlemezt követően. A ’Clockwork Angels’ intelligens, elegáns, filozofikus, a művészi kreativitás csimborasszója, s mint olyan, minden pillanata katartikus zenei élmény. Az utóbbi esztendők egyik legfontosabb alkotása.

Dátum: 
2012. július 16
Pontszám: 
10
Szerző: 
Mike

Me And That Man – Corey Taylor, Ihsahn és Matt Heafy is közreműködik az új lemezen

h, 01/13/2020 - 12:26

Több új dal után Nergal szabadidős bandája, a Me And That Man bejelentette, hogy március végén új albummal jelentkezik. A szóban forgó lemezről a folytatásban egy újabb dal tesztelhető Surrender címmel.

tovább

H.E.A.T – Itt a harmadik kislemezdal: Come Clean

h, 01/13/2020 - 12:10

Februárra halasztotta új albumának megjelenését a H.E.A.T, a promóció viszont nem áll le, a svéd banda ugyanis Come Clean címmel egy újabb dalról rántotta le a leplet.

tovább

The Cadillac Three – Country sztárokkal készült új daluk

h, 01/13/2020 - 12:02

Nem sokat kell várni a The Cadillac Three új albumának megjelenéséig, úgyhogy ennek apropójából a srácok ismét megosztottak egy új dalt a nagyérdeművel.

tovább

Korpiklaani – Steve ’Zetro’ Souzával söröznek

h, 01/13/2020 - 11:44

Már a sokadik inkarnációja hallgatható meg a Korpiklaani Beer Beer című dalának a folytatásban. A friss verzió ezúttal nem mással, mint az Exodus frontemberével, Steve ’Zetro’ Souzával készült.

tovább

Oldalak

Rockhírock

  • 2019, szeptember

    John Henry Bonham
    1948.05.31. - 1980.09.25.

    1980. szeptember 25-én alkohol hatására bekövetkezett légzészavarban meghalt John Bonham dobos. Ezzel a Led Zeppelin földi pályafutása véget ért - a tagok nem akarták Bonzo nélkül

  • 2019, szeptember

    Elkészült az a zenés dokumentumfilm, amely Barta Tamásról, az LGT egykori gitárosáról szól. A Siess haza, vár a mama című alkotást, amelyet Hajdu Eszter rendezett, szeptember 21-én, szombaton este mutatják be a fővárosi MagyaRock

  • 2019, szeptember

    65 éves korában elhunyt Gallai Péter, a Piramis billentyűse, énekese, zeneszerzője. Gallai Péter 1974-től 1982-ig volt a Piramis tagja, majd 2009-túl újra a klasszikus magyar rockbandában játszott, 1985 és 2002 között pedig a

  • 2019, szeptember

    "Ez a kazetta mindent újraír, amit eddig a Beatlesről tudtunk" - mondta a zenekar talán legnagyobb szakértője, Mark Lewisohn a Guardian újságírójánakegy kicsit túlzóan arról a felvételről, amely egy épp ötven évvel ezelőtti, 1969.

  • 2019, július 27

    Közel 70.000 néző előtt adott koncertet a Queen zenekar Budapesten. 1986. július 27-én a mostanihoz hasonló hőség volt, a Népstadionban kora reggel óta folytak az ország első szuperkoncertjének technikai előkészületei. Épült a két és

Oldalak