Hard Rock Magazin

Feliratkozás Hard Rock Magazin hírcsatorna csatornájára
Frissítve: 53 perc 8 másodperc

SOTO: Origami

8 óra 54 perc
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2019
Kiadó: 
InsideOut Music
Weblap: 
http://jeffscottsoto.com
Stí­lus: 
power / groove / progresszív metal
Származás: 
USA
Zenészek: 

Jeff Scott Soto - ének
Jorge Salán - gitár
BJ - billentyűs hangszerek, gitár, vokál
Tony Dickinson - basszusgitár
Edu Cominato – dob

Dalcí­mek: 

01. HyperMania
02. Origami
03. BeLie
04. World Gone Colder
05. Detonate
06. Torn
07. Dance With The Devil
08. AfterGlow
09. Vanity Lane
10. Give In To Me

Értékelés: 

Mindenféle elvárások és előzetes ismerkedés nélkül nyúltam Jeff Scott Soto csapatának új lemeze felé, aminek oka az volt, hogy nagyot csalódtam az első két albumban. Persze lehet azt mondani, hogy minek hallgatom akkor, ha nem ez az én világom, de itt szó sincs erről. Soto hangját imádom, szeretem a súlyos megközelítést is, szóval nem az a gond, hogy a rádiós rockot csípem és kiver a víz a húzós riffektől. A baj az, hogy a dalok nagyon hiányoztak az előző próbálkozásokból. Egy olyan toroknak, mint Jeff, remek dalokat kellene írni, és ha ő ezt nem teszi meg – ahogy az eddig tapasztalható volt –, akkor olyan zenészeket kellene maga köré gyűjtenie, akik kiszolgálják jó dalokkal. Főhősünknek azonban van egy olyan rossz tulajdonsága mostanában, hogy vonzza az olyan játékosokat is, akik sótlan nótákat tesznek elé. Legutóbb csak a W.E.T.-ben és a Sons Of Apollóban tetszett az, amit csinált, a két éve megjelent ’Retribution’ című szólóanyaga és az előző két SOTO-album viszont elég vérszegény lett. Szóval nagy késztetést nem éreztem, hogy meghallgassam ezt a lemezt, de szerencsére Jeff és bandája rám cáfolt.

A nyitó HyperMania ugyan kicsit gagyi szintihangszínnel indít, de utána egy öblös riffel hagyja helyben a hallgatót, amit Jorge Salán szállít, ráadásul rögtön a lemez elején megkapjuk, amire régóta vártunk: olyan dallamokat és refrént, ami meg is marad az emlékezetben. Sokszor ekéztem korábban emiatt a bandát, de most egy szavam sincs, és még a szóló is rendesen ott van a szeren. A folytatásban a címadó Origami sem enged, húzós kezdésében nagy szerepe van az új basszernek, Tony Dickinsonnak, ugyanis ő hozta az alapötletet. A dal egyébként megint a helyén van és végig izgalmas, szóval a fűszereket ezúttal is megtalálta a banda. Jorge Salán kicsit unortodox szólója pedig amennyire szokatlan volt elsőre, több hallgatás után egyre jobban tetszik.

A nagy hőzöngés után kicsit lenyugodnak a kedélyek BeLie-nek köszönhetően, ami ugyan nem lassú dal, de tökéletesen fogja vissza a gyeplőt, a progos középrészért és basszusszólóért pedig külön köszönet, így kell ezt csinálni! A World Gone Colder az elmegy kategóriába tartozik, míg az ezt követő Detonate – ami még sokkal a megjelenés előtt kikerült a netre – inkább érzelmi töltete miatt válik kiemelkedővé, ugyanis nem a legjobb eresztés a bandától. Ezt a számot egyébként a 2017-ben elhunyt David Z témái köré írták, és ha jól értelmeztem, ennek köszönhetően ő is hallható a lemezen. A Torn egy újabb nyugisabb tétel, kicsit olyan power ballada szerű, de ami a legfontosabb, hogy itt is vannak jó dallamok és témák, amiért kellemes hallgatni és megéri újra végigpörgetni. A Dance With The Devil egyik személyes kedvencem törzsi dobolást idéző nyitóritmusaival, valamint a zakatoló riffelésbe torkolló elmosódott gitártémával az elején. Remekül sikerült elkapni az ördögi hangulatot, ami a lemez egyik legjobbjává avanzsálja a nótát.

A műanyag fúvósszekcióval megtámogatott AfterGlow érdekes színfolt, nem a legjobb dal, de legalább vannak benne ötletek, semmiképpen sem sablon szerzemény. Az album végére ugyan könnyű elfáradni a kicsit egysíkú hangvétel miatt, de érdemes külön is meghallgatni a Vanity Lane-t, ami hozza a jó kis dallamokat és az ezúttal egy kicsit modern metalos riffelést, mely szokatlan (nem kellemetlenül) Soto hangja alá támasztva. A lemezt az egyik legjobb refrénnel feldíszített Give It To Me zárja, ami Soto hard rockos oldalát tolja előtérbe, úgyhogy abszolút pozitív szájízzel zárul kirándulásom a csapat harmadik lemezén.

Összegzés: 

Sotóék a legjobbkor jöttek elő ezzel az ’Origami’ címmel. Harmadjára ugyanis csak sikerült úgy hajtogatni ezt a papírlapot zenét, hogy elnyerje a tetszésem. Eddig minden hozzávaló itt volt az üstben, most azonban végre jó arányban keveredtek és értek össze, úgyhogy a jó dalok dominálnak, melyekben az eddig hiányolt emlékezetes dallamok és témák is megtalálhatóak. Bár első hallgatásra nem dobtam magam hanyatt az anyagtól, de érezhető volt akkor is, hogy ez a zenekar eddigi legjobb eresztése, sokadik hallgatás után pedig ebben egészen biztos vagyok. Ha eddig nem tetszett, akkor most tegyél egy próbát a SOTO-val!

Dátum: 
2019. június 19
Pontszám: 
8
Szerző: 
TAZ

Saxon – Ünnepelnek, de készül az új album is

9 óra 5 perc

Augusztusban új koncertanyaggal ünnepli 40 éves jubileumát a Saxon, azonban a rajongóknak nem kell ennyivel beérnie, ugyanis Biff Byford szerint készül az új lemez is.

tovább

Sum 41 – Két új dal a júliusban érkező lemezről

9 óra 28 perc

Hamarosan új albummal jelentkezik a Sum 41, akik a napokban megjárták Budapestet is. A zenekar ráadásul az utóbbi időben két dalról is lerántotta a leplet, melyek a folytatásban hallgathatóak meg.

tovább

Asphalt Horsemen – Akusztikus koncert Gödöllőn

9 óra 39 perc

A nemrég új albummal jelentkezett Asphalt Horsemen akusztikus koncertet ad hétvégén.

tovább

Bent Knee – Dalpremier: itt a Catch Light

9 óra 40 perc

A bostoni art rock formáció új dalt tett közzé, melyet az aktuális Thank You Scientisttel közös amerikai turnéjukhoz időzítettek.

tovább

A magas léc sem probléma: Sum 41 – Budapest Park, 2019. 06. 12.

sze, 06/19/2019 - 14:42

Eseménydús nap után érkeztem a Parkba, az előzenekar így a nagy rohanásban kimaradt, de az amerikai banda kezdése előtt már a helyszínen voltam. Az esemény Facebook-oldalán követni lehetett, hogy kb. mennyi jegy talált gazdára elővételben és az utolsó szám a kilencven százalék feletti mennyiséget jelölte. Ennek megfelelően már a bejáratnál hatalmas sorok voltak, de relatíve egész gyorsan bejutottunk.

tovább

Conception – Készül az új album

sze, 06/19/2019 - 14:11

2018 egyik legizgalmasabb híre volt a norvég proggerek visszatérése Roy Khannal az élen, a zenekar pedig meg sem áll a következő lépcsőig, ami egy tejes lemez lesz.

tovább

Testament – Nagy valószínűséggel befejezték az új lemez felvételeit

sze, 06/19/2019 - 12:57

A thrasherek dobosa, Gene Hoglan azt nyilatkozta néhány napja, hogy a csapat nagyon szoros ütemtervet követve készíti új albumát, és ha ez igaz, akkor már rögzítették is a 2016-os ’Brotherhood Of The Snake’ folytatását.

tovább

Deathstars – Cat Casinóval készül az új album

sze, 06/19/2019 - 12:51

Hosszú idő után ismét új lemezen dolgozik a svéd Deathstars, ráadásul nem akárkivel, ugyanis visszatért ikonikus gitárosuk, Cat Casino.

tovább

H.E.A.T – Koncertfelvételen az egyik új daluk: Eyes Of The Storm

sze, 06/19/2019 - 12:37

Július végén jelenik meg a svéd hard rockerek első koncertfilmje, amivel a  folytatásban tovább ismerkedhetsz, ugyanis megtekinthető az Eyes Of The Storm élő felvétele.

tovább

Tank – Klipen a felújított W.M.L.A.

sze, 06/19/2019 - 12:21

Április végén került boltokba a Tank új kiadványa, melyen régi klasszikusaikat öltöztették új köntösbe. Ezek közül most a W.M.L.A. hallgatható meg, melyhez klip is készült.

tovább

Piramis – A „Nagy buli-40 turné” ismét a Duna-parton

sze, 06/19/2019 - 12:14

A márciusi nagy sikerre való tekintettel, közkívánatra újra a fővárosban csendülnek fel a Piramis legendás dalai. Július 12-én, a Duna-parti Barba Negra Trackben ad koncertet a zenekar.

tovább

Valódi fanatizmus: Jag Panzer, High Heeler - Bécs, Arena, 2019. 06. 05.

sze, 06/19/2019 - 07:12

Még az év elején futottam bele egy hirdetésbe, miszerint a coloradói Jag Panzer elérhető távolságba hozza művészetét. Azt nem mondhatom, hogy óriási hatással volt rám a zenekar, de kedvelem a muzsikájukat annyira, hogy ezt a valószínűleg egyszeri és megismételhetetlen alkalmat ne hagyjam ki. Valamikor a kilencvenes években ugyan majdnem tiszteletüket tették Magyarországon is, de akkor valamiért sajnálatos módon elmaradt a buli. A bandát a kétezres évek elején ismertem meg egy jó barátom hatására, aki akkoriban (és azóta is) az ’The Age Of Mastery’ album bűvöletében élte mindennapjait. Az azóta eltelt közel húsz évben sikerült alaposabban megismernem a diszkográfiájukat, de még mindig ezt az albumot tartom a non plus ultrájuknak.

tovább

The Night Flight Orchestra – Satellite: vadiúj dal Björn „Speed” Stridéktől

k, 06/18/2019 - 16:26

Új dallal jelentkezett a The Night Flight Orchestra. A Soilwork és Arch Enemy tagok köré épült zenekar máris új albumon dolgozik, holott egy éve jelent meg legutóbbi lemezük.

tovább

Twilight Force – Az első dal Alessandro Contival: Night of Winterlight

k, 06/18/2019 - 13:58

Nyár végén új albummal jelentkezik a svéd fantasy metalos Twilight Force, amiről meghallgatható az első dal, mely egyben az új énekes, Alessandro Conti bemutatkozása is.

tovább

Delain – Kilépett Merel Bechtold gitáros

k, 06/18/2019 - 13:44

Pár napon belül utolsó koncertjét adja a Delainnel Merel Bechtold, aki úgy döntött, hogy elhagyja a holland zenekart.

tovább

Ha június, akkor jazz, blues és rock a kismartoni Esterházy-kastélyparkban

k, 06/18/2019 - 13:33

Június utolsó hétvégéjén ismét a zenétől lesz hangos a kismartoni Esterházy-kastély hatalmas parkja.

tovább

Zártosztály – Utoljára lépnek fel “bakancsos Edda” tagokkal

k, 06/18/2019 - 09:56

Július 19-én a miskolci Gárdonyi Parkban a hagyományokhoz híven ismét megrendezésre kerül az éves “Zárt-Osztálytalálkozó”, melyen most utolsó alkalommal ad koncertet ilyen formában a Zártosztály, kiegészülve "bakancsos Edda” tagokkal.

tovább

Megadeth – Dave Mustaine-nél torokrákot diagnosztizáltak

h, 06/17/2019 - 21:02

Sajnos rossz hírt kaptunk a Megadeth háza tájáról. Dave Mustaine, a főnök torkán daganatot találtak, melynek kezelését már el is kezdték.

tovább

Santana: Africa Speaks

h, 06/17/2019 - 13:27
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2019
Kiadó: 
Concord
Weblap: 
www.santana.com
Stí­lus: 
latin rock/afro rock
Származás: 
USA
Zenészek: 

Carlos Santana – gitár, vokál, beszéd
Cindy Blackman Santana – dob
Buika – ének
Ray Green – harsona, vokál
Tony Anthony – ritmusgitár
Karl Perazzo – ütősök
Benny Rietveld – basszusgitár
Salvador Santana – billentyű
Andy Vargas – vokál

Dalcí­mek: 

01. Africa Speaks
02. Batonga
03. Oye Este Mi Canto
04. Yo Me Lo Merezco
05. Blue Skies
06. Paraísos Quemados
07. Breaking Down the Door
08. Los Invisibles
09. Luna Hechicera
10. Bambele
11. Candombe Cumbele

Értékelés: 

A három évvel ezelőtt megjelent retrospektív jellegű, egyébként friss dalokat tartalmazó Santana IV’ után más zenei irányt választott az amerikai gitármágus. Pedig az év elején megjelent ’In Search Of Mona Lisa’ EP alapján még azt gondoltam, marad a tradicionális, latin alapú zenei elképzelés, de nem így történt. Ha nem is teljesen, Carlos Santana számára eddig járatlan ösvényre tévedt. Őt az úgynevezett latin rock feltalálójaként aposztrofálják, ám – ahogy a lemez címe is jelzi – most egy másik kultúra, egy másik földrész zenéjét vette célba. Tette mindezt úgy, hogy saját stílusa megmaradt a dalokban. Tehát, nem akar a Santana az új Osibisa lenni (minek, az eredeti köszöni szépen, jól van), érzésem szerint valami olyan elképzelés vezérelte Carlost és bandáját, hogy a már réges-rég mélyen elültetett latin zenei gyökerekbe belevigyék az afrikai ízt. Lehet, hogy én képzelek túl nagyot, de talán arra is gondolt, hogy rámutasson a fekete kontinens fontosságára az emberiség egyetemes története szempontjából, ezt az album legelején egy monológban ki is fejti.

Hallgatva az albumot, valamiféle hibrid zene született. Oké, a Santana és Carlos is itt vannak, nem beszélve Afrika zenei hangjáról. Nem csak címben, a zenében is itt a kontinens, világzenei elemeket hallunk, hogy egy divatos szófordulattal éljek, hadd tegyem hozzá, nem abban a kommersz formában, ami oly divatos manapság. Ebben a latin-afrikai párbajban az előző győz, sőt hallhatóak azok a jazzes, virtuóz hosszú szólók, amiért például én is megszerettem Santana zenéjét. Gitár és Hammond-orgona párbajozik vagy egymást kíséri a virgázás közben. Halljuk az ütőhangszerek virtuóz kavalkádját is, mely most is fontos szerepet játszik a lemezen.

Az ének erősíti leginkább az afrikai zenei hagyományokat, ez a része a zenének amúgy nagyon autentikusan hangzik. Ugyanakkor ott a spanyol íz is. Buika, ez az egzotikus spanyol énekesnő a flamenco zenét is behozza stílusával. Az albumon egyébként szinte végig spanyolul szól az ének.

Ha visszagondolunk Santana és bandája teljes pályafutására, rájövünk, sok esetben nyúlt idegen hatásokhoz, beépítve azokat saját zenéjébe. Az afrikai zene eddig kimaradt, hát most eljött ez is.

Akkor most jöjjön a valós bírálat a részemről. A problémám ugyanaz, mint a ’Santana IV’ esetén, az a bizonyos "kevesebb több lett volna" közhely. Bár itt most csak tizenegy dalt hallunk hatvanhat percben, némely szerzemény túl hosszú, unalmas, nem tudták kitölteni megfelelően. Túlságosan elhúznak egyes hangszeres részeket. Nem azt mondom, hogy jobb volna valamelyik dalt elhagyni, ám azt érzem, túljátszottak egyes szerzeményeket. Mert amúgy az ötletek jók, csak a rétestészta-effektus erősen beköszön. Az alkotok túlzottan beleszerettek – hangsúlyozom – a tényleg jó alapokba, aztán ez lett a vége, nem tudták elengedni őket a kellő időben. Nagyon szeretem a hosszú improvizációs részeket az élő koncerteken és sosem voltam ellensége a nagyobb lélegzetű többtételes szerzeményeknek a stúdióban, ám jelen lemez esetében többször rajtakaptam saját magam, hogy nem köt le a zene. Sok a hatvanöt perc, felesleges kihasználni a CD adta hosszabb műsoridő lehetőségét, erre már sok előadó rájött.

Összegzés: 

Várok a csodára Santana esetében, mert a rocktörténet egyik zsenijéről beszélünk. Ha nem is olyan csodákat, amiket a hetvenes évek első felében alkotott, de valami pörgős, virtuóz, invenciózus albumot, melyen nincs üresjárat. Mert Santana tud ilyet, ám ez az elmúlt évtized produkcióiból nem jött le, leszámítva a ’Shape Shifter’ albumot. Színvonalban valami ilyet várok el Carlostól.

Dátum: 
2019. június 16
Pontszám: 
7
Szerző: 
Bigfoot

Oldalak

Rockhírock

  • 2019, május 15 -

    "Sok év kihagyás után új számmal jelentkezünk, ráadásul a stílusát tekintve egy rendhagyó dallal. Kevesebb benne a tekerés, mint a régi "Veszély" számokban, viszont annál mélyebb a mondanivalója. 
    Ez  egyfajta állásfoglalás részünkről egy olyan

  • 2019, május 14 -

    A magyar rockzene születésétől a hőskoráig kíséri nyomon az eseményeket könyvében Kovacsics András, az egyik szereplő. Az Omega-Universal, zenekartól az együttesig című kötet rengeteg régi fotóval, sztorikkal követi végig négy formáció történetét.

  • 2019, május 13 -

    A 2011-ben alakult Hatsband már a megalakulásuk utáni években komoly sikereket értek el és  üde színfoltként jelentek meg a hazai rockzenei színpadokon. Felléptek olyan kiváló fesztiválokon, mint a Zorall Sörolimpia, a Vasszamarak Fesztivál vagy a

  • 2019, május 9 -

    A Led Zeppelin karrierjét Bernard MacMahon rendező viszi vászonra. „Amikor láttam, hogy Bernard mit alkotott az „American Epic”-ben mind hangzásban, mind pedig vizuálisan, egyből tudtam, hogy ő az, aki képes lesz elmondani a történetünket.”-

  • 2019, május 8 -

    A 72 éves zenész sajtósa megerősítette, hogy Demjén kórházba került, elmondása szerint múlt pénteken épp a csípőkorrekciós műtétje utáni második kontrollvizsgálatra ment be a kórházba, de annyira felizgatta magát, hogy a betegszállítóban rosszul lett,

Oldalak