Kronos Mortus

Feliratkozás  Kronos Mortus hírcsatorna csatornájára
metal e'zine
Frissítve: 15 óra 31 perc

Rauhnåcht – Full album stream

cs, 12/06/2018 - 17:00
Unterm Gipfelthron by RAUHNÅCHT Az “Unterm Gipfelthron” egy rejtett kincs, egy szélfútta erdő legmesszibb tájairól pengetett álom. Az album december 7-én jelenik meg világszerte, de előrendelésként már most elérhető bakeliten és cd-n a http://bit.ly/rauhnacht oldalon. Digitális letöltésre a Bandcamp oldalán van lehetőség. Order: https://www.debemur-morti.com/en/381-rauhnacht-shop Facebook: https://www.facebook.com/alpineblackmetal/

Tor Marrock – “The Belonging” (Official video)

cs, 12/06/2018 - 12:00

A lángok mély, bársonyos árnyékában alakok pörögnek és forognak, az érzékelés határán, rémisztően, de mégis vonzóan. Egy lágy, buja hang hív, hogy átlépj a lángokon a mögöttük lévő csábító bűnbe. Az ígéret és a rituálé szavai csavarodnak keresztül az éjszakai levegőn, hangok ezüstfonalán utazva, zenén, mely valami mély, ősi és elfeledett dologról mesél. A zene kapcsolatot kínál a rég ismert igazságokhoz, értelmen túli szenvedélyt és titkok feltárását ígéri. Tudás és gyönyör, erő és kinyilatkoztatás, transzcendencia az öröm által. A zene, ami a lángok mögül szól, a The Concept Of Self, a Tor Marrock mestereinek, a szörnyű varázslóknak harmadik kollekciója. Ezek a hipnotikus dalok lángra gyújtják a véred és a hálójukba kerítenek, amint még a szívverésed fölött is átveszik a kontrollt. Aztán a kegyetlen riffek elkezdenek boncolni téged, mint egy selyemköpenyből előhúzott fogazott penge. Borzongj meg Liv Free vendégénekes elsuttogott ígéreteitől a ‘(Let’s Make) Love In The Dark’-ban, érezz félelmet, amint rájössz, hogy nem találod a hazavezető ösvényt, míg a ‘The Dark In Your Eyes’ még beljebb ránt téged a feketeségbe. Végül emelkedj ki, véresen és újszülötten, örökre megváltozva, a ‘The Concept Of Self’-be, az album epikus lezárásába. TOR MARROCK – THE CONCEPT OF SELF KIADÓ: BLACK VULTURE RECORDS MEGJELENÉS DÁTUMA: 2018. DECEMBER 13. TRACKLIST: 1 – The Belonging 2 – Sacrifice The Flesh 3 – Angel (The Second Beast) 4 – (Let’s Make) Love In The Dark 5 – The Dark In Your Eyes 6 – Sultress 7 – Summer In Italy 8 – The Concept Of Self A 2005-ben alakult Tor Marrock a nyugat-walesi hegyekből származik, első demójuk a The Death Of Summer volt, mellyel az első pillantást vetették a vágytól vezérelt boszorkányság világába. Ezt két album követte újabb, a sötétségbe tett lépésként: A Gothic Romance (2007) és Destroy The Soul (2013). Most, hogy hosszabbak az éjszakák és újra itt a tél, a Black Vulture Records kész ismét meggyújtani a lángot és a The Concept Of Self-hez hívni mindenkit. December 13-tól a Tor Marrock új örömökkel hív titeket a lángokon túlról. Csatlakozz a tánchoz.

Tagok:

Tor Marrock – gitár, vokál Dio Davies – dobok Dean Vaughan – basszusgitár Liv Free vendégszereplésével – vokál a ‘(Let’s Make) Love In The Dark’-ban

További információ: www.facebook.com/TOR-MARROCK-161843921361/

“őszinte, ugyanakkor titokzatos; éteri, mégis az élet kifinomultságával van tele” METAL OBSERVER

Rockmaraton 2019 – Metal Church, Carach Angren, Gutalax

sze, 12/05/2018 - 13:08
A jövő évi program több mint a felét bejelentette már a Rockmaraton – ezúttal egy régisulis metal, egy horror/black alakulat és a cseh goregrind egyik jeles képviselője szerepel, 11 hazai banda mellett. A legendás power metal alakulat, a Metal Church december 7-én jelentkezik új albummal, mely saját bevallásuk szerint „egy nagyon erős kinyilatkoztatás, hogy miről is szól a Metal Church.” Egy kemény és agresszív old-school metal lemezt ígérnek – ebből is kapunk majd ízelítőt a Szalki-szigeten. A szimfonikus elemekkel kombinált teátrális black metalban utazó Carach Angren írt már lemezt hollandiai szellemkastélyról, feldolgozták a bolygó hollandi és Jancsi és Juliska történetét is, kellő borzongással fűszerezve. Júliusban nálunk is megmutathatják, hogyan szólnak élőben ezek a horror sztorik. A csehek szép számmal büszkélkedhetnek goregrind/pornogrind/grindcore műfajban alkotó csapatokkal, köztük is az egyik legmarkánsabb szereplő a Gutalax, akik nem először bizonyítanak a Rockmaraton színpadán – ezúttal sem fognak finomkodni, abban biztosak vagyunk! Hazai vonalról újabb 11 zenekarral bővült a lineup: Alcohol, Bornholm, Dorothy, Echonald, Fostartály, Jack, Leander Kills, Reason, Room of the Mad Robots, Samas, Shapat Terror. Országszerte a Ticketportál jegyirodáiban és online kaphatóak a jövő évi bérletek.​ Az eddig bejelentett program elérhető a http://rockmaraton.hu/programok oldalon.

Reece – Two Coins And A Dead Man (Official Video)

sze, 12/05/2018 - 07:00
Valami újat akartam alkotni ezzel a videóval. Kicsit valami olyan rövidfilm-szerűt. Az album dalai közül ez az elsők között íródott és végig úgy éreztem, ennek a dalnak vizuális megjelenést is kellene adni a hangzás mellé. A rendező Valerio Fea-ra Fiorella Scatena-n keresztül találtam rá, aki a billentyűsünk, Andrea Vergori párja. Valerio nagyon jól megragadta a dallal kapcsolatos elképzeléseimet. Az eredeti modellünk megpattant a forgatás napján, így az én csodálatos feleségem, Nadia ugrott be a szerepre (remélhetőleg mostmár ő és Knives is biztonságban vannak?). Lena Angioni, Malte Frederik Burkert, Martin Jepsen Andersen és Marco Angioni csillogtatták meg tehetségüket a fekete-fehér felvételeken. Nagyon örülök a visszajelzéseknek, mert ezek alapján úgy tűnik, hogy a dal a rajongók és a média kedvencévé vált, úgyhogy élvezzétek, emberek, és maradjatok reziliensek!” A «Two Coins And A Dead Man» a Mighty Music WW gondozásában, LTD Red LP-n, CD-n és digitálisan megjelent új REECE albumról, a "Resilient Heart"-ról származik.

Dinamit koncert eredeti felállásban

k, 12/04/2018 - 16:51
Erős koncert kínálat, benne máris több teltházas buli az év utolsó hónapján a Barba Negra klubban. Road, Kowalsky meg a Vega, Edda, Republic, Hobo, hogy csak néhány hazai kiemelt nevet említsünk, The Dead Daisies, Pretty Maids, Marillion a nemzetközi kínálatban. Egy hónap és jön az újév, 2019-ben a klubszezon tovább dübörög, miközben már alakul a májusban induló Barba Negra Track felhozatala is. Jó érzés már most arra gondolni, hogy a mínusz fokok után, milyen lesz májusban a Tankcsapdával ünnepelni, vagy egy igazi rock legendát, a Whitesnake-et budapesti színpadon látni. A rock legendák sorozatnak ráadásul ezzel még nincs vége, 2019. május végén meglepetés vendég érkezik. 1979-et írtunk mikor egy igazi ’szupergroup’ alakult Magyarországon. A Dinamit a korszak legismertebb zenészeiből állt össze, népszerűségüket több százezres lemezeladások igazolták, megalakulásuk után, mai szemmel nézve, felfoghatatlan tömegeket mozgattak meg rövid idő alatt. 2009-ben ugyan nem eredeti felállásban, de újjáalakult a csapat, 2010-ben új albumot adtak ki, mind a mai napig folyamatosan koncerteztek és most nagy dobásra készülnek. Hosszú tervezés és egyeztetés után, ha csak egy koncert erejéig is, de végre ismét összeáll május 24-én, az 1982 elején feloszlott, eredeti felállás a Barba Negra Trackben. Eredeti felállásban, Vikidál Gyula (ének), Papp Gyula (billentyű), Szűcs Antal Gábor (gitár), Németh Alajos (basszusgitár) és jómagam ünnepeljük a 40 éves jubileumunkat.”- mondta Németh Gábor a Dinamit dobosa. „Több mint tíz éve fogalmazódott meg bennem, hogy össze kellene hozni ezt a felállást. 1982 óta nem lehetett látni így ezt a zenekart, és nagy valószínűséggel ez az egyetlen egy alkalom lesz május 24-én Budapesten a Barba Negra Trackben. A próbák még nem kezdődtek el, de már beszélgetünk a dalokról, mi legyen a koreográfia, túl vagyunk egy fotózáson, nagyon komoly kétórás bulira készülünk.” A Dinamit igen gyorsan a népszerűség kapujában találta magát. Ennek titkát a zenekar is próbálta megfejteni, de tökéletes recept természetesen ez esetben sem létezik. „Szerintem a sikert a ’Tinédzser-dal’ hozta meg, de a többi dal is népszerű lett a közönség szempontjából.”- vázolta Németh Gábor. „Átlagban havi negyven előadást játszottunk teltházak előtt. Volt olyan, hogy egy hatszáz fős faluban, háromszor töltöttük meg a kultúrházat, mert a környékről mindenki beáramlott. Nagyon népszerű volt a zenekar.” A Dinamit tehát 2019-ben újra eredeti felállásban lép színpadra. A különleges műsorban természetesen a 2009-ben újjáalakult formáció tagjai is részt vesznek, így a rajongók találkozhatnak Rudán Joe énekessel és az Eddából, P.Boxból, Beatricéből ismert Zselencz László basszusgitárossal is. https://www.facebook.com/events/949237131938901/ barbanegra.hu facebook.com/barbanegrahungary

The Iron Maidens – Női Maiden tribute májusban a Dürerben

k, 12/04/2018 - 16:48
Jövő tavasszal egy különleges koncertre készülhetnek az Iron Maiden és az igazi heavy metal rajongói: a világ legjobb Iron Maiden tribute zenekara, a The Iron Maidens egyenesen Kaliforniából érkezik majd a Dürer Kertbe május 4-én. Az elnevezés ebben az esetben azért is helytálló, mert a 2001 óta működő csapatot csak nők alkotják, név szerint Kirsten “Bruce Chickinson” Rosenberg énekes, Linda “Nikki McBURRain” McDonald dobos, Courtney “Adriana Smith” Cox és Nikki “Davina Murray” Stringfield gitárosok, és Wanda "Steph Harris" Ortiz basszeros. Technikai tudásukat a számos elismerés mellett az is szemlélteti, hogy korábbi gitárosuk, Nita Strauss 2014 óta Alice Cooper zenekarát erősíti, ekkor ékezett Nikki Springfield a helyére. A csajok a Maiden minden korszakát lefedik műsorukkal, így a legnagyobb slágerekre és olyan himnuszokra is számíthatunk, mint a Hallowed be thy Name, a The Trooper és a Fear of the Dark. Ráadásul a produkció részeként az sem kizárt, hogy maga Eddie is megjelenik majd a színpadon. Akinek maradt még kérdése, annak az alábbi videó megtekintését ajánljuk: https://youtu.be/da3NPCaohGg a Concerto Music bemutatja: 2019. május 4., szombat 19 óra Budapest, Dürer Kert The Iron Maidens koncert Belépő: 3900 Ft elővételben Jegyek kaphatók a Dürer Kertben, a www.tixa.hu oldalon, valamint postai utánvéttel a www.concerto.hu oldalon, továbbá a CD Pince és Headbanger üzletekben. Kapcsolódó weboldalak: http://concerto.hu/ https://www.facebook.com/concertoconcerts https://www.facebook.com/events/2232571330089072/

Slayer, Lamb Of God, Anthrax, Obituary – Koncertbeszámoló

h, 12/03/2018 - 09:26

2018. november 23. @ Ausztria - Bécs, Wiener Stadthalle Mikor meghallottam, hogy búcsúturnéra készül a Slayer, azonnal tudtam, hogy nincs mese, ezen bizony ott kell lennem! Sajnálattal vettem tudomásul azonban, hogy magyar állomás ezúttal nem került a programba, de ez sem tántorított el a tervemtől, így a hozzánk legközelebb lévő Bécs városa lett kiszemelve, ahol a részvételem realizálni tudtam. Így sem volt egy kis vállalkozás, mert az ország másik végéről, pontosabban Nyíregyháza mellől kellett eljutnom az osztrák fővárosba. Eddig mindössze kétszer volt lehetőségem élőben látni a Slayert, 2011-ben és 2013-ban, mindkétszer a tokaji Hegyalja fesztiválon. Azt nem mondanám, hogy ők a kedvenc metal zenekarom, de bátran ki merem jelenteni, hogy az egyik legjobbak, akiket valaha láttam, mert – bár számos kedvencemet sikerült azóta megtekinteni - ezt a két koncertet azóta sem nagyon tudta überelni nálam senki. A szintén nem éppen kis nevekből álló előzenekarok közül pedig a floridai Obituary volt számomra a rendezvény másik húzóneve, akiket ugyancsak két alkalommal, tavaly és tavalyelőtt is volt szerencsém elcsípni, majd ráadásul mindkét esetben az év koncertjeként végeztek az aktuális év végi személyes toplistámon. Szóval nagy örömmel konstatáltam, hogy erre most ismét lehetőség nyílik – még akkor is, ha nyitó banda lévén csak egy nyúlfarknyi szettel állnak majd a színpadra. Bevallom őszintén, én az Anthrax zenekart nem igazán kedvelem, a Lamb Of God zenéjét pedig egyelőre csak felületesen ismertem, de utóbbira is nagyon kíváncsi voltam, mert vannak kifejezetten ütős témáik, így joggal gondolhattam, hogy jól érvényesülhetnek majd itt is. Hosszú hónapok után végre eljött a nagy nap, izgatottan vágtam neki a várva várt kalandnak. Budapestig autóval, majd onnan a Todi jóvoltából egy kifejezetten kellemes, családias hangulatú társaságban, busszal folytattam az utam három kedves cimborámmal egyetemben. Bevallom, eddig még sosem jártam Bécsben, de különösebb városnézésre nem igazán nyílt lehetőségem, ugyanis az érkezésünk után csak egy szűk óra állt rendelkezésünkre a kezdésig, amibe mindössze egy gyors kocsmázás fért bele bemelegítésképpen. A stadion előtt hosszan kígyózó sor ellenére a bejutás viszonylag gyorsan és gördülékenyen megtörtént. A szervezés és lebonyolítás teljesen korrektnek tűnt, sem a mosdó, sem a ruhatár előtt nem kellett sokat várakozni, mellesleg mindkettő ingyenes, illetve becsületkasszás volt. Mondjuk, a büféárak a magyar ember pénztárcájához mérten nem túl barátiak, de úgy gondolom, erről nem az osztrákok tehetnek. A koncertek csúszás nélkül, időben kezdődtek, a fellépő zenekarok műsorai közt csak rövid szüneteket tartottak, amik éppen csak arra voltak elegendőek, hogy az ember gyorsan elmenjen a toiletre, a büfébe, vagy épp a stadion külterületére cigarettázni. A 16 ezer fő befogadására alkalmas Wiener Stadthalle egyébként jócskán megtelt emberrel, megítélésem szerint olyan 10-12 ezren lehettünk, de meggyőződésem, hogy ennek közel egyharmada magyar volt. Sajnos a kiemelt „front of stage” jegyről lemaradtam, így csak normál álló helyem volt, amit utólag nagy hibaként könyveltem el, ugyanis a színpad előterében félkörívben elkülönített rész jóval nagyobb volt, mint amire számítottam, ezért csak meglehetősen messziről volt lehetőségem az előadásokat végignézni. Az estét a death metalban utazó Obituary nyitotta 17 óra 45 perces kezdéssel. Korábban már ránéztem, hogy miket játszottak a turné előző állomásain, és sajnálattal vettem tudomásul, hogy a személyes kedvencemről, a Cause Of Death albumról egyetlen szám sem szerepelt a listán. Ehhez képest - nagy örömömre - mégis bekerült a programba a Chopped In Half/Turned Inside Out és a Find The Arise is, ami mellett további két dal csendült fel a debütáló Slowly We Rot lemezről is, mégpedig a 6 számból álló, igencsak kurta setlistet nyitó Deadly Intentions, illetve zárásképpen a címadó dal. Ezen kívül felcsendült még a Sentence Day a tavaly megjelent „self-titled” lemezről, valamint a ’92-es The End Complete korong I’m in Pain című tétele is. A hangzás teljesen rendben volt, minden hangszert szépen, tisztán hallottam, különösen a dobokat. Donald Tardy egyébként is elemében volt, és nemcsak hogy jól dobolt, de többször is a szerkó mögül felállva buzdította a közönséget, tovább fokozva a még csak kialakuló félben lévő hangulatot, míg bátyja, John a tőle megszokott módon, hatalmas hajzuhataga mögül hallatta bestiális hörgését. A Trevor Peres mellé csak néhány éve csatlakozott Kenny Andrews gitáros szólói is kiválóan törtek felszínre a súlyos, mocsárban dagonyázós riffek alól. Basszusgitáron a 3 éve elhunyt Frank Watkins utódja, Terry Butler játszott, aki 2010 óta tagja a bandának. Sajnos mire igazán belejöttem volna a zúzásba, már vége is volt a produkciónak, de bemelegítésnek tökéletesen megfelelt. Nem volt tökölés, rövid szünet után máris színpadra állt a második fellépő, az Anthrax. Mint azt korábban említettem, nem igazán fogott meg soha ezt a banda, ezért túl sokat nem is tudok mesélni róluk. Az esélyt azért megadtam, de sajnos nem csak műfaját tekintve voltak számomra ők a legkevésbé érdekesek. Joey Belladonna énekstílusa eleve nem az esetem, de ráadásul még a hangzást illetően is ez jelentette az este mélypontját. Szerintem totális káosz volt, ahogy szóltak (legalább is a keverőpult környékéről, ahol éppen akkor én álltam)! Mivel számomra ez a produkció így egyáltalán nem volt élvezhető, ezért a műsoruk második felét inkább arra használtam, hogy kimenjek egy kis friss levegőt szívni és hazatelefonálni a feleségemnek némi helyzetjelentés céljából. Mondjuk, a végtelenül szimpatikus, ugri-bugri Scott Ian riffeléseit szívesen megnéztem volna közelebbről is, de erre sajnos nem volt lehetőségem. A dobok mögött Charlie Benante helyett mellesleg ezúttal is Jon Dette ült. Érdekesség, hogy a műsorukat (az Iron Maidentől kölcsönzött intro után) az egyik legnagyobb kedvencem, a Pantera Cowboys From Hell riffjeivel kezdték és zárták, amire mellesleg alig ismertem rá a már említett tökéletlen hangzás miatt. Számomra meglepő módon a 7 számból álló setlistbe (Caught in a Mosh, Got the Time, Efilnikufesin (N.F.L.), Be All End All, Fight ‘Em ‘Til You Can’t, Antisocial, Indians) két feldolgozás is bekerült, őszintén szólva nem is igazán értem, hogy miért. Újabb rövid szünet után a Lamb Of God következett. A tömeg elkezdett sűrűsödni, ekkor már jóval nagyobb kihívás volt előre kerülni, nem is nagyon erőltettem. Valahol középtájon álltam meg, és kíváncsian vártam, hogy vajon mennyire tudnak majd beindítani a srácok. Azt kell, hogy mondjam, számomra kellemes meglepetése volt az estének, kellőképpen visszahozták a hangulatom, és szerencsére a hangzás is sokat javult az előzőhöz képest. Húzós, tökös riffjeikkel nem ritkán késztettek headbangelésre, egyszer-kétszer még a Panterát is eszembe juttatták. Az estnek ez a szakasza nekem valamiért hosszabbnak tűnt, mint a korábbiak, bár szerintem időben nem sokkal játszhattak többet. Háttérinfóim sajnos egyáltalán nincsenek a bandával kapcsolatban, egyéb mondanivalóm se nagyon, szimplán csak jó volt és kész. A setlist: Omerta, Ruin, Walk With Me in Hell, Now You've Got Something to Die For, 512, Engage the Fear Machine, Blacken the Cursed Sun, Laid to Rest, Redneck. 21 órára végre elérkezett az est fénypontja, a Slayer. Felcsendült a Repentless intro-ja felvételről, a színpad hátterében tűzszőnyeg lobbant, óriási lángoló logó jelent meg, a magasban méretes kivetített pentagramok cikáztak, miközben a zenekar tagjai hatalmas üdvrivalgás közepette felvonultak a színpadra, majd a legutóbbi album címadó dalával rögtön el is kezdődött a kegyetlen zúzda. A hangzásba nem igazán tudnék belekötni, az óriási hangerő ellenére is viszonylag tisztán szóltak, ennek köszönhetően egy igen élvezetes és energikus produkciót hallhattunk, ami időnként majdhogynem még a fejemet is leszaggatta! Mivel Obsitos Attila barátomnak a színpad alatti első sorból kiváló minőségű videókat sikerült készítenie, a vizuális hiányosságaimat utólag ezekből a felvételekből volt lehetőségem pótolni. Bizony, nagyon sajnálhatom, hogy én ezt nem onnan élvezhettem, mert látványban is rendesen odatették magukat a fiúk! A koncertet végig komoly pirotechnika kísérte, a hatalmas és igencsak dekoratív háttérparavánokat többször is cserélték, nem beszélve arról, hogy ezeknek a legendás zenészeknek a közelsége már önmagában felér egy nem mindennapi élménnyel. Tom Araya – megszabadulva bozontos ősz szakállának nagy részétől – látszólag jócskán megfiatalodva üvöltözött a mikrofonba. Jobbján a köpcös Kerry King bólogatott kopasz fejével, derekáról a térdéig hatalmas láncok lógtak, miközben B.C Rich gitárjával könyörtelenül zúdította a tömegre brutális riffjeit. A másik oldalon az Exodus soraiból átszerződtetett Gary Holt tépte a húrokat, akit Jeff Hannemann sajnálatos betegsége okán 2011 óta tudhatunk a Slayer soraiban. Szokás szerint most is „Kill The Kardashians” pólót viselt a színpadon, de még a pengetőin is ez a felirat szerepel (azt nem igazán tudom, hogy miért vannak ennyire a begyében, de számomra ez egy kicsit túltolt, gyerekes imidzsnek tűnik). A háttérben a bőröket pedig Paul Bostaph püfölte, aki – bár én Dave Lombardo játékát jobban kedveltem – kiválóan helyettesítette az egykori dobos félistent. Az ízlésesen összeválogatott, nagyjából a teljes munkásságukat felölelő 19 tételes setlist első felében szinte minden lemezről elhangzott legalább egy szám. (Delusions Of Saviour, Repentless, Blood Red, Disciple, Mandatory Suicide, Hate Worldwide, War Ensemble, Jihad, When the Stillness Comes, Postmortem, Black Magic, Payback), míg a második fele már kizárólag az úgynevezett klasszikus korszak dalaira épült, ami gyakorlatilag a ’80-as években készült első 5 albumot foglalja magában. Sőt, még a ’84-es Haunting The Chapel kislemezről is hallhattunk egyet, történetesen a Chemical Warfare-t, amire a rájátszásban, egészen pontosan a koncert utolsó előtti dalaként került sor. Bevallom, jómagam is inkább a korai anyagaikat preferálom, ezért az összeállításban szereplő nóták sorrendje számomra kifejezetten kedvező volt, ugyanis – talán mondanom sem kell – a nézőtér itt már fullon volt, így nem kis vállalkozás volt újra előre kerülni a hatalmas, sűrű tömegen keresztül. Mivel nem kenyerem a túl erőszakos tolakodás, ez a művelet el is tartott legalább fél óráig. Egyébként elárulom, hogy aki nem ijed meg egy kis lökdösődéstől, az a moshpit-et elérve, illetve azon keresztül vágva hamar a 3-4. sorban találhatja magát. Én rendszeresen ezt használom ki, hogy minél közelebb kerüljek a színpadhoz. Slayer bulikon a pit szinte borítékolható, most is hatalmas pogó ment a lendületesebb thrash nóták közben – sokszor az átlagostól talán még jóval durvább formában is. A személyes kedvencem, a Seasons In The Abyss című dalra meg is érkeztem a második sorba (egy honfitársamnak köszönhetően, aki volt olyan kedves, hogy maga mellé engedett), ahol a végleges pozícióm elfoglaltam. Egyébként továbbra is a ’normál álló’ hely keretein belüli területről beszélek, a színpadtól sajnos még így is nagyon messze voltam. Innentől kedve már sokkal felszabadultabban koncentrálhattam a zenére, ami a Dittohead, Dead Skin Mask, majd az alapszakaszt záró Hell Awaits folytatódott, míg én az előadás túlnyomó részét leginkább heves fejrázással és léggitározással töltöttem, vagy éppen a pólómba törölgettem izzadtságtól tajtékzó arcomat. Egy rövidke szünet után a négy számból álló rájátszást a South Of Heaven-nel kezdték, amit az egyik legnagyobb erejű sláger, a Raining Blood követett (amit az idén egyébként már hallottam egyszer élőben a Body Count is előadásában is nyáron a Budapest Parkban). Eszméletlen zúzás volt! Az este utolsó Angel Of Death alatt pedig a háttérben megjelent a hatalmas Heineken sör mintájára készült Hannemann logó, ezzel a szép gesztussal tisztelegtek az immár 5 éve elhunyt, egykori alapító gitáros előtt, aki mellesleg ennek a közkedvelt nótának a szerzője is egyben, ha jól tudom. Azt hiszem, ez emlékezetesen hatásos pillanat volt mindenki számára, és kiváló befejezése ennek a bő másfél órás, elsöprő erejű koncertnek. Talán mondanom sem kell, a hangulat fergeteges volt! A zenekar tagjai rendkívül szimpatikus módon elköszöntek a rajongóktól, szétdobáltak néhány pengetőt és dobverőt a közönség közé, míg Araya zsebre dugott kézzel, perceken keresztül csak bámulta a tömeget. Hatásos pillanatok voltak ezek is, még most is libabőrős vagyok, ha visszanézem! …és ezzel le is zárult egy fantasztikus korszak, de bátran kijelenthetjük, hogy méltó módon búcsúztak az öreg mesterek! Örülök, hogy részese lehettem! közeli fotók: Obsitos Attila távoli fotók: Keczán Krisztián

Kissin’ Dynamite – Különleges új klippel jelentkezett az árpilisban Budapesten koncertező zenekar

v, 12/02/2018 - 09:46
Mint ahogyan arról korábban már hírt adtunk, Ecstasy címmel július 6-án jelent meg a Metal Blade kiadóhoz szerződött KISSIN’ DYNAMITE új stúdióalbuma, a 2016-os Generation Goodbye lemez folytatása. A Hannes Braun énekes vezette glam / heavy brigád ősszel a Powerwolf vendégeként utazott Európában, így Budapesten is felléptek. A rajongóknak jó hír, hogy a novemberi buli után áprilisban önálló turnéjuk keretében térnek vissza hozzánk, ráadásul egy új klippel is előrukkoltak, melyet a lemez lírai dalára forgattak: KISSIN' DYNAMITE - HEART OF STONE (Official Video) www.youtube.com/watch?v=steNIx6JZYc&feature=youtu.beVendégük a német JOHN DIVA and The Rockets Of Love, az eredetileg a 80-as évek és a Van  Halen, a Mötley Crüe, az Aerosmith és Bon  Jovi előtt tisztelgő hajmetál csapat. Bemutatkozó lemezük februárban érkezik Mama  Said Rock  Is Dead címmel, az album előfutáraként pedig pár napja debütált a Lolita című tétel: JOHN DIVA & The Rockets Of Love 'Lolita' (Official Video) www.youtube.com/watch?v=5729JDpq4JI ❒ A Hammer Concerts bemutatja: KISSIN’ DYNAMITE vendég: JOHN DIVA and The Rockets Of Love
  1. április 18.
Dürer Kert - Room 041 ❒ EVENT: www.facebook.com/events/1443631285739976/ ❒ JEGYÁRAK: 3999 Ft ▲ Elővételben 4999 Ft ▲ A koncert napján ❒ JEGYLINK: jegy.rock1.hu/kissindynamite-durerkert_20190418 ❒ LINKEK: www.facebook.com/Kissindynamiterocks/ www.facebook.com/johndiva.rocks/

The Night Flight Orchestra – december 11-én az A38 Hajón, nézd meg a zenekar Annáinak üzenetét

v, 12/02/2018 - 09:44
A Soilwork énekes Björn "Speed" Strid és az Arch Enemy basszer Sharlee D'Angelo (ld. Spiritual Beggars) klasszikus/dallamos rock csapata, a The Night Flight Orchestra a nyáron adta ki a negyedik albumát, a tavalyi Amber Galactic lemez folytatását. A Sometimes The World Ain't Enough című új albummal Európa-turnéra is indulnak, és lesz budapesti állomás: december 11-én az A38 Hajón. A zenekar vokalista hölgyei, azaz az Airline Annas videoban üzent a budapesti rajongóknak, mely alább megtekinthető: A HAMMER COCNERTS BEMUTATJA: THE NIGHT FLIGHT ORCHESTRA - Sometimes The World Ain't Enough - European Tour 2018 + Special Guests BLACK MIRROR 2018. December 11. - Budapest A38 Hajó Facebook esemény: www.facebook.com/events/217534458827085/ ✔ Hammer Concerts Facebook oldal: www.facebook.com/hammerconcerts/ ✔ Hammer Concerts Instagram oldal: www.instagram.com/hammerconcertshungary/

Hazai Gépmadár szárnyal a Dead Daisies előtt – Megvan a budapesti koncert előzenekara!

v, 12/02/2018 - 09:37
Alig több mint két hét, és ismét Budapesten duruzsol a rajongók fülébe a Dead Daisies. Az all-star rockbanda tagjai maguk választották ki a budapesti koncert vendégzenekarát: Doug Aldrichék előtt egy lendületes fiatal csapat, a veresegyházi Gépmadár játszik majd. A 2016-ban alakult öt tagú csapat stílusa blues, hard rock és heavy metal alapokat ötvöz, a dalok ikergitáros riffekkel, magyar szövegekkel és nagyívű dallamokkal válnak emlékezetessé. A kezdetben feldolgozásokat játszó Gépmadár ma már saját számokkal lép fel: bemutatkozó, saját nevük alatt kiadott nagylemezük szeptemberben jelent meg, a Tűz és víz című nóta klipjét pedig itt láthatjuk: https://youtu.be/Ec9Dfc5tfqM A december 12-ei koncertre persze nem csak a Gépmadár miatt érdemes időben érkezni: a Dead Daisies ugyanis a tervek szerint a két órás szédítő rock&roll műsor mellett egy exkluzív akusztikus szettel is meglepi az elsőként érkező 50 rajongót a Barba Negra Music Clubban. A koncertre novemberben még kedvezményes, elővételes áron szerezhetjük be jegyünket. a Livesounds bemutatja: Welcome To Daisyland – EU Winter Tour 2018 2018. december 12., szerda 19 óra Budapest, Barba Negra Music Club The Dead Daisies, Gépmadár koncertek Belépő: november 30-ig 6900 Ft, utána 7500 Ft Jegyek kaphatók a www.tixa.hu és http://jegy.rock1.hu weboldalakon, a Ticketportal és a Ticket Express hálózatában, valamint CD Pince, Headbanger és Hammer Zenebarlang üzletekben, és a Barba Negra recepcióján. Kapcsolódó weboldalak: http://livesound.hu/ https://thedeaddaisies.com/ https://gepmadar.webs.com/ https://www.facebook.com/LiveSoundProd/ https://www.facebook.com/events/290034071759902/

Barshasketh Interjú

szo, 12/01/2018 - 09:38

(scroll down for English Version) A kérdésekre Krigeist válaszolt. A Black Metal több tekintetben is eléggé felhígult sajnos, de szerencsére és sokunk örömére, azért vannak még az underground színtéren mozgó olyan zenekarok napjainkban is, amelyek nemcsak hitelesek, elveikhez is hűek és még zeneileg is kimagasló. Ebben az interjúban a Barshasketh zenekarhoz szólnak a kérdések. Először is fogadjátok mély tiszteletemet és üdvözletemet Magyarországról. Szinte biztosan meglepő kérdéssel indítanék, mert többiektől is hallottam már...a Barshasketh név mit jelent pontosan és mi az eredete? A név a Klipotikus Kabbala szerinti pokol egyik, Be’er Shachat nevű bugyrának elnevezéséből ered, durván úgy lehetne fordítani, hogy ’a megvesztegetés helye’. Ez számunkra a pusztulás, a megtisztulás és az ellenséges újjászületés ciklikus folyamatát jelöli. Hogyan indult el a zenekar és hol pontosan, illetve mi volt ami inspirált a megalkotáshoz? 2007 körül alakult az együttes az új-zélandi Wellington-ban, a szóló projektem keretében alapítottam meg a bandát. Ekkoriban fedeztem fel a black metalt és ezt az ideológiát és rögtön erős késztetést éreztem, hogy felfedezzem ezt a dolgot magamnak. Mivel senkit nem ismertem a szakmán belül, úgy döntöttem, én viszem el valamennyi hangszert. A korai Gorgoroth, a Dissection, a Mayhem, a Sargeist és a Deathspell Omega néhány név azok közül, akik leginkább inspiráltak ebben a kezdeti időszakban. A felállásban több országból szerepelnek a zenészek. Ez hogyan alakult így? Nem okoz nehézségeket a próbák esetében mondjuk? 2010-ben Skóciába költöztem, ahol találkoztam GM-mel, aki hamarosan a zenekar állandó tagjává vált. Néhány csere után a basszerunk, BB is csatlakozott hozzánk. 2014-ben a bürokrácia miatt el kellett hagynom Skóciát és nem sok idő múlva a dobosunk, BH is lépett. A távozását követően MK jött hozzánk Finnországból, akit más bandákon keresztül már ismertünk. Ez a mostani az eddigi legerősebb felállás a Barshasketh-ben, a távolság pedig nem akadály számunkra. Folyamatosan csiszoljuk a tudásunkat, úgyhogy mikor a fellépéseken találkozunk, az már sima ügy. A Barshasketh összes megjelent zenéjét végighallgattam már (elég gyakori nálam most is). Az “Ophidian Henosis” lemezről tudsz egy kicsit beszélni? Milyen érzés volt azt az albumot készíteni? Az Ophidian Henosis egy olyan időszakban íródott, amikor kis híján elvesztettem a hitem a black metal-ban, meg úgy általában mindenben és az album megírása az ebből való kilábalás és egy minden eddiginél erősebb formához való visszatérés eszköze volt – ez a Barshasketh név jelentésének egy gyakorlati példája. Visszatérve a felvételre, rengeteg idő állt rendelkezésünkre, nekem ugye többek között ekkor kellett elhagynom Nagy-Britanniát. Az egész csúcspontja az volt, amikor BH távozott az együttesből nem sokkal az album kiadása után. A most megjelenő negyedik lemezt hogyan értékelitek? Elégedettek vagytok vele? Nagyon elégedett vagyok vele. Ez az album betetőzése mindennek, amit a Barshasketh a múltban csinált, emellett eddig érintetlen területeket is felfedeztünk az album írása során. Ha már zajlik ez az interjú, kicsit érinteném a Barshasketh, mondhatni testvér zenekarait is, név szerint a Belliciste és Brón zenekarokat. A Belliciste második lemeze tavaly jött ki a magyar Sigillvm Tenebrae Records által... A Belliciste hogyan alakult? Lesz még élő fellépés a Magyarországi VIII. Inner Awakening Fest és a két angliai koncertek után? Jól mennek a dolgok a Belliciste-tel. Már megírtuk az új albumot és már számos split lemezünk is készülőben van, némelyiket magyar együttesekkel közösen csináljuk. A Lepra, a Dunkelheit, az Os és még pár banda dobosa csatlakozott hozzánk, neki az új album kiadása lesz az első munkája az együttessel. A Brón-nal kapcsolatban is komolyan, minden elismerésem. Eszméletlen jó zenekar, de persze a maga stílusában, mivel az már ugye inkább az atmoszférikus, illetve depresszív Black Metal elemeit hordozza magában. A Brón létrehozása hogyan alakult és honnan jött hozzá az ötlet? Az elektronikusabb stílusú Brón forrása miből ered? Köszönöm, bár egyáltalán nem mondanám depresszívnek. A depresszív black metal egy olyan műfaj, amihez a gyengeség és az önsajnálat tartozik, és bár a Brón a bánat témájával foglalkozik, mégsincsenek meg benne ezek az aspektusok. A projekt gondolata az olyan ötletekből jött, amik egyik együtteshez sem passzoltak, amelyekben voltam. Ami az elektronikus megjelenést illeti, a Brón zenéjét általában egy-egy különleges hely inspirálta és ez a fajta black metal egyszerűen nem illett a fejemben egy városi környezetbe. Az elektronikus anyagot csak a magam kedvéért hoztam össze, az az időszak inspirált, amikor egy nagy, nyüzsgő városban éltem. Az, hogy Brón név alatt ki is adjam az anyagot, csak később jött. Úgy tudom, hogy igen szoros kapcsolat áll fenn a magyar Inner Awakening körrel. Sőt a Dunkelheit-ban is játszol gitárosként tavaly óta. Ez hogy alakult ki? Régóta tervben volt? Igen, mostanában csatlakoztam a Dunkelheit-hoz másodgitárosként, illetve az IAC keménymaggal már dolgozunk a Belliciste élő felálláson. Egy közös ismerős révén találkoztam velük és megkérdeztem őket, hajlandóak lennének-e segíteni a Belliciste színpadra állításában. Ezután egy erős kötelék alakult ki köztünk, mely további együttműködéshez vezetett. A Barshasketh most megjelenő új albumára egy kicsit visszatérve... Mi volt ami ihletet adott és pontosan miről szól most ez a lemez konkrétan? Ez az album egyfajta visszább lépés és rátekintés a Barshasketh-ciklus egészére, az együttes legkorábbi időszakától kezdődően. Azt hiszem, most látjuk először, mi is ez az egész pontosan és az album egyfajta reflexió erre, egyfajta missziós kijelentés. Inkább különböző élmények inspirálták, mint valamely konkrét ötlet vagy zene. A Barshasketh ahogy látom szakít az olyan elemekkel mint a corpse paint meg a sok szegecs stb., direkt így van kitalálva? Na nem mintha zavarna, mert szerintem ettől is egyedi a zenekar. Ezeket az elemeket egyszerűen soha nem gondoltuk feltétlenül szükségesnek. Nincsenek kifogásaink ezekkel a vizuális segédeszközökkel szemben, egyszerűen csak nem illenek hozzánk. Azok az emberek, akik Barshasketh-ként adnak elő a színpadon, ugyanazok, mint akik a mindennapi életben vagyunk, így nem is akarunk karakterek mögé rejtőzni, amikor a hitünket mutatjuk be. Amikor játszunk, az atmoszférának a zenénkből és az energiánkból kell jönnie, ami arra késztet minket, hogy ássunk mélyebbre önmagunkban, azért a megszállottságért, ami majd hatalmába keríti a nézőt is. Ha valakinek vizuális elemekre van szüksége ahhoz, hogy élvezze, amit csinálunk, az nagy valószínűséggel nem értette meg, hogy egyébként mit is akarunk kifejezni. Ugye te új-zélandi vagy. Nem hiányzik neked Új-Zéland? Mi a véleményed Magyarországról? Hogyan jutottál és maradtál Szerbiában? Tényleg új-zélandi vagyok, de nem mondanám, hogy nagyon hiányozna az ország. Még nem láttam annyit Magyarországból, amennyit szeretnék, de mindig élvezem az itt töltött időt. Az emberek, akikkel kapcsolatban vagyok az országotokból, sokkal dekadensebbek és elkötelezettebbek, mint a világ legtöbb részén, ahogy láttam. Igazi fanatizmus van abban, amit csinálnak. Amióta, lassan kilenc éve elhagytam Új-Zélandot, éltem már Skóciában, Szlovákiában és most Szerbiában élek. Egyszerűen ide vezetett az élet, semmi érdekes sztori nincs ezek mögött a váltások mögött. Milyen zenekarokat hallgatsz a legszívesebben? Magyar zenekarok közül is vannak amik tetszenek? A kedvenc együtteseimet túl hosszú lenne most felsorolni, de van néhány magyar együttes, akiket nagyon szeretek. Szükségtelen mondani, az IAC együttesei nagy kedvenceim. A Niedergang Átszellemülés című albuma az elmúlt évek nagy favoritja számomra. Nagyon különleges és egyedi gitárstílusuk van, egy-két igen rafinált megoldással. A Lepra szintén egyik kedvencem. Ezen a körön kívül, a Thy Funeral-nak például lenyűgöző anyaga van, különösen a Master of Rebellion, ahol ezt a gonosz lényeget nagyon sikerült elkapni a hangzásvilágban. A Svoid szintén mindig érdekes dolgokkal jön elő és a hangzásukkal ők is állandóan a határokat feszegetik. Biztos vagyok benne, hogy ezek után már meg sem kell említenem a Tormentor-t, a visszatérő koncertjük Budapesten valami elképesztő volt. Mivel gyakran megfordulsz Magyarországon, hogy érzékeled a magyar nyelvet? Tetszik? Meg tudnád tanulni úgy, hogy folyékonyabban is tudd beszélni idővel? A magyar szerintem egy nagyon érdekes nyelv, már csak a nyelvészeti furcsaság miatt is, merthogy nincsenek nagy rokonnyelvei, és így van beékelődve Európa közepére, a szláv és germán nyelvcsaládok közé. Tudok magyarul káromkodni és ismerek néhány más alap kifejezést is, de az esélyem, hogy folyékonyan beszéljem a nyelvet, majdnem egyenlő a nullával, különösen, mert ezt tartják az egyik legnehezebben tanulható nyelvnek a világon. Mennyi az esélye annak, hogy ismét felléptek Magyarországon? Nagyon sokan várunk már egy Barshasketh koncertet. Tényleg és Brón mennyire esélyes, hogy valaha színpadra áll bárhol? Már majdnem biztos, hogy így vagy úgy, de láthatjátok a Barshasketh-et Magyarországon 2019-ben. A szervezés folyamatban van. Annak, hogy a Brón valaha is fellépjen, nagyon kicsi az esélye. A sokrétegű billentyűsök miatt metronómmal és backplay-zenével kellene játszanunk, amit én elég ízléstelennek tartok. Illetve a gitárok multi-rétegeit szintén nehéz lenne élőben reprodukálni. Bár, ki tudja, mit tartogat még a jövő. Az tény és vitathatatlan, hogy zseniális zenész vagy és bármilyen hangszer kerül a kezedbe, abból csodát művelsz. Van valami zenei előképzettséged is? Vagy más oka van ennek szerinted? Köszönöm, mégegyszer. Leginkább saját magam tanítottam, de már régóta játszom. 12 éves koromban kezdtem zenélni, és már akkor sem érdekelt túlzottan a mások által írt darabok játszása. Együttesben játszani és zenét írni 13 évesen kezdtem, tehát mielőtt 19 éves koromban felfedeztem a black metalt, már volt némi zenei tapasztalatom, még ha más stílusokban is. Az utolsó kérdésem pedig... Mit üzensz a Magyarországi Barshasketh hallgatóknak? Helló, Sátán. Nagyon szépen köszönöm, hogy sikerült időt fordítanod erre az interjúra és továbbra is sok sikolyt, sok sikert kívánok! Unfortunately nowadays' Black Metal is quite watered down, we can say so... but fortunate and cheering fact that there are some bands on the underground scene who are genuine, true to their principles and musically outstanding also. In this interview questions go to Barshasketh band. Firstly, please accept my respect and greetings from Hungary. I may start with a surprising question: what is the origin of the band's name exactly and what does it mean? The name derives from the term Be’er Shachat, which is one of the seven divisions of Hell in the Qlipothic Qabalah. It roughly translates to Pit of Corruption. For us, this describes a cyclical process of destruction, purification and adversarial rebirth. What is the story of the band's forming? What did inspire you then? Where are you come from? The band dates back to around 2007, when I started the band as a solo project in Wellington, New Zealand. I had just discovered black metal and its associated ideologies and had an immediate compulsion to create it for myself. Not knowing anyone else into this form of music, I decided to handle all intstruments myself. Early Gorgoroth, Dissection, Mayhem, Sargeist and Deathspell Omega were some of the bands that inspired me in those early days. In the line-up there are musicians from several countries. How did it turn this way? Doesn't it cause difficulties, e.g. in terms of rehearsals? In 2010 I relocated to Scotland where I met GM who quickly became a permanent member of the band. After a few different bassists, BB joined as a full time member. In 2014 I had to leave Scotland for bureaucratic reasons and shortly after our drummer BH left. Following his departure we recruited MK from Finland who we knew through other bands. This is by far the strongest lineup Barshasketh has had and the distance causes no issues for us. We all hone our skills independently, so when we meet up to perform it is a smooth process. I've already listened to Barshasketh's all music and listening to it quite frequently. Could you tell us a bit about “Ophidian Henosis” album? How did you feel making that album? Ophidian Henosis was written during a time when I had almost lost faith in black metal and my beliefs and writing the album was a means for processing all of this and returning to form stronger than ever – an example of the name Barshasketh in a practice. Regarding the recording, it was a tumultuous time for all of us, with me having to leave Britain amongst other things. All of this culminated in BH leaving the band shortly after the album’s release. Your next disc is going to be the fourth in the row. Are you satisfied with the new album? Very satisfied. This album is a culmination of everything Barshasketh has done in the past as well as exploring avenues we’ve not touched on before. Let me touch upon Barshasketh's sibling bands to say so, namely Belliciste and Brón. Belliciste's second disc came out last year at Hungarian record label Sigillvm Tenebrae Records. How are the things going with Belliciste? Could we expect another live shows after the VIII. Inner Awakening Fest in Hungary and 2 shows in the UK? Things are going well with Belliciste. A new album has already been written and a number of splits are under way, some of which are with Hungarian bands. Cultist of Lepra, Dunkelheit, Os and many more has joined the band on drums and his first output with the band will be the next album. Regarding to Brón, please accept my heartfelt respect. It's an insanely good band in its genre, representing elements of atmospheric, depressive  Black Metal. Where is the idea of creating Brón came from? How did it happen and what is the source of Brón's more electronic style? Thank you, although I wouldn’t say it is depressive at all. Depressive black metal is a genre which suggests weakness and self-pity, and although Bron explores themes of sorrow, it has none of those aspects. The idea to form this project simply came from ideas that didn’t suit any other bands I was in. As for the electronic releases, Bron’s music is usually inspired by a specific place and this style of black metal simply isn’t suited to an urban setting in my mind. The electronic material was made just for myself, inspired by living in a large sprawling city and the decision to release it under the name Bron came later. If I know correctly, you're in a strong relationship with Hungarian Inner Awakening circle. In addition you're playing in Dunkelheit since last year. How did it happen, by planning or coincidence? Yes, I have recently joined Dunkelheit on second guitar and core IAC members make up the Belliciste live lineup. I met them through a mutual contact and asked if they would be willing to help me take Belliciste into a live setting. After this a strong bond was forged, which has led us on to further collaborations. Back to Barshasketh's new album: what inspired you and what the new disc is about? This album steps back and looks at the cycle of Barshasketh as a whole since the beginning of the band. This is perhaps the first time we’ve seen exactly what it is that we do and this album is a reflection of that, a mission statement of sorts. It was inspired by various experiences rather than any idea or music in particular. Barshasketh tear up with those elements like corpse paint, lots of sutds etc. as it seems. Is it directly invented as a mark of your style? These elements are simply something we never thought necessary. We have no objection to these visual aids, they just do not suit us. The same people who perform on stage as Barshasketh are the same people we are in everyday life and we have no desire to hide behind a character when presenting our beliefs. When we play, the atmosphere must come from our music and our energy, which forces us to dig deeper into ourselves for that possession to take hold. If someone needs a visual aspect to enjoy what we do, then it’s highly unlikely they understand what we are expressing anyway. Are you a New Zealander, aren't you? Don't you miss New Zealand? What's your opinion about Hungary? How did you get and stay in Serbia? I am indeed a New Zealander, but I can’t say I miss it much. I haven’t seen as much of Hungary as I would like, but I always enjoy my time there. The people I’m associated with there are far more decadent and devoted than most I know around the world, and there is a true fanaticism in what they do. Since leaving New Zealand almost nine years ago, I’ve lived in Scotland, Slovakia and now Serbia. This is just where life has led me, and there are no interesting stories behind any of the moves. What are your favourite bands? Are there also Hungarian bands that you like? My favourite bands would be too numerous to list here, but there are a few Hungarian bands I’m very fond of. Needless to say, I am very much into the IAC bands. Niedergang’s Átszellemülés album has been a favourite of the last few years. A very unique and identifiable guitar style with some very twisted ideas. Lepra is also a favourite of mine. Outside of that circle, Thy Funeral is stunning material, especially Master of Rebellion, which is pure evil essence captured sonically. Svoid are also doing some every interesting things and pushing boundaries with their sound. I’m sure I don’t even need to mention Tormentor here, but their comeback show in Budapest was astounding. Since you turn round in Hungary frequently, what do you think about our language? Do you like it? Could you learn a more or less fluent speaking Hungarian? Hungarian is a very interesting language to me, just because it is such a linguistic oddity, with no real related languages, yet somehow stuck in the middle of Europe between Slavic and Germanic speaking peoples. I can curse in Hungarian and know a few other basic phrases, but the chances of me becoming fluent in the language are almost zero, especially considering that its widely regarded as one of the most difficult languages in the world to learn. Lots of us here await for a Barshasketh show! Is there any chance of it? Will we going to see Brón on stage ever? You will almost certainly see Barshasketh in Hungary in 2019 in one way or another. Organisation is already underway. The likelihood of Bron ever performing is extremely low. The multiple layers of keys would mean we would need to play to a metronome and backing tracks, which is something I find quite distasteful. As well as that, there are multiple guitar layers which would be difficult to recreate live. However, who knows what the future holds. Undoubtely you are an ingenious musician, you can bring out miracles from any instrument. What is the cause of it? Do you have some previous experiences or pre-training? Thank you once again. I am mostly self-taught, but I have been playing for a long time. I started playing music when I was twelves years old, and never had much of an interest in learning cover songs. I started playing in bands and composing at age 13, so before I discovered black metal at 19 years old, I already had a few years experience in playing and composing, albeit in different styles. My last question is: what's your message for Barshasketh' Hungarian fans? Hail Satan. Thank you very much for your time and for this interview! I wish you lot of success and lot of screams! WEB: https://www.facebook.com/Barshasketh/ https://barshasketh.bandcamp.com/

SOLSTICE – White Horse Hill

cs, 11/29/2018 - 07:33

Kiadó: Invictus Productions Weboldal: @ Facebook Kiadás éve: 2018 Stílus: Epic Doom Metal Brief Sum: Life's real rhythm and beat can be found in White Horse Hill's songs. The album can show our real place in the world. Much more than just an acoustic experience.     Néhány perc erejéig meg kellett barátkoznom azzal a ténnyel, hogy nem a floridai death-thrash csapat friss lemezébe futottam bele. De tényleg csak rövid ideig voltam lehangolva, mert ahogy a White Horse Hill lemez kezdett kiteljesedni, úgy talált egyre több helyet a szívemben. Nem vagyok egy "tipikus" doom rajongó, viszont ahhoz képest, hogy a brit zenekarral ez volt az első randevúm, hamar szerelembe estem. Az őszinte, tiszta, sallangoktól mentes epikus költemények azonnal hatottak, Paul Kearns hangja pedig gyógyír volt a hétköznapi, dekadens, elkorcsosult világ által okozott sebekre. Sokszor jólesik brutális, fékevesztett zenékkel levezetni a napi szarságokat, de a Solstice dalai meg is tisztítanak, reményt és erőt is adnak. A szerzemények ritmusa, lüktetése a természetes élet, az eredeti, élő, lélegző természet letisztultságának lenyomata. Ugyanakkor ez annak bizonyítéka, hogy a Solstice nem a kazamaták áporodott, enyészettel teli levegőjéből meríti a muzsikáját. A zenekar által megkomponált dalok távolról sem csak elmúlásról, vagy az élet megtagadássáról szólnak, ez a doom metal kéz a kézben jár a kelta folklórral, nem ritkán akusztikus részek színesítik a felhozatalt, amelyek méginkább emelik az album epikusságát. A fennkölt dalok, magasztos pillanatokat szülnek. Azonban olyan ízléses a tálalás, hogy még csak árnyéka sem vetül a giccsnek az alkotásra. Amikor a For All Days, And For None-t hallgatom, úgy érzem, mintha egy középkori kastélyban lennék és a trubadúrok játékát élvezném. Személyes kedvencem, az Under Waves Lie Our Dead nem egyszer könnyeket csalt a szemembe. Illetve, ha már tálalás: az egyszerű, de mégis nagyszerű, és egyben kifejező borító mellett sem mehetünk szó nélkül el. A bevezetőmben már említettem, hogy ezidáig nem voltam képben a zenekarral kapcsolatban, de pótoltam, illetve pótolni fogom a hiányosságaimat. Az egyetlen eredeti tag, a gitáros, Richard M. Walker alapította 1990-ben a bandát. Számos demo, EP és split kiadvány mellett csak két(!) nagylemezük jelent meg korábban. Leginkább kora közékori csaták, összecsapások, a harcos életmód dicsősége és árnyoldalai voltak a témák, amelyeket a dalokba szőtték. A három nagylemezre három énekes jutott, de meg kellett állapítanom, hogy a jelenlegihez, Paul Kearns-hez a korábbaik nem érnek fel. Ez az orgánum mindent visz. Az első meghallgatás óta nem változott a véleményem a White Horse Hill-el kapcsolatban. Azt pedig alább, egy szám formájában prezentálom: SAMPLE: YouTube link Tracklist: 1. III 2. To Sol a Thane 3. Beheld, a Man of Straw 4. White Horse Hill 5. For All Days, and for None 6. Under Waves Lie Our Dead 7. Gallow Fen Pontszám: 10

Brit metal és ausztrál hard rock érkezik a 2019-es FEZEN-re – a fehérvári fesztivál is elkezdte a névsorolást

cs, 11/29/2018 - 07:22
Hard rock és black metal - ismét a keményebb arcát mutatjuk előszőr a 2019-es FEZEN-nek. Két zenekarral kezdjük a jövő évi FEZEN névsorolását: a bemelegítő szerdai napra érkezik a hetvenes évek hard rockját a kétezres évek lendületével újratöltő Airbourne, péntekre pedig a black metalt gótikában alaposan meghempergető Cradle of Filth. A FEZEN 2019-ben is két nagyszínpaddal és több kisebb zenei helyszínnel várja a fesztiválozókat Székesfehérvárra július 24-27. között. Az O'Keeffe testvérek nem nagyon titkolják, hogy kik voltak a zenéjükre legnagyobb hatással, a nagy előd AC/DC-hez hasonlóan szintén ausztrál Airbourne a hetvenes évek rockzenéjét tölti újra a kétezres évek lendületével, olyan koncertélményt nyújtva, ahonnan egy hard rock rajongó sem távozhat csalódottan. A FEZEN beköltözőnapján egészen biztosan annyi energiával töltik fel a közönséget, ami könnyedén kitart a fesztivál vasárnap reggeli zárásáig.   Az ausztrál hard rock brigád riffben úszó rock and rolljánál sokkal megtervezettebb, "színpadiasabb" koncertet várhatunk a brit Cradle Of Filth-től. Dani Filth és zenekara közel 30 éve csomagolja horrorköntösbe extrém metal zenéjüket, így mára a sokkolás valóban kifinomult eszköztárával rendelkeznek. Különleges zenekar az övé, rétegzenéjük ellenére is helyet kapnak a mainstream zenei magazinokban és a fesztiválok színpadain. A FEZEN-en július 26-án borzonghatunk a Cradle Of Filth vezetésével. Az első fecskék után hamarosan érkezik a többi is, még idén is jelentkezünk újabb nevekkel, nem csak a keményebb stílusokból. A korábbi évekhez hasonlóan 2019-ben is egyaránt megtalálható lesz a rock-metal és a pop-rock stílus a FEZEN-en. Már kaphatók a bérletek és a napijegyek is a fesztiválra, és karácsony előtt extrakedvezménnyel juthatnak hozzá. FEZEN Fesztivál - 2018. július 25-28., Székesfehérvár, MÁV Pálya

Palmetta – Előrendelhető a “Kavalkád” című új lemez, megjelent az „Esztendőre vagy kettőre…” gyermekkönyv és videóban mesélnek az amerikai utazásról

k, 11/27/2018 - 07:27
November 30-án egy rég várt PALMETTA kiadvány jelenik meg, a zenekar 10. éves jubileumát ünnepli ebben az évben, ennek apropójából az idén egy új, “Kavalkád” című ünnepi Digipack nagylemezzel is jelentkeznek. Az album címe is arra utal, hogy az előzőekhez képest a dalokat kicsit más felfogásban álmodták meg. A „Kavalkád” lemez egy igazán változatos (rock, akusztikus dalokkal és népzenei betétekkel tűzdelt) kiadványra sikeredett, megannyi vendégénekessel, vendégzenésszel. Az album igényes digipack csomagolásban érkezik. A lemezen a zenekartól már jól megszokott 13 dal lesz hallható, melyből 10 új, a felvételek pedig a szolnoki Denevér Hangstúdióban készültek Boros Béla irányítása alatt. A dalokat Cserfalvi “Töfi” Zoltán keverte és maszterelte. A borító és a korong grafikája Salamon Roland és Boros Béla munkája. “Hogy egy kicsit érintsük az elmúlt 10 évet is, előző lemezeinkről egy-egy dalt újra hangszereltünk. Ami rock volt, azt akusztikusan, ami akusztikus volt, azt pedig rockba dolgoztuk át a mai kor igényeinek megfelelően, de meghagyva a dal eredeti szerkezetét. ❒ Palmetta - Kavalkád előrendelés: palmettazenekar.hu/termek/palmetta-kavalkad-jubileumi-cd-elorendeles/ Több vendég művészt is meghívtunk hazai ismert zenekarokból. Az elmúlt 10 évben megjelent 5 Palmetta lemezen szándékosan nem voltak hallhatóak népi hangszerek, ellenben most a Berbence népi zenekar is tiszteletét tette Délvidékről, Temerinből különleges hangulatot adva a színvonalhoz. Összegezve, ezen a lemezen a húzós rocktól a finoman hangszerelt akusztikus dalok és a csodálatos népzene is egységet alkotva szólalnak meg! Ajánljuk mindenkinek kortól, nemtől függetlenül, valljuk, hogy mindenki megtalálja a lemezen a szívéhez legközelebb álló dalokat! Vendégzenészek:Laczik Fecó (Beatrice), Binder Laura (Dalriada), Ficzek András (Dalriada), Nagy László (Örökség), Szíjjártó Zsolt (Kárpátia), Cserfalvi “Töfi” Zoltán, Bimbó Brigitta, Jekkel Judit, Szolnoki Népdalkör, Berbence népzenekarlabore. „Esztendőre vagy kettőre…” címmel jelent meg Magyarország első népi gyermekfoglalkoztató könyve, hozzá ajándék PALMETTA gyermek CD-vel. A könyvben a gyermekek számára figyelemfelkeltő és érdekes formában elevenítik fel a Kárpát-medence különböző tájainak jellegzetes öltözékeit, használati tárgyait, a magyar állat- és növényvilág kiemelkedő szereplőit. A zenei CD-n tizenhárom népi gyermekdal hallható zenekari kísérettel, a könyvben a dalokhoz kapcsolódó képek és feladatok várják a gyermekeket, valamint két népmese is helyet kapott rajta. Lehet énekelni, eddig ismeretlen dalokat tanulni, mindeközben jókedvűen rajzolni, színezni, kézműveskedni, számolni és amihez csak kedvünk támad.  “Esztendőre vagy kettőre…” gyermekkönyv + CD rendelés: palmettazenekar.hu/termek/esztendore-vagy-kettore-gyermekkonyv-cd/ ❒ Ízelítő a CD-ről: www.youtube.com/watch?v=Ahp3m020X0M ❒ Ízelítő a könyvből: palmettazenekar.hu/wpcontent/uploads/2018/10/palmetta_gyermekkonyv_2018_04_1000px.jpgPALMETTA októberben Amerikában is járt, az utazásról pedig videóban számoltak be. ❒ “PalmettAmerika” útifilm (2018. október) youtu.be/n7kKMEkdI4Q 2017 őszén kaptunk meghívást a XII. Sarasotai Magyar Fesztiválra, ahová hosszú szervezési munka után, 2018. október 10-én, nem kevés izgalommal indultunk el. Floridában töltött 10 napunk alatt adtunk két sikeres koncertet Sarasotában, valamint szabadidőnkben megtekinthettük többek között a Miami Beach-et, Tampa városát, Lido Key Beach-et, Siesta Key-t, valamint száguldozhattunk az Everglades Nemzeti Parkban. Érdekes és izgalmas utazásunkról készítettünk egy összefoglaló videót, tele élményekkel, mókával és érdekességgel. ❒ Palmetta Facebook: www.facebook.com/palmettazenekar/ ❒ Palmetta hivatalos honlap: palmettazenekar.hu/ ❒ Hammer Records Facebook: www.facebook.com/HammerRecordsHungary/

Fekete Zaj – Péntektől kaphatók a 2019-es fesztivál bérletei

k, 11/27/2018 - 07:24

2019-ben is lesz Fekete Zaj, amelyre Fekete Pénteken indul a bérletek értékesítése.

Az először éppen 10 éve, 2009-ben megrendezett mátrai fesztivál idén megújult koncepcióval és arculattal tért vissza. A különleges helyszín, a felejthetetlen koncertélmények és az összetartó, erős közösség életre szóló élményekkel gazdagította a 2018-as fesztivál látogatóit. Napfény, barátok és akusztikus koncertek a tó partján, éjszaka pedig olyan zenés szeánszok, amiktől igazán földbe gyökerezik a lábunk: ilyen volt az idei Fekete Zaj Fesztivál, amin többek között Anna von Hausswolff, a Crippled Black Phoenix, a Boy Harsher, az Alcest és az Igorrr is fellépett. A fesztivál aftermovie-ja itt látható: https://youtu.be/4uwD8XyXUrQ 2019-ben a szervezők extra nappal ünneplik a 10 éves évfordulót: augusztus 16–18. között teljes gőzzel zajlik majd a fesztivál, 19-én pedig az első éveket visszaidéző, nyugisabb programok várják a régi Zajos arcokat, és a Fekete Zaj Osztálykirándulások résztvevőit... meg persze mindenkit, aki szívesen maradna még egy napot a Sástó partján. Erre a napra a szervezők nem bérletet, hanem mellé egy kedvezményes árú, kiegészítő napijegyet kínálnak majd. Jövőre nemcsak a fesztivál helyszíne kap majd hangulatosabb dekorációt, hanem bővítik a vendéglátóhelyek kínálatát és a szálláslehetőségeket is: a helyszínként szolgáló Mátra kemping szomszédságában található ifjúsági tábor faházai is elérhetőek lesznek a fesztiválozók számára. Ráadásul egy negyedik zenei helyszín is bemutatkozik, ahol elsősorban live act-ek, és a Zaj szellemiségéhez passzoló elektronikus zenei előadók tűnnek majd fel. Az első fellépőkre a következő év első hónapjaiban derül majd fény, de a leghűségesebb zajongók már idén beszerezhetik a háromnapos bérletet, méghozzá extra kedvezménnyel: az első 100 bérlet 11.990 forintért talál majd gazdára, ami 6000 forinttal olcsóbb a helyszíni árnál. A jegyértékesítés november 23-án, azaz a Black Friday napján indul, 12 órakor. A Zaj szervezőitől persze elég távol áll a mesterségesen generált, hisztérikus fogyasztás propagálása, de úgy gondolják, hogy fesztivál hangulata, a zenei programok és a közösség élménye igazi feltöltődést és élményt kínál azoknak, akik már most tervezik a jövő nyári programokat. A Fekete Zajjal szimpatizálóknak egyébként nem kell jövő nyárig várni, ha találkozni szeretnének: december 28-án ugyanis szokás szerint megszervezik a téli Fekete Zajt is a Dürer Kertben, ahol 4 színpadon összesen 20 koncertre kerül sor, többek között a török She Past Away, a mexikói Rabia Sorda, az olasz Geometric Vision, a francia Dear Deer és a Vágtázó Halottkémek szereplésével. Fekete Zaj Fesztivál 2019 2019. augusztus 16-18. Mátra, Sástó kemping Háromnapos bérlet: early bird áron 11.990 Ft (csak 100 db!), normál elővételes áron március végéig 12.990 Ft, június végéig 14.990 Ft, augusztus 15-ig 16.990 Ft, a helyszínen 17.990 Ft. A napijegyek, a 4. napi jegy és a szállások értékesítése 2019-ben kezdődik. Bérletek kaphatók 2019. november 23. 12 órától a https://tixa.hu/feketezaj oldalon Kapcsolódó weboldalak: http://www.feketezaj.hu/ https://www.facebook.com/feketezaj/ https://www.facebook.com/events/2198669043733273/ Fekete Zaj Tél 2018 2018. december 28., péntek 19 óra Budapest, Dürer Kert Belépő: elővételben 4000 Ft, a koncert napján 4500 Ft Részletes program: https://www.facebook.com/events/580187782333162/

Rockmaraton 2019 – 100% Pantera szettel érkezik Phil Anselmo

k, 11/27/2018 - 07:19
1998 júniusában a Black Sabbath társaságában volt az utolsó magyarországi Pantera koncert – így több mint 20 év után hallhatjuk újra a legendás dalokat a 2019-es Rockmaraton színpadán. Phil Anselmo máig elsősorban a Pantera frontembereként ismert, pedig a zenekar feloszlása óta számos más projektben is részt vett. Az énekes idén töltötte be az ötvenet, egy szeptemberi interjú szerint kilenc hónapja tiszta, majdnem három éve nem iszik, ráadásul ledobott 20 kilót – jobb formában van, mint az utóbbi években bármikor. A Superjoint Ritual és a Down után jelenleg a Philip H. Anselmo & The Illegals formációval koncertezik, ezzel a felállással nyomja el az exkluzív, 100% Pantera szettet júliusban a Szalki-szigeten. Az Aborted Rockmaratonos koncertje két éve elmaradt, így visszatérésük duplán adja magát - a belga death metal brigád szeptemberben jelentkezett új lemezzel, így várhatóan friss dalokat is hoznak majd a fesztivál színpadára. A csajmetal jelző ritkán annyira találó, mint a Nervosa esetében, hiszen Prika, Fernanda és Luana thrash metal triója csak csajokból áll. A brazil amazonok odapirítanak majd a Szalki-szigeten, abban biztosak lehetünk! Hazai fronton ismét 11 zenekarral bővült a felhozatal: Agregator, Apey & the Pea, Borders of Byzantium, Christian Epidemic, Dalriada, Derkovbois, Divided, Éhenkórászok, Kylfingar, Nevergreen, Tales of Evening. Országszerte a Ticketportál jegyirodáiban és online kaphatóak a jövő évi bérletek.​

Zombies Ate My Girlfriend – “The Worst Is Yet to Come” videopremier

h, 11/26/2018 - 09:26

A fenomenális új album, a Shun the Reptile november 2-i kiadása után, amit az Angry Metal Guy csak úgy jellemzett: “Izgalmas hallgatnivaló egy olyan bandától, akik előtt kétségtelenül nagy jövő áll”, a Zombies Ate My Girlfriend most közreadja az első kislemezhez, illetve az album nyitódalához, a The Worst Is Yet to Come-hoz készült videót.

A klip a bandát egy klasszikus szerkesztőségi szobában mutatja be. A rendező, Tim Leibbrandt így nyilatkozott a videó mögötti koncepcióról:

Amikor Adriano először keresett meg engem azzal, hogy csináljunk egy videoklipet az új albumhoz, mindketten rögtön egyetértettünk abban, hogy nem egy ilyen sablonos ‘banda egy szobában’ típusú videót szeretnénk készíteni. A Zombiknak mindig is volt mondanivalójuk, ez a gondolatébresztő szöveg pedig klasszul adja magát a klipben szereplő műsorvezető összeomlásához az őrület és kétségbeesés felé vezető hullámvasúton. A koncepció lehetővé tette számunkra, hogy odaszúrjunk kicsit a mostani politikai helyzetünket érintő jó néhány eszmének, illetve picit megengedtük magunknak, hogy az együttes eddig elért eredményeit ünnepeljük, így eszméletlen mennyiségű rejtett utalást szórtunk szét a klipben. Adriano teljes bizalmat szavazott Ric Shields-nek és nekem, így abszolút szabad kezet kaptunk arra, hogy egy teljesen vad irányba vigyük el a koncepciót és megvalósítsuk azt, ami ezzel kapcsolatban a fejünkben megszületett. Hatalmas móka volt a bandával együtt dolgozni, ők is nagyon odatették magukat. Ez volt az eddigi egyik legélvezetesebb klipforgatásom, a végeredményére pedig büszkébb már nem is lehetnék.“

Adriano Rodrigues hozzáteszi,

Először csak ezzel a híradós koncepcióval hozakodtunk elő, a szokásos ‘banda zenél egy szobában’ elgondolás részeként. Aztán egyre többet játszottunk a gondolattal és végül Tim határozott elképzelése vezetett minket az egyik legkirályabb dologhoz, aminek a megalkotásában valaha is részünk volt. Ha valami, hát az igazán tud minket motiválni a Zombiknál, amikor olyanokkal van lehetőségünk együtt dolgozni, akik tehetségesek abban, amit csinálnak és szenvedéllyel is csinálják azt. Ennél jobb együttműködésről nem is álmodhattunk volna, mint amit Tim-től és Ric-től kaptunk.”

https://youtu.be/SdjWKsFfKnQ

A Shun the Reptile mától elérhető CD-n, illetve valamennyi digitális platformon, mint az Apple Music  Spotify Deezer Google Play és a Bandcamp.

A Zombies Ate My Girlfriend-ről

A 2012-ben alakult és mára Dél-Afrika egyik legnagyobb metálegyütteseként elismert Zombies Ate My Girlfriend örömmel osztotta meg a színpadot olyan külföldi turnézenekarokkal, mint a Protest the Hero, Darkest Hour, 36 Crazyfists, Monuments, August Burns Red, Unearth, vagy a DevilDriver. 2016-ban a srácok – dél-afrikai bandák közül elsőként – megnyerték a Wacken Metal Battle versenyét a legendás Wacken Open Air fesztiválon, Németországban. Európai turnéjukat 2019-re tervezik.

Facebook Instagram Twitter  YouTube Bandcamp

Leecher – Új dallal és videóval vezetik fel a következő lemezt: Messengers Of Fear

k, 11/20/2018 - 16:58
Októberben az olasz Blodiga Sklad társaságában körbe utazták Európát, két évvel ezelőtt megjelent, “Sightless” című nagylemezükkel, az Apocalyptica, Therion és Nightwish által kitaposott ösvényt járó cselló-metalos LEECHER most pedig bemutatta az egyelőre cím nélküli következő nagylemez első hírmondóját. A “Messengers Of Fear” dal videóval együtt érkezik, mely egyben megörökítette az októberi turné, a stúdiózás és a dal élő előadásainak legjobb pillanatait is. ▶ Leecher - Messengers of Fear (Live + Studio + Tour Aftermovie) www.youtube.com/watch?v=SEi3tm5Zz0c A felvételek Strasser György jóvoltából a törökbálinti B-MONITOR Stúdióban zajlottak, a hangzásért pedig Frank Pitters (Silverlinemusic) producer és hangmérnök felelt. A dalban hallható Axuruk Kaleniuk, a Blodiga Skald zenekar hörgősénak a hangja is. A FemMe fesztivál videóit Hendrik Schroeder, a bolgár koncert videóit pedig Kiril Gruev készítette. Szeretnénk megköszönni a munkát és a segítséget mindazoknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre a felvétel, és természetesen NEKTEK: a közönségünknek, a rajongóinknak és a támogatóinknak, akik nélkül nem lehetnénk most itt! Nagyon örülünk, hogy eddig is ennyien segítettetek. Csodálatos időszakot élünk most át, rengeteg dolog történik velünk... és még nincs vége!!! Ha szeretnétek részt vállalni a második lemezünk elkészülésében, még november 22-ig megtehetitek. Maradjatok velünk! Osszátok, kommenteljetek! És köszönjük!LEECHER október elején egy felhívást és kérést tett közzé rajongóik felé, második albumuk felvételeit ugyanis a közönség támogatásával szeretnék elkezdeni, emiatt pedig egy Indiegogo kampányt indítottak, ahol támogatni lehet a zenekart. ▶ Leecher Indiegogo: bit.ly/2Q7Po47 Hamarosan hozzákezdünk a második lemezünk felvételeihez, amiből szeretnénk a lehető legtöbbet kihozni! A munkálatokat egy profi stúdióban, egy tapasztalt producer mellett tennénk meg, aki a fülével és a tudásával segítene minket abban, hogy a lehető legjobb minőséget tehessük le nektek az asztalra. Ehhez most a ti segítségeteket szeretnénk kérni!Ha szeretitek a munkásságunkat, szívesen követitek figyelemmel az utunkat és támogatnátok is minket abban, hogy szintet léphessünk, akkor most meg tudjátok ezt tenni egy kampány keretében. Exkluzív ajándékokkal is készültünk nektek,mint például limitált kiadású pólókkal és egyedi társasjátékkal. ▶ Leecher Facebook: www.facebook.com/leechermusic/ ▶ Nail Records Facebook: www.facebook.com/NailRecordsHungary/

Lemezmegjelenés: Barshasketh – Barshasketh

h, 11/19/2018 - 14:46
2019. január 15-én új és immáron negyedik lemezével jelentkezik az új-zélandi/egyesült királyságbeli Barshasketh zenekar. A zenekar vezére Krigeist vezette Black Metal társulat a német World Terror Committee (W.T.C.) által jelenteti meg friss anyagát Kazetta/CD/LP formátumokban. A merch is majd ugyanezen a helyen lesz elérhető később. További információk és hírek, valamint koncertdátumok a zenekar Facebook és Bandcamp oldalán lesznek lathatóak rövidesen. Tracklist: 1. Vacillation 2. Resolve 3. Consciousness I 4. Consciousness II 5. Ruin I 6. Ruin II 7. Rebirth 8. Recrudescence https://www.facebook.com/Barshasketh/ https://barshasketh.bandcamp.com/

Svartidauði Interjú

szo, 11/17/2018 - 16:54

(scroll down for English Version) A kérdésekre Sturla Viðar válaszolt. Napjainkban kevés zenekarról mondható el, hogy különlegeset, valami újat tudtak megallkotni, pláne a Black Metal műfajának keretein belül. Ki gondolta volna, hogy egyszer Izland is részesül, ráadásul egyre megállíthatatlanabbul, az említett műfaj műveléséből. Egyesek szerint túl van népszerűsítve, mások szerint annyira egyedi esszenciával rendelkeznek, hogy egyszerűen csak kitűnik a sok sablon közül, ami azt az illúziót keltheti, hogy túl van népszerűsítve. Most az interjú a Svartidauði zenekarhoz szól, akikről nyugodtan merem mondani, hogy az izlandi Black Metal királyainak számítanak. Kérlek fogadjátok mély és tiszteletteljes üdvözletemet Magyarországról! Kicsit tudnátok beszélni magatokról? Kikből is áll tulajdonképpen a zenekar pontosan? Hogyan jött az ötlet, hogy létrehozzátok a Svartidauði-t? Hogyan formálódott zeneileg olyanná amilyennek ma ismerhetik a követőik? A Svartidauði-t annak a véget nem érő vágya hozta létre és tartja fenn, hogy a szívünk mélyéből hozzunk fel valamit. Nemcsak saját magunk, hanem pl. az olyanok részére, akiknek a tettei mondjuk terrorcselekményekben, vagy tömeggyilkosságban öltenének testet. A Svartidauði az ő számukra egyfajta pszichoterápia. Az együttes stílusának formálódását nem is lehetne másként leírni, mint hogy mi, a tagok, együtt fejlődtünk az évek alatt, jóban-rosszban egyaránt. Szándékosan mást, különlegesebbet akartatok létrehozni? Tehát ami pl. nem a Mayhem vagy a Darkthrone vonalát hozza? Sosem elégedtünk meg a régebbi alkotások egyszerű ismétlésével. Mindig azon voltunk, hogy valami olyat csináljunk, amit nem lehet csupán egyetlen műfaj keretei közé szorítani, valamit, ami új, ami saját magában is megáll és felveszi a harcot az átlagossággal és a középszerűséggel. Hogyan reagáltatok az első pozitív visszajelzésekre? Számítottatok rá, hogy amennyire különleges zenét játszotok, ennyire szép számú hallgatóságra tesztek szert? Nem, nem igazán. Mi csak csináltuk a zenénket és az univerzum válaszolt rá. Amikor elkezdtük, a személyes célom az volt, hogy bakeliten ki legyen adva az album, senki nem gondolt arra, hogy a Svartidauði majd hatással lesz az életünkre vagy a külvilágra is. Kicsit tudnátok beszélni a korábbi nagylemezről ami “Flesh Cathedral” címen látott napvilágot? Nem tudom, mit mondjak a Flesh Cathedral-ról, ami még nem hangzott volna el, ez az album a lidércnyomásainkból és a körülöttünk lévő világ elutasításából született. Olyan albumot akartunk csinálni, ami az apokalipszist idézi elő, szó szerint és átvitt értelemben is. Egy Reykjavík melletti erdei kísértetházban vettük fel a tél közepén, és nem igazán tartottuk közben a kapcsolatot a külvilággal. Sosem vártuk azt a Flesh Cathedral-tól, hogy lépcsőfok legyen a dicsőség és dominancia felé vezető úton, de itt vagyunk... és a java még csak most jön. Most, hogy ha már erről is beszéltetek, hogy értékelitek a December 3-án kiadásra kerülő új albumot, a “Rvelations Of The Red Sword”-ot? Mi adott hozzá ihletet? Mennyire lesz hasonlítható a korábbi lemezhez? Amikor a Revelations of the Red Sword-on kezdtünk dolgozni, úgy voltunk vele, hogy nem akarunk egy Flesh Cathedral 2-t csinálni, hanem valami mást, valami erősebb és vadabb, szenvedélyesebb és veszélyesebb dolgot hozunk ki belőle, ami még mindig összetéveszthetetlenül a Svartidauði hangzásvilágát hordozza. Nem akarunk a múltban leragadni, a múlt a holtaknak meg a haldoklóknak való, a Revelations of the Red Sword pedig egy új világ hajnala. A “Flesh Cathedral” a kultikus norvég Terratur Possessions kiadó és az orosz/amerikai Daemon Worship kiadó közös kiadásában jelent meg. Milyen megfontolásból esett ezúttal a választásotok a német VÁN Records-ra? A Revelations of the Red Sword felvételéhez és elkészítéséhez nagyobb kiadói támogatásra volt szükségünk, amit a Terratur már nem tudott biztosítani. Soha nem kötünk kompromisszumokat, ha a művészetünkről van szó, így másfelé kellett néznünk. Voltak ajánlataink hatalmas, mainstream kiadóktól is, akiknek azért van mit a tejbe aprítani, de mi inkább a VÁN-t választottuk, mert ők tudták biztosítani azt, amire igazából szükségünk van és ezért nagyon hálásak vagyunk nekik. A VÁN volt a kiadója nagyon sok kedvenc albumunknak is, szóval nem esett nehezünkre leszerződni velük. Milyen zenekarok zenéit hallgatjátok a legszívesebben? Miközben ezt írom, épp In Solitude-ot hallgatok. De jöhet még pl. Dissection, Bathory, Kiss, Wolvennest, The Devil's Blood, Gravediggaz, Katharsis, Black Sabbath, Repugnant, Misþyrming is. Izlandon mennyire népszerű az underground műfaj? Vagy összességében a Black Metal műfaj? Értek már titeket személyesen negatív vélemények otthon? Itt inkább olyanra gondolok, hogy pl. irigységből vagy egyéb okokból inzultáltak-e titeket? A két budapesti koncert alapján azt mondanám, itthon is kb. ennyien járnak el a bulijainkra. Tudjuk, hogy vannak olyan patkányok, akik rajtunk köszörülik a nyelvüket a hátunk mögött, de szemtől szembe még senki nem mert beszólni nekünk, és tudod, nem is bánom. A farkast sem érdekli, mit gondolnak a birkák. Lehet, hogy hülye kérdés, de volt már olyan kép, zene vagy video, amitől úgy igazán félt bármelyikőtök? Azért is érdekelne, mert úgy vettem észre, hogy a Svartidauði zenéje egy jó részét képezi azért a félelem vagy annak ébresztése. Legalábbis az “Exultation” című dalotoknál ami egy 2017-ben megjelent két számos EP-teken hallható, erre nagyon felfigyeltem. De lehet, hogy csak engem borzongat meg. Aktívan keresem az olyan élményeket, amik tényleg nagy félelemmel töltenek el, de lehet, hogy egyszerűen csak érzéketlenné váltam a dologra, mert semmi nem ébreszti fel a szívemben azt a rettegést és iszonyatot, amit keresek. És amikor már semmivel nem tudom ezt az érzést előidézni magamban, akkor kell azt másokból, a hallgatókból kiváltani. Mi a véleményetek a világ dolgairól? A világ most azt tapasztalja meg, amit én ’Ozirisz eónjának halálhörgéseként’ írnék le, ami egy világszinten végbemenő változást jelent. Remélem, ez azt jelzi, hogy egy új hajnal, Hórusz eónja, a Vízöntő kora felé tartunk. De igazából attól félek, hogy az emberiség egy új ’sötét kor’ felé halad az ábrahámi vallások és a modern, korporatív kapitalizmus dominanciája alatt. Idővel kiderül. Vannak magyar underground Black Metal zenekarok, akiknek zenéit kedvelitek? Esetleg pólóikat viselitek? Elég gyakran szól a Pokolgép a turnébuszunkon és otthon is. Ha jól tudom kétszer már biztosan játszottatok Magyarországon. Mi a véleményetek hazánkról? Várható, hogy ismét eljöttök? Igen, két alkalommal is játszottunk Budapesten, bár én kb. egy évtizeddel ezelőtt már töltöttem vagy 2-3 hetet Magyarországon. Remélem, hogy hamarosan vissza tudunk térni hozzátok. Nagyon bejön nekem Magyarország és a magyar történelem, mint ahogy az országotok és Budapest szépsége is. Mit üzentek a Magyarországi Svartidauði hallgató tábornak? „Én vagyok a láng, amely minden ember szívében és minden csillag magvában ég. Élet vagyok és Élet-adó, mégis ezért, az én ismeretem a halál ismeretét jelenti.” -Liber Al vel Legis 2.6 Nagyon szépen köszönöm, hogy áldoztatok időt erre a beszélgetésre és várunk titeket. Az Erő legyen veletek! Nowadays we can slightly state – especially within the genre of Black Metal – about a band that they could create something brand new. Who would have known that one day the civilization of the genre is also shared with Iceland with a growing potential. „It is overhyped”, one says while the other states that this kind of music had such a special blend which automatically resulted emerging from the abundance of clichés. This time we’re talking with the band Svartidauði who can surely be called ’kings of Icelandic Black Metal’. Please accept my deep and respectful greetings from Hungary! Could You tell us a bit about Yourselves? Where the idea of creating Svartidauði came from and who are the band members exactly? Musically, how it evolved into this form that we could know Svartidauði nowadays? Svartidauði was born- and is maintained through a never ending need for creating and expressing something deep in our hearts, if not for Svartidauði then those needs would certainly have ended in acts of global terrorism and mass murder. Svartidauði is a psychotherapy for it's members. There is no easy way to describe how it evolved other than we, the members, evolved through out the years, for better or for worse. You wanted to create something special, something new. Is it happened by intention? I mean not to copy e.g. Mayhem or Darkthrone. We have never been satisfied with simply repeating older art, we have always strived to create something that is not chained within a specific genre, but rather to create something new, something that can stand on it's own legs and make war upon the mundane and the mediocre. How did You accept the first positive feedback? Did You count on that so the unique music You do play so the numerous listener You will gain? No, not really. we just made the music that we wanted to make and the universe responded to it. When we started my personal goal was to have the album on vinyl, none of us expected the effect Svartidaudi would have on our personal lives or the outside world. Could You tell us a bit more about the previous album “Flesh Cathedral”? I don't know what to say about Flesh Cathedral which hasn't been said before, it was born out of obsession and rejection of the world around us. We wanted to create an album that would bring about the apocalypse, both literally and figuratively. We recorded it in a hunted ghost house in the woods outside of Reykjavík in the middle of winter with limited contact to the outside world. We never expected Flesh Cathedral to be simply a stepping stone to a more glorious and dominating destiny, but here we are... the worst is yet to come. And how do You estimate the ongoing album, titled “Revelations Of The Red Sword”? What inspired You? How much it would be compared to the previous disc? When we started to work on Revelations of the Red Sword we decided that it would not be Flesh Cathedral part2, but something different, something sharper and more dangerous, fiery and furious, while still sounding non-mistakenly like Svartidaudi. We have no need to dwell on the past, the past is for the dead and the dying, Revelations of the Red Sword is the first dawn of a new world. “Flesh Cathedral” has been released by Terratur Possessions, Norway and Daemon Worship, Russia/USA Records. For what reasons You chose the German VÁN Records this time? In order to record and make Revelations of the Red Sword we needed bigger label support, something that Terratur could not offer us. We never compromise when it comes to our art so we needed to look elsewhere. We had offers from very big, mainstream metal labels with deep pockets, but instead we went with VÁN, as they could offer us what we needed and we have a great respect for that label. VÁN has released many of my favorite albums in the past decade or so, so it was an easy choice to sign with them. Which bands are You listening to? As I'm writing this I'm listening to In Solitude. I've been listening a lot to Dissection, Bathory, Kiss, Wolvennest, The Devil's Blood, Gravediggaz, Katharsis, Black Sabbath, Repugnant, Misþyrming etc How popular is the underground genre in Iceland? Or Black Metal genre at all? Did You receive negative critics at home? I mean being insulted by the reason of envy for example. Considering the two shows we've played in Budapest I'd say it's pretty similar here in terms of number of people that come to gigs. We know worthless rats that speak with forked tongues behind our backs, but nobody ever dares talk shit to our face and honestly, I don't care. A wolf does not concern himself with the opinions of sheep. Maybe it’s a stupid question but has it ever happened to anyone of You (because of a picture, a music or a video) that You became really, really frightened? I’m interested in it because as I can see, huge part of Svartidauði reflects to fear or generating fear. At least I can sense it in the track “Exultation”, released on a two-track EP in 2017. I actively seek out experiences that make me really frightened, but maybe I have simply become to desensitized to it, but nothing has evoked in my heart the horror and the terror I look for. And when nothing works to create this feeling in myself then we must create this feeling in others, the listener. What do You think about doings going in the world? The world is experiencing what I'd call The Death Rattles of the Aeon of Osiris, there is a transmutation going on globally, I hope that this means that we are moving into a new dawn, the Aeon of Horus, The Age of Aquarius but realistically I fear that mankind might be heading into a new dark age dominated by the theocracy of abrahamic beliefs and modern, corporate capitalism. Only time will tell. Are there any Hungarian underground Black Metal bands whose music You like or maybe wear their t-shirts? Polkogep get's played quite often in our tour bus and at home. If I know correctly, You surely played in Hungary two times. What’s Your opinion about Hungary? Can we expect You to come again? Yes, we played in Budapest two times before and before that I spent 2-3 weeks in Hungary about a ca decade ago and I really hope we can return soon again. I am quite fascinated by Hungary and it's history as well as the beauty of it's nature and Budapest. What’s Your message for Svartidauði’s Hungarian fans? I am the flame that burns in every heart of man, and in the core of every star. I am Life, and the giver of Life, yet therefore is the knowledge of me the knowledge of death. -Liber Al vel Legis 2.6 Thank You very much for finding time for this conversation. We’re looking forward to see You here live. May the Force be with You! Answered by Sturla Viðar. WEBhttps://www.facebook.com/svartidaudi

Oldalak

Rockhírock

  • 2018, szeptember

    Nagyon úgy fest, hogy mostanra már kész tényként kezelhető két dolog:
    - Tényleg lesz új AC/DC-lemez.
    - A leghosszabb ideig egyben levő felállás rögzíti, azaz Angus Young, Malcolm Young, Phil Rudd, Cliff Williams és Brian

  • 2018, augusztus

    A Kex egyszeri, megismételhetetlen zenekar volt a magyar rockéletben, amely 10 évvel megelőzte korát és a zenei közízlést, hogy aztán másfél éves csillagszóró tündöklés után nyomtalanul tűnjön el a hetvenes évek langyos slágerhullámaiban

  • 2018, július 30

    Hosszú, súlyos betegség után 75 éves korában elhunyt Orbán József, a 100 Folk Celsius frontembere - jelentette be Littvay Imre zenekarvezető.

    Első, 100 Folk Celsius című lemezük 1982-ben jelent

  • 2018, július 28

    Van egy dal, amely nélkül nincs Karthago-koncert. A Requiem egy fiú emlékére íródott, aki a zenekar székesfehérvári koncertjén halt meg 1981-ben. De ki volt ő, és mi okozta a halálát? Ennek a rejtélynek járt utána Hatala Csenge, és egy

  • 2018, július 25

    Cső alakúra szűkített farmernadrág és térdig érő kockás flaneling, alföldi papucs és western csizma, műbőrdzseki és szimatszatyor, biztosítótű és bőrékszer, almabor és Technokol Rapid, no meg a kedvenc együtteseket ábrázoló kitűzők és

Oldalak