Kronos Mortus

Feliratkozás  Kronos Mortus hírcsatorna csatornájára
metal e'zine
Frissítve: 2 óra 19 perc

Rockmaraton 2019 – Rhapsody, Wolfheart, Booze & Glory

cs, 12/13/2018 - 12:45

Szépen gyűlnek a karácsonyi ajándékok – újabb 3 nemzetközi és 11 hazai banda fellépése vált biztossá!

Fabio Lione és Luca Turilli még 2011-ben vált külön, majd tavaly újra összefogtak egy búcsúturnéra, a Legendary Tales lemez 20 éves jubileumának apropóján. A Rhapsody leköszönő körútja annyira jól sikerült, hogy a srácok úgy döntöttek, együtt folytatják, így az olasz szimfonikus metal csapat jövőre a Rockmaraton színpadán az eredeti, legendás felállásban mutatkozik majd be!

Idén szeptemberben jelent meg a Wolfheart negyedik albuma – a melodikus death metalban utazó finnek a nyár közepén, a Duna parton mutatják meg a fagyos hangulatú dalaikat.

2019-ben pont 10 éves lesz a Booze & Glory – a brit street punk csapat koncertjén garantált a buli és a megőrülés!

Ismét 11 magyar zenekarral bővült a felhozatal: Akela, Andartar, Dystopia, Hétköznapi Csalódások, Leecher, Mobilmánia + Vikidál Gyula, Niburta, Omega Diatribe, Rebel, Red Swamp, Stubborn.

Országszerte a Ticketportál jegyirodáiban és online kaphatóak a jövő évi bérletek.​ Az eddig bejelentett program elérhető a http://rockmaraton.hu/programok oldalon.

SpiritBell – Meghallgatható a hazai heavy metal banda új EP-je!

cs, 12/13/2018 - 12:39

Megjelent a baranyai SpiritBell új, két saját nótát, illetve egy Danzig feldolgozás dalt tartalmazó anyaga.

A kislemez digitális formában letölthető és meghallgatható a zenekar Bandcamp oldalán. Azok, akik szeretnének fizikai formátumban hozzájutni, hamarosan írott CD-ként, eltérő, csak a CD kiadáshoz késíztett borítóval is beszerezhetik majd a spiritbellhungary@gmail.com email címen.

https://youtu.be/ditrWDaD1gM

A borítót Polgár Péter készítette, aki a jövő év elején érkező nagylemez borítójáért is felelős.

1. Keep the Fire
2. Forged in Storm
3. Dirty Black Summer (Danzig feldolgozás)

https://spiritbell.bandcamp.com/album/keep-the-fire-ep

facebook.com/spiritbell

spiritbellhungary@gmail.com

Három énekesnő, három zenekar: indul “A fény nyomában” turné, a Tales of Evening, a Nova Prospect és a Leecher közösen járja az országot

cs, 12/13/2018 - 12:31

A 2019-es év elején kezdetét veszi A FÉNY NYOMÁBAN TURNÉ, melyen közösen indul útnak a TALES OF EVENING, a NOVA PROSPECT és a LEECHER. A Tales Of Evening zenekarnak 2018-ban jelent meg “A fény nyomában” című harmadik nagylemeze, a HammerWorld Magazin extra CD mellékleteként. A 10 várost érintő turnén nem csak az új lemez dalai szólnak majd, hanem a korai, a “Hajléktalan lélek” és “Szilánkok” album klasszikusai is helyet kapnak. 

A Tales Of Eveninghez két különleges hazai banda is csatlakozni fog, a cselló-metalt képviselő Leecher és a 2018-as A Dal műsorban is szereplő Nova Prospect zenekar. A turné egyik állomásán a WITHIN SILENCE is fellép a trióval.

❒ A FÉNY NYOMÁBAN TURNÉ 2019
(Tales of Evening, Nova Prospect, Leecher)* + Within Silence

Február 15. Fehérvár, Ikon Klub
Február 16. Esztergom, Sportalsó
Február 22. Békéscsaba, Narancs Rock
Február 23. Debrecen, Kaptár *
Március 08. Győr, Dongó
Március 09. Szombathely, Végállomás
Árpilis 12. Pécs, Ti-ti-tá
Április 13. Szekszárd, Est
Május 3. Zalaegerszeg, Atlantis
Május 4. Sopron, Hangár

A Tales of Evening 2011 óta töretlenül halad az úton, melyet azzal a céllal kezdtek járni, hogy megmutassák egyedi zenei világukat, mely a szimfonikus és dallamos metál mesés összefonódása. Ádám Attila pozitív csengésű dalszövegei egy másik világba repítenek el minket, melyeket Dudás Ivett varázslatos hangja, dallamai és kisugárzása koronáz meg. A szimfonikus metalt játszó zenekar már állandó szereplője a hazai rock és metal fesztiváloknak, megalakulásuk óta három nagylemezt és több videoklipet készítettek. 

A Nova Prospect 2007-ben alakult Kecskeméten. A zenekar 3 nagylemezzel (Lépj ki az árnyékból [2009], Szemben az óriás [2015], Jövő kilátással [2018]), 4 kislemezzel és 8 videoklippel rendelkezik. 2017-ben a Nova Prospect nyerte a Wacken Metal Battle hazai selejtezőjét, így ők képviselhették Magyarországot a németországi Wacken Fesztiválon, ahol a 28 zenekaros nemzetközi mezőnyben 10. helyezést értek el, mintegy 7000 fős külföldi közönség és 28 fős nemzetközi zsűri előtt mutathatták meg magukat, magyar (!) nyelven. A „Vigyázó” című daluk bekerült az Eurovíziós dalválogató, A Dal 2018 című műsor legjobb 30 dala közé, így január végén az MTVA élő tévéműsorában is megmutathatták magukat. Az idén már 11 éves Nova Prospect a néha popos beütésű, helyenként progresszív elemeket is tartalmazó modern rockzenéjével mára stabil státuszt vívott ki magának a női frontemberrel kiálló rockzenekarok között. A “Jövő kilátással” című 3. nagylemezük a HammerWorld magazin novemberi lapszámának mellékleteként jelent meg.

❒ Zenekari Facebook linkek:
www.facebook.com/talesofevening/
www.facebook.com/NovaProspectHungary/
www.facebook.com/leechermusic/

❒ Kiadói Facebook linkek:
www.facebook.com/EdgeRecordsHungary/
www.facebook.com/NailRecordsHungary/

Pretty Maids – Karácsony előtt pótolják az elmaradt tavaszi koncertet

cs, 12/13/2018 - 12:28

December 18-án pótolja tavasszal elhalasztott koncertjét a Pretty Maids. Az év eleji turné utolsó állomásai, így a budapesti fellépés azért került lemondásra, mert az énekes Ronnie Atkins a turné során egy kisebb balesetet szenvedett, és megfigyelésre kórházba került, azonban rövid idő elteltével már ismét változatlan lendülettel tolta tovább a rock and roll szekerét. Ronnie idén ősszel a Nordic Union nevű zenekarral is kiadott egy Second Coming című albumot, jövőre pedig a Pretty Maids is újabb, immár 16. nagylemezét tervezi elkészíteni, ami a 2016-os Kingmakert követi majd.

A Pretty Maids ősszel Japánban is játszott, decemberben pedig egy karácsonyi miniturné keretében pótolja az elmaradt fellépéseket, végül hazai pályán, Koppenhágában egy duplakoncerttel zárják az évet. A december 18-ai, budapesti fellépésre nem az eredetileg tervezett helyszínen, hanem a Barba Negra Music Clubban kerül sor, a márciusra megváltott jegyek is érvényesek erre az estére.

Az este hazai fellépője az Amberjack zenekar lesz, melynek első nagylemeze, a Storm 2017 tavaszán jelent meg: leginkább vintage-rock zenekarként emlegetik őket, de valójában stílusuk egyedi és hiánypótló a hazai zenei palettán, hiszen a klasszikus blues-rockzenét szólaltatják meg fergeteges hangszeres és énektudással mostani, modern köntösben. Cockroach című tavalyi videójuk itt látható: https://youtu.be/qH44ch1eBo8

a Livesounds bemutatja: Xmas Tour 2018
2018. december 18., kedd 19 óra
Budapest, Barba Negra Music Club
Pretty Maids, Amberjack koncertek
Belépő: 6900 Ft
Jegyek kaphatók a Barba Negra pénztárában, a http://tixa.hu és az http://eventim.hu/ weboldalakon, valamint a Ticketportal hálózatában.

Kapcsolódó weboldalak:
http://livesound.hu/
http://prettymaids.dk/

https://www.facebook.com/LiveSoundProd/
https://www.facebook.com/events/482826658856482/

Hammered – exkluzív dupla magyar válogatáslemezzel zárja az évet a HammerWorld Magazin

cs, 12/13/2018 - 12:26

HAMMERED címmel lát napvilágot a hamarosan megjelenő HammerWorld Magazin decemberi-januári számának dupla CD melléklete. Ez a két lemezből álló kiadvány a magyar rock és metal színtér 2018-as esszenciája, 38 zenekar, közel 300 ember - zenészek, énekesek, szövegírók, grafikusok, hangmérnökök idei munkájának lenyomata. A válogatáson szereplő dalok pedig - ha lehet hinni a közösségi média által mutatott számoknak - idén sok százezer rock és metal rajongónak lettek kedvencei. 

2018 intenzív, termékeny esztendő volt a magyar metal színtéren. Kiadói részlegeink, az ebben az évben éppen 20 éves Hammer Records, valamint az Edge és a Nail Records alaposan kivették a részüket a munkából, hiszen az év végéig (a Hammered dupla válogatást is beleértve) összesen 49 kiadványt, többnyire új stúdió albumokat, valamint koncert- és válogatás albumokat gondoztunk. Ezek egy része a HammerWorld Magazin mellékleteként, más része pedig rögtön a boltok polcain jelent meg. 

A Hammered válogatás ebből a hatalmas és izgalmas anyagból nyújt ízelítőt, sőt olyan exkluzív felvételeket is tartalmaz, amelyek eddig csak digitális kislemezként voltak elérhetőek, illetve az itt hallható verzióban most debütálnak. 

Új dallal szerepel a kiadványon a Dalriada - a Csillagok dalát a Dal 2019 műsorához vették fel, végül azonban ezen a válogatáson lett különleges bónusz dal, itt szerepel először a Paksi Endre 60. születésnapja alkalmából elkészült Hatvanszor című Ossian nóta, és a szeptemberi Ossian feldolgozás albumról lemaradt “Végállomás Motel”, melyet a P. Box készített el. A jövőre 17 év után újra koncertező Mood ismét rögzítette a Wombocosmic című dalt, de exkluzív felvételt hallhatunk a Sorronia, Leecher, Molicsrock és Beatrice zenekaroktól is.

Több előadó uralta friss anyagával hosszú ideig a lejátszási és eladási listákat is. Az AWS minden  eddiginél mozgalmasabb évet tudhat maga mögött: A Dal győzelem után az Eurovíziós Dalfesztivált, és a Wackent is megjárták, illetve ősszel jelent meg a Fekete részem című negyedik lemezük, mely második helyen startolt a Mahasz listán. A Kalapács hosszabb kihagyás után megjelent Örökfekete lemeze első helyet és 22 hét Mahasz TOP40-et hozott a zenekarnak. A Dorothy is elérkezett a harmadik lemezéhez. A Tessék! megjelenése óta az élen jár az eladási listákon, Hammeres CD specialként pedig közel ezer újságos standon van jelen, itt is érik tehát az aranylemez. A Tökéletesség hibája már a megjelenés előtt aranylemezként lett büszkesége a Roadnak, és a platina státusz sem váratott magára pár hétnél többet.

HAMMERED CD:

CD 1

  1. Ossian: Hatvanszor (exkluzív) - Hammer Records
  2. Road: A bátrak éjszakája  - Edge Records
  3. AWS: Viszlát nyár - Edge Records
  4. Kalapács: Jekyll és Hyde - Hammer Records
  5. Dorothy: Hűségriadó - Edge Records
  6. Lord: Hargita - Hammer Records
  7. Mood: Wombocosmic (exkluzív) - Hammer Records
  8. Beatrice: Nem nekem tanulsz (exkluzív) - Hammer Records
  9. Dalriada: Thury György Balladája II. - Nail Records
  10. Mobilmánia: Szárnyad voltam - Hammer Records
  11. Ektomorf: The Prophet Of Doom - AFM Records
  12. Subscribe: X-Man 1 - Edge Records
  13. P. Box: Végállomás Motel (Ossian feldolgozás) (exkluzív) - Hammer Records
  14. Zorall: Bringásdal - Edge Records
  15. Tales Of Evening: Káprázat - Nail Records
  16. Zártosztály: Gyere Őrült - Hammer Records
  17. Nova Prospect: Vigyázó - Edge Records
  18. Mentes Norbert: A rock n roll örök - Hammer Records
  19. Alcohol: Mr. Fotel-Rocker - Edge Records

CD 2

  1. Dalriada: Csillagok dala (exkluzív) - Nail Records
  2. Stonedirt: Beyond Control - Nail Records
  3. Sorronia: Nevermore (exkluzív) - Nail Records
  4. Don Gatto: Welcome To Ferocity - Edge Records
  5. Molicsrock: Nyugtalan vér (exkluzív) - Nail Records
  6. Andartar: Ébredő enyészet - Nail Records
  7. Leecher: Messengers of Fear (exkluzív) - Nail Records
  8. Phoenix Rt.: Szívemen a jel - Edge Records
  9. Zord: H-Mob - Nail Records
  10. Stula Rock: Ha látnád magad - Nail Records
  11. Pair O Dice: Egyszerűbb velem - Edge Records
  12. Wall Of Sleep: Seven Point Five - Nail Records
  13. KR3LL: Repent - Edge Records
  14. Invader: Egyszer élsz! - Nail Records
  15. Ideas: Till The End of Time - Nail Records
  16. Kylfingar: Istenek hangja - Nail Records
  17. Saqqara: Arany nap - Hammer Records
  18. Scaryface: Scream - Edge Records
  19. Sear Bliss: Haven - Hammerheart Records
  20. Palmetta: Hej tulipán… - Hadak Útja Kiadó

❒ HammerWorld linkek:
hammerworld.hu/
www.facebook.com/hammerworld/

Ensiferum Acoustic – Koncertbeszámoló

sze, 12/12/2018 - 12:14

2018. december 5. @ Budapest, Dürer Kert

Amikor nagyon kíváncsi vagy, hogy egy folk metal horda mit tud kihozni a kocsmazenéből; amikor zsigereidben érzed, hogy mekkora dolog az, hogy csak úgy benézel szerda este egy koncertre, ahol világsztárok játszanak; amikor arra gondolsz, hogy ha ez a banda májusban megtöltötte a BNTracket, akkor ide már te nem fogsz beférni, de tévedsz; amikor nagy meglepetésedre 25-30 év között van a közönség átlagéletkora, és többségük nő; és amikor rájössz, hogy a Mikulás esték végérvényesen megváltoztak – akkor, na akkor! tudod, hogy egy nagyszerű koncertet fogsz látni, ha elmész Ensiferum acoustic-ra.

Sokan voltunk, de nem töltöttük meg a Dürer nagytermét, de ez így volt jó. Bővel előre lehetett menni, sőt fel lehetett állni a szélső emelvényre anélkül, hogy csúnyán néztek volna ránk. Már nyáron megtapasztalhattam, hogy a finn folk metalban nyomuló Ensiferum-nak igen széles a közönsége, és itt is meg lehetett találni a tipp-topp szingli hölgyeket, akik a koncert végére már nem voltak szinglik, a szúrós tekintetű, feketével kihúzott arccsontú ősrajongókat, a kíváncsi tinédzsereket, és a negyven pluszos idősebb közönséget is, akik között eléggé kiegyenlített volt a nemek aránya. Ez nálam már eleve bőven elegendő lenne, hogy adjak egy esélyt a bandának, hátha meg tudja szerettetni magát velem hiszen, ha ennyi féle és fajta embert el tud érni a zenéjük, akkor tudniuk kell valamit.  Pozitív hendikepként az „Enzit” már ismertem is, utolsó lemezük nálam nagyon betalált, és örömömre játszottak is róla bőven az este folyamán.

Nem tolták túl a srácok. Három szék, egy alap dobszerkó, és egy szinti. Jobbról balra a színpadkép rendre: Sami – ének/basszusgitár, Petri – szóló ének/gitár, Janne – dob, Markus – szóló ének/gitár és bendzsó, Laura – szóló ének/billentyűsök. A bandát Laura egészíti ki a turnén, a csodálatos hanggal megáldott lány, aki remekül hozzáadja a speciális effekteket, a hiányzó hangszereket (pl. furulya, harmonika) a zenéhez szintetizátorral.

Nagyon közvetlen volt a buli hangulata, a srácok egymást között finnül beszéltek, nem zavartatva magukat, de amikor érezte Petri, hogy mi csak nézünk, és nem értjük, akkor lefordította angolra a lényeget. Vagy emítésre méltó az is, amikor egy tálca sörrel felmászott valaki a színpadra, és körbe kínálta őket, persze a zenészek elfogadták, megköszönték, és az este folyamán meg is itták. Talán Janne ivott a legkevesebbet a koncert alatt, Markus meg a legtöbbet. Ha ez máshol nem is, de a ráadásként eljátszott Metallica és Hasselhoff számot széken állva eljátszó gitáros – mindenkit szeretek – tekintetén jól kivehető volt. De többször el is kurjantotta magát, a miheztartás végett, mégiscsak egy metal koncert lenne ez, vagy mi a szösz, csak a betűket keverte: Sail Hatan! Poénnak szánta, átjött, jópofa volt!

Szóval az Ensiferum zenéjét egy nagyon lendületes, jól énekelhető, headbangelős, heavy-power alapokra épülő, finn népzenei elemekkel erősen átszőtt modern rockzenének kell elképzelni, és kicsit tartottam tőle, hogy ők is azt fogják csinálni, mint már oly sokan, hogy egyszerűen kihúzzák az erősítőből a villanygitárt, eljátsszák a számaikat, és kész is az akusztikus verzió. Kérem szépen, itt nem erről van szó! Áthangszerelték, sőt helyenként át is írták a számokat, a dob mindenképpen mást üt, mert itt nem jönne be a kétláb-gép, nagyon nem. Leginkább az ír kocsmazenéhez lehetne hasonlítani, persze Ensiferum alapdalamokkal. Le a kalappal előttük! Jó látni, hogy míg mások sokszor csak összecsapják a koncertjeiket – lásd Slayer, akik 2x gyorsabban játszák az amúgy is gyors számaikat, csak legyen már vége a show-nak – addig ez a banda, igenis szeret zenélni, és ki akarják próbálni magukat más peremvidékeken is. Direkt így írom, mert le kell szögezni, hogy az alap power metal, és ez a „kocsmazene” valahogy közös gyökerűnek hat, így nem rugaszkodtak el messze, de mégis más, mint amit eddig csináltak.

Az este során elhangzottak az olyan Ensiferum dalok, amik egyetlen koncertről sem hiányozhatnak, a teljesség igénye nélkül: God is dead, Iron, In my sword I trust, Don’t you say, Lai Lai Hei… Több olyan szám is volt, ahol a közönség nem tudta magában tartani a lelkesedését, és elindult a mosh pit. Sőt, sokszor csak egymás vállára tett kézzel körtáncot járt a terem közepén 15-20 ember.

Szerintem mindenki fülig érő szájjal ment haza, fantasztikus volt a hangulat, a hangzás nem volt tökéletes, de jó. A közönség azt kapta, amire számított, ha pedig valaki pedig nem is erre számított, azt is meggyőzték a finn rockerek, hogy nem volt hiábavaló benézni aznap este egy kis akusztikus zenei koncertre műkedvelni.

MTV Headbanger’s Ball Tour – Budapest – Koncertbeszámoló

sze, 12/12/2018 - 11:13

2018. december 2. @ Budapest, Barba Negra Music Hall

FELLÉPŐK: EXODUS, SODOM, DEATH ANGEL, SUICIDAL ANGELS

Hónapokkal ezelőtt, amikor tudomást szereztem eme, számomra kulcsfontosságú rendezvényről, libabőrős lettem és az örömömnél csak az eltökéltségem lett nagyobb, amelynek összegzéseként kijelentettem, nincs az a természeti katasztrófa, világgazdasági válság, amely megakadályozna abban, hogy december másodikán a Barba Negrában töltsem az estémet.

Suicidal Angels
A kapu megnyitását megelőzően szép hosszú sor kígyózott a didergős kora estében. Bebocsátásra várva, a biztonságiak a nagyérdemű ide-oda terelgetésével gondoskodtak a hangulat és a test hőháztartásának karbantartásáról. Némi csúszással megadatott a lehetőség, hogy a rajongók hada elfoglalja a helyét odabenn. Egyesek már a színpad előtt felállított kordont vették célul, de tovább oszlott a tömeg az italpultok és a ruhatár között is. Jómagam az utóbbival kezdtem, s egy korsó sör birtokba vétele után meglepve tapasztaltam, hogy a Suicidal Angels legénysége megszállta a színpadot és már bele is csaptak a lecsóba a Capital Of War című szerzeményükkel. Kétség sem férhet hozzá, hogy nem ők voltak az est húzóneve, de azért bőséggel gyűlt a nép a színpad elé és hangot is adott elégedettségének minden egyes szám után, továbbá Nick Melissourgos, frontember minden közönségmozgató vezényletére hűségesen reagáltak. Azt nem mondanám, hogy nagy rajongója vagyok a görög bandának, de képben vagyok a munkásságukat illetően. A produkcióik közben újra megerősítést nyert mindaz, ami odahaza már oly sokszor felmerült bennem. A három old school banda mellett a Slayer is képviseltetve volt ezen az estén, Budapesten. Mégpedig a S.A. formáció előadásában. Persze túlzás lenne kópia bandaként tekinteni rájuk, azonban csak a süketnek nem tűnik fel az a tonnányi riff- és hangzáspárhuzam. Illetve, ami még bassza a csőrömet, az Nick akcentusa, amellyel rövid távon még csak-csak megvagyok, de egy koncerten már a ”too much” kategória. Hozzá képest még Angelripper is mintha a Lordok Házának képviseletében lépett volna elő felszólalásra a brit parlamentben… Mindezektől eltekintve, illetve az utánuk fellépő legendák árnyékában igenis szépen teljesítettek, nyitóbandaként már feltüzelték a publikumot és nem okoztak csalódást. Az eljátszott dalok is ütősek voltak, bár én a Bloodbath és a Moshing Crew helyett inkább a Division Blood-ot és az In The Grave-et szívesebben hallgattam volna.

Setlist:

1. Capital of War
2. Bleeding Holocaust
3. Front Gate
4. Eternally to Suffer
5. Bloodbath
6. Seed of Evil
7. Moshing Crew
8. Apokathilosis

Death Angel
Rövid átszerelést követően - minden cicoma nélkül - a kaliforniai alakulat felrobbantotta azt a bizonyos puskaport az Evil Priest logóval felcímkézve. Ha eddig volt mozgás a színpadon és előtte, akkor az most megtöbbszöröződött. Mark, mint egy hiperaktív kisiskolás rohant egyik szélről a másikra, miközben persze a középső traktust se hagyta cserben. Persze a gitárosok is odatették magukat az első perctől, kontaktáltak a közönséggel. Damien odáig ment, hogy addig biztatott két tízes éveik elején járó kamaszt, hogy azok az első sorból felmásztak a színpadra és mellette zúztak, headbangeltek. Persze ez a biztonságiak rémálma, amikor a „rendbontás” a művész urak hathatós közreműködésével, támogatásával jön létre. A kis srácok így sem maradhattak sokáig a rivaldafényben, mert óvatosan, finoman győzködve eltávolították őket a világot jelentő deszkákról. (Hátha kedvet és indíttatást kaptak zenekar alapításhoz, s néhány év múlva már ők hívják fel a színpadra a rajongóikat. Oseguedáék bármennyire is rutinosak, egyáltalán nem a rutin, a csípőből előadott, lélektelen iparosmunka hajtotta előre a produkciót, hanem az őszinte élvezet, és a közönség iránti szeretet, tisztelet. Ők sem először jártak hazánkban, de ez az este biztos, hogy örök emlék marad számukra is. Ahogy a S.A.-él, úgy itt is volt hiányérzetem a setlist kapcsán (tudom-tudom, rövid volt a rendelkezésre álló idő, de…). The Dreams Calls For Blood, a River Of Rapture vagy a Voracious Souls trióból meghallgattam volna legalább az egyiket. Na, majd egy önálló koncerten.

Setlist:

01. Evil Priest
02. Left for Dead
03. Claws in So Deep
04. Mistress of Pain
05. The Ultra-Violence
06. Thrown to the Wolves
07. Kill as One
08. The Moth

Sodom
Na, innentől komorabb hangvételűre váltott a thrash-show, a töltényhüvelyes övek viselete indokolttá vált. Nem mintha a korábbi zenekarok a pillangók önfeledt kergetését és a cuki kiskutyák buksijának a vakargatását énekelték volna meg, de a színpadkép is itt váltott zordabbra és ugyanakkor tetszetősebbre, emlékezetesebbre. A Procession to Golgotha kiváló felvezetése volt az istentelen, káosz szította háborús hangulatnak. Szóval minden adott volt, hogy Angelripper és bandája leszakítsa az arcunkat. Amikor hírét vettem, hogy Blackfire visszatért a Sodom-ba madarat lehetett velem fogatni. Na, nem kis kolibriket, cinegéket, hanem sasokat és sólymokat. Ez a ”srác” volt az, aki a Kreator-t is csúcsra járatta. Ha van valaki, aki a germán thrash emblematikus alakja, akkor számomra ő az. Míg Onkel Tom többnyire bölcs, ”hadviselt veteránként” ritkán mozdult el a mikrofon mellől, fogalmazhatnék úgyis, hogy tartotta a pozícióját, addig Frank folyamatos mozgásban volt. Olyan érzésem volt, mintha végre újra szabadnak érezné magát, s azt teheti, amit a legjobban imád: a közönség maradéktalan szórakoztatását. Sorba érkeztek a zúzós, kompromisszumoktól mentes ”slágerek”, a teremben csápoló, nem ritkán (a ritkás) ősz hajú rockerek széles mosollyal konstatálták, hogy nem akármilyen időutazásban vesznek részt. A hangzás kellően morcos volt, sokszor nosztalgiával idéztem meg magamban legkedvesebb Sodom koncert-albumomat, a Mortal Way Of Life-ot, hogy némi párhuzamot vonjak a szemem előtt lejátszódó eseménnyel. A hibátlan hangulatot csak két intermezzo árnyékolta be. Nehéz pontosan jellemezni, hogy ciki, idétlen, vagy szimplán csak bunkó suttyósság volt - ki-ki vérmérséklete szerint kommentálta a nézőtéren - amikor először egy horvát majd néhány dallal később egy bolgár zászló landolt a színpadon. Az előbbit mikor felemelték a zenekar tagjai, látszott van némi fogalmuk a magyar trikolór mibenlétéről, így aztán nagyon hamar rádobták a díszlet katona, díszlet M16-os gépkarabélyára. Ám amikor a bolgár zászló került terítékre, a színek stimmeltek, a bandánál beindult az empátia, örömmel lobogtatták a fehér-zöld-piros lobogót. Sőt, Frank büszkén a hátára vetette… Közben megtaláltam a leginkább ide passzoló jelzőt, ezzel zárnám ennek az etapnak a felelevenítését. Groteszk lett a gelsenkircheniek koncertjének a vége, amikor a két említett zászló jelenlétében elhangozott a Bombenhagel szólóját képező Deutschland über alles, amelyet Blackfire ugyanúgy elrontott(?), mint anno a M.W.O.L.-on.

Setlist:

01. Christ Passion
02. Outbreak of Evil
03. Partisan
04. Sodomy and Lust
05. Blasphemer
06. Agent Orange
07. Conflagration
08. Tired and Red
09. Remember the Fallen
10. Bombenhagel

Exodus
A július negyedikei düreres Exodus koncertről lemaradtam, így hatványozott volt a lelkesedésem a főbandát illetően. Abban a pillanatban amikor Zetro-t megláttam a színpadon, tudtam, hogy megérkeztem. Viszont úgy gondolom, hogy ezzel még így voltak akkor, ott, jó pár százan. Eddig se volt piskóta a thrash-szeánsz, de amit a Gary Holt( :( ) nélküli zenekar művelt, azt nehéz szavakba foglalni. Souza vicsorgott, folyamatosan pacsizott, kommunikált a közönséggel, de a hangszeres szekció is kitett magáért. Talán csak a Jack Gibson volt némileg visszafogott, enyhén morózus. A Sodom mellett az Exodus is elsősorban a hőskorra építette fel a műsorát, mindenki nagy örömére. A debüt album szinte az összes klasszikus nótával meg volt idézve. De jutott a setlist-be személyes kedvencemről, a Tempo Of The Damned-ről is két szám. A Blacklist-nél nem kicsit veszélyeztettem a nyakamban lógó fényképezőgépet, később a Toxic Waltz-nál már a szerencsére bíztam az amortizáció mértékét. Apropó, Toxic Waltz. Miután Steve felkonferálta (a korábbi frontemberekhez képest sokkal többet kommunikált) azt a bizonyos ”táncdalt” a zenekar belekezdett, sőt az első refrénig el is játszotta a Metallica Motorbreath-jét. Őszintén szólva, nekem ez a verzió sokkal jobban bejött (old school-abb volt), mint ahogy manapság Hetfield-ék játszák. Az este lezárása nem is lehetett volna stílusosabb, mint hogy az Exodus legénysége a Strike Of The Beast-tel köszönjön el. Egy újabb őszinte, kölcsönös hangulat-dopping kiteljesedésnek voltam a tanúja.

Setlist:

01. Bonded by Blood
02. Exodus
03. And Then There Were None
04. Body Harvest
05. Impaler
06. Fabulous Disaster
07. Metal Command
08. Piranha
09. A Lesson in Violence
10. Blacklist
11. Motorbreath
12. The Toxic Waltz
13. Strike of the Beast

Ebben az évben már jelen lehettem jó néhány koncerten, találkozhattam régi kedvenceimmel, de olyan hangulatot, feledhetetlen élményt egyik se nyújtott, mint a 2018 decemberének Thrash-Orgiája.

Seven Thorns – “Beneath A Crescent Moon” (Official video)

h, 12/10/2018 - 13:06
https://youtu.be/DgTsA21nfaQ

„AmikorGabriel [Tuxen, gitáros] előjött az első pár ötlettel és riffel a "Beneath a Crescent Moon"-hoz, rögtön éreztük, hogy a dalnak single-ként is meglesz a létjogosultsága. Egy erős,megkapó dallamról van szó, nehéz riffel, ami aztán bennragad a fejedben és nem megy ki onnan! A dal a szerelemről és a saját életutunk megválasztásának szabadságáról szól. Nem számít nekünk, milyen politikai, vallási vagy egyéb okot találnak az emberek arra, hogy elnyomják egymást, mi ellene vagyunk a dolognak. Mindenkinek meg kellene legyen a szabadsága, hogy saját maga válasszon, az elnyomástól való félelem nélkül, ami különösen a családtagok és barátok, de a társadalom felől is érkezik. A videóban egy fiatal, szerelmes lányt látunk, akinek a rémálmai erőszakról és elnyomásról szólnak, melyeket a szerelme miatt szenved el. De ne aggódjatok, happy end a vége."

Dánia legjobb power metal együttese, a Seven Thorns harmadik, "Symphonyof Shadows" nevet viselő albuma november 2-i kiadásával új fejezetet kezdett! A lemezen megfigyelhető a Symphony X és az Adagio heavy-s, dark-os hatása, de a banda nem tagadta meg az eredeti, neo-klasszikus és klasszikus power metal-ba (Helloween, Stratovarius) nyúló gyökereit sem. Az eredmény: erőteljes, fülbemászó dallamok, technikailag kimagasló zenei megoldások, valamint egy masszív, sötét és erőteljes hangzás, az album 9 dala így garantáltan lélegzet-elállító élményt nyújt majd a hallgatónak!

Számos koncertet és hírneves fesztiválokon való fellépést (pl. CopenHell) maguk mögött tudva, a közönség és a kritikusok szívét megnyerve, olyan együttesekkel állva egy színpadon, minta Primal Fear vagy a Freedom Call, a Seven Thorns mára olyan név lett, akikkel számolni kell. A dalszerző és gitáros Gabriel Tuxen szavait idézve: „Olyan albumot akartunk készíteni, amit majd mi is ÖRÖMMEL játszunk a színpadon, és amelyik majd a rajongóinknak is a kedvére lesz, csakúgy, mint azoknak, akik most hallanak minket először. Azt hiszem, ezt a célkitűzésünket teljes mértékben sikerült megvalósítanunk.

Az album sötét és súlyos voltát kihangsúlyozandó, a Seven Thorns a híres Tue Madsen producerrel dolgozott együtt, aki tökéletes partnernek bizonyult az együttes elképzeléseinek megvalósításában. Ő gondoskodott arról, hogy minden részlet a helyén legyen a komplex zenei összképben, megteremtve a dübörgő dobok, nehéz gitárok és fájdalmas szólók összhangzatát, ami még a legnagyobb szőrszálhasogatók ízlésvilágának is biztosan megfelel majd.

GabrielTuxen gitáros és dalszerző, valamint Asger Nielsen billentyűs virtuozitása köré épülve, Björn Asking karizmatikus hangjával és személyével kiegészülve, az ambiciózus dalok és dallamok könnyedén életre kelnek. A basszus vonalért Mads Molbaek, a dobokért pedig a banda mastermind-ja, Lars Borup felel.

Ez Power, ez Heavy, ez Dark: ez a SYMPHONY OF SHADOWS. 

Palmetta – Megjelent a Kavalkád című jubileumi lemez

szo, 12/08/2018 - 12:23

November 30-án jelent meg a PALMETTA rég várt “Kavalkád” című új nagylemeze. 
A zenekar 10 éves jubileumát ünnepli ebben az évben, ennek apropójából készült el az ünnepi album, mely Digipack csomagolásban érkezik, és megrendelhető a metalshop.hu-n, illetve a zenekar honlapján is. 
Online valamennyi népszerű platformon (Spotify, Tidal, Deezer, Amazon, Google Play) elérhető.

Palmetta - Túl a vizen... (stúdió klip) www.youtube.com/watch?v=xJiAbkkNlhw

Az album címe is arra utal, hogy az előzőekhez képest a dalokat a zenekar kicsit más felfogásban álmodta meg. A “Kavalkád” lemez egy igazán változatos (rock, akusztikus dalokkal és népzenei betétekkel tűzdelt) kiadványra sikeredett, megannyi vendégénekessel, vendégzenésszel. Az album igényes digipack csomagolásban érkezik. A lemezen a zenekartól már jól megszokott 13 dal lesz hallható, melyből 10 új, a felvételek pedig a szolnoki Denevér Hangstúdióban készültek Boros Béla irányítása alatt. A dalokat Cserfalvi “Töfi” Zoltán keverte és maszterelte. A borító és a korong grafikája Salamon Roland és Boros Béla munkája.

❒ Palmetta - Kavalkád az online felületeken:
songwhip.com/album/palmetta/kavalkad

❒ Palmetta - Kavalkád rendelés a metalshop.hu felületén:
www.metalshop.hu/product_info.php?products_id=20812

❒ Palmetta - Kavalkád rendelés a zenekar honlapján:
palmettazenekar.hu/termek/palmetta-kavalkad-jubileumi-cd/

Hogy egy kicsit érintsük az elmúlt 10 évet is, előző lemezeinkről egy-egy dalt újra hangszereltünk. Ami rock volt, azt akusztikusan, ami akusztikus volt, azt pedig rockba dolgoztuk át a mai kor igényeinek megfelelően, de meghagyva a dal eredeti szerkezetét.

Palmetta: Kavalkád(Hammer Music / Hadak Útja Kiadó 2018) 

  1. Hej tulipán, tulipán
  2. Szép holdvilág volt az este...
  3. Esik eső szép csöndösen csöpörög...
  4. Átvezető
  5. Túl a vízen...
  6. Látod édesanyám...
  7. Indulj el egy úton...
  8. Árvalányhaj lengedez...
  9. Úgy elmenyek arra helyre...
  10. Csillagok, csillagok...
  11. Átvezető
  12. Édes-kedves feleségem...
  13. Szivárványos az ég alja...
  14. Átvezető
  15. Ha kimegyek a doberdói harctérre...
  16. Nincsen rózsa... (népzene)

Több vendég művészt is meghívtunk hazai ismert zenekarokból. Az elmúlt 10 évben megjelent 5 Palmetta lemezen szándékosan nem voltak hallhatóak népi hangszerek, ellenben most a Berbence népi zenekar is tiszteletét tette Délvidékről, Temerinből különleges hangulatot adva a színvonalhoz. Összegezve, ezen a lemezen a húzós rocktól a finoman hangszerelt akusztikus dalok és a csodálatos népzene is egységet alkotva szólalnak meg! Ajánljuk mindenkinek kortól, nemtől függetlenül, valljuk, hogy mindenki megtalálja a lemezen a szívéhez legközelebb álló dalokat!

Az albumon szereplő vendégek:

Laczik Fecó (Beatrice)
Binder Laura (Dalriada)
Ficzek András (Dalriada)
Nagy László (Örökség)
Szijártó Zsolt (Kárpátia)
Cserfalvi “Töfi” Zoltán
Bimbó Brigitta 
Jekkel Judit 
Szolnoki Népdalkör
Berbence népzenekar

❒ Palmetta Facebook:
www.facebook.com/palmettazenekar

❒ Palmetta hivatalos honlap:
palmettazenekar.hu

❒ Hammer Records Facebook:
www.facebook.com/HammerRecordsHungary

MOOD – video a 19 éves Wombocosmic újravett verziójához

szo, 12/08/2018 - 12:18

Friss videoval jelentkezett klasszikus, 1999-ben megjelent “Wombocosmic” című lemezének címadó dalára hazánk kultikus doom bandája, a Mood.

MOOD - Wombocosmic (2018 - re-recorded)
youtu.be/1P0miuQYrgw

Az újrafelvett dal az alábbi linken keresztül elérhető a digitális zeneáruházak felületein is:
songwhip.com/album/mood/wombocosmic

Holdampf Gábor (ének) az alábbiakat nyilatkozta:

"Már a tavaszi induláskor terveztük, hogy promociós céllal újra felvesszük valamelyik dalunkat: a Wombocosmic-ra esett a választás, hiszen az anno az egyik igazi Mood-himnusznak számított. Hidasi Barnával bevonultunk a Pannónia stúdióba és a zenekar történetében első ízben abszolút élőben, egyben vettük fel, mintha egy próbát rögzítettünk volna…”

Mindeközben rohamosan közeledik a 2019-es év egyik legnagyobb underground eseményének dátuma - 17 év szünet után egyetlen önálló koncert erejéig újra színpadra áll az idén decemberben 25 éves zenekar.

“Az elmúlt 16 évben már jó néhányszor felmerült annak az ötlete, hogy jöjjünk össze, leginkább mások szorgalmazták. Volt, hogy egészen közel jutottunk a megvalósításhoz, de aztán mégsem realizálódott. Most viszont azzal, hogy december 18-án lesz 25 éve annak, hogy a Mood megalakult, úgy gondoltuk, hogy ez megfelelő alkalom arra, hogy tisztelettel emlékezzünk meg az elhunytról, és legalább a tetszhalál állapotába hozzuk vissza, egy időre. 
Így aztán 17 év után, jövő év elején színpadra áll a Mood. Egyetlen önálló hazai koncertről van szó, amennyiben viszont olyan lehetőség adódna, elsősorban külföldön, amely annak idején, mivel nem léteztek még tematikus fesztiválok, nem is merülhetett fel még lehetőségként sem a zenekar számára, azzal természetesen élni szeretnénk. Néhány hónapot szánunk erre, azután lezárul a történet, ez a terv. Nagy örömmel térünk vissza... egy időre.

Raise the flag of doom high ! \m/\m/

Sanyi / Kolos / Gábor / Balázs / Tamás”

A koncert alkalmából újra elérhetőek lesznek a Mood albumok, a Barba Negrás buliról pedig koncertfelvétel is készül. 

A január 4-i koncertre az alábbi linkeken keresztül még elérhetőek jegyek.

MOOD reunion színes, nyomdai koncertjegy a metalshop-on:
bit.ly/2G58jsP

MOOD reunion on-line koncertjegy a Rock1 hálózatában:
jegy.rock1.hu/mood_20190104

A koncert Facebook eseménye:
bit.ly/2L2u9vL

Rock FM - Mood interjú:
www.facebook.com/moodtheband/videos/304734733711220/

MOOD Facebook:
www.facebook.com/moodtheband

Hammer Records Facebook:
www.facebook.com/HammerRecordsHungary

Négy nevet rakott a csizmákba a FEZEN Mikulás – újabb fellépőket jelentett be a székesfehérvári fesztivál

szo, 12/08/2018 - 12:15

A Mikulás hozzánk is betért, és pakolt a csizmánkba négy újabb fellépőt. A 2018-as FEZEN fesztiválon itt lesz a brooklyni Life of Agony, az Ozzy Osbourne-nal is együtt zenélő Gus G. vezette Firewind, a közel 40 éves múlttal, és több mint 20 millió eladott albummal rendelkező Queensrÿche és a hazai heavy metal egyik állócsillaga, az Ossian is. A rock-metal nevek után, hamarosan poposabb fellépőkkel érkeznek a FEZEN szervezői, de a döntést érdemes minél előbb meghozni, december 24-ig extra kedvezménnyel kaphatók a bérletek és a napijegyek.

30 éves jubileumukat ünneplik a FEZEN-en a Life of Agony tagjai. Rögtön bemutatkozó albumukkal olyan munkát tettek le az asztalra, amit 25 év távlatából sem lehet elfelejteni, a River Runs Red című korongot a Rolling Stone magazin minden idők 100 legjobb metalalbuma közé is beválogatta. A viharos múltba persze két szünet is tartozik, de a Keith-ből közben Mina Caputová váltó régi-új énekesükkel, a szintén alapító Joey Z.-vel és Alan Roberttel, valamint Veronica Bellinoval fellálló banda aktívabb, mint valaha. Joey Z. szerint hamarosan új lemezzel jelentkeznek, és hiába vannak 30 éve a pályán, még mindig tele vannak tűzzel: "ha felmegyünk a színpadra, mindent beleadunk, 110 százalékig megőrülünk minden este." Minden bizonnyal így lesz ez július 26-án is, a FEZEN-en.

Ozzy Osbourne gitárosa, Gus G. járt már a FEZEN-en, 2014-ben szóló produkciójával érkezett Székesfehérvárra, most power metal zenekarával, a Firewinddel jön július 27-én a fesztiválra. A görög gitárhős még első demóihoz verbuválta össze a zenekart Szalonikiben, és igazi szerelemprojekt lett belőle. Arch Enemy, Dream Evil, Ozzy... volt elfoglaltsága Gus-nak az elmúlt években, de a Firewindre mindig maradt ideje. Nyolc stúdióalbummal a hátuk mögött a FEZEN zárónapján érkeznek Székesfehérvárra.

Három Grammy jelöléssel, MTV Music Awards díjjal és vadonatúj albummal érkezik a Queensrÿche Székesfehérvárra. A nyolcvanas években alakult, a kilencvenes években sikert-sikerre halmozó amerikai banda az alapító gitáros, Michael Wilton szerint "hosszú idő után a legmetálabb, legprogresszívebb albummal" jelentkeznek 2019 márciusában. Így borítékolható, hogy a július 27-én új dalokat is hoznak a FEZEN-re a régi slágerek mellett.

Egy év kihagyás után Paksi Endréék is visszatérnek a FEZEN-re. A magyar heavy metal egyik állócsillaga, az Ossian idén többszörös jubileumot ünnepelt egy új balladaválogatással. Az acélszív lemez megjelenésének harmincadik, a zenekar újjáalakulásának huszadik évfordulója mellett, Paksi Endre hatvanadik születésnapja is 2018-ra esett. Jövőre a FEZEN-en július 27-én találkozhatunk velük.

Érdemes tovább követni a híreket, mert a szervezők közlése szerint az eddigi rock-metal zenekarok után egy poposabb bejelentéssel készülnek. Karácsonyig továbbra kedvezményes áron kaphatók a bérletek és a napijegyek.

Egyet Pesten, egyet Budán, egyet meg a Dunán!

szo, 12/08/2018 - 11:46

A 2019-ben, tizenötödik évét betöltő ROAD zenekar három koncertre készül Budapesten! Az izgalmi faktort növeli, hogy mindhárom koncert más helyszínen és más tematikával lesz látható, persze három egymást követő márciusi napon. A domoszlói csapat mindig is híres volt arról, hogy képes a megújulásra, ha pedig valami jubileumot ünnepelhetnek, egészen biztos, hogy mindenkit képesek meglepni újszerű ötleteikkel. A jubileum jegyében egy hosszú hétvégén, három budapesti helyszínen, három, egymástól eltérő tematikájú bulival ünnepelnek majd.

Az első koncert Pesten, az AKVÁRIUM Nagy Halljában lesz, ahol a ROAD eddig még soha nem lépett fel. A második buli helyszíne mondhatni a ROAD törzshelye, a BARBA NEGRA Music Club, a harmadik állomás pedig az A38-as állóhajó, ahol eddig szintén nem koncertezett még a szülinapos csapat.

Még sosem játszottunk Pesten, az Akváriumban. – nyilatkozta Molnár Máté frontember. Sok jót hallottunk már erről a helyről, a rendszeresen fellépő zenekarok is elismerően nyilatkoztak az ottani bulik kapcsán, szóval úgy érezzük, itt az ideje, hogy 2019 tavaszán, március 22-én végre beugorjunk mi is az ‘Akvába’. Ráadásul egy igen speciális, nagyszabású ünnepi műsorral készülünk, ami terveink szerint ebben a formában csak itt és csak egyetlen-egyszer lesz látható/hallható a jubileumi évben. Felfrissítjük a korábbi repertoárt, lesznek egészen új átiratok, egy nagyobb formációval érkezünk és kizárólag akusztik dalokat játszunk majd.”

 Ennek az Akusztik műsornak egyébként az alapötlete és gerince az öt évvel ezelőtti, vagyis utoljára 2014-ben bemutatott, 10 éves jubileumára elkészített ‘Akusztik&Metal’ koncertsorozat volt. Ebből az akusztikus koncertből a múlt évben megjelent “TIZENHÉT” című Road CD-n is találni jónéhány tételt, illetve a zenekar YouTube csatornáján is bele lehet kóstolni az akkori koncertbe.

“Mindig vannak kedvenc dalok, melyek valami miatt kimaradnak, ki kellett hogy maradjanak egy-egy koncert, vagy turné repertoárjából.”- folytatta Máté a helyszínek ismertetését. “A március 23-i Barba Negra koncertünkre viszont ezúttal úgy készülünk, hogy ha törik, ha szakad, de semmi ki nem marad. Minden kedvenc színpadra kerül, amit szeretnénk eljátszani. Ahogy a jubileumi buli alcíme is üzeni, -15 év kedvenceit- hozzuk el ezen az éjszakán, hogy tényleg egy olyan ‘Best of Road’ koncertet adjunk, amilyet még sosem csináltunk. Azt akarjuk, hogy mindenki torka szakadtából ordítsa velünk végig az éjszakát és hogy utána legalább két hétig rekedt legyen!” – lelkesedett Máté.

Ezen az éjszakán azon daloké a főszerep, melyek nagyban meghatározták és befolyásolták a zenekar elmúlt tizenöt esztendejét. Olyan dalok, amelyek nélkül ma már nincs ROAD koncert és olyanok, amelyek ritkábban hallott igazán nagy kedvencek. Március 23-án tehát kizárólag a kedvenceké a főszerep.

A ROAD frontembere az igazán különlegesnek ígérkező “hajós” buliról is elárult néhány részletet: “Sokszor jártunk már az A38-on, de Road koncert még sosem volt. Mindig mondogattuk, hogy majd egyszer, de aztán sosem jött ki a lépés. Most viszont úgy állnak a csillagok, hogy végre nekünk is lesz hajós bulink. Nem is akármilyen! A 15 év alatti rajongóinkat várjuk szeretettel, ingyenes belépési lehetőséggel, az exkluzív jubileumi duplakoncertre. Bizony, merthogy Budapesten kizárólag, ezen az állomáson adunk egy nap két koncertet, az Akusztik és a Metal koncertek dalaiból válogatva. Pont olyan lesz ez is, mint a tavasz folyamán bármelyik jubileumi állomás, csak ez vasárnap délután, a hajón és a legfiatalabbaknak dedikálva. Ami fontos még, hogy kizárólag, felnőtt kísérővel látogatható és csak a 15 év alattiak számára ingyenes ez a jubileumi duplakoncert. Az előzetes regisztrációpedig kötelező.”

A 15 éves jubileumi koncertsorozatra az eseményeket a Mikulás hozta, a programokra a jegyértékesítés december 6-án indul.

Valamennyi koncertről részletes információ ITT:

https://www.facebook.com/events/549585022133719/
https://www.facebook.com/events/580815645672552/
https://www.facebook.com/events/1966863513615912/

Tripla Jubileum Teaser: 

https://www.youtube.com/watch?v=6EZZO8BffNY&feature=youtu.be

https://www.facebook.com/roadzenekar

rock1.hu

Symphony of Symbols – The first Nation, the last Survivor videoklip

szo, 12/08/2018 - 11:38
https://youtu.be/j3eKUdrOBPY

Rauhnåcht – Full album stream

cs, 12/06/2018 - 17:00
Unterm Gipfelthron by RAUHNÅCHT Az “Unterm Gipfelthron” egy rejtett kincs, egy szélfútta erdő legmesszibb tájairól pengetett álom. Az album december 7-én jelenik meg világszerte, de előrendelésként már most elérhető bakeliten és cd-n a http://bit.ly/rauhnacht oldalon. Digitális letöltésre a Bandcamp oldalán van lehetőség. Order: https://www.debemur-morti.com/en/381-rauhnacht-shop Facebook: https://www.facebook.com/alpineblackmetal/

Tor Marrock – “The Belonging” (Official video)

cs, 12/06/2018 - 12:00

A lángok mély, bársonyos árnyékában alakok pörögnek és forognak, az érzékelés határán, rémisztően, de mégis vonzóan. Egy lágy, buja hang hív, hogy átlépj a lángokon a mögöttük lévő csábító bűnbe. Az ígéret és a rituálé szavai csavarodnak keresztül az éjszakai levegőn, hangok ezüstfonalán utazva, zenén, mely valami mély, ősi és elfeledett dologról mesél. A zene kapcsolatot kínál a rég ismert igazságokhoz, értelmen túli szenvedélyt és titkok feltárását ígéri. Tudás és gyönyör, erő és kinyilatkoztatás, transzcendencia az öröm által. A zene, ami a lángok mögül szól, a The Concept Of Self, a Tor Marrock mestereinek, a szörnyű varázslóknak harmadik kollekciója. Ezek a hipnotikus dalok lángra gyújtják a véred és a hálójukba kerítenek, amint még a szívverésed fölött is átveszik a kontrollt. Aztán a kegyetlen riffek elkezdenek boncolni téged, mint egy selyemköpenyből előhúzott fogazott penge. Borzongj meg Liv Free vendégénekes elsuttogott ígéreteitől a ‘(Let’s Make) Love In The Dark’-ban, érezz félelmet, amint rájössz, hogy nem találod a hazavezető ösvényt, míg a ‘The Dark In Your Eyes’ még beljebb ránt téged a feketeségbe. Végül emelkedj ki, véresen és újszülötten, örökre megváltozva, a ‘The Concept Of Self’-be, az album epikus lezárásába. TOR MARROCK – THE CONCEPT OF SELF KIADÓ: BLACK VULTURE RECORDS MEGJELENÉS DÁTUMA: 2018. DECEMBER 13. TRACKLIST: 1 – The Belonging 2 – Sacrifice The Flesh 3 – Angel (The Second Beast) 4 – (Let’s Make) Love In The Dark 5 – The Dark In Your Eyes 6 – Sultress 7 – Summer In Italy 8 – The Concept Of Self A 2005-ben alakult Tor Marrock a nyugat-walesi hegyekből származik, első demójuk a The Death Of Summer volt, mellyel az első pillantást vetették a vágytól vezérelt boszorkányság világába. Ezt két album követte újabb, a sötétségbe tett lépésként: A Gothic Romance (2007) és Destroy The Soul (2013). Most, hogy hosszabbak az éjszakák és újra itt a tél, a Black Vulture Records kész ismét meggyújtani a lángot és a The Concept Of Self-hez hívni mindenkit. December 13-tól a Tor Marrock új örömökkel hív titeket a lángokon túlról. Csatlakozz a tánchoz.

Tagok:

Tor Marrock – gitár, vokál Dio Davies – dobok Dean Vaughan – basszusgitár Liv Free vendégszereplésével – vokál a ‘(Let’s Make) Love In The Dark’-ban

További információ: www.facebook.com/TOR-MARROCK-161843921361/

“őszinte, ugyanakkor titokzatos; éteri, mégis az élet kifinomultságával van tele” METAL OBSERVER

Rockmaraton 2019 – Metal Church, Carach Angren, Gutalax

sze, 12/05/2018 - 13:08
A jövő évi program több mint a felét bejelentette már a Rockmaraton – ezúttal egy régisulis metal, egy horror/black alakulat és a cseh goregrind egyik jeles képviselője szerepel, 11 hazai banda mellett. A legendás power metal alakulat, a Metal Church december 7-én jelentkezik új albummal, mely saját bevallásuk szerint „egy nagyon erős kinyilatkoztatás, hogy miről is szól a Metal Church.” Egy kemény és agresszív old-school metal lemezt ígérnek – ebből is kapunk majd ízelítőt a Szalki-szigeten. A szimfonikus elemekkel kombinált teátrális black metalban utazó Carach Angren írt már lemezt hollandiai szellemkastélyról, feldolgozták a bolygó hollandi és Jancsi és Juliska történetét is, kellő borzongással fűszerezve. Júliusban nálunk is megmutathatják, hogyan szólnak élőben ezek a horror sztorik. A csehek szép számmal büszkélkedhetnek goregrind/pornogrind/grindcore műfajban alkotó csapatokkal, köztük is az egyik legmarkánsabb szereplő a Gutalax, akik nem először bizonyítanak a Rockmaraton színpadán – ezúttal sem fognak finomkodni, abban biztosak vagyunk! Hazai vonalról újabb 11 zenekarral bővült a lineup: Alcohol, Bornholm, Dorothy, Echonald, Fostartály, Jack, Leander Kills, Reason, Room of the Mad Robots, Samas, Shapat Terror. Országszerte a Ticketportál jegyirodáiban és online kaphatóak a jövő évi bérletek.​ Az eddig bejelentett program elérhető a http://rockmaraton.hu/programok oldalon.

Reece – Two Coins And A Dead Man (Official Video)

sze, 12/05/2018 - 07:00
Valami újat akartam alkotni ezzel a videóval. Kicsit valami olyan rövidfilm-szerűt. Az album dalai közül ez az elsők között íródott és végig úgy éreztem, ennek a dalnak vizuális megjelenést is kellene adni a hangzás mellé. A rendező Valerio Fea-ra Fiorella Scatena-n keresztül találtam rá, aki a billentyűsünk, Andrea Vergori párja. Valerio nagyon jól megragadta a dallal kapcsolatos elképzeléseimet. Az eredeti modellünk megpattant a forgatás napján, így az én csodálatos feleségem, Nadia ugrott be a szerepre (remélhetőleg mostmár ő és Knives is biztonságban vannak?). Lena Angioni, Malte Frederik Burkert, Martin Jepsen Andersen és Marco Angioni csillogtatták meg tehetségüket a fekete-fehér felvételeken. Nagyon örülök a visszajelzéseknek, mert ezek alapján úgy tűnik, hogy a dal a rajongók és a média kedvencévé vált, úgyhogy élvezzétek, emberek, és maradjatok reziliensek!” A «Two Coins And A Dead Man» a Mighty Music WW gondozásában, LTD Red LP-n, CD-n és digitálisan megjelent új REECE albumról, a "Resilient Heart"-ról származik.

Dinamit koncert eredeti felállásban

k, 12/04/2018 - 16:51
Erős koncert kínálat, benne máris több teltházas buli az év utolsó hónapján a Barba Negra klubban. Road, Kowalsky meg a Vega, Edda, Republic, Hobo, hogy csak néhány hazai kiemelt nevet említsünk, The Dead Daisies, Pretty Maids, Marillion a nemzetközi kínálatban. Egy hónap és jön az újév, 2019-ben a klubszezon tovább dübörög, miközben már alakul a májusban induló Barba Negra Track felhozatala is. Jó érzés már most arra gondolni, hogy a mínusz fokok után, milyen lesz májusban a Tankcsapdával ünnepelni, vagy egy igazi rock legendát, a Whitesnake-et budapesti színpadon látni. A rock legendák sorozatnak ráadásul ezzel még nincs vége, 2019. május végén meglepetés vendég érkezik. 1979-et írtunk mikor egy igazi ’szupergroup’ alakult Magyarországon. A Dinamit a korszak legismertebb zenészeiből állt össze, népszerűségüket több százezres lemezeladások igazolták, megalakulásuk után, mai szemmel nézve, felfoghatatlan tömegeket mozgattak meg rövid idő alatt. 2009-ben ugyan nem eredeti felállásban, de újjáalakult a csapat, 2010-ben új albumot adtak ki, mind a mai napig folyamatosan koncerteztek és most nagy dobásra készülnek. Hosszú tervezés és egyeztetés után, ha csak egy koncert erejéig is, de végre ismét összeáll május 24-én, az 1982 elején feloszlott, eredeti felállás a Barba Negra Trackben. Eredeti felállásban, Vikidál Gyula (ének), Papp Gyula (billentyű), Szűcs Antal Gábor (gitár), Németh Alajos (basszusgitár) és jómagam ünnepeljük a 40 éves jubileumunkat.”- mondta Németh Gábor a Dinamit dobosa. „Több mint tíz éve fogalmazódott meg bennem, hogy össze kellene hozni ezt a felállást. 1982 óta nem lehetett látni így ezt a zenekart, és nagy valószínűséggel ez az egyetlen egy alkalom lesz május 24-én Budapesten a Barba Negra Trackben. A próbák még nem kezdődtek el, de már beszélgetünk a dalokról, mi legyen a koreográfia, túl vagyunk egy fotózáson, nagyon komoly kétórás bulira készülünk.” A Dinamit igen gyorsan a népszerűség kapujában találta magát. Ennek titkát a zenekar is próbálta megfejteni, de tökéletes recept természetesen ez esetben sem létezik. „Szerintem a sikert a ’Tinédzser-dal’ hozta meg, de a többi dal is népszerű lett a közönség szempontjából.”- vázolta Németh Gábor. „Átlagban havi negyven előadást játszottunk teltházak előtt. Volt olyan, hogy egy hatszáz fős faluban, háromszor töltöttük meg a kultúrházat, mert a környékről mindenki beáramlott. Nagyon népszerű volt a zenekar.” A Dinamit tehát 2019-ben újra eredeti felállásban lép színpadra. A különleges műsorban természetesen a 2009-ben újjáalakult formáció tagjai is részt vesznek, így a rajongók találkozhatnak Rudán Joe énekessel és az Eddából, P.Boxból, Beatricéből ismert Zselencz László basszusgitárossal is. https://www.facebook.com/events/949237131938901/ barbanegra.hu facebook.com/barbanegrahungary

The Iron Maidens – Női Maiden tribute májusban a Dürerben

k, 12/04/2018 - 16:48
Jövő tavasszal egy különleges koncertre készülhetnek az Iron Maiden és az igazi heavy metal rajongói: a világ legjobb Iron Maiden tribute zenekara, a The Iron Maidens egyenesen Kaliforniából érkezik majd a Dürer Kertbe május 4-én. Az elnevezés ebben az esetben azért is helytálló, mert a 2001 óta működő csapatot csak nők alkotják, név szerint Kirsten “Bruce Chickinson” Rosenberg énekes, Linda “Nikki McBURRain” McDonald dobos, Courtney “Adriana Smith” Cox és Nikki “Davina Murray” Stringfield gitárosok, és Wanda "Steph Harris" Ortiz basszeros. Technikai tudásukat a számos elismerés mellett az is szemlélteti, hogy korábbi gitárosuk, Nita Strauss 2014 óta Alice Cooper zenekarát erősíti, ekkor ékezett Nikki Springfield a helyére. A csajok a Maiden minden korszakát lefedik műsorukkal, így a legnagyobb slágerekre és olyan himnuszokra is számíthatunk, mint a Hallowed be thy Name, a The Trooper és a Fear of the Dark. Ráadásul a produkció részeként az sem kizárt, hogy maga Eddie is megjelenik majd a színpadon. Akinek maradt még kérdése, annak az alábbi videó megtekintését ajánljuk: https://youtu.be/da3NPCaohGg a Concerto Music bemutatja: 2019. május 4., szombat 19 óra Budapest, Dürer Kert The Iron Maidens koncert Belépő: 3900 Ft elővételben Jegyek kaphatók a Dürer Kertben, a www.tixa.hu oldalon, valamint postai utánvéttel a www.concerto.hu oldalon, továbbá a CD Pince és Headbanger üzletekben. Kapcsolódó weboldalak: http://concerto.hu/ https://www.facebook.com/concertoconcerts https://www.facebook.com/events/2232571330089072/

Slayer, Lamb Of God, Anthrax, Obituary – Koncertbeszámoló

h, 12/03/2018 - 09:26

2018. november 23. @ Ausztria - Bécs, Wiener Stadthalle Mikor meghallottam, hogy búcsúturnéra készül a Slayer, azonnal tudtam, hogy nincs mese, ezen bizony ott kell lennem! Sajnálattal vettem tudomásul azonban, hogy magyar állomás ezúttal nem került a programba, de ez sem tántorított el a tervemtől, így a hozzánk legközelebb lévő Bécs városa lett kiszemelve, ahol a részvételem realizálni tudtam. Így sem volt egy kis vállalkozás, mert az ország másik végéről, pontosabban Nyíregyháza mellől kellett eljutnom az osztrák fővárosba. Eddig mindössze kétszer volt lehetőségem élőben látni a Slayert, 2011-ben és 2013-ban, mindkétszer a tokaji Hegyalja fesztiválon. Azt nem mondanám, hogy ők a kedvenc metal zenekarom, de bátran ki merem jelenteni, hogy az egyik legjobbak, akiket valaha láttam, mert – bár számos kedvencemet sikerült azóta megtekinteni - ezt a két koncertet azóta sem nagyon tudta überelni nálam senki. A szintén nem éppen kis nevekből álló előzenekarok közül pedig a floridai Obituary volt számomra a rendezvény másik húzóneve, akiket ugyancsak két alkalommal, tavaly és tavalyelőtt is volt szerencsém elcsípni, majd ráadásul mindkét esetben az év koncertjeként végeztek az aktuális év végi személyes toplistámon. Szóval nagy örömmel konstatáltam, hogy erre most ismét lehetőség nyílik – még akkor is, ha nyitó banda lévén csak egy nyúlfarknyi szettel állnak majd a színpadra. Bevallom őszintén, én az Anthrax zenekart nem igazán kedvelem, a Lamb Of God zenéjét pedig egyelőre csak felületesen ismertem, de utóbbira is nagyon kíváncsi voltam, mert vannak kifejezetten ütős témáik, így joggal gondolhattam, hogy jól érvényesülhetnek majd itt is. Hosszú hónapok után végre eljött a nagy nap, izgatottan vágtam neki a várva várt kalandnak. Budapestig autóval, majd onnan a Todi jóvoltából egy kifejezetten kellemes, családias hangulatú társaságban, busszal folytattam az utam három kedves cimborámmal egyetemben. Bevallom, eddig még sosem jártam Bécsben, de különösebb városnézésre nem igazán nyílt lehetőségem, ugyanis az érkezésünk után csak egy szűk óra állt rendelkezésünkre a kezdésig, amibe mindössze egy gyors kocsmázás fért bele bemelegítésképpen. A stadion előtt hosszan kígyózó sor ellenére a bejutás viszonylag gyorsan és gördülékenyen megtörtént. A szervezés és lebonyolítás teljesen korrektnek tűnt, sem a mosdó, sem a ruhatár előtt nem kellett sokat várakozni, mellesleg mindkettő ingyenes, illetve becsületkasszás volt. Mondjuk, a büféárak a magyar ember pénztárcájához mérten nem túl barátiak, de úgy gondolom, erről nem az osztrákok tehetnek. A koncertek csúszás nélkül, időben kezdődtek, a fellépő zenekarok műsorai közt csak rövid szüneteket tartottak, amik éppen csak arra voltak elegendőek, hogy az ember gyorsan elmenjen a toiletre, a büfébe, vagy épp a stadion külterületére cigarettázni. A 16 ezer fő befogadására alkalmas Wiener Stadthalle egyébként jócskán megtelt emberrel, megítélésem szerint olyan 10-12 ezren lehettünk, de meggyőződésem, hogy ennek közel egyharmada magyar volt. Sajnos a kiemelt „front of stage” jegyről lemaradtam, így csak normál álló helyem volt, amit utólag nagy hibaként könyveltem el, ugyanis a színpad előterében félkörívben elkülönített rész jóval nagyobb volt, mint amire számítottam, ezért csak meglehetősen messziről volt lehetőségem az előadásokat végignézni. Az estét a death metalban utazó Obituary nyitotta 17 óra 45 perces kezdéssel. Korábban már ránéztem, hogy miket játszottak a turné előző állomásain, és sajnálattal vettem tudomásul, hogy a személyes kedvencemről, a Cause Of Death albumról egyetlen szám sem szerepelt a listán. Ehhez képest - nagy örömömre - mégis bekerült a programba a Chopped In Half/Turned Inside Out és a Find The Arise is, ami mellett további két dal csendült fel a debütáló Slowly We Rot lemezről is, mégpedig a 6 számból álló, igencsak kurta setlistet nyitó Deadly Intentions, illetve zárásképpen a címadó dal. Ezen kívül felcsendült még a Sentence Day a tavaly megjelent „self-titled” lemezről, valamint a ’92-es The End Complete korong I’m in Pain című tétele is. A hangzás teljesen rendben volt, minden hangszert szépen, tisztán hallottam, különösen a dobokat. Donald Tardy egyébként is elemében volt, és nemcsak hogy jól dobolt, de többször is a szerkó mögül felállva buzdította a közönséget, tovább fokozva a még csak kialakuló félben lévő hangulatot, míg bátyja, John a tőle megszokott módon, hatalmas hajzuhataga mögül hallatta bestiális hörgését. A Trevor Peres mellé csak néhány éve csatlakozott Kenny Andrews gitáros szólói is kiválóan törtek felszínre a súlyos, mocsárban dagonyázós riffek alól. Basszusgitáron a 3 éve elhunyt Frank Watkins utódja, Terry Butler játszott, aki 2010 óta tagja a bandának. Sajnos mire igazán belejöttem volna a zúzásba, már vége is volt a produkciónak, de bemelegítésnek tökéletesen megfelelt. Nem volt tökölés, rövid szünet után máris színpadra állt a második fellépő, az Anthrax. Mint azt korábban említettem, nem igazán fogott meg soha ezt a banda, ezért túl sokat nem is tudok mesélni róluk. Az esélyt azért megadtam, de sajnos nem csak műfaját tekintve voltak számomra ők a legkevésbé érdekesek. Joey Belladonna énekstílusa eleve nem az esetem, de ráadásul még a hangzást illetően is ez jelentette az este mélypontját. Szerintem totális káosz volt, ahogy szóltak (legalább is a keverőpult környékéről, ahol éppen akkor én álltam)! Mivel számomra ez a produkció így egyáltalán nem volt élvezhető, ezért a műsoruk második felét inkább arra használtam, hogy kimenjek egy kis friss levegőt szívni és hazatelefonálni a feleségemnek némi helyzetjelentés céljából. Mondjuk, a végtelenül szimpatikus, ugri-bugri Scott Ian riffeléseit szívesen megnéztem volna közelebbről is, de erre sajnos nem volt lehetőségem. A dobok mögött Charlie Benante helyett mellesleg ezúttal is Jon Dette ült. Érdekesség, hogy a műsorukat (az Iron Maidentől kölcsönzött intro után) az egyik legnagyobb kedvencem, a Pantera Cowboys From Hell riffjeivel kezdték és zárták, amire mellesleg alig ismertem rá a már említett tökéletlen hangzás miatt. Számomra meglepő módon a 7 számból álló setlistbe (Caught in a Mosh, Got the Time, Efilnikufesin (N.F.L.), Be All End All, Fight ‘Em ‘Til You Can’t, Antisocial, Indians) két feldolgozás is bekerült, őszintén szólva nem is igazán értem, hogy miért. Újabb rövid szünet után a Lamb Of God következett. A tömeg elkezdett sűrűsödni, ekkor már jóval nagyobb kihívás volt előre kerülni, nem is nagyon erőltettem. Valahol középtájon álltam meg, és kíváncsian vártam, hogy vajon mennyire tudnak majd beindítani a srácok. Azt kell, hogy mondjam, számomra kellemes meglepetése volt az estének, kellőképpen visszahozták a hangulatom, és szerencsére a hangzás is sokat javult az előzőhöz képest. Húzós, tökös riffjeikkel nem ritkán késztettek headbangelésre, egyszer-kétszer még a Panterát is eszembe juttatták. Az estnek ez a szakasza nekem valamiért hosszabbnak tűnt, mint a korábbiak, bár szerintem időben nem sokkal játszhattak többet. Háttérinfóim sajnos egyáltalán nincsenek a bandával kapcsolatban, egyéb mondanivalóm se nagyon, szimplán csak jó volt és kész. A setlist: Omerta, Ruin, Walk With Me in Hell, Now You've Got Something to Die For, 512, Engage the Fear Machine, Blacken the Cursed Sun, Laid to Rest, Redneck. 21 órára végre elérkezett az est fénypontja, a Slayer. Felcsendült a Repentless intro-ja felvételről, a színpad hátterében tűzszőnyeg lobbant, óriási lángoló logó jelent meg, a magasban méretes kivetített pentagramok cikáztak, miközben a zenekar tagjai hatalmas üdvrivalgás közepette felvonultak a színpadra, majd a legutóbbi album címadó dalával rögtön el is kezdődött a kegyetlen zúzda. A hangzásba nem igazán tudnék belekötni, az óriási hangerő ellenére is viszonylag tisztán szóltak, ennek köszönhetően egy igen élvezetes és energikus produkciót hallhattunk, ami időnként majdhogynem még a fejemet is leszaggatta! Mivel Obsitos Attila barátomnak a színpad alatti első sorból kiváló minőségű videókat sikerült készítenie, a vizuális hiányosságaimat utólag ezekből a felvételekből volt lehetőségem pótolni. Bizony, nagyon sajnálhatom, hogy én ezt nem onnan élvezhettem, mert látványban is rendesen odatették magukat a fiúk! A koncertet végig komoly pirotechnika kísérte, a hatalmas és igencsak dekoratív háttérparavánokat többször is cserélték, nem beszélve arról, hogy ezeknek a legendás zenészeknek a közelsége már önmagában felér egy nem mindennapi élménnyel. Tom Araya – megszabadulva bozontos ősz szakállának nagy részétől – látszólag jócskán megfiatalodva üvöltözött a mikrofonba. Jobbján a köpcös Kerry King bólogatott kopasz fejével, derekáról a térdéig hatalmas láncok lógtak, miközben B.C Rich gitárjával könyörtelenül zúdította a tömegre brutális riffjeit. A másik oldalon az Exodus soraiból átszerződtetett Gary Holt tépte a húrokat, akit Jeff Hannemann sajnálatos betegsége okán 2011 óta tudhatunk a Slayer soraiban. Szokás szerint most is „Kill The Kardashians” pólót viselt a színpadon, de még a pengetőin is ez a felirat szerepel (azt nem igazán tudom, hogy miért vannak ennyire a begyében, de számomra ez egy kicsit túltolt, gyerekes imidzsnek tűnik). A háttérben a bőröket pedig Paul Bostaph püfölte, aki – bár én Dave Lombardo játékát jobban kedveltem – kiválóan helyettesítette az egykori dobos félistent. Az ízlésesen összeválogatott, nagyjából a teljes munkásságukat felölelő 19 tételes setlist első felében szinte minden lemezről elhangzott legalább egy szám. (Delusions Of Saviour, Repentless, Blood Red, Disciple, Mandatory Suicide, Hate Worldwide, War Ensemble, Jihad, When the Stillness Comes, Postmortem, Black Magic, Payback), míg a második fele már kizárólag az úgynevezett klasszikus korszak dalaira épült, ami gyakorlatilag a ’80-as években készült első 5 albumot foglalja magában. Sőt, még a ’84-es Haunting The Chapel kislemezről is hallhattunk egyet, történetesen a Chemical Warfare-t, amire a rájátszásban, egészen pontosan a koncert utolsó előtti dalaként került sor. Bevallom, jómagam is inkább a korai anyagaikat preferálom, ezért az összeállításban szereplő nóták sorrendje számomra kifejezetten kedvező volt, ugyanis – talán mondanom sem kell – a nézőtér itt már fullon volt, így nem kis vállalkozás volt újra előre kerülni a hatalmas, sűrű tömegen keresztül. Mivel nem kenyerem a túl erőszakos tolakodás, ez a művelet el is tartott legalább fél óráig. Egyébként elárulom, hogy aki nem ijed meg egy kis lökdösődéstől, az a moshpit-et elérve, illetve azon keresztül vágva hamar a 3-4. sorban találhatja magát. Én rendszeresen ezt használom ki, hogy minél közelebb kerüljek a színpadhoz. Slayer bulikon a pit szinte borítékolható, most is hatalmas pogó ment a lendületesebb thrash nóták közben – sokszor az átlagostól talán még jóval durvább formában is. A személyes kedvencem, a Seasons In The Abyss című dalra meg is érkeztem a második sorba (egy honfitársamnak köszönhetően, aki volt olyan kedves, hogy maga mellé engedett), ahol a végleges pozícióm elfoglaltam. Egyébként továbbra is a ’normál álló’ hely keretein belüli területről beszélek, a színpadtól sajnos még így is nagyon messze voltam. Innentől kedve már sokkal felszabadultabban koncentrálhattam a zenére, ami a Dittohead, Dead Skin Mask, majd az alapszakaszt záró Hell Awaits folytatódott, míg én az előadás túlnyomó részét leginkább heves fejrázással és léggitározással töltöttem, vagy éppen a pólómba törölgettem izzadtságtól tajtékzó arcomat. Egy rövidke szünet után a négy számból álló rájátszást a South Of Heaven-nel kezdték, amit az egyik legnagyobb erejű sláger, a Raining Blood követett (amit az idén egyébként már hallottam egyszer élőben a Body Count is előadásában is nyáron a Budapest Parkban). Eszméletlen zúzás volt! Az este utolsó Angel Of Death alatt pedig a háttérben megjelent a hatalmas Heineken sör mintájára készült Hannemann logó, ezzel a szép gesztussal tisztelegtek az immár 5 éve elhunyt, egykori alapító gitáros előtt, aki mellesleg ennek a közkedvelt nótának a szerzője is egyben, ha jól tudom. Azt hiszem, ez emlékezetesen hatásos pillanat volt mindenki számára, és kiváló befejezése ennek a bő másfél órás, elsöprő erejű koncertnek. Talán mondanom sem kell, a hangulat fergeteges volt! A zenekar tagjai rendkívül szimpatikus módon elköszöntek a rajongóktól, szétdobáltak néhány pengetőt és dobverőt a közönség közé, míg Araya zsebre dugott kézzel, perceken keresztül csak bámulta a tömeget. Hatásos pillanatok voltak ezek is, még most is libabőrős vagyok, ha visszanézem! …és ezzel le is zárult egy fantasztikus korszak, de bátran kijelenthetjük, hogy méltó módon búcsúztak az öreg mesterek! Örülök, hogy részese lehettem! közeli fotók: Obsitos Attila távoli fotók: Keczán Krisztián

Oldalak

Rockhírock

Oldalak