Kronos Mortus

Feliratkozás  Kronos Mortus hírcsatorna csatornájára
metal e'zine
Frissítve: 2 óra 8 perc

CoreLeoni – új zenekarával játszik klasszikusokat a Gotthard gitárosa

h, 08/05/2019 - 20:39

Decemberben Budapesten játszik a Gotthard alapító gitárosa, Leo Leoni és zenekara, a CoreLeoni. Az évtizedes pályafutást maga mögött tudó Leo mind a mai napig egyike a legnagyobb szenvedéllyel játszó rockzenészeknek. A nemrég alapított CoreLeoni klasszikus, időtlen rockslágereket és Gotthard dalokat játszik, igazi nosztalgiahangulatot teremtve, s tagjai közt találjuk a Rainbow énekeseként ismert Ronnie Romerót is. Szeptember 27-én érkezik második, CoreLeoni II című albumuk, ami korai Gotthard dalok modern hangzású verziói mellett két friss számot (Queen Of Hearts, Don’t Get Me Wrong), és egy John Lee Hooker ill. egy Nino Rota feldolgozást is tartalmaz majd. A Let It Be című videót itt nézhetjük meg: https://youtu.be/2M00YciFeXs

A csapat december 11-én játszik a Dürer Kertben,  ahol egy svájci heavy metal csapat, a Maxxwell is bemutatja majd Metalized című lemezét.

A Livesounds bemutatja: The Travellin’ Men Tour 2019-2020
2019. december 11., szerda 19 óra
Budapest, Dürer Kert
CoreLeoni, Maxxwell koncertek
Belépő: early bird jegyek 6500 Ft, normál elővétel 6900 Ft, a koncert napján 7500 Ft
Jegyek kaphatók a www.tixa.hu weboldalon, a Ticketportal hálózatában, illetve a CD Pince és Headbanger üzletekben.
A jegyértékesítés augusztus 6-án, kedden indul.

Kapcsolódó weboldal:
http://www.livesound.hu
http://www.coreleoni.com/
https://maxxwell.ch/

https://www.facebook.com/LiveSoundProd/
https://www.facebook.com/events/2461725617199170/

Rockmaraton Fesztivál 2019 – Koncertbeszámoló

v, 08/04/2019 - 15:34

2019. július 8-13. @ Dunaújváros, Szalki-sziget

1. nap (kedd)

Negyedik alkalommal tettem tiszteletem a dunaújvárosi Szalki-szigeten megrendezett Rockmaratonon, Magyarország első számú metal fesztiválján. A korábbi évekhez képest ezúttal nem csak egyetlen napra látogattam el, hanem egész hétre. Párommal a helyi egyetem kollégiumában, a Kerpely Hotelben foglaltunk szállást, ami abszolút megfelelőnek bizonyult és tökéletesen kielégítette az igényeinket. Bátran merem ajánlani azoknak, akik úgy döntenek, hogy jövőre (is) ezt a programot választják a nyárra, de a sátorozást nem szívesen vállalják. Ez a rendezvény helyszínétől mindössze néhány kilométerre található a városban, az oda-, és visszajutás pedig egyszerű: a helyi buszjáratok és a fesztivál különjárata is rendszeresen közlekedik, ami a szóban forgó kollégium közvetlen közeléből indul, illetve érkezik. A két- és háromágyas szobák ára egyébként 3900 Ft/fő/éj idegenforgalmi adóval együtt, a felszereltségük teljesen korrekt, a személyzet kedves és toleráns. A közeg és a hangulat pedig családias és baráti, ugyanis ebben az időszakban szinte teljes egészében a rendezvényre érkező rockerek lakják be a 3 részből álló 7 emeletes épületet.

Miután elfoglaltuk a szállást és berendezkedtünk buszra szálltunk, majd kora este végre megérkeztünk a fesztiválra. Ilyenkor már a bejárat előtt kisebb tömeg randalírozik, a pólók mintáiból és az öltözködési stílusokból pedig hamar körvonalazódik, hogy a metal színtér mindenféle alműfajának rajongói képviseltetik magukat itt. A bejutás gördülékenyen zajlik, a biztonsági őrök senkit nem basztatnak, aki nem szegi meg a szabályokat. A táskák rövid ellenőrzése után szabad utat kaptunk, és elkezdődött a helyszín gyors felderítése. Először a merch shop esik útba, ahol egy gyors pillantást vetünk a kínálatra. Itt az aktuális fellépők pólói és kiegészítői, valamint a rockmaraton saját ruházati termékei kaphatók. A következő állomás az ingyenes értékmegőrző (van árammal ellátott fizetős széf is), ahol biztonságba helyezhetjük a cuccainkat. Ez is nagyon rugalmasan működik, bármikor (0-24) ki lehet kérni és visszaadni bármit, amit ide berakunk megőrzésre, a személyzet kedves és segítőkész. Közvetlenül mellette helyezkedik el a telefontöltő állomás, és ezen a környéken normális (és a körülményekhez képest egész tiszta) WC-k és mosdók is találhatók (a színpadok környékén pedig toi toi sor). Első napra elég is ennyi a felfedezésből, mert szorít az idő, hiszen már javában zajlanak a koncertek. Innen vagy a kemping területén keresztül, a sátrak közt lévő ösvényen, vagy a büfék és italárus bódék között vezető úton mehetünk át a színpadoknak helyt adó területre.

19:30 körül érkeztem a Hammerworld nevével fémjelzett nagyszínpad elé, ahol épp a Tales Of Evening előadásának utolsó pillanatait csíphettem el, de engem ez – az érdeklődési körömből kifolyólag – különösebben amúgy sem igazán érintett.

Előre elnézést kérek a hazai rockbandák, illetve a könnyebb zenei irányzatok szerelmeseitől, de ezen a héten nálam ezek kimaradnak, mert jómagam az extrémebb műfajok hódolója vagyok, és mindenre biztosan nem lesz kapacitásom.

Tovább haladva az Aréna sátorhoz a hazai Gutted zenekar műsorába nyerhettem bepillantást néhány perc erejéig. Meglehetősen kemény kezdés, ugyanis ezek a fiúk igazi pusztító, tömény death metalt tolnak az ember arcába! Bár műfajilag közel állnak hozzám és minőségét tekintve is nagyjából rendben van a zenéjük, mégis azt mondom, hogy bemelegítésnek elég is volt belőle az a durván 10 perc, amit hallottam. Egy kisebb horderejű mezőnyben biztos jobban tudtam volna őket értékelni, de még elég korán is volt ehhez, és még ezután jöttek a nagyobb nevek, amire tartogatni kellett a figyelmet és az energiát.

Mivel a Metal Church kezdéséig volt még 15 percem, átmentem szemügyre venni a Barba Negra színpadot és környékét is, ahol ezen a napon a punk műfajé volt a főszerep. Érkezésemkor épp az amerikai The Casualties elvetemült bulija kezdődött. Nem vagyok otthon ebben a műfajban, de mikor megláttam, hogy milyen elképesztően őrült hangulat uralkodik a színpadon és a nézőtéren, azt mondtam: ezt bizony látnom kell közelebbről is! Kaptam is elő a fényképezőgépet, majd irány a színpad és – a szivárvány minden színében pompázó, tarajos hajú – rajongókat elválasztó kordon közé fotózni. Pont sikerült elcsípni, amint a frontember felküzdi magát a korlátra, onnan pedig befekszik a közönségre, akik előszeretettel adogatták egymás fölött, miközben az énekelt. A színpadon pedig az egyik technikus úgy fogta visszafelé a mikrofonzsinór végénél fogva, mint valami horgász, mikor túl nagy halat fog.

Mint már említettem, nem vagyok nagy híve ennek a stílusnak, de akkor és ott pontosan meg tudtam érteni, hogy a punk fanok vajon mit szerethetnek ebben, mert amúgy szerintem kifejezetten élvezetes lehetett ezen a bulin rajongóként részt venni!

Néhány perc után fájó búcsút vettem a tarajos csürhétől, de máris sietnem kellett vissza a Hammerworld színpadhoz, ahol 20:00-tól a legendás amcsi power metal banda, a Metal Church koncertje kezdődött. Bár én sosem szerettem őket annyira, azért nem teljesen idegenek számomra, hiszen a ’90-es évek elején nekem is megfordult a magnómban egy-két kazettájuk. Az ismerősi körömben is sokan istenítik őket, akik ma sajnos nem tudtak eljönni, szóval már csak miattuk is muszáj volt megnéznem tőlük pár számot és készíteni róluk néhány jó fotót. Kissé meglepett, hogy a nézőtér ekkor még meglehetősen szellős volt. Ez részben talán a korai kezdésnek is betudható, vagy még inkább annak, hogy az aréna színpadán ugyanebben az időpontban kezdett a Nervosa is, ami biztos rendesen megosztotta a közönséget – de még engem is komoly választás elé állított.

Az öreg rókákra egyébként semmi panasz nem lehetett, faszán megdörrentek, kellő energiával és lendülettel tolták. A bandába 20 év kihagyás után visszatérő Mike Howe énekes pedig nem éppen egy szürke jelenség: jellegzetes, érdekes mozgásával látványosan betáncolta a színpadot, miközben zenésztársai biztos kézzel szolgáltatták alá a masszív zenei alapot (rajta kívül egyébként mindössze Kurdt Vanderhoof gitáros az egyetlen tag jelenleg az eredeti felállásból). A második nótaként felcsendülő, rendkívül húzós riffekre helyezett Needle and Suture még nekem is nagyot ütött, rendesen megmozdultam rá! Hangosítási problémát nem tapasztaltam, szépen, tisztán, élvezhetően szóltak. A sajnálatos egybeesés miatt azonban nem állt módomban sokáig élvezni a produkciót, ugyanis húzott át a szomszéd sátorba a tudat, hogy ott már javában zajlik egy hozzám sokkal közelebb álló előadás.

(setlist: Damned If You Do; Needle and Suture; Badlands; Gods of Second Chance; Start the Fire; Watch the Children Pray; The Black Things; Beyond the Black; By the Numbers; Fake Healer)

Feltételezem, hogy nem egyedül az én véleményem volt eddig, hogy a Nervosa csak egy tök átlagos, középszerű thrash metal banda, ami pusztán azért különleges, mert mindhárom tagja lány, ami egy ilyen durvább műfajban nem túl gyakori. A koncert után viszont már biztosra veszem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki kellemesen csalódott bennük, ugyanis ez a brazil trió most rendesen odatette magát és jól rácáfolt erre! Lendületes, energikus, feszes, bitang bulit csaptak, és nem csak nézni volt őket élvezetes, hanem hallgatni is! Fernanda Lira énekes/bőgős pontosan úgy nézett ki, ahogy azt eddig képeken és felvételeken látni lehetett: tipikus smink, pózok, mozgás, cicanadrág, ördögi arckifejések és nyelvnyújtogatások… Szerintem kiváló frontember, húzza magával a közönséget, akik pedig szemmel láthatóan meg is kajálták a produkciót. Úgy gondolom, ezen a bulin mindenképp érdemes volt ott lenni, mert üde színfoltja volt nem csak a keddi napnak, de az egész hétnek is – és nem csak azért, mert a thrash metal igencsak háttérbe szorult az idei fesztiválon, hiszen gyakorlatilag ők voltak az egyetlen neves képviselői a műfajnak.

A zenekar egyébként durván egy évtizede működik és eddig három albummal rendelkezik. Lemezen tényleg nem kiemelkedő a zenéjük, de ha minden koncertjük ilyen, akkor bátran ajánlom a részvételt a thrash/death rajongóknak a jövőben!

Közvetlenül a lányok után következett a nap talán legizmosabb bandája, a death metalban utazó Dying Fetus, az amerikai Baltimore-ból. Ők is hárman vannak, és korántsem egy kezdő brigádról van szó, hiszen közel 30 éve vannak a pályán (bár közülük csak John Gallagher hörgős/gitáros van a kezdetektől fogva jelen a zenekarban). Szerintem legalább negyedórát csúszott a kezdés, de aztán végre beindult a könyörtelen zúzda. Jó masszívan, erőteljesen szólaltak meg, be is indult a pogó mögöttem szinte azonnal! Ez a banda nem csak a tempós aprításairól híres, helyenként kifejezetten izmos, „paraszt” riffekkel operálnak, ehhez társul a mély, röfögős hörgés gyomorból, aminek az elegye rendkívül súlyossá teszi az egész zenéjüket.

Na, amit ők műveltek, az már engem is behúzott a tömegbe egy kis headbangelésre! Ezt a sportot azonban az ember nyakában lógó fényképezőgéppel nem túl szerencsés űzni, ezért úgy döntöttem, hogy gyorsan rohanok az értékmegőrzőbe lepasszolni, majd sietve vetettem magam a darálóba. Vesztemre visszaérkezésem után nem sokkal elment az áram, ezért újabb több percig tartó kényszerpihenő következett, ami tovább kurtította a koncertet. Sajnos ez is belerondított az élménybe, és egy kicsit a lendületet is megtörte. Ha ezek a szarságok nincsenek, talán sokkal pozitívabb élményként könyvelhettem volna el ezt az egyébként igencsak brutális és súlyos bulit, de azért még így is azt mondom: állat volt!

A nagyszínpadon 22:00 kezdéssel a Gloryhammer következett, ezt viszont már ki kellett hagynom. Számomra ezen az estén kifejezetten feszes tempót diktált a programfüzet, de enni/inni, ismerősökkel összefutni nekem is kell valamikor, és ezt leginkább ebben az egy órában tudtam megoldani, sorry! Bár őket nem igazán ismerem, egy kicsit mégis sajnálom, hogy kimaradt, mert állítólag jók voltak, és egy látványos, élvezetes előadással szórakoztatta a közönséget a brit kvintett.

Gyorsan elszaladt az idő, és máris elérkeztünk a „death metal nap” utolsó külföldi fellépőjeként színpadra lépő Vader koncertjéhez, ami miatt a Barba Negra színpadán játszó The Exploited buliját is kihagyni kényszerültem. Bár szívesen bepillantottam volna abba is, itt most nem volt kérdéses a választás.

Eredetileg a brazil Krisiun szerepelt a programtervben, akik később lemondták, így helyettük kerülhettek ide a lengyel veteránok. Hogy ezzel jobban jártunk-e, vagy sem, az már sosem derül ki, de szerintem soha rosszabb cserét! Először tavaly láttam őket élőben a Kreator előtt, amikor a debütáló lemezüket, a The Ultimate Incantation-t játszották el teljes egészében, annak 25 éves évfordulója apropóján. Bár az a setlist egy kicsit egysíkúbb volt, már akkor is nagyon bejött, amit csináltak. Ahhoz képest viszont ez még jobban ütött! A Dying Fetus után itt is muszáj volt gyorsan megszabadulni a fényképezőgéptől, mert ezen a bulin is kötelező volt az őrjöngő hangulatú tömegbe épülni! Nem voltam már a legfittebb állapotban a nap utolsó perceihez közeledve, mégis behúztak, ahogy azt illik! Elsöprő lendületű, intenzív zúzda volt ez, tömény riffekkel, dalonként többször is felcsendülő kiváló szólókkal, amit Piotr Wiwczarek főnök (ének/gitár) és Marek Pajak „Spider” (gitáros) szépen felosztottak egymás közt, hol egyik, hol másik vinnyogtatta meg éppen hangszerét. Kimondottan jól működő, összeszokott, precíz banda látszatát keltették, akik kétségkívül profi produkciót tálaltak a nagyérdemű elé. Szerencsére a hangosítás is rendben volt, jól szóltak, így számomra tökéletes megkoronázása volt az amúgy sem gyenge napnak. Még egy pengetőt is sikerült begyűjteni, amit az egyik dal kellős közepén Piotr egy hirtelen mozdulattal váratlanul bevágott a tömegbe. Szerencsémre pont előttem landolt, én pedig szemfüles módon gyorsan fel is kaptam, és már raktam is zsebre.

Az éjfélt átlépve kellőképp el is fáradtam, meglehetősen tömény este volt, ezért a nagyszínpadra lépő Rhapsody, illetve az Aréna sátor utolsó fellépőjeként jelenlévő Angerseed buliját már nem vállaltam. Úgy gondolom, ezzel túl nagy veszteség nem ért, mert előbbit annyira nem kedvelem, a debreceni brutal death metal hordát pedig már jó párszor volt alkalmam megtekinteni. Ezzel részeremről véget is ért a maraton első napja, majd intenzív élményekkel telítve, elégedetten indultam vissza a szállásra…

2. nap (szerda)

Még jóformán feldolgozni sem volt időm az első nap élményeit, máris újra a Szalki-szigeten találtuk magunkat. Mivel zeneileg ez a nap volt a legérdektelenebb számomra, úgy döntöttünk, hogy most inkább a fesztivál nyújtotta egyéb lehetőségek felderítésére, valamint a baráti kapcsolatok ápolására helyezzük a hangsúlyt. Ez a hely ugyanis nem csak a koncertekről szól, számtalan egyéb elfoglaltságot találhat itt magának az ember. Először az úgynevezett „Off-rock tanyát” vettük szemügyre, ami rengeteg kiváló, kreatív programot biztosít a napközben is az itt tartózkodók számára: társasjáték kölcsönzés, szerepjáték klub, arcvadász játék, könyvtár, makettezési lehetőség, hajfestés, harci bemutatók, és még sorolhatnám. Ez egy rendkívül jó dolog, és dicséretes a szervezők részéről, hogy nem csak azokra gondolnak, akik pusztán koncertezni és zülleni jöttek. Ha már a szervezésről van szó, szerencsére ezzel kapcsolatban is csak pozitív tapasztalataim vannak! A közbiztonság jó, de a biztonságiak elég lazák és korrektek, egyáltalán nem feszélyezik az embereket a szórakozásban. A tisztaság a körülményekhez képest szintén megfelelő, a mosdókat rendszeresen takarítják, a szinte mindenhol kéznél lévő szemetes zsákokat pedig időben cserélik, amint azok megteltek.

A továbbiakban szemügyre vettük a fesztivál strandját is. Ez egy roppant kellemes, hangulatos, füves vízparti terület, ami tökéletesen alkalmas egy kis délutáni pihenésre a szabadban, vagy egy kis lubickolásra a holtág vizében.

Ezután a büfésort céloztuk meg, ahol az igencsak széles étel és italválasztékkal ismerkedtünk. Voltak, akik húzgálták a szájukat az árakat illetően, bár én nem osztom a véleményüket. A kajákat jobbára egész finomnak, és ár/érték arányban is teljesen elfogadhatónak találtuk. Sőt, azt kell mondanom, bizonyos termékek kifejezetten barátiak voltak: napközben pl. 300 Ft-os áron kínálták a 4 cl Unicumot és a korsó sört is. Őszintén, hol lehet már ezt ennyiért megkapni manapság? Mondjuk, mi ezzel a lehetőséggel pont nem éltünk, mert vagy késő délután, vagy este érkeztünk, amikorra az akció ideje már nem terjedt ki. Közben szépen alakult a társaságunk is, ilyenkor rendre összefut az ember (akár előre tervezetten, de sok esetben váratlanul) rég nem látott barátokkal/haverokkal, vagy facebook-os metal csoportokból ismert tagokkal, szóval lehet barátkozni, sztorizgatni órákon át, ha épp nincs megtekinteni való fellépő. Van olyan haverom is, aki nem is elsősorban a zenekarok miatt jár ide minden évben, hanem az efféle társasági összejövetelekért.

A mai napon főleg a folk metal és a hardcore került előtérbe, s bár egyik műfajjal sem vagyok rosszban, különösebben nem hozott lázba a felhozatal. Ráadásul délután kaptuk a hírt, hogy a Rise Of The Northstar nevezetű francia rap/metal formáció egy sajnálatos baleset következtében lemondani kényszerült a magyar állomást, így gyakorlatilag egyedül az Eluveitie maradt nekem mára, ami igazán érdekelt, az is majd csak éjféltől.

Az este folyamán azért tettem egy rövid látogatást a színpadok környékén is, hogy belehallgassak egy-két banda műsorába. Elsőként az orosz Siberian Meat Grinder került utamba az Aréna sátorban, akik eddig még ismeretlenek voltak számomra. Utólag megállapítva nagyon jól tettem, hogy nem hagytam ki, ugyanis roppant kellemes meglepetés ért általuk! Kimondottan élvezetes, ütős bulit csaptak, tele energiával. Jóféle hardcore/thrash zenéjükkel rendesen lázba hozták a közönséget, de még engem is levettek a lábamról! Az énekes fekete (kutya, vagy disznó?) maszkban üvöltözött, a zenekar tökösen és precízen döngölt, a nézők közül pedig az elszántabbak előszeretettel másztak fel a színpadra, majd vetődtek társaik közé. Sajnos én csak az utolsó pár számra érkeztem, de eszembe sem jutott kijönni onnan egészen a végéig, annyira elkapott ez a zene! Nagyszerűen váltogatták a pörgős tempókat és a lassabb, ütemesebb riffeket, kitűnően lehetett rá akár pogózni, ugrálni, vagy szimplán csak léggitározva bólogatni. A koncert végére még egy nagy medvejelmezes alak is felkeveredett a színpadra palástban, fején koronával, ami minden bizonnyal az eddigi egyetlen nagylemezük, a Metal Bear Stomp borítójának megtestesülését szimbolizálta. Király buli volt, soha rosszabb meglepetést!

Éjféltől következtek a folk metal neves képviselői, a svájci Eluveitie. Nem mondanám, hogy az eddigi pályafutásuk minden albuma betalált nálam, de tény, hogy szép számmal születtek nagyon jó dalaik az elmúlt másfél évtizedben. Chrigel Glanzmann 9 fős népi zenekara rendesen betöltötte a nagyszínpadot. A zenéjük színes és változatos, hiszen a rock műfaj hagyományos alaphangszerei mellett ők – többek között – hegedűt, dudát, akusztikus gitárt, tekerőlantot, hárfát, és más hasonló népi hangszereket is megszólaltatnak.
A kezdés nagyon tetszett, az első két dalt kimondottan élveztem. A melodic death metal témáknak megvolt a kellő húzása, a hangszerek jól szóltak, volt benne erő, a lányok hevesen propellereztek hosszú hajaikkal, a színpadkép látványos volt. Aztán jött a The Call of the Mountains című sláger, ami viszont csúnyán megtörte a lelkesedésemet. Nem tudom, hogy a közönség hátrébb mit hallott, mert én ekkor még a színpad előtt/alatt tartózkodtam, de nekem a lányok éneke nagyon hamisnak tűnt, kifejezetten kellemetlen élményként emlékszem vissza erre a dalra. Sajnos a női vokál a koncert további részében is zavaró tényező maradt nálam, ráadásul elég nagy hangsúly is volt rajta a dalokban. Véleményem szerint egy kicsit túl volt tolva a mikrofonjuk, nem szólt szépen, sőt, szinte folyamatosan bántotta a fülem. A műsor felénél felcsendült a majdnem teljesen hangszeres kíséret nélküli Artio című ének is a hárfás Fabienne előadásában, szintén jó hangosan. Szerencsére nekem ez még ennek ellenére is bejött, ugyanis rendkívül varázslatos és misztikus hangulatot teremtett. Ezt leszámítva viszont a továbbiakban nem volt kellőképp meggyőző számomra a műsor zeneileg, így az utolsó 15-20 percet már jócskán a perifériára helyezkedve hallgattam hátulról, ahonnan csak még tovább gyengült az élmény. Az utolsó dalként játszott Inis Mona még visszainvitált ugyan előre a tömegbe, de a lelkesedésemet akkorra már épp eléggé elvesztettem, amit már ez a fasza nóta sem tudott helyrehozni. Összességében véve rossznak azért nem mondanám, egyszerűen csak többet vártam…
A műsoridő legalább felét egyébként az idén megjelent Ategnatos album dalai töltötték ki, ami szerintem egész jól sikerült, főleg az elmúlt pár év kissé ellaposodott kiadványaihoz képest.
(a setlist: Ategnatos; King; The Call of the Mountains; Deathwalker; Worship; Artio; Epona; Thousandfold; Ambiramus; Breathe; Rebirth; Inis Mona).

Az este további részében (amit leginkább a sörpadoknál töltöttem) oldalról még hallani véltem fél füllel a Barba Negra színpadon játszó Leander Kills, Road, és AWS zenekarokat is, amik háttérzenének tökéletesen megfeleltek, azonban különösebb hatást egyik sem gyakorolt rám (de szinte ugyanezt tudom elmondani a többi hazai rockbandával kapcsolatban is, akik itt léptek fel a héten). A magyar Pro-Pain-ként is emlegetett Don Gatto-ról pedig sajnos megfeledkeztem, pedig őket szívesen megnéztem volna. Egyszer már volt szerencsém hozzájuk Nyíregyházán, kiváló hangulatú hardcore bulit csaptak, ráadásul rendkívül szimpatikus arcok!

3. nap (csütörtök)

A csütörtöki nap már sokkal izgalmasabbnak ígérkezett számomra, amin leginkább a finn melodic death metal, illetve a black metal műfaj kiválóságai képviseltették magukat – legalábbis azok közül, ami engem érintett. A magyar rock kedvelőinek a Barba Negra színpadon történtekről sajnos ezúttal sem tudok érdemben beszámolni, ugyanis – érdeklődés hiányában – a Junkies, Kalapács, az Ossian és a Zorall koncertje is teljes egészében kimaradt az estémből.

A black metal sem tartozik a kedvenc műfajaim közé, de igazából nem is vetem meg, mert vannak jó bandák, amik nekem is bejönnek. Talán az egyik legnagyobb kedvencem mind közül épp a hazai Sear Bliss. A legutóbbi albumuk, a tavaly megjelent Letters From the Edge igen pozitív visszajelzéseket kapott mindenfelől, ami nem véletlen, ugyanis ez a lemez nemzetközi szinten is lazán megállja a helyét. Kell ettől jobb kezdés mára?
Sajnos az első két napon egy kicsit „elaludtam” és csak ekkor tudtam meg, hogy a sátorban sajtósként (az első három számra) felmehetek akár a színpad szélére is hátulról, illetve oldalról. Ezzel a lehetőséggel itt élhettem először, ami egy óriási extra élményt nyújtott! Egyszer csak ott voltam mellettük, karnyújtásnyira tőlük! Bevallom, először azt se tudtam, mit csináljak! A fényképezésre koncentráljak? Vagy csak figyeljem a zenészeket? A zenére összpontosítsak? Egy kicsit sok volt az inger hirtelen, és őszintén szólva olyan gyorsan lepörögtek az események, hogy magáról a koncertről alig tudok mit mondani. Arra viszont határozottan emlékszem, hogy fent sajnos nagyon torz volt a hangzás, ebből a szempontból nem volt igazán élvezhető, de akkor ez tök másodlagos volt számomra, mert nem erre figyeltem elsősorban.
A műsor második felét már én is a nézők közül élvezhettem, akik a korainak számító 18 órás kezdés ellenére is nagyjából megtöltötték a sátrat. A hangzással itt már nem voltak problémáim, de sajnos tényleg alig emlékszem a részletekre, annyira megzavart a különleges élmény. Az biztos, hogy szerintem nem csak számomra volt ez egy nagyon jó koncert, mert ezek a fiúk jól játszanak, jó zenéket.

A koncert után még megpróbáltam Nagy András frontembert elcsípni egy rövid interjú erejéig, de sajnos ez nem sikerült. Addig a sátor melletti sörpadoknál bandáztunk, ugyanis a mai napon is összegyűlt egy pár ismerős, akikkel simán le lehet ragadni egy jó kis beszélgetésre, és akikkel megoszthattuk egymással élményeinket, tapasztalatainkat.

Közben lement a nagyszínpadon a Nevergreen koncertje is (akiket csakis az első két albumuk miatt kedvelek) de többen is állították, hogy nagyon rossz volt, ezért annyira nem bosszantott, hogy lemaradtam.

A Hammerworld színpadon a Wolfheart következett. Ők nem idegenek számomra, próbálkoztam már velük otthon, de különösebben nem érintettek meg. Kíváncsi voltam, hogy vajon élőben jobban tudnak-e érvényesülni? Három szám elől itt is, de valahogy elég is volt ennyi. Ugyanaz az érzés, mint otthon hallgatva: jó volt egynek, de semmi extra. A nézőtéren sem volt valami őrületes hangulat, ráadásul nem is voltak túl sokan. Nem akarom bántani a finn srácokat, de szerintem nekik túl nagy volt ez a színpad, én a sátorba raktam volna ezt a bulit.

Hamar visszatértem a társaságomhoz, akikkel már a 21 órára kiírt Paradise Lost dedikálásra készültünk. A nagyszínpad és az Aréna közé kihelyezett dedikáló sátor előtt hirtelen egész hosszú sor kezdett gyülekezni, úgyhogy lassan be is álltunk közéjük. Kisvártatva el is jött a pillanat, amikor szemtől szemben állhattam régi kedvenceim előtt. Ez a banda nagy hatással volt rám a kilencvenes évek elején, az első albumaikat nagyon szerettem! Kissé hűvösen, visszafogott lelkesedéssel fogadtak minket, de nem visszakoztak, mikor odaálltunk melléjük pár közös fotó erejéig, amivel megörökíthettük a személyes találkozás élményét. Nick Holmes énekes egy kimondottan visszahúzódó, szomorkás kisugárzású embernek tűnt, ettől függetlenül nagyon szimpatikus volt. Gregor Mackintosh már kevésbé tűnt kedvesnek, ráadásul elég hülyén is néz ki, amilyen haja van mostanában.

Közben már javában zajlott az Arénában a lengyel black metal alakulat, a Mgla műsora. Gyorsan átszaladtam, hogy ebbe is belehallgassak. Borult, tömény, nehezen emészthető zenét játszottak. Ha jól láttam, sokan nem is tudtak teljesen ráhangolódni. Mindannyian kapucniban, fekete anyaggal eltakart arccal léptek a színpadra, ami – bár teljesen egyformává és személytelenné tette őket -, szerintem egész jól mutatott, és illett is a sötét hangulatú zenéjükhöz. Emlékeim szerint szépen is szóltak, de valahogy mégis hiányzott belőle valami. Viszonylag rövid idő után a dalok elég egysíkúvá váltak, ezért nem sikerült igazán maradandó élményt okozniuk számomra sem.

Az estének ebben a szakaszában már nem nagyon volt megállás, egymást érték a bandák, amikre kíváncsi voltam, jelen esetben a finn Insomnium előadására. Szépen játszottak, jól is szólt, de valahogy velük is úgy vagyok, mint a korábban említett honfitárs Wolfheart-tal, meg úgy általában ezzel a műfajjal: valamiért nem igazán hozott lázba. Sőt, hosszú távon egy picit unalmassá is vált. Végül hátrébb, a fűben ücsörögve hallgattuk végig, háttérzenének tökéletesen megfelelt.

Még akik csak olyan felületesen vannak is otthon a black metal műfajban, mint én, bizonyára azok számára sem cseng idegenül a svéd Marduk neve. Nem egy kezdő banda, közel 30 éve vannak a szakmában, bár egyedül az „Evil” névre hallgató gitáros van a kezdetektől fogva a zenekarban, a jelenlegi felállásból a többiek csak jóval később csatlakoztak.

Sejtettem, hogy kemény falat lesz, ugyanis ezek a fiúk nem éppen a rádiós slágereik miatt váltak híressé. Elsöprő lendülettel kezdtek bele a koncertbe, amitől hirtelen valami olyasmi érzése támadhatott az embernek, mintha egy háborúba csöppent volna éppen. A színpadi kép, a félelmetes, gonoszra festett arcok, a sötét háttér és a nyomasztó hangulatú világítás mind jól harmonizált a brutális, pusztító zenéjükkel, amit kegyelmet nem ismerve zúdítottak a népre. Elvetemült buli kerekedett, beindult a pogó is ezerrel, a kevésbé edzett és felkészült hallgatóságnak biztosan feladta a leckét. Az az igazság, hogy ez hosszú távon még nekem is sok volt! Semmi kétségem afelől, hogy egy igazi black metal koncertnek valahogy így kell kinézni, de nekem ebből a tömény zúzásból túl sok lett volna az egy óra, így valahol félidőben feladtam, és elhagytam a füstölgő csatateret.

Éjfélkor végre elérkeztünk a Paradise Lost fellépéséhez. Biztos vagyok benne, hogy sokak számára ez jelentette a nap fénypontját, de tulajdonképpen nekem is. Mégis egy nagy kérdőjel volt ez számomra, egy kétélű fegyver, mert egy hatalmas csalódás is benne volt a pakliban. Sok embertől hallottam már, hogy nem jók élőben, de van olyan ismerősöm is, aki egyenesen kiábrándítónak tartja a koncertjeiket, pedig alapjában véve szereti őket.
Izgatottan foglaltam el a helyem a színpad alatt, ahol hamarosan meg is jelentek a banda tagjai, majd a Draconian Times lemez nyitó dalával bele is kezdtek a várva várt előadásba. Biztató kezdés, az Enchantment egy kiváló nóta, egész jól is szólt, ami egy kicsit megnyugtatott. Ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy ennél a bandánál nem csak azon csúszhat el a dolog, ha nem játszanak jól, de azon is sok múlik majd, hogy milyen dalok alkotják a setlistet. Bevallom, én igazán csak a doom/gothic műfajban készült lemezeiket szeretem, a ’90-es évek közepe után a dallamos, slágeres korszakuk már nagyon nem jött be, míg 2015-ben vissza nem kanyarodtak a korai korszakukra emlékeztető stílushoz. Másodikként kaptunk egy dalt a Medusa címet viselő legutóbbi albumról, majd következett a Hallowed Land szintén a Draconian-ról, amit megint csak nagyon szeretek. Eddig a pontig minden rendben volt, szerencsére nem is játszották rosszul.

Gyorsan elrepült azonban a rendelkezésemre álló idő, amit elől tölthettem. Ezt nagyon sajnáltam, mert egyébként rendkívül élvezetes volt ilyen közelről látni és átélni ezeket az előadásokat! Visszatértem hát a küzdőtérre a feleségemhez, aki azzal fogadott, hogy neki ez nagyon tetszik, de a körülöttünk lévők is szemmel láthatóan élvezték a műsort. Ekkor már előkerültek a populárisabb hangvételű slágerek is, amire már jóformán táncolt a tömeg egy része. A műsor előre haladtával aztán egy elég vegyes válogatást kaptunk régebbi és újabb számokból. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindegyik tetszett, de összességében véve rosszabb setlist-re számítottam. Az viszont meglepő volt, hogy hátul sokkal kevésbé volt élvezetes a hangzás, mint közvetlenül elől, jobban feltűntek a hibák is, főleg azoknál a számoknál, amiket jól ismertem. Az As I Die és az Embers Fire nagy kedvenceim, de nem lettek tökéletesen előadva, így végül sajnos elmaradt nálam az a hatás, amit vártam, a kevésbé ismert számok pedig alapból nem nekem szóltak. Összefoglalva: szerintem a zenekar – ahhoz képest, amit előzetesen hallottam róluk – nem volt rossz, de tény, hogy egy kissé enerváltan játszottak. A setlist alapján sem tudok egyértelműen pozitívan, vagy negatívan ítélkezni, nagyon vegyes volt. Voltak mellettem, akik nagyon élvezték és voltak, akik fújjogtak, eléggé megosztotta a népet. Én pedig valahol középen maradtam. Biztos nem lesz a fesztivál legjobbja nálam, de azért örülök, hogy hallhattam…
(a setlist: Enchantment; Blood and Chaos; Hallowed Land; Isolate; An Eternity Of Lies; As I Die; The Enemy; Faith Divides Us – Death Unites Us; Erased; Embers Fire; No Hope In Sight; Say Just Words).

Hazatértünk előtt még belehallgattam a hazai Christian Epidemic zenéjébe is, akik szintén a black metal képviselői. Kiváló koncertet adtak, felébresztve ezzel a már félálomban lévő, megfáradt közönséget. Külön értékeltem, hogy nem csak a „sikamika” ment, hanem súlyos death metal riffekkel is variáltak, amitől változatosabbá és vastagabbá vált a zenéjük, mint ami általában a műfajra jellemző. Amíg a fiúk rendületlenül zúztak, a billentyűk mögött álló fiatal hölgy közben szerényen terítette a brutális zene alá az ördögi szintiszőnyeget. Roppant kellemes meglepetése volt számomra a mai napnak a zenéjük, és a Sear Bliss mellett ez a második olyan magyar zenekar volt ma, ami jobban tetszett, mint a műfaj jóval ismertebb külföldi képviselői.

4. nap (péntek)

Péntek este 7 óra után érkeztünk ismét a fesztiválra, ahol máris egy igen komoly választási helyzetbe kényszerített minket a programterv, vagyis több koncert időpontjának egybeesése. Gyorsan el kellett dönteni, hogy mit nézzünk meg: Omen, Moby Dick, vagy Gutalax? Haha, ez nem is kérdés! Félreértés ne essék, nem a két legendás hazai zenekart akarom leírni, de a cseh goregrind formáció koncertjével szemben esélyük nem volt nálam! Volt még egy kis idő, addig a sátor melletti sörpadoknál néztünk szét. Oldalra tekintve arra lettem figyelmes, hogy egy kicsit odébb valami dedikálás zajlik éppen. Közelebb sétálva látom, hogy a Napalm Death! Ők is a mai este egyik fő célpontjai nálam, ezért gyorsan odaszaladtam, ahol egy kis szerencsével csakhamar egy közös fotó is készülhetett Mark „Barney” Greenway frontemberrel. Nagyon szimpatikus ember benyomását keltette, így már ez az alapból élményszámba menő személyes kontaktus megalapozta az estémet.

A goregrind az a műfaj, amit otthon szinte soha nem hallgatnék, koncerten viszont rettentően csípem! A Gutalax zenekarráadásul az egyik legjobb mind közül szerintem! Tavalyelőtt már volt szerencsém látni és átélni egy bulijukat, szintén ugyanitt. Aki ismeri, hogy ez az egész miről szól, az akár már programfüzet nélkül is tudhatja, hogy melyik napon lépnek fel, ugyanis ilyenkor már órákkal előtte kezd elszaporodni a WC-kefékkel és pumpákkal felszerelkezett, különféle extrém jelmezekbe öltözött, rendkívül lelkes rajongótábor. Tényleg, miről is szól ez? Egy elképesztően elmebeteg zenéről és egy meglepően fergeteges hangulatól. A közönség őrjöng, wc-papír tekercsek repkednek mindenfelől az egész koncert alatt, maszkok, jelmezek, folyamatos stage diving.

Első hallásra elég primitívnek tűnhetnek zeneileg, ami nagyban köszönhető az idióta éneknek is (pontosabban visításnak és röfögésnek, vagy nem is tudom, minek nevezzem?), ugyanakkor sokszor kifejezetten izmos riffekel megtámasztott alapokra építkeznek, ami szerintem ehhez abszolút rendben van! Az intro, valamint a bejátszott átvezető zenék egyáltalán nem passzolnak a metalhoz, mégis nagyon jól el vannak találva, a közönség élvezi, tök disszonáns az egész. Az énekes – bár egy kicsit gusztustalan valamiért – mozgásban és mimikában is roppant vicces és szórakoztató. Meg kell jegyeznem, szerintem az egész hét legmulatságosabb és elvetemültebb koncertjét ők adták az idén (és két évvel ezelőtt is). Mindeközben ráadásul volt szerencsém ezúttal a színpadon lenni a teljes előadás alatt… hát, mit is mondjak? Nagyon jól szórakoztam! Utána közös fotó a frontemberrel, pengető a gitárostól, imádtam az elejétől a végéig!

A goregrind bulitól „megrészegülve”, a nagyszínpad előtt elhaladva egyszer csak ismerős dallamokra lettem figyelmes: az egyik tinédzserkori kedvencem, a Moby Dick játszott! Gondoltam, ebbe feltétlenül bele kell néznem! Sajnos pár perc után beláttam, hogy ez maximum egy kellemes nosztalgia számomra, mintsem vonzó koncertélmény. Pont az egyik legkorábbi slágerük, a keresztes vitéz szólt. Még a mai napig kívülről tudom a szövegét, amit most is együtt énekeltem Smiciékkel közben, mégis azt kellett megállapítanom, hogy nekem ez már 40 évesen, főleg egy ilyen erős mezőnyben nem ért annyit, mint egy vacsora és egy korsó sör a padoknál…

A soron következő Venom Inc. egyéb elfoglaltságok okán kimaradt, így a 22 órától színpadra lépő Jinjer lett a következő állomás, akikről – bevallom – jóformán semmit sem tudok. Én sokkal inkább oldschool-párti vagyok, ezért ezekben a modernebb műfajokban nem igazán vagyok otthon. Egyébként nem volt rossz, jól szóltak, volt benne erő, az énekes csaj pedig kellő energiával és agresszivitással tolta. A hörgős részek helyenként kifejezetten bejöttek, ám a dallamosabb tiszta ének már sokkal kevésbé volt élvezhető számomra. Közben feltűnt, hogy az előző napokhoz képest jóval nagyobb a tömeg, de nem hinném, hogy a Jinjer miatt növekedett meg a létszám, szerintem egyszerűen csak ezért, mert hétvégére sokkal többen tudnak eljönni, mint a hétköznapokra. Kb. 20 percig után úgy döntöttem, hogy eleget láttam és hallottam, majd a fesztivál egyéb pontjain történő rövid látogatásaim után visszatértem a sátorhoz, ahol már a következő számomra releváns banda készülődött.

A Napalm Death zenekart még pályafutásuk elején ismertem meg közel 30 évvel ezelőtt, akik nem csak, hogy a grindcore műfaj egyik leghíresebb képviselői, de – mondhatni – a stílus megteremtői is. Újabb olyan zene, ami nekem az otthoni hallgatás során nem igazán működik, de valahogy sejtettem, hogy élőben jó lesz.
A koncert elejét megint a színpad szélén kezdtem, és azonnal szembesültem vele, hogy itt bizony nem lesz semmi tökölés, csak mindent elsöprő pusztító tempó és bivalyerős, eszeveszett zúzás! Barney, a frontember kb. úgy nézett ki, mint aki épp a mindennapi esti futására készült, csak közben megzavarodott, és feljött a színpadra kiőrjöngeni magát. Elmebeteg módjára szaladgált fel-alá végig a koncert alatt, közben pedig üvöltözött, mint egy őrült. Még egy normális fényképet is alig lehetett készíteni róla, mert szinte folyamatosan vergődött, ráadásul meglehetősen koordinálatlanul. Komolyan mondom, kb. fél perc alatt többet mozgott, mint Nick Holmes, a Paradise Lost énekese az egy órás koncert alatt! Mindemellett szórakoztató is volt, mert nagyon vicces pofákat vágott közben. Ezalatt a banda másik látványossága, Shane Embury bőgős, a számomra ismeretlen okokból évek óta nem koncertező Mitch Harris-t helyettesítő raszta hajú gitáros, valamint Danny Herrera dobos könyörtelen erővel rongyoltak a közönség hallójárataiba. Őrületes buli kerekedett, amire egyszerűen nem lehetett nem beindulni! A személyes kedvencem, a Suffer The Children című számukat úgy léggitároztam és headbang-eltem végig a színpad szélén, hogy közben karnyújtásnyira álltam Shane Embury mellett! Hihetetlen élmény volt!

Néhány szám után, a kiváltságos pozíciót elhagyva elindultam vissza a feleségemhez, akit még a koncert előtt a nézőtér perifériáján hagytam, hogy várjon meg, amíg fotózok. Már előre fel voltam készülve valami olyasmire, hogy „szörnyű ez a zene, hogy lehet ezt szeretni?”, ehelyett – legnagyobb meglepetésemre – fülig érő szájjal rögtön ezzel fogadott: „ez nagyon jó! Én imádom ezt az énekest!”. Barney pedig valóban nagyon szerethető volt, elképesztő show-t csinált a színpadon! Végig őrjöngte és üvöltözte az egész koncertet, egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy nem fáradt el!

A koncert végül egy nem mindennapi eseménnyel ért véget, ugyanis ez az őrült énekes történetesen éjféltől töltötte kereken az 50-et. Ennek apropóján a szervezők a közönséggel összefogva egy szülinapi köszöntővel, illetve valami ajándékkal lepték meg a színpadon, még emlékezetesebbé és különlegesebbé varázsolva ezzel ezt a nagyszerű estét.

5. nap (szombat)

Hamar elrepült a hét, máris elérkeztünk az utolsó naphoz. Ez számomra nem elsősorban a koncertekről szólt, hanem inkább a szórakozásról és a baráti beszélgetésekről. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan, akik csak egy napra tudtak eljönni, ezt választották. Nem csak azért, mert a szombat a legideálisabb kimozdulni egy jó bulira, de ezen a napon lépett színpadra a sokak számára talán legígéretesebb fellépő is, Phil Anselmo és az Illegals, mégpedig egy 100% Pantera szettel. A haveri köröm nagy része is így volt ezzel, és a több, mint 300 km távolság ellenére is sokan eljöttek, ezért erre az estére esett a nagy „bandázás” ideje. Szerencsére ezúttal Fülöpéken kívül engem mindössze a hazai Apey & The Pea vonzott igazán, így nyugodt szívvel szántam az időt a zenei programok helyett inkább a haverokra. A fesztivál létszáma egyébként ekkora – láthatóan – elérte a heti maximumot, és a végére elég szépen benépesült a Szalki-sziget.

20:00: Apey & The Pea
Harmadjára látom őket egy éven belül, de nemhogy unalmassá kezdene válni, hanem egyre inkább rákattanok. Korábban már írtam egy kisebb klubkoncertjükről, kb. ugyanazokat tudnám most is elmondani: iszonyat jók élőben, és ezúttal is egy rendkívül erős, súlyos, energikus produkcióval örvendeztettek meg minket. A nemzetközi mezőnyben is simán megállták a helyüket, sőt, nálam egyenesen a hét egyik legjobbja volt!

Apey-ék után egy rövid időre belenéztem a belga Aborted előadásába is. Szeretem a death metal-t, de ez olyan pusztító volt, hogy még nekem is megülte a gyomrom. Féktelen tempójú, tömény zúzás, brutális hörgés, disznóvágásra emlékeztető visítások… voltak jó pillanataik, de összességében nekem már túl sok volt, így ez most annyira nem jött be.

Ezt követően egészen éjfélig már csak a sörpadoknál lógtunk, így a norvég Motörhead tribute zenekar, a Bömbers koncertjét is csak egy kicsit messzebbről, fél füllel hallottam. Egyébként onnan egész jónak tűntek, de őszintén szólva én eleve nem csíptem Lemmy-ék zenéjét sem, szóval ez most engem különösebben nem érdekelt.

0:00: Philip H. Anselmo & The Illegals
Rögtön szeretnék némi elfogultságot bejelenteni, ugyanis jómagam nagy Pantera rajongó vagyok, Phil pedig az egyik kedvenc frontemberem, szóval már előre borítékolható volt, hogy számomra ez jelenti majd a fesztivál fénypontját. Eddig mindössze egyszer volt szerencsém Fülöpöt élőben látni, a 2013-as Hegyalja fesztiválon a Down zenekar élén, ami szintén hatalmas élmény volt. Amit mostanság ezzel az Illegals nevű bandával játszanak, az nekem sajnos egyáltalán nem adja, de szerencsére most nem saját dalokkal jöttek, hanem egy kizárólag Pantera számokból álló válogatás szettel. Igaz, hogy ez már nem az igazi így, de ezeket a brutálisan jó dalokat koncerten hallani, illetve Anselmo jelenléte már önmagában egy meghatározó élmény, ami némiképp kárpótolhatta azokat, akik – hozzám hasonlóan – az eredeti felállást soha nem láthatták élőben. Különös izgalommal vártam hát, hogy színpadra lépjenek.

Phil már az elején hangot adott neki, hogy az egykori két legendás alapító tag, a 2003-ban meggyilkolt Dimebag Darell, illetve nemrég elhunyt testvére, Vinnie Paul dobos emlékének ajánlja a koncertet. A Mouth For War-ral nyitottak, aztán jött a Becoming, majd sorra a jobbnál jobb slágerek. Engem azonnal megvettek kilóra, és még ha volt is némi kétségem afelől, hogy jó lesz-e, az rögvest elillant. A 10 tételből álló setlist egyébként több, mint 50%-ban a Vulgar Display Of Power album dalaira épült, emellett kaptunk kettőt-kettőt a Far Beyond Driven és a Reinventing The Steel lemezről is, valamint a Cowboys From Hell-ről egy felet.
Anselmo főleg a korábbi önmagához képest elég visszafogott energiával mozgott a színpadon, de nyilván nem a régi már ő sem. A számok közötti átvezető szövegeiből és a viselkedéseiből leginkább az jött le, hogy amúgy elég tuskó a pali, de engem az ilyenek soha nem érdekeltek igazán. Egyébként lehet kritizálni, bírálni, nem szeretni, de ő akkor is valaha volt egyik legnagyobb metal banda meghatározó vezéregyénisége volt, ez pedig vitathatatlan!

A zenekar lelkesen igyekezett, a mozgásában és megjelenésében is Dimebag-re emlékeztető gitáros jól hozta a gitártémákat és a szólókat is, de azért azt meg kell jegyeznem, hogy zeneileg nem volt a banda teljesen tökéletes. Összehasonlításképpen pl. a Vörös Attila vezette Vulgar Display Of Cover tribute zenekar szerintem sokkal jobban játssza ezeket a számokat.

Miután az első három szám alatt letudtam a fényképezést, gyorsan le is passzoltam a gépem a páromnak, majd az egyik vállalkozóbb szellemű barátommal bevetettük magunkat a sűrűjébe. Középen durva pogó ment, amin keresztülvágva végül kb. az ötödik sorig jutottunk. Főleg a Fucking Hostile alatt volt hatalmas az őrület elől, rendesen beindította a tömeget! Hihetetlen hangulat volt! Nem érdekelt sem a tömény izzadság szag, sem az, hogy mindenfelől lökdösnek és borítanak! Ez bizony extázisközeli élmény volt, én pedig élveztem minden pillanatát! Összesen talán két negatívumot tudnék megemlíteni a műsor kapcsán: az egyik, hogy elég halkan szólt (még akár beszélgetni is lehetett közben elől is, ami egy picit zavart), a másik pedig, hogy túl rövid volt. Simán el bírtam volna viselni belőle akár két órát is!

Úgy gondolom, ez a műsor minden hiányossága ellenére is rendesen odabaszott, és méltó megkoronázása volt a hétnek.

(a setlist: Mouth For War; Becoming; Yesterday Don’t Mean Shit; I’m Broken; This Love; Fucking Hostile; Hellbound; Domination/Hollow; A New Level)

Ezután még aftereztünk pár órát a még talpon maradt srácokkal, majd a hajnali órákban végső búcsút vettünk a Rockmaratontól. Nagyon jól éreztük magunkat egész héten, szinte csak pozitív emlékeim vannak! Ja, bocs, mégsem, egy dolgot azért muszáj megjegyeznem: hangosításban sajnos nem volt az igazi. Viszonyításképpen pl. a Fezen fesztivál hangcuccai sokkal jobban szólnak. Ettől függetlenül bátran ajánlom ezt a kiváló hangulatú rendezvényt minden rock/metal kedvelőnek, mi biztosan itt leszünk jövőre is!

Omen – különleges szöveges videó készült a “Szellempont” dalhoz

p, 08/02/2019 - 19:16

Lemezbemutató a Barba Negrában a Kalapács társaságában október 4-én 

Az eladási listákon stabilan a top 10-ben állja a sarat a három hete kapható 11. OMEN album, amely Halálfogytiglan címmel jelent meg, és az első, melyen Molnár Péter “Stula” énekes hangja hallható. Korábban a “Knock & Roll / Lehunyt szemmel” és az “Az lesz, ami volt” dalokhoz készült szöveges videó, a “Most kezdődik” című dalhoz pedig klipet is forgattak. A zenekar most egy újabb videóval jelentkezett, a “Szellempont” című dalhoz az album borítóját is készítő Havancsák Gyula mozgóképen szőtte tovább a borítón is látható grafikát. 

⬜ Omen – Szellempont (Hivatalos szöveges videoklip)
www.youtube.com/watch?v=Vx_bQWMn3bQ

A zenekar továbbra is mozgásban van, legközelebb Erdélyben, a gyergyószentmiklósi EMI Táborban lépnek fel, majd Alsóörsön, a Zorall Sörolimpián, illetve a Kovászna Városnapokon mutatják be az új lemezt. 

Október 4-én a KALAPÁCS zenekarral adnak közös nagykoncertet a Barba Negrában, így a nagyszabású budapesti Halálfogytiglan lemezbemutató koncertet az OMEN eredeti énekesének jelenléte is különlegessé teszi.

⬜ Omen // Kalapács // Barba Negra Facebook esemény:
www.facebook.com/events/2312394735650929/

⬜ Jegyár:
2500 Ft – 2019. szeptember 09-ig
3000 Ft – elővételben
3500 Ft – a koncert napján, a helyszínen

⬜ Jegyek a Barba Negra rendszerében:
jegy.rock1.hu/omen-kalapacs_20191004

❒ Következő koncertdátumok
08. 09. Gyergyószentmiklós, EMI Tábor
08. 24. Alsóörs, Zorall Sörolimpia
09. 06. Kovászna Városnapok
10. 04. Budapest, Barba Negra – Halálfogytiglan lemezbemutató a KALAPÁCCSAL

A Halálfogytiglan továbbra is kapható HammerWorld special mellékletként az InMedio és Relay újságárusoknál, illetve a Media Markt üzleteiben, megrendelhető a metalshop.hu felületén, a zenekar honlapján, illetve digitális formában is meghallgatható / beszerezhető a legtöbb népszerű online platformon.

⬜ Omen – Halálfogytiglan digitális felületeken:
songwhip.com/album/omen/halalfogytiglan

⬜ Omen – Halálfogytiglan rendelés:
omen.band/halalfogytiglan/
www.metalshop.hu/product_info.php?products_id=21350

❒ Omen Facebook:
www.facebook.com/Omenzenekar/

❒ A kiadó Facebook oldala:
www.facebook.com/HammerMusicHungary/

Mustasch – bőrdzsekis svéd hard rock koncert a Dürer Kertben

p, 08/02/2019 - 17:53

Három igazi bőrjakós zenekar látogat november 17-én a Dürer Kertbe. A svéd Mustasch bő két évtizede működik, és a skandináv ország legismertebb hard rock zenekarainak egyike, amely igazi rock and roll hangulatú dalaiban számos heavy metal és stoner elemet is felhasznál. Most ősszel érkezik friss lemezük, és ehhez kapcsolódik majd a turné is, de jó eséllyel az egész életművükből hangos ízelítőt kapunk majd, hiszen most először játszanak nálunk. A friss, What Is Wrong című nóta videóját itt láthatjuk: https://youtu.be/obfch-x7gXI

Velük tart a már lassan három évtizede működő német hard rock csapat, a Motorjesus, akik Race To Resurrection című lemezük dalait hozzák. Az este folyamán az első fellépő egy másik svéd alakulat, a négytagú, nevéhez illően robbanékony rock and rollt játszó Dynamite lesz, akik úgyszintén friss lemezzel várnak minket.

a Concerto Music bemutatja: Killing It For Life Tour 2019
2019. november 17., vasárnap 20 óra
Budapest, Dürer Kert
Mustasch, Motorjesus, Dynamite koncertek
Belépő: 4900 Ft, október 1-től 5900 Ft
Jegyek kaphatók a https://www.tixa.hu weboldalon, és postai utánvéttel a www.concerto.hu oldalon, valamint a Dürer Kertben, a CD Pincében és a Headbangerben.

Kapcsolódó weboldalak:
https://concerto.hu/
http://www.mustasch.net/
http://www.motorjesus.net/
https://dynamitesweden.com/

https://www.facebook.com/concertoconcerts
https://www.facebook.com/events/1087476268114170/

Desszert Feszt Budapest 2019.

p, 08/02/2019 - 15:14

Bibliai lesz az idei Desszert Feszt

Tíz prémium bál várja a stoner/doom/sludge rajongóit, köztük olyan legendákkal, mint a Trouble az Earth vagy az Eyehategod.

Már megszokhattuk, hogy augsztustól decemberig a Desszert Feszté a főszerep Budapest klubjaiban, idén pedig minden túlzás nélkül történelmi line-upot rittyentett össze a Cudi Purci Booking. Közép-Európában még nem is nagyon volt hasonló fesztivál, ahol ilyen kultzenekarok gyűltek volna össze, hiszen az augusztus 4-i nyitóbálon rögtön a Sleepben is érdekelt basszusgitáros, Al Cisneros vezette Om játszik, négy nappal később pedig a New Orleans-i sittes-kultzenekar Eyehategd rombolja porrá a Dürer Kertet.

Szeptemberben rápihenhet mindenki az évzáróra; mert az pedig tényleg bestiális lesz: októberben érkezik a Church Of Misery, a Dopelord,  az Inter Arma és a Dopethronenovemberben pedig a görög Godsleep után két olyan zenekar érkezik Magyarországra, akik már a stílus csikóéveit végigkísérték: a Psalm 9 lemez harmincötödik évfordulóját turnéval ünneplő Trouble, illetve a Dylan Carlson-vezette Earth. Végül a szintén már hagyományszerű, december végi záróbulin lehet levezetni, ahol a Shapat Terror és egyéb hazai kiválóságok társaságában lehet ráfordulni az ünnepekre.

A Desszert Feszt Budapest & a Cudi Purci Booking bemutat!
—————————————-
Desszert Feszt Budapest IV.

NYITÓBÁL
08.04. Dürer Kert
OM (usa)
The Bug (uk – DJ set – Black Wax Attack dub session)
event: https://www.facebook.com/events/338772710320476/
tix: https://tixa.hu/om_bp
—————————————-
08. 08. Dürer Kert
EYEHATEGOD (usa)
Zuriaake|葬尸湖 (china)
event: https://www.facebook.com/events/737681109962219/
tix: https://tixa.hu/EHG_bp
—————————————-
10.09. Dürer Kert
Church of Misery (jap)
+ vendég
event: https://www.facebook.com/events/638351103342933/
tix: https://tixa.hu/COM_bp
—————————————-
10.10. Dürer Kert
Dopelord (pol)
+ vendég
event: https://www.facebook.com/events/811685979213949/
tix: https://tixa.hu/dl_bp
—————————————-
10.24. Dürer Kert
Inter Arma (usa)
+ vendég
event: https://www.facebook.com/events/433696027462664/
tix: https://tixa.hu/ia_bp
—————————————-
10. 26. Dürer Kert
Desszert Feszt Budapest Parádé
Dopethrone (can)
Pozvakowski
Wasted Struggle
Ueum
Boru
event: https://www.facebook.com/events/468837067285474/
tix: https://tixa.hu/dopethrone_bp
—————————————-
EXTRA I FREE
11. 05. Robot
Godsleep (gr)
+ vendégbanda
event: https://www.facebook.com/events/1037457146445067/
—————————————–
11. 13. Dürer Kert
Trouble (usa, 35th Anniversary ‘Psalm 9’)
Magma Rise (10 éves jubileumi koncert)
event: https://www.facebook.com/events/837701156605244/
tix: https://tixa.hu/trouble_bp2019
—————————————–
11. 26. Dürer Kert
Earth (usa)
+ vendég
event: https://www.facebook.com/events/1530802813726496/
tix: https://tixa.hu/earth_bp
—————————————–
ZÁRÓBÁL I FREE
12.20.Robot
Shapat Terror
+ sztárvendégek
event: https://www.facebook.com/events/712011179279089/
.
Jegyek: https://tixa.hu/cpb
A BÉRLETEK ELFOGYTAK!
Info: cudipurci@gmail.com

Ossian – 3 hónap alatt dupla platina A Reményhozó album!

sze, 07/31/2019 - 18:59

Szeptemberben lemezbemutató a Barba Negra Trackben, vendég a lengyel Crystal Viper

Töretlen az idén 23. nagylemezével jelentkező OSSIAN sikere: A Reményhozó album megjelenése előtt hetekkel aranylemez volt az előrendelések alapján, megjelenésekor pedig platina, és azóta is rendíthetetlenül őrzi helyét a legendás zenekar a MAHASZ Top 40 eladási listán az első 10 között, így a lemez ma már duplán elérte a platina státuszt mindössze 3 hónap alatt.

Paksi Endre üzenete a rajonóknak:
“Hatalmas öröm számunkra, hogy az eddigi legrövidebb idő, – 3 hónap – alatt dupla platinává érett az új Ossian album!!! Már szépen meg is haladta a határt és a jelenlegi részeredmények alapján 2019-ben, a Reményhozó eddig a harmadik legtöbb eladott album helyezését érte el az országban!!! Szeptember 14-én pedig a Barba Negra Track-ben minden Barátunkkal közösen szeretnénk ezt megünnepelni és szokásunk szerint valakinek az Ossian Közönségéből is átadunk majd egy dupla platinalemezt, hiszen ismét Veletek együtt értük el ezt a szép eredményt!!!”

A Reményhozó turné kiemelt budapesti lemezbemutató állomása szeptember 14-én, a budapesti Barba Negra Track-ben lesz. Ezen az eseményen egy különleges vendég, a lengyel CRYSTAL VIPER lesz a zenekar vendége, akik – mint köztudottan Ossian rajongók – a tavaly szeptemberben megjelent Egyek vagyunk című Ossian Tribute lemezen is szerepeltek, – külföldi előadóként egyedül – az Ítéletnap című dallal.

▶ OSSIAN + CRYSTAL VIPER ‘A Reményhozó’ lemezbemutató koncert Facebook eseménye:
www.facebook.com/events/2243695955844911

Ossian – A Reményhozólemezbemutató koncert
2019.09.14.
Kapunyitás: 18:00
BUDAPEST
BARBA NEGRA TRACK

➽ JEGYÁRAK:
3999 Ft – 2019.09.13-ig
4499Ft – a koncert napján és a helyszínen

➽ ONLINE JEGY:
▲ Barba Negra rendszerében ▲
jegy.rock1.hu/ossian_20190914

▲ Ticketportal rendszerében ▲
www.ticketportal.hu/event/OSSIAN-A-Remenyhozo

▲ Broadway Jegyiroda rendszerében ▲
broadway.jegy.hu/program/ossian-a-remenyhozo-lemezbemutato-koncert-102985/540806

➽ Az albumról korábban megjelent szöveges videók és klipek:

▶ Ossian: Hangzavarban a Harmóniát (hivatalos szöveges video)
www.youtube.com/watch?v=IsPxtpzk_70

▶ Ossian: Ez jár nekem (hivatalos szöveges video)
www.youtube.com/watch?v=HDaU-RttQVc

▶
Ossian: Gyönyörű Bolond (hivatalos videoklip)
www.youtube.com/watch?v=n0L7GoKLQhU

▶ Ossian: Megjártam Mennyet és Poklot (hivatalos szöveges video)
www.youtube.com/watch?v=Pk5ZuIeX9rY

▶ Ossian Facebook:
www.facebook.com/OssianOfficial/

▶ Hammer Records Facebook:
www.facebook.com/HammerRecordsHungary/

Zord – Változások a zenekarban, legközelebb augusztus 17-én a Last Festen zenélnek

sze, 07/31/2019 - 18:30

Tavaly novemberben látott napvilágot a miskolci Zord új albuma, a Peripheria. Idén márciusban az H-Mob című tételre egy videoklip is készült, és a csapat bemutatta az új korongot Erdélyben is. Azóta a zenekar némileg átalakult, és jelenleg ebben a felállásban koncertezik:

Blaskó Krisztián – ének
Lipcsei András – gitár
Perényi Dénes – gitár
Ormay Péter – basszusgitár
Lengyel Ákos – dob

A pozitív hangvételű külföldi kritikák, és a tengeren túli interjúk illetve rádiójátszások fényében a zenekar eltökélt célja az európai nyitás, bár legközelebb csak pár lépésre távolodnak majd el a magyar határtól. Augusztus 17-én a párkányi V2 Rock Pubban zenélnek, a Last Fest keretein belül.

Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/691484907946575/

Zord a Facebookon: https://www.facebook.com/zordmetal/

NorthTale Interjú

sze, 07/31/2019 - 16:07
A kérdésekre Christian Eriksson válaszolt.

Christian!

Helló, Christian! Itt Muszka Zsuzsanna a Kronos Mortus metal magazintól! Jó hallani a hangodat!

Ó, köszi! (nevet)

Néhány napon belül megjelenik az új bandátokkal, a Northtale-lel készített első, Welcome to Paradise címet viselő albumotok! Honnan jött az együttes megalapításának ötlete?

Bill és én beszélgettünk erről és egyetértettünk abban, hogy szeretnénk egy olyan albumot készíteni, amire aztán később is úgy emlékszünk vissza, hogy na igen, letettünk valamit az asztalra. Fontosnak tartottuk, hogy ha már csinálunk valamit, arra idősebb korunkban is büszkék lehessünk, szívesen hallgassuk majd. Kb. ez adta az együttes megalapításának ötletét.

Még egy szavazást is csináltatok a facebook-on az együttes nevéről, ez annyira király! Kinek az ötlete volt?

(nevet) Tulajdonképpen az én ötletem volt. Nem akartunk valami hülye nevet adni az együttesnek, és hát elég sokat szívtunk a névválasztással. Végül feladtuk és azt mondtuk, oké, csináljunk egy szavazást, aztán meglátjuk, mi lesz. De arra nem is gondoltunk, hogy ilyen sok javaslatot kapunk majd, ahogy arra sem számítottunk, hogy már rajongói táborunk is van. Szóval kaptunk kb. 1500 lehetséges javaslatot! (nevet) Mondtuk jó, akkor a dolgok még rosszabbul állnak, mert most egy helyett 1500 közül választhatunk! (nevet) De végül rendben volt minden.

Mi volt a fő célotok az album megírásakor? Úgy tudom, a 90-es évek zenei érája előtt mindenképpen akartatok tisztelegni…

Alapvetően egy olyan albumot akartunk csinálni, amit mi is szeretünk. Egyáltalán nem a közönség kedvét kerestük vele. Megkérdeztük magunktól, hogy mégis mi az, amit igazából szeretnénk? És mi ezt a hangzást szerettük volna. Mi egy ilyen albumot szerettünk volna megírni. Ezért is lett ez a korong elég változatos, több értelemben is. Olyan dalokat pakoltunk erre a lemezre, amiket nekünk is jól esik hallgatni és reméljük, hogy a közönség is pozitívan fogadja majd, amit csináltunk. (nevet)

Biztos vagyok benne! Beszélgessünk egy kicsit a Welcome to Paradise-ról. Első pillantásra úgy tűnik, hogy van egy kis ellentmondás az album címében szereplő Paradise szó és az albumborítón látható fagyos, téli tájkép között. Miért pont ilyen borítót készítettetek a lemezhez?

Mert úgy éreztük, ez illik az együtteshez. Ha megnézed az albumborítót, csupa jég és hó, tényleg nem úgy néz ki, mint valami paradicsomi környezet. De valakinek pont ez jelentheti a Paradicsomot. Mit jelent számodra a Paradicsom és mit jelent számomra? Van, akinek jó, van, akinek rossz dolgot jelent ez a kifejezés, ezt akartuk megjeleníteni az albumborítón. Azt akartuk, hogy az emberek elgondolkodjanak ezen. Ha mondjuk megkérdezlek téged, milyen számodra a Paradicsom? Valószínűleg teljesen más, mint az enyém.

Igen, mindenképpen. Ez tényleg jó ötlet volt tőletek! Milyen volt amúgy az albumírás, már ami a zenét és a dalszövegeket illeti?

Legnagyobb részét Bill-lel ketten írtuk. Folyamatosan cserélgettük az ötleteinket, illetve volt pár dal nekem is és Bill-nek is, ami már eleve készen megvolt. Ezek is rákerültek a lemezre, de természetesen írtunk új dalokat közösen is. Tulajdonképpen csak egyszer jöttünk össze, ekkor én, Bill és Michael itt Stockholm-ban, az otthonomban cseréltük ki az ötleteinket. Ennek eredményeként egy dal landolt az albumon, de a dalok nagy részét, ahogy mondtam, Bill-lel közösen szereztük.

Biztos vagyok benne, hogy az új lemez hamar meghódítja majd a közönség szívét. Mit vártok az album fogadtatásától?

Oh, hát az majdhogynem lehetetlen előre megmondani. Úgy értem, nekem személy szerint nagyon tetszik az új album. Ha mégis bukik és senkinek nem fog tetszeni, azt sem bánom. Én szeretem! (nevet) Természetesen remélem, hogy a közönségnek is bejön majd. Mert ez egy nagyon őszinte album. A dalok témái és a szövegek nagyon is valóságosak és rendkívül személyesek, szóval reménykedem, hogy nektek is tetszik majd az anyagunk.

Augusztusban a Sabaton Open Air fesztiválon láthatunk majd titeket, aztán adtok néhány koncertet Japánban. Erős kezdés, mondhatom! Ezután mik a terveitek?

(nevet) Igen, erős kezdés valóban! Különleges dolog új zenekarként egyből ilyen helyeken fellépni, a többit pedig még egyeztetjük. A folytatással kapcsolatban egyelőre semmi nem hivatalos. Jelenleg ez a három koncert fix, de természetesen reméljük, hogy mihamarabb úton leszünk megint.

Értem. Ami a koncerteket illeti: hogy érzed magad énekesként, amikor a színpadon állsz, szemben a tömeggel? Milyen érzés ez?

Ó, ez majdnem olyan, mint egyfajta drog. Nem használok drogokat, de úgy képzelem, ilyesmi lehet az is. Amikor a színpadon vagyok, úgy érzem magam, mint Superman, nincs olyan, amit ne tudnék megcsinálni. (nevet) Viszont mindig olyan, hogy fogalmad sincs, mi vár majd a következő helyszínen, egyik nap még egyik országban játszol, aztán másnap már egy másikban. Soha nem lehet tudni, hogy reagál majd a közönség. Neked kell kitapasztalnod, mi az ami működik, kinek mi jön be és ez már önmagában nagyon király dolog. Ha mondjuk utálnak, az elég szar tud lenni, de ilyen még nem történt velem és remélhetőleg nem is fog! (nevet)

Köszönöm a beszélgetést, Christian! Remélem egy nap élőben is láthatlak titeket, mondjuk itt, Magyarországon!

Nagyon szeretnénk Magyarországra is ellátogatni! Különösen Budapestre!

Hát igen, az egy gyönyörű város!

Csak nem ott élsz?

Nem, vidéken lakom.

Értem, az is jó tud lenni!

Minden jót kívánok neked és köszi a beszélgetést még egyszer! Jó éjt! Szia!

Köszönöm, jó éjt neked is! Szia!

WEB: https://www.facebook.com/NorthtaleOfficial/

Közreműködött: Muszka Zsuzsanna
Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2019/07/31/northtale-interview/

Készült: 2019. július 22.

Lacuna Coil – új videó az ősszel érkező Black Anima lemezről: Layers of Time

k, 07/30/2019 - 16:49

A budapesti Eluveitie – Lacuna Coil – Infected Rain koncertre ma éjfélig él az elővételes jegyár!

Friss dallal lehet melegíteni a decemberi koncertre: megjelent a LACUNA COIL klippel kísért új kislemezes dala, a “Layers of Time’, amely az október 11-én érkező Black Anima nagylemez első előfutára.

Lacuna Coil – Layers of Time (Official Video)
youtu.be/aGSed4hnEv8

Az ELUVEITIE vendégeként a LACUNA COIL és a moldáv INFECTED RAIN ősszel európai turnéra indul, melynek budapesti állomása december 6-án lesz a Barba Negrában. Mind a három zenekar lemezbemutató koncertet tart, a svájci melodic death / folk metal csapat a friss Ategnatos lemezt mutatja be, a Lacuna Coil az előbb említett Black Anima korongot, a moldáv Infected Rainpedig Endorphin című új albumát hozza el a magyar közönségnek.

Az eseményre július 30, vagyis ma éjfélig lehet kedvezményes árú elővételes jegyet vásárolni 6999 forintért, érdemes tehát még ma beszerezni a jegyeket.

❒ Eluveitie / Lacuna Coil / Infected Rain Facebook esemény:
www.facebook.com/events/649713032196963/

❒ A Hammer Concerts, a Rock 1 és a Cobra Agency bemutatja:
ATEGNATOS EUROPEAN TOUR 2019 feat.
Eluveitie (CH)
Lacuna Coil (IT)
Infected Rain (MD)

2019. 12. 06.
BARBA NEGRA MUSIC CLUB
Kapunyitás: 19:00

❒ JEGYLINK:
jegy.rock1.hu/eluveitie-lacuna_coil-infected_rain_20191206

✔ Hammer Concerts Facebook oldal: 
www.facebook.com/hammerconcerts/

✔ Hammer Concerts Instagram oldal: 
www.instagram.com/hammerconcertshungary

Archaic – Pénteken a Wacken fesztiválon lépnek fel!

k, 07/30/2019 - 15:22

Az Archaic zenekar a következő levelet küldte:

Ezen a héten pénteken az Archaic a Wacken fesztiválon lép fel, délután 16:00 órakor. Megpróbáljuk lemosni az összes Wacken Metal Battle résztvevőt, és megmutatni, hogy milyen erős a magyar underground. Mindenkit képviselünk majd, ott lesztek velünk a színpadon egy magyar zászlóval. A fesztiválon ezt a zászlót megpróbáljuk minél több zenésszel aláíratni, Gary Holt jóemberrel is természetesen, aki ismét üzent nekünk (https://youtu.be/khgoiMrnVlU) . Már aláírták a Nervosáék, Dying Fetusék, Kill with Hate, Vaderék, Destructionból Schmier, stb. Ez a zászló a mementónk lenne, és valami más is…

Nagyon megérintett minket, hogy a hazai Wacken Metal Battle-n ott volt fiatal rajongónk Péter, aki cochleáris implantátummal él. Ennek ellenére szereti a zenénket, ott volt amikor nekünk szükségünk volt rá, szavazatával segített nekünk megélnünk a Wacken álmot. Gondoltuk, mi is segítünk olyan embereknek akik elvesztették hallásukat, és a cochleáris implantátum segítségével visszanyerhetik. Ezért arra gondoltuk, hogy a sok zenész által aláírt zászlót elárverezzük, és a befolyt összeget jótékony célra felajánljuk a Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete (Macie) számára. A jótékonyságról bővebben majd facebook oldalunkon lehet tájékozódni.  (https://www.facebook.com/ArchaicBand/ ) 

Találkozunk itthon a 2019.08.05.-én a Jugle Rot-on illetve 2019.08.30.-án a Tattoo the Sun fesztiválon, ahol megpróbáljuk átadni az Macie képviselőinek a befolyt összeget.

Ne feledjétek: KEEP SUPPORTING THRASH METAL!”

FEZEN – verekedés

h, 07/29/2019 - 16:07

Drága Közönségünk!

Érdeklődve látom a rengeteg hozzászólást. Engedjétek meg, hogy pár dologra, nagyon tárgyilagosan reagáljak anélkül, hogy bárkit elítélnék a véleménye miatt, hiszen az, mint tudjuk, szabad. Ennek ellenére örülök, hogy ennyire aktív és reaktív a FEZEN közönsége.

  1. Hajnali verekedés:

Jómagam nem voltam jelen. Az elmúlt napom azzal telt, hogy kibogozzam a szálakat. Beszéltem az egyik fehérvári sértettel, a biztonsági cég vezetőjével és a műszakvezetővel. Beszéltem a rendőrség kollégáival és nem utolsó sorban a fesztivál egyik színpadmesterével és műszaki vezetőjével, akik jelen voltak.

Hajnalban egy 15-20 fős csapat összeakaszkodott a fesztivál biztonsági szolgálatával, majd verekedés tört ki. Ez már az intenzív vihar lecsengése után volt, hajnali fél 3-3 között kb. Erős szél már nem volt, szitáló eső még igen. Az egyik sátras színpad keverőállása és a büféje közötti részen alakult ki dulakodás, majd kiterelték a rendbontókat a sátor mellé. Itt az egyik dulakodó kést rántott, akit körbezártak, elvették tőle a kést, majd megverték. Eddig mindenki megerősítette az eseményeket. Nem tudni, hogy ki kötött bele kibe, ki ütött először.

Állítólag érintettek voltak az esetben szurkolói csoportok is. Ha azok voltak, ha nem, senkinek nincsen joga zavarni másokat egy rendezvényen. Aki balhézni akar, menjen máshova, ne a FEZEN-re. Ez eddig sem volt divat nálunk, ez után sem lesz. Ez mindenkire igaz, ugyanúgy az őrökre, mint a közönségre. Annyi különbséggel, hogy az őrök alapvető feladata a közönség védelme és nem a bántalmazása. Nyilvánvalóan az őröknek is van hatáskörük, amin nem léphetnek túl.

DE! Ami biztos:

  • a rendőröket a fesztivál biztonsági szolgálata hívta ki
  • a rendőrök egyetlen egy embert állítottak elő, akit rabosítottak is. Ez egy olyan ember, aki kést rántott és fenyegetett másokat.
  • nem tudunk semmilyen komolyabb személyi sérülésről, még a késsel hadonászó vendéget is a saját lábán kísérték ki
  • nem értem, hogy egy túlkapásokkal dolgozó, alkalmatlan biztonsági személyzetet a „sértettek” a helyszínen miért nem jelentették fel, mikor ott vannak a rendőrök és erre minden lehetőségük megvolt
  • nem vertek az őrök a vihar elől menekülő embereket. Ezt állítja az egyik netes portál, de ezt senki, még, a kvázi szenvedő alanyok sem erősítették meg

Én csak annyit tudok, hogy ha:

  • a fesztivál biztonsági cége lépte túl a hatáskörét, akkor számon fogjuk kérni őket és kötelezzük őket az alkalmatlan emberállomány eltávolítására. 2 éve dolgozunk velük, csinálnak még 2 hasonló méretű-jellegű fesztivált (Rockmaraton és Fishing On Orfü), nem hallottunk rájuk panaszt, mi sem észleltünk (pedig mindkét fesztiválnak rendszeres látogatói és rajongói vagyunk). Ennek ellenére intézkedünk velük szemben is, ha ők a hibásak és a másik oldalt megkövetjük. Ezt a cégtől, magától is el fogjuk várni.
  • a 15-20 fős csapat volt az agresszor és a mi intézkedő személyzetünk állítása a valós, akkor a beazonosítható rendbontókat soha többet nem engedjük be a fesztiválra. Akkor sem, ha lokálpatrióta fehérváriak. Tőlük is elvárjuk majd, hogy kövessék meg a fesztivál személyzetét.

Ami viszont egy nagyon fontos kérdés: miért jár valaki késsel szórakozni? Ha elviszi magával, miért rántja elő támadólag? Sajnos, ez még abban az esetben is egy igen súlyos kérdés, ha az őrök hibáztak.

Én attól tettem függővé a további kommunikációt és esetleges intézkedéseket, hogy mi áll a rendőrségi tanúvallomásokban és, hogy a helyszínelők mit állapítanak meg hivatalosan.

Mindenkit kérek, hogy addig ne ítélkezzen egyik oldal felett sem, amíg nem ismerünk minden tényt. Az álhírek mindenkinek rosszak: az elkövetőknek, a sértetteknek és nem utolsó sorban a fesztiválnak.

A FEZEN-nek természetesen van biztonsági terve, ez a rendezvénytartási engedélyhez elengedhetetlen. A komplett területnek és a sátornak is, ahol a garázdaság történt, van kiürítési számítása. Mi a bent lévő látogatói létszámot folyamatosan nyomon követjük. A sátor minden olyan oldala nyitva volt, ami a közönségtér felé nézett, nem zártunk be senkit.

Amúgy meg az alap szerintem az, hogy férjünk el egymás mellett, a zene az egy közös nyelv, műfajtól függetlenül. Most beszélünk 15-20 látogatóról és kb. ugyanennyi őrről, akik egyelőre tisztázatlan körülmények között összebalhéztak, de arról nem beszélünk, hogy a 4 napban 40 ezer másik ember láthatóan remekül szórakozott, jól érezte magát és nem bántották, ő sem kötekedett.

Peace!

  1. Cradle Of Filth és Ignite:

A COF járatát törölték. A fellépés előtti nap kellett volna jönniük. Jelezték, hogy aznap nem tudnak jönni, de át tudták kötni a foglalásukat a buli napján, egy esti, London-Budapest járatra. Elvileg pont a kezdés előtt érkezett volna a zenekar. Még a buli napján délelőtt is posztolt a banda, hogy este jön. Közben az esti járatot is törölték. Amikor biztossá vált, hogy elmarad a fellépés, rögtön bejelentettük mi is és a zenekar is. Mit tehetünk még? És igen, nyilvánvalóan mi még szerettünk volna jegybevételt generálni, annak ellenére, hogy napok óta biztosan tudtuk, hogy nem lesz fellépés. És igen, a zenekar is felvette a gázsiját, annak ellenére, hogy már régóta tudta, hogy nem jön… És igen, szándékosan hitegettünk mindenkit, ahogy szoktuk, a zenekarral karöltve és most jót röhögünk a markunkban, hogy ez a pár ezer szegény lélek milyen pórul járt. Szuper érzés, bevallom! Még ilyet! Ne már…

Ignite: ha valaki nagyon feszegetni akarja a témát, kérdezze direktben a zenekart, hogy miért nem lépett fel. Én csak azt tudom elmondani, hogy az a színpad, ahol lett volna az Ignite koncert, a vihar miatt alkalmatlanná vált a koncert megtartására. Az előtte lévő nézőtér is. Egyeztettünk róla sokat, hogy átvigyük az egyik sátras helyszínre, de végül úgy döntött a zenekar, hogy nem tudja megcsinálni a „show”-t, amit eléggé csalódottan vettünk tudomásul, hiszen nagyon szerettük volna (láthatóan ők is, mégis így döntöttek). Biztosan megvan az okuk rá. Az biztos, hogy komoly akadályokat gördített mindenki elé a vihar és tudtommal elég komoly határidős feladataik is voltak, ami miatt ez a döntés született. Az biztos, hogy nem lett volna egyszerű átrakni a produkciót bármelyik sátorba, de nem mi és nem a hatóságok mondtuk ki a döntést, hogy egyáltalán ne legyen Ignite, akár egy sátras helyszínen, hanem a zenekar és a management-je. A körülmények minden fellépő számára ismertek és szemmel jól láthatóak voltak.

  1. „Szar” a program, átverjük az embereket…

Melyik része nem volt tudott előre a programnak? Mivel verjük át? Töröljük szándékosan a repülőgép járatot vagy magunkra hívunk egy apokaliptikus vihart? Esetleg a 0. napon direkt felgyújtunk egy büfékocsit?

Megértem, ha valaki csalódott. Tudom, furcsa, de én is az vagyok. Az előadók egy része is. A Thomas Anders annak ellenére felment a színpadra, hogy biztosan tudta, hogy le fog állni a buli, gyakorlatilag mi hoztuk le a színpadról, mert veszélyessé vált. A Fedde Le Grand mindenképpen játszani akart, ha már itt van. Mindegy volt neki a körülmény. Látták, hogy sok ember várja őket, teljesítették a kötelességüket. Szerintem mindenki próbálta menteni a menthetőt, ami még megmenthető egy ilyen viharnál. Sajnos a szabadtéri programoknál ez benne van.

Idén is úgy zárt a fesztivál, hogy nem tudunk komolyabb sérülésekről, csak ficamokról. Már 23-szor sincsen komolyabb sérültünk. Én ennek azért örülök. Nem nagyon lehet mérlegelni egy ekkora viharnál. Benne volt, hogy a területet is le kell üríteni, hál’ Istennek nem kellett.

A programválasztás pedig –bármilyen furcsa is-, nem csak rajtunk múlik. Melyik előadó, hogy ér rá, turnéban van –e, ráígér –e valaki a környékben, stb.

Tudom, hogy mindenkinek van véleménye és ért is a fesztiválszervezéshez.

A FEZEN egyik ereje és varázsa, hogy van benne rock/metal és pop is. Szerintem remekül elfér egymás mellett, ahogy láthatóan a különböző rajongótáborok is. A büfénél meg lehet beszélni, hogy kinek, melyik zene tetszik és a másik miért botfülű. Ez így teljesen szabályos!

Barátsággal.

Kovács Antal
főszervező

Félidőnél és közel húszezer fesztiválozónál jár a FEZEN

szo, 07/27/2019 - 14:06

Közel húszezren már belekóstoltak az idei FEZEN-be, és még csak most jön a hétvége. Dream Theater, Ákos, Arch Enemy, Dub Fx, Majka, Airbourne – több mint 50 produkciót láthatott már a közönség a fesztivál szerdai és csütörtöki napján. Igazi fesztiválidőben, szikrázó napsütésben telt az első két nap és a folytatás is ilyennek ígérkezik. Érkezik Thomas Anders a Modern Talkingból, Hobo és Bill, a Halott Pénz, a kaliforniai Ignite és a holland sztár dj, Fedde Le Grand.

Két nap alatt már közel húszezer vendéget köszönthettünk az idei FEZEN-en. Már a bemelegítő napon kaptunk vegytiszta rock and rollt az ausztrál Airbourne-től, laza slágerzenéket a Follow The Flow-tól, csütörtökön pedig beindultak a nagyszínpadok is. Míg egyiket a metal, a másikat a pop rajongók vették birtokba; Arch Enemy és Dream Theater, valamint Ákos és Majka aratták a legnagyobb sikert. A nagykoncertek után pedig a partihelyszíneken folytatódott a buli.

A második két napon, még nagyobbnak ígérkezik a buli, érkezik Thomas Anders a Modern Talkingból, Hobo és Bill, a Halott Pénz, a kaliforniai Ignite és a holland sztár dj, Fedde Le Grand. A két nagyszínpad mellett további négy helyszínen zajlanak a koncertek, aki pedig nem csak zenére vágyik, sportolhat a ReAktiválóban, megismerkedhet civilszervezetekkel a Civil ligetben, vagy belevetheti magát a Game Zone fesztiváljátékaiba.

Vanir – MCCXIX (official video) premier

p, 07/26/2019 - 13:00

2019 elején kiadott “Allfather” című ötödik albumuk után a szakmailag is elismert dán viking metál banda, Vanir, készen áll kiadni legújabb történelmi single-jét, az “MCCXIX”-et.

A banda így nyilatkozott:

“Mi határozza meg egy ország örökségét? Mi határozza meg hogy egy nemzet hogyan értelmezi magát?

Idén, pontosabban június 15-én – a legenda szerint – van a 800. évfordulója annak hogy a dán zászló leesett az égből a Lyndanisee-i csata során. A legenda úgy tartja hogy a Győzedelmes Valdemár által vezetett sereg épp a vereség szélén állt, mikor is mintha a mennyből hullt volna, egy fehér keresztes vörös zászló jelent meg a hadszíntéren. Miközben a katonák és az érsek a zászlót dicsőítette, a csata menete megfordult és a dánok nyertek. Ez a zászló napjaink legrégebbi nemzeti zászlaja.

Mi dánok imádjuk a zászlónkat; egységünket jelképezte mindig is – de az eredete egy legenda, nem más mint egy dajkamese. És hogy ezt hogyan értelmezzük teljesen tőlünk függ! A történet mögött egy feltörekvő király áll, aki a kereszténység kardjával kelet felé fordult egy hadjárattal, melynek célja egy másik nemzet aláásása és elnyomása volt. Ezzel a dallal szeretnénk elmondani a történetet mindkét oldalról, hogy megmutassuk saját nemzeti önismeretünk kettősségét, és hogy megmutassuk hogy felelősséggel tartozunk azért, hogyan értelmezzük a múltat és hogyan igazoljuk vele jelen cselekedeteinket.”

A single két változatban jelenik meg – egy angol és egy dán nyelven énekelt verzió lesz.

www.facebook.com/vanirdenmark

Denner’s Inferno – Fountain of Grace videopremier

p, 07/26/2019 - 11:00

Fountain of Grace” az új EP címe a Mercyful Fate gitárosának, Michael Dennernek és Denner’s Inferno nevű új bandájának.

Denner’s Inferno 2018-ban támadt fel előző bandájának, a Trickbagnek hamvaiból, a célból hogy a banda ’70-es évek progresszív hardrockját modernebb hangzássá alakítsa új dalokkal és új tagokkal.

Michael Denner így kommentálja: “Rengeteget töprengtem azon, hogy hogyan is tovább, de végül pont azt a lépést tettem meg ami kell a számomra legkedvesebb zenei stílushoz; a 70-es évek inspirálta heavy rockhoz. A tagok kiválasztása természetesen jött. Bjarne-el és Flemminggel való ismeretségem évtizedekre nyúlik vissza, pontosan tudom mire képesek a ritmikával és hogy milyen hangzás passzol hozzá. A Mighty Music-on keresztül pedig Michael H. Andersen ajánlotta Chandler Mogel varázslatos hangját – egy New York-i srác pontosan olyan zenei háttérrel amit imádok. Ezúttal olyan dalok közül válogattam, melyeknek egy részét az elmúlt években írtam jó emberek között, valamint pár kevésbé fősodratú feldolgozásból, melyek hatással voltak évekkel ezelőtt megindult heavy rock gitáros pályafutásomra. Az albumot azoknak ajánlom akik keményen és súlyosan szeretik zenéjüket gyönyörű énekkel és igazi, komoly zenei játékkal.”

Az EP limitált példányszámban jelenik meg – 500 fekete bakelit kislemezen és 500 díszdobozos CD-n.

A címadó dal “Fountain of Grace” single és zenés videót most meg is tekinthetitek!

A következő albumuk az “In Amber” novemberben jelenik meg a Mighty Music-on keresztül.

Michael Denner Selected Discography ;
Brats 1980
Mercyful Fate-Melissa
Mercyful Fate Don’t Break The Oath
King Diamond-Fatal Portrait
King Diamond-Abigail
Zoser Mez-Vizier of wasteland
Mercyful Fate in The shadows
Mercyful Fate-Time
Mercyful Fate-Into the unknown
Force of Evil-Force of Evil
Force of Evil-Black Empire
Denner’s Trickbag-Denner’s Trickbag
Denner Shermann-Satan’s Tomb
Denner shermann-Masters of Evil

www.facebook.com/DennersInferno

Hammerfall – készülhetünk a 2020-as turnéra

h, 07/22/2019 - 13:13

Meghirdette 2020-as turnéját a Hammerfall: a svéd heavy metal zenekar Dominion címen adja ki új lemezét augusztusban, amit élőben jövőre, február 20-án mutat be Budapesten, a Barba Negra Music Clubban. Az ambiciózus nevű World Dominion (Világuralom) turné fellépéseire két szintén jól ismert csapat, a Battle Beast és a Serious Black is elkíséri Joacim Cans-ékat, akik a korábbiaknál is látványosabb koncertet ígérnek.
A budapesti koncertre a jegyértékesítés pénteken, 26-án délelőtt indul. A legújabb Hammerfall dal, a One Against The World videóját pedig már most megnézhetjük: https://youtu.be/sLbXPjiWKXE

A CONCERTO Music bemutatja: World Dominion Tour 2020
2020. február 20., csütörtök 19 óra
Budapest, Barba Negra Music Club
Hammerfall, Battle Beast, Serious Black koncertek
Belépő: early bird jegyek 7900 Ft (csak a rock1.hu oldalon), normál elővételes jegyek 8900 Ft, január 1-től és a koncert napján 9900 Ft. Galériajegy: 9900 Ft.
A jegyértékesítés július 26-án 10:00-kor indul.
Jegyek kaphatók a www.rock1.hu és a www.tixa.hu weboldalakon, a Ticketportal hálózatában, a Barba Negra Track jegypénztárban, a CD Pince és Headbanger üzletekben.

Kapcsolódó weboldalak:
https://concerto.hu/
https://www.hammerfall.net/

https://www.facebook.com/concertoconcerts
https://www.facebook.com/events/2409035062719298/

Omen – Stula hangjával megjelent a Halálfogytiglan album

szo, 07/20/2019 - 16:21

Megjelent a OMEN legújabb, Halálfogytiglan címre keresztelt nagylemeze, ami egyben a bemutatkozó album a Koroknai Árpád helyére érkező Molnár Péter “Stula” énekessel. A felvételek a Denevér Hangstúdióban és a Jarvi Music Stúdióban készültek, Cserfalvi “Töfi” Zoltán, Boros Béla és Jung Norbert hangmérnökök felügyelete alatt, majd Cserfalvi “Töfi” Zoltán végezte a keverést és a maszterelést. A lemezborítót az elmúlt hónapokban megjelent Ossian és Moby Dick albumokhoz hasonlóan Havancsák Gyula (Annihilator, Destruction, Stratovarius, Grave Digger, Tyr, Wintersun, stb.) tervezte.

A Halálfogytiglan kapható HammerWorld special mellékletként az InMedio és Relay újságárusoknál, illetve a Media Markt üzleteiben, megrendelhető a metalshop.hu felületén, a zenekar honlapján, illetve digitális formában is meghallgatható / beszerezhető a legtöbb népszerű online platformon.

⬜ Omen – Halálfogytiglan digitális felületeken:
songwhip.com/album/omen/halalfogytiglan

⬜ Omen – Halálfogytiglan rendelés a zenekar honlapján:
omen.band/halalfogytiglan/

⬜ Omen – Halálfogytiglan rendelés metalshop.hu-n:
www.metalshop.hu/product_info.php?products_id=21350

OMEN: Halálfogytiglan
(Hammer Records / 2019)
01. Most kezdődik 
02. Szellempont 
03. Jelmezbálban meztelen 
04. Knock & Roll / Lehunyt szemmel 
05. Egy jobb pokol 
06. Senki lenni 
07. Amikor még szerelmes voltam 
08. Az lesz ami volt 
09. Élni a jó 
10. Halálfogytiglan

A Stulát a zenekarban kemény riffek sűrűjében bemutató “Most kezdődik” videoklip és a “Knock & Roll / Lehunyt szemmel”  szöveges videó után most az “Az lesz, ami volt” című dalhoz készült friss szöveges videó is megtekinthető a zenekar YouTube csatornáján.

⬜ Omen – Az lesz ami volt 
(hivatalos szöveges video / official lyric video)
www.youtube.com/watch?v=wKCF-MoDTbQ

⬜ Omen – Most kezdődik 
(Hivatalos videoklip / Official music video)
www.youtube.com/watch?v=VKu_JRmv014

⬜ Omen – Knock & Roll / Lehunyt szemmel 
(hivatalos szöveges video / official lyric video)
www.youtube.com/watch?v=kG-wJQ3bHxk

A lemez megjelenésének napján a Rockmaraton Fesztiválon múlt pénteken, a Hungarian Rock Night I. nevű szombaton pedig Münchenben lépett fel az Omen, utóbbi rendezvényen a hatalmas hangulatot a 25. születésnapját a “Negyedszázad kockázat és mellékhatás” című lemezével ünneplő Junkies és a Terápia című új korongját népszerűsítő Moby Dick zenekarokkal együtt biztosították, az eseményen pedig a rengeteg ott élő magyar metal-rajongó mellett a helyi vendégek is szórakoztak. A budapesti lemezbemutató koncertre október 4-én kerül sor a Barba Negrában.

❒ Következő koncertdátumok:
08. 01. Békéscsaba, Rockstoock Fesztivál
08. 09. Gyergyószentmiklós, EMI Tábor
08. 24. Alsóörs, Zorall Sörolimpia
09. 06. Kovászna Városnapok
10. 04. Budapest, Barba Negra – Halálfogytiglan lemezbemutató

❒ Omen Facebook:
www.facebook.com/Omenzenekar/

❒ A kiadó Facebook oldala:
www.facebook.com/HammerMusicHungary/

Grimtone – “Dödens Vals” official lyric video

p, 07/19/2019 - 12:00

A 2016-ban alapított svéd Grimtone egy Black Metal játszó duó. A zenéjük nagyon durva és rideg, amelyet suicide énekhang koronáz meg. Tessék csak bátran hallgatni az új albumról származó dalukat.

Grimtone:
Michael Lang – Gitár
Liam Micuda – Vokál

Facebook
Metal Archives

The 69 Eyes – A Lacrimas Profundere is csatlakozik a turnéhoz

sze, 07/17/2019 - 20:05

Újabb névvel bővül a THE 69 EYES turné: A finn gothic rock zenekar új nagylemezét népszerűsítő “West End Tour 2019” európai turnéjához – és így a budapesti bulihoz is – csatlakozik a műfaj hasonlóan régi és neves képviselője, a német LACRIMAS PROFUNDERE, akik legutóbb 10 éve jártak hazánkban. 

❒ The 69 Eyes ▲ Lacrimas Profundere ▲ BARBA NEGRA Facebook esemény:
www.facebook.com/events/2290064404581796/

A gothic metal zenekar következő nagylemeze július 26-án – jövő héten – jelenik meg Bleeding the Stars címmel, ami már a banda 12. albuma, és az első Julian Larre énekessel, aki Rob Vitacca helyét vette át tavaly. Az énekesváltással egyben visszatértek több olyan elemhez, amik a Lacrimas Profundere korai lemezeire voltak jellemzők, erről tanúskodik legalábbis a Bleeding the Stars korongról eddig megjelent 3 klippes nóta.

❒ Lacrimas Profundere – The Kingdom of Solcitude (Official video)
www.youtube.com/watch?v=VnTcb9NUAb8

❒ Lacrimas Profundere – Like Screams In Empty Halls (Official video)
www.youtube.com/watch?v=b5uUcR8Ox0g

❒ Lacrimas Profundere – Father of Fate (Official video)
www.youtube.com/watch?v=h7K86BHs4KY

❒ A Hammer Concerts bemutatja:
THE 69 EYESLACRIMAS PROFUNDERE
2019.11.12.
Budapest
BARBA NEGRA

❒ JEGYEK: 
7999 Ft ▲ elővételben november 11-ig
8999 Ft ▲ a koncert napján és a helyszínen

❒ ONLINE JEGY: 
jegy.rock1.hu/the_69_eyes_20191112

✔ Hammer Concerts Facebook oldal: 
www.facebook.com/hammerconcerts/

✔ Hammer Concerts Instagram oldal: 
www.instagram.com/hammerconcertshungary

Road – új válogatáslemezzel ünneplik a 15. évfordulót

k, 07/16/2019 - 19:25

15 év, 15 dal – a ROAD az új, “Onnantól-Eddig” című válogatáslemezén foglalja össze a zenekar első másfél évtizedét, mely a Rockmaratonos fellépés óta hivatalosan megvásárolható a digitális felületeken is, illetve a zenekar honlapján, és a metalshop.hu-n keresztül, valamint a Relay és Inmedio újságárusoknál, nagyobb benzinkutakon és hipermarketek (Tesco, Auchan) újságos részlegén. Utolsó tételként felkerült rá egy korábban albumon még meg nem jelent dal is, illetve 2019-es új felvételen hallható 4 Road-klasszikus, a “Nem kell más”, a “Ne mondd”, az “Aki szabad”, és a “Visszahárom”.

Road – Onnantól-Eddig rendelés a zenekar honlapján:
edgerecords.hu/road/
road.hu

Road – Onnantól-Eddig digitális felületeken:
songwhip.com/album/road/onnantol-eddig-best-of-road

Road – Onnantól-Eddig rendelés metalshop.hu-n:
www.metalshop.hu/product_info.php?products_id=21349

A lemez címadó, új dalához korábban videoklip is készült, melyhez a felvételek a zenekar 15 éves archívumából lettek válogatva, ezeket végül Hajnal Ádám (ST3Video) rendezte és vágta az alábbi linken látható formába.

❒ Road – Onnantól-Eddig (Hivatalos videoklip)
www.youtube.com/watch?v=4pKvOYjtz3s

A 15. születésnapot a válogatáslemez mellett egy nagyszabású születésnapi koncerttel is megünneplik szeptember 7-én a Barba Negra Track-ben, addig pedig megállás nélkül járják turnéznak az elmúlt másfél évtized dalaival.

ROAD 15 ✧ Szülinapi Nagykoncert ✧ Budapest ✧ Barba Negra Track Facebook esemény:
www.facebook.com/events/315661275784761/

❒ Következő Road turnédátumok:
július 18., csütörtök ✦ Gombaszögi Nyári Tábor ✦ Csemadok stage
július 19., péntek ✦ Moto-Rock Fesztivál ✦ Vecsés
július 20., szombat ✦ Campus Fesztivál 2019
július 24., szerda ✦ EastFest, Mezőtúr
július 26., péntek ✦ Fezen Fesztivál
július 27., szombat ✦ Motoros Találkozó ✦ Sirok
augusztus 2., péntek ✦ Bereki Vigasság 8.0 ✦ Berekfürdő
augusztus 3., szombat ✦ VárMeeting ✦ Sárvár
augusztus 7., szerda ✦ 15. EMI-tábor
augusztus 8., csütörtök ✦ RockBalaton Fesztivál
augusztus 15., csütörtök ✦ Red and Black Motoros Találkozó ✦ Bátonyterenye
augusztus 23., péntek ✦ Pirates Familyi Motoros Találkozó ✦ Szelidi-tó
augusztus 24., szombat ✦ Sörolimpia 19
augusztus 25., vasárnap ✦ Csokoládé Fesztivál ✦ Vasárnap
augusztus 28., szerda ✦ SZIN Fesztivál ✦ Szeged
augusztus 29., csütörtök ✦ Szabadság Feszt. ✦ Margitta (Ro)
augusztus 30., péntek ✦ Moto-Rock weekend ✦ Hajdúnánás
augusztus 31., szombat ✦ 33. Sitkei Rockfesztivál ✦ Sitke
szeptember 6., péntek ✦ Városi nap ✦ Kaposvár
szeptember 7., szombat ✦ ROAD 15 ✦ Szülinapi Nagykoncert ✦ Budapest ✦ Barba Negra Track

❒ Road Facebook:
www.facebook.com/roadzenekar/

❒ A kiadó Facebook oldala:
www.facebook.com/HammerMusicHungary/

Jinjer – önálló koncerttel térnek vissza decemberben Budapestre

k, 07/16/2019 - 16:43

Karácsonyi ajándék JINJER rajongóknak: az ukrán progresszív metalcore banda, Tatiana Shmailyuk énekesnővel az élen a Barba Negrában ad önálló koncertet december 22-én. A zenekar júniusban adott hírt róla, hogy befejeződtek az eddig cím nélküli következő nagylemez felvételei, jelenleg épp az album keverése és maszterelése zajlik, a végeredményt pedig élőben Magyarországon is be fogják mutatni. 

❒ Jinjer / Barba Negra Facebook esemény:
www.facebook.com/events/1051175961738692/

JINJER természetesen nem hagyta új zene nélkül a 2016-os King of Everything korong óta sem a rajongóit, idén januárban az 5 dalos Micro EP-vel jelentkeztek. 

❒ A Hammer Concerts bemutatja:
JINJER
2019.12.22.
BARBA NEGRA
Kapunyitás: 18:00 

❒ Jegyárak:
5999 Ft – augusztus 31-ig
6999 Ft – szeptember 30-ig
7999 Ft – december 21-ig
8999 Ft – a koncert napján és a helyszínen

❒ Jegylink:
jegy.rock1.hu/jinjer_20191222

✔ Hammer Concerts Facebook oldal: 
www.facebook.com/hammerconcerts/

✔ Hammer Concerts Instagram oldal: 
www.instagram.com/hammerconcertshungary

Oldalak

Rockhírock

  • 2019, június 22

    Ha vasárnap Budapesten lennék, természetesen én is elmennék a Hősök terére meghirdetett Szabadságkoncertre, mert a fellépők közel felét magam is bírom vagy bírtam egykor és szívesen megnézném a sajátos gigaprodukciót, mellyel csak egy hatalmas

  • 2019, május 15 -

    "Sok év kihagyás után új számmal jelentkezünk, ráadásul a stílusát tekintve egy rendhagyó dallal. Kevesebb benne a tekerés, mint a régi "Veszély" számokban, viszont annál mélyebb a mondanivalója. 
    Ez  egyfajta állásfoglalás részünkről egy olyan

  • 2019, május 14 -

    A magyar rockzene születésétől a hőskoráig kíséri nyomon az eseményeket könyvében Kovacsics András, az egyik szereplő. Az Omega-Universal, zenekartól az együttesig című kötet rengeteg régi fotóval, sztorikkal követi végig négy formáció történetét.

  • 2019, május 13 -

    A 2011-ben alakult Hatsband már a megalakulásuk utáni években komoly sikereket értek el és  üde színfoltként jelentek meg a hazai rockzenei színpadokon. Felléptek olyan kiváló fesztiválokon, mint a Zorall Sörolimpia, a Vasszamarak Fesztivál vagy a

  • 2019, május 9 -

    A Led Zeppelin karrierjét Bernard MacMahon rendező viszi vászonra. „Amikor láttam, hogy Bernard mit alkotott az „American Epic”-ben mind hangzásban, mind pedig vizuálisan, egyből tudtam, hogy ő az, aki képes lesz elmondani a történetünket.”-

Oldalak