Mini (együttes)

Mini együttes magyar rocklegendák

Kálváriás és kacskaringós utat járt be a hetvenes évek végének másik klikkeken és divatokon kívülálló közönségzenekara a Mini. A progresszív törekvések jegyében születő dzsessz-rock révén az együttes a hetvenes évek elején egyszer már a legendás zenekarok közé emelkedett, de igényes zenéjük a rocküzlet irányítóinak látókörén kívül állt. Mindössze három kislemez maradt ránk a Mininek ebből a korszakából, majd 1974 után az "elszegényedő" tagcserékkel újra és újra átalakuló zenekar eltűnt az élvonalból. Visszaszorultak a Bem rakparti klubjukba, zenéjükre egy kis létszámú, de annál lelkesebb közönség volt csak kíváncsi. 1977-től aztán a csöves jelenség kibontakozásával, az "új" arcokat kereső tizenéves közönség váratlanul rátalált a kívülállás mítoszával körülvett, az "aranykor" hangulatát dalaival, megjelenésével, koncertformáival is megidéző együttesre. A Mini ezekben az években a legnagyobb koncertfórumokra is eljutott, de továbbra is megmaradt klubzenekarnak, őrizve a rock esetlegességét, érzékenységét, lendületét, az improvizatív rögtönzést, a közönséggel kiépített közvetlen kapcsolatot. A Mini ebben a közvetlen, élő közönségkapcsolatban mindig sokszínű, gyakran a pillanat ihletében születő zenét játszott. Műsorukban a rhythm and blues szerzemények, dzsessz-rock kompozíciók mellett a space rock divatba jöttével, a hosszabb lélegzetű elektronikus, UFO-król szóló, elvont zenei és szövegi világot képviselő dalkísérletek is helyet kaptak. Ebből a választékból, amely az igényességet és a popularitást nagyon szerencsésen ötvözte, a közönség a hetvenes évek második felében az egyszerűbb, közérthetőbb zenei formákat választotta. Ezt a választást tükrözte a Mini első nagylemezének (Vissza a városba, 1978) zeneanyaga is, amelyben ugyan már helyet kaptak az elektronikus rockkal való kísérletezések eredményei si, de a lemez mégis inkább az előző évek összefoglalásának, lezárásának tekinthető. E felemásra sikeredett első album (melyet a korai Mini-balladák így is az egyik legjobb magyar rocklemezzé avatnak) után, a zenekar kihasználva a közönség, majd a piac irántuk feltámadt érdeklődését, váratlanul besorolt a korszak sikerzenekarai közé. "Az új közönségnek új zenét kell játszani" jelszóval először a közönség elvárásaihoz igazodva dalszövegeiket - a csöves univerzum untig ismételt közhelyeit újrafogalmazva - S. Nagy Istvánnal íratták meg. A lemez amely már címében (Úton a föld felé, 1979) is jelezte a realitásokhoz való alkalmazkodást, nem aratott igazi nagy sikert sem a Mini-tábor, sem a kemény rock közönsége előtt. A Mini ugyanis nem tudta tökéletesen kiszolgálni a divatigényeket. Zenéjük mindvégig kerülte azokat a formai megoldásokat, amelyek olyannyira jellemzőek a hetvenes évek rockzenéjére. Inkább a dzsessz és a rock határmesgyéjén mozogtak, de mint azt a második album kulcsdala (Nem tudom, hogy merre?) is érzékelteti, nem tudták eldönteni, hogy melyik utat válasszák. A Mini hetvenes évek végén készült albumainak színvonalát ez a határozatlanság, ez a kettősség rontotta le, ami végül azt eredményezte, hogy a zenekar elvesztette a dzsessz-rock korszakban megszerzett híveinek nagy részét, ugyanakkor pillanatnyi sikereken túl a csövesek köréből sem sikerült közönségtábort szereznie. Mindez azért volt fájdalmas, mert 1979. szeptember 2-án a Budai Ifjúsági Park jubileumi koncertjén, amellyel az együttes 10 éves fennállását ünnepelte, a régi rockünnepek hangulata éledt újjá néhány órára, a régi Mini-zene szólt, s reménykedni lehetett, hogy a rockhullám levonultával a nyolcvanas években ugyanezt a Minit halljuk majd ismét. A Mini visszatérésére azonban két évig kellett várnunk. A zajos, de rövid életű sikerek után hosszabb időre vissza vonultak. A zenekarban tagcserék követték egymást, s lassan készült el a negyedik (Dzsungel) nagylemezük is. Az 1983 elején megjelent LP ugyan némi nosztalgikus felhangokkal ismét a "klubzenekart" idézte, de az idők változását jelezte, hogy ez az LP már sem a régi, sem az újabb hívek körében nem aratott sikert.
A Mini úgy szorult ismét a rockélet perifériájára, hogy az őket körülvevő mítoszt is elvesztették.

forrás: Sebők János - Magyarock

Rockhírock

CHRIS CORNELL - Örök nyugalomra helyezték a Soundgarden énekesét

A Metallica, a Led Zeppelin, a Pearl Jam, a Linkin Park és a Jane's Addiction tagjai is lerótták tiszteletüket Chris Cornell pénteki temetésén, akárcsak a néhai Soundgarden és Audioslave énekes barátai,

2017, május 28 -
CHRIS CORNELL - 52 évesen elhunyt a Soundgarden énekese

Egyelőre kevés az információ a hirtelen és váratlan halálesetről.

52 éves korában váratlanul elhunyt Chris Cornell, a Soundgarden és az Audioslave énekese, jelentette

2017, május 19 -
Led Zeppelin – Újra összeállnak?

Ismét arról pletykálnak, hogy 2007 után ismét összeáll a Led Zeppelin. A zenekar a Desert Trip fesztivál idei szériájára jönne össze, zeneipari források szerint a tavalyi év

2017, május 4 -

Oldalak