Mini (együttes)

Mini (együttes)

Kálváriás és kacskaringós utat járt be a hetvenes évek végének másik klikkeken és divatokon kívülálló közönségzenekara a Mini. A progresszív törekvések jegyében születő dzsessz-rock révén az együttes a hetvenes évek elején egyszer már a legendás zenekarok közé emelkedett, de igényes zenéjük a rocküzlet irányítóinak látókörén kívül állt. Mindössze három kislemez maradt ránk a Mininek ebből a korszakából, majd 1974 után az "elszegényedő" tagcserékkel újra és újra átalakuló zenekar eltűnt az élvonalból. Visszaszorultak a Bem rakparti klubjukba, zenéjükre egy kis létszámú, de annál lelkesebb közönség volt csak kíváncsi. 1977-től aztán a csöves jelenség kibontakozásával, az "új" arcokat kereső tizenéves közönség váratlanul rátalált a kívülállás mítoszával körülvett, az "aranykor" hangulatát dalaival, megjelenésével, koncertformáival is megidéző együttesre. A Mini ezekben az években a legnagyobb koncertfórumokra is eljutott, de továbbra is megmaradt klubzenekarnak, őrizve a rock esetlegességét, érzékenységét, lendületét, az improvizatív rögtönzést, a közönséggel kiépített közvetlen kapcsolatot. A Mini ebben a közvetlen, élő közönségkapcsolatban mindig sokszínű, gyakran a pillanat ihletében születő zenét játszott. Műsorukban a rhythm and blues szerzemények, dzsessz-rock kompozíciók mellett a space rock divatba jöttével, a hosszabb lélegzetű elektronikus, UFO-król szóló, elvont zenei és szövegi világot képviselő dalkísérletek is helyet kaptak. Ebből a választékból, amely az igényességet és a popularitást nagyon szerencsésen ötvözte, a közönség a hetvenes évek második felében az egyszerűbb, közérthetőbb zenei formákat választotta. Ezt a választást tükrözte a Mini első nagylemezének (Vissza a városba, 1978) zeneanyaga is, amelyben ugyan már helyet kaptak az elektronikus rockkal való kísérletezések eredményei si, de a lemez mégis inkább az előző évek összefoglalásának, lezárásának tekinthető. E felemásra sikeredett első album (melyet a korai Mini-balladák így is az egyik legjobb magyar rocklemezzé avatnak) után, a zenekar kihasználva a közönség, majd a piac irántuk feltámadt érdeklődését, váratlanul besorolt a korszak sikerzenekarai közé. "Az új közönségnek új zenét kell játszani" jelszóval először a közönség elvárásaihoz igazodva dalszövegeiket - a csöves univerzum untig ismételt közhelyeit újrafogalmazva - S. Nagy Istvánnal íratták meg. A lemez amely már címében (Úton a föld felé, 1979) is jelezte a realitásokhoz való alkalmazkodást, nem aratott igazi nagy sikert sem a Mini-tábor, sem a kemény rock közönsége előtt. A Mini ugyanis nem tudta tökéletesen kiszolgálni a divatigényeket. Zenéjük mindvégig kerülte azokat a formai megoldásokat, amelyek olyannyira jellemzőek a hetvenes évek rockzenéjére. Inkább a dzsessz és a rock határmesgyéjén mozogtak, de mint azt a második album kulcsdala (Nem tudom, hogy merre?) is érzékelteti, nem tudták eldönteni, hogy melyik utat válasszák. A Mini hetvenes évek végén készült albumainak színvonalát ez a határozatlanság, ez a kettősség rontotta le, ami végül azt eredményezte, hogy a zenekar elvesztette a dzsessz-rock korszakban megszerzett híveinek nagy részét, ugyanakkor pillanatnyi sikereken túl a csövesek köréből sem sikerült közönségtábort szereznie. Mindez azért volt fájdalmas, mert 1979. szeptember 2-án a Budai Ifjúsági Park jubileumi koncertjén, amellyel az együttes 10 éves fennállását ünnepelte, a régi rockünnepek hangulata éledt újjá néhány órára, a régi Mini-zene szólt, s reménykedni lehetett, hogy a rockhullám levonultával a nyolcvanas években ugyanezt a Minit halljuk majd ismét. A Mini visszatérésére azonban két évig kellett várnunk. A zajos, de rövid életű sikerek után hosszabb időre vissza vonultak. A zenekarban tagcserék követték egymást, s lassan készült el a negyedik (Dzsungel) nagylemezük is. Az 1983 elején megjelent LP ugyan némi nosztalgikus felhangokkal ismét a "klubzenekart" idézte, de az idők változását jelezte, hogy ez az LP már sem a régi, sem az újabb hívek körében nem aratott sikert.
A Mini úgy szorult ismét a rockélet perifériájára, hogy az őket körülvevő mítoszt is elvesztették.

forrás: Sebők János - Magyarock

Rockhírock

  • 2018, április 16

    A hírek szerint stabil Joe Lynn Turner állapota, akit szívproblémákkal szállítottak kórházba a hétvégén Minszkben. Az énekest ugyanakkor továbbra is bent tartják.

    Enyhébb infarktussal

  • 2018, április 14

    86 éves korában elhunyt Milos Forman cseh rendező, akinek a nevéhez olyan kultikus filmek fűződnek, mint a Hair, a Száll a kakukk fészkére vagy Tűz van, babám! Forman egy ideje beteg volt a felesége szerint, és az Egyesült Államokban

  • 2018, április 13

    Türelemmel viselt betegség után, április 12-én, 68 éves korában elhunyt Babos Gyula Liszt-díjas jazz-zenész, zeneszerző, művésztanár - közölte az Előadóművészi Jogvédő Iroda. 

     1949. június

  • 2018, április 12

    Talán erőszakolt naphoz kötni a rock and roll születését, amit a források többsége 1954. április 12-ében jelöl meg, de tény: ezen a napon vette fel New Yorkban a Rock Around The Clock című dalát Bill Haley és kísérőegyüttese, a Comets.

  • 2018, április 10

    Pénteken jelenik meg a Kalapács tizedik, Örökfekete címre keresztelt friss nagylemeze a Hammer Records gondozásában, erről meghallgatható a lemez nyitó tétele.

    Az album előrendelhető a

Oldalak