Mini (együttes)

Mini (együttes)

Kálváriás és kacskaringós utat járt be a hetvenes évek végének másik klikkeken és divatokon kívülálló közönségzenekara a Mini. A progresszív törekvések jegyében születő dzsessz-rock révén az együttes a hetvenes évek elején egyszer már a legendás zenekarok közé emelkedett, de igényes zenéjük a rocküzlet irányítóinak látókörén kívül állt. Mindössze három kislemez maradt ránk a Mininek ebből a korszakából, majd 1974 után az "elszegényedő" tagcserékkel újra és újra átalakuló zenekar eltűnt az élvonalból. Visszaszorultak a Bem rakparti klubjukba, zenéjükre egy kis létszámú, de annál lelkesebb közönség volt csak kíváncsi. 1977-től aztán a csöves jelenség kibontakozásával, az "új" arcokat kereső tizenéves közönség váratlanul rátalált a kívülállás mítoszával körülvett, az "aranykor" hangulatát dalaival, megjelenésével, koncertformáival is megidéző együttesre. A Mini ezekben az években a legnagyobb koncertfórumokra is eljutott, de továbbra is megmaradt klubzenekarnak, őrizve a rock esetlegességét, érzékenységét, lendületét, az improvizatív rögtönzést, a közönséggel kiépített közvetlen kapcsolatot. A Mini ebben a közvetlen, élő közönségkapcsolatban mindig sokszínű, gyakran a pillanat ihletében születő zenét játszott. Műsorukban a rhythm and blues szerzemények, dzsessz-rock kompozíciók mellett a space rock divatba jöttével, a hosszabb lélegzetű elektronikus, UFO-król szóló, elvont zenei és szövegi világot képviselő dalkísérletek is helyet kaptak. Ebből a választékból, amely az igényességet és a popularitást nagyon szerencsésen ötvözte, a közönség a hetvenes évek második felében az egyszerűbb, közérthetőbb zenei formákat választotta. Ezt a választást tükrözte a Mini első nagylemezének (Vissza a városba, 1978) zeneanyaga is, amelyben ugyan már helyet kaptak az elektronikus rockkal való kísérletezések eredményei si, de a lemez mégis inkább az előző évek összefoglalásának, lezárásának tekinthető. E felemásra sikeredett első album (melyet a korai Mini-balladák így is az egyik legjobb magyar rocklemezzé avatnak) után, a zenekar kihasználva a közönség, majd a piac irántuk feltámadt érdeklődését, váratlanul besorolt a korszak sikerzenekarai közé. "Az új közönségnek új zenét kell játszani" jelszóval először a közönség elvárásaihoz igazodva dalszövegeiket - a csöves univerzum untig ismételt közhelyeit újrafogalmazva - S. Nagy Istvánnal íratták meg. A lemez amely már címében (Úton a föld felé, 1979) is jelezte a realitásokhoz való alkalmazkodást, nem aratott igazi nagy sikert sem a Mini-tábor, sem a kemény rock közönsége előtt. A Mini ugyanis nem tudta tökéletesen kiszolgálni a divatigényeket. Zenéjük mindvégig kerülte azokat a formai megoldásokat, amelyek olyannyira jellemzőek a hetvenes évek rockzenéjére. Inkább a dzsessz és a rock határmesgyéjén mozogtak, de mint azt a második album kulcsdala (Nem tudom, hogy merre?) is érzékelteti, nem tudták eldönteni, hogy melyik utat válasszák. A Mini hetvenes évek végén készült albumainak színvonalát ez a határozatlanság, ez a kettősség rontotta le, ami végül azt eredményezte, hogy a zenekar elvesztette a dzsessz-rock korszakban megszerzett híveinek nagy részét, ugyanakkor pillanatnyi sikereken túl a csövesek köréből sem sikerült közönségtábort szereznie. Mindez azért volt fájdalmas, mert 1979. szeptember 2-án a Budai Ifjúsági Park jubileumi koncertjén, amellyel az együttes 10 éves fennállását ünnepelte, a régi rockünnepek hangulata éledt újjá néhány órára, a régi Mini-zene szólt, s reménykedni lehetett, hogy a rockhullám levonultával a nyolcvanas években ugyanezt a Minit halljuk majd ismét. A Mini visszatérésére azonban két évig kellett várnunk. A zajos, de rövid életű sikerek után hosszabb időre vissza vonultak. A zenekarban tagcserék követték egymást, s lassan készült el a negyedik (Dzsungel) nagylemezük is. Az 1983 elején megjelent LP ugyan némi nosztalgikus felhangokkal ismét a "klubzenekart" idézte, de az idők változását jelezte, hogy ez az LP már sem a régi, sem az újabb hívek körében nem aratott sikert.
A Mini úgy szorult ismét a rockélet perifériájára, hogy az őket körülvevő mítoszt is elvesztették.

forrás: Sebők János - Magyarock

Rockhírock

  • 2017, november 1

    Se szeri, se száma a visszaemlékezéseknek, bejegyzéseknek, rövid, személyes mondatoknak Malcolm Young halála kapcsán. „Nagyon szomorú vagyok, hogy egy újabb barátom haláláról értesültem. Nagyon hiányzik majd”, tette közzé Ozzy Osbourne.

  • 2017, november 1

    Meghalt Malcolm Young rockzenész, gitáros, dalszövegíró, az AC/DC alapítótagja – tudatta a zenekar Facebook-oldalán. Ő volt az, aki testvérével, Angus Younggal 1973 novemberében létrehozta a legendás bandát, amelynek ritmusgitárosa, vokalistája és dalszerzője is volt

  • 2017, november 1

    Harmadszor esnek egymásnak gitáros sztárjaink

    Harmincegy esztendeje annak, hogy hat gitáros mérte össze tudását a Petőfi Csarnok színpadán. Az akkori frenetikus sikeren felbuzdulva Felkai Miklós másodszor is nekiveselkedett a csörtének, amelynek

  • 2017, november 1

    A legendás rádiósra emlékezünk. 

    November 13-án, 90 éves korában Münchenben elhunyt Ekecs Géza (1927–2017) , a Szabad Európa Rádió emblematikus szerkesztője, műsorvezetője, a Teenager Party Cseke Lászlója – tudta meg a nemzetikonyvtar.blog.hu Ekecs

  • 2017, november 1

    Megműtötték az Omega billentyűsét.

    Egy fél évvel ezelőtt kapta a rossz hírt Benkő László, az Omega szombathelyi billenytűse, hogy rossz idulatú elváltozás van a máján. Benkő azon nyomban félretett mindent és csak a gyógyulással kezdett foglalkozni. Kedden

Oldalak