A Led Zeppelin legrosszabb lemeze

Ezen a napon lett listavezető az In Through the Out Door a Led Zeppelintől, amely 1979-ben érte el ezt a pozíciót az Egyesült Királyságban. Ezt az albumot jókora válságtermékként tartják számon sokan, de vannak zenekarok, akiknek még a rossz lemezei is jók. Ilyen a Zep, a Black Sabbath, a Motörhead, vagy a Slayer például. Ez persze nem változtat azon, hogy a finoman szólva sem élte legjobb időszakát akkoriban, hiszen az énekes nem sokkal korábban veszítette el ötéves kisfiát, Karac Plantet, aki egy hasi fertőzés következtében hunyt el, Page és Bonham pedig elég sok időt töltöttek a kocsmában. Így aztán az album döntő részét Plant és John Paul Jones írta. Jones akkoriban ruházott be egy Yamaha GX-1 szintetizátorba, ami azokban az években csúcsmodellnek számított, és habkönnyű hatvanezer dollárt kellett érte kicsengetni. Egy új játékszer ugyanakkor mindig kitűnő inspiráció a muzsikusok számára, ez pedig igencsak hallatszik az In Through The Out Door billentyűs hangszerek uralta zenei világán.

Page később úgy nyilatkozott, hogy az albumot kicsit túl lágynak tartotta utólag, és Bonzoval úgy tervezték, a következő Zeppelin-lemez jóval gitárorientáltabb, keményebb lesz. Végül azonban a dobos alig több mint egy évvel később bekövetkezett halála miatt ez a lemez már nem készülhetett el, így az In Through the Out Door egy olyan átmeneti album maradt, amely végül már nem vezethetett sehová. Ettől függetlenül megvannak a maga pillanatai, hiszen az In the Evening vagy az epikus Carouselambra kitűnő dalok, és az olyan könnyedebb szerzemények sem megvetendők, mint a Fool in the Rain, vagy az All My Love, bár különösen az utóbbit hallgatva meg tudjuk érteni, miért nem szeretett volna Page később ebbe az irányba terjeszkedni. Különösen perverzeknek még a Hot Dog is élvezhető, pedig ezt valószínűleg minden keményvonalas Zeppelin-rajongó utálja. A szám tökéletes zenei illusztrációja annak, amikor a próbán a zenekar lazításként szeretné eljátszani a Benny Hill-show zenéjét, de legalább valami ahhoz hasonlót, kissé kapatosan, Komár László-jellegű énekkel, döbbenetesen hányaveti gitározással, aztán annyira jót röhögnek ezen, hogy felteszik a következő lemezre. Page rontásairól lehetetlen eldönteni, hogy tényleg ennyire szart volna az egészre, vagy épp ellenkezőleg, annyira zseniális, hogy ezt is megtehette, és direkt csinálta.

A lemez csomagolása sem volt mindennapi, bár Plant és társai korábban is kedvelték a meghökkentő megoldásokat ezen a téren, gondoljunk csak a harmadik lemez tasaktervére! Ezúttal hat különböző borítóváltozat készült, más-más szereplő szemszögéből ábrázolva a képen látható jelenletet. Ráadásul ha a fekete-fehér képet a vásárló nedves kefével megdörzsölte, színessé változott. A külső borító egy barna csomagolópapír volt, így az ember nem tudhatta előre, melyik változatot veszi meg. A design annak a Hipgnosis-csoportnak a munkája, akik számtalan legendás borítót készítettek főleg a hetvenes években, és akik saját jogukon is megérdemelnének egy külön cikket. Ami késik, az később jön.

- langologitarok.blog.hu -

Rockhírock

  • 2017, október 6

    Felerősödtek a pletykák a legendás Color együttes esetleges koncertje kapcsán. Nyilván nem lesz egyszerű összelogisztikázni a tagokat, hiszen az évek során két kivétellel mindenki disszidált a népszerű progresszív rockzenekarból.
    Elsőként a csellós Pólya

  • 2017, szeptember

    1987-ben jelent meg a Pokolgép „Pokoli színjáték” albuma, ami után rájuk ragadt a sátánista jelző. Három évtized elteltével az együttes akkori énekese az általa alapított Kalapács zenekarral lép fel Budapest legnagyobb rockfesztiválján.

    Kalapács József neve a ’80-as

  • 2017, szeptember

    Ősszel friss szólólemezzel jelentkezik Robert Plant, a Led Zeppelin egykori frontembere.

    Október 13-án kerül a boltok polcaira a zenész tizenegyedik, Carry Fire címre keresztelt új albuma, melyről most meghallgatható a Bones Of Saints című szerzemény. Az

Oldalak