Hard Rock Magazin

Feliratkozás Hard Rock Magazin hírcsatorna csatornájára
Frissítve: 1 óra 16 perc

Elhunyt Chester Bennington

cs, 07/20/2017 - 23:04

Öngyilkos lett a Linkin Park frontembere, Chester Bennington. A 41 éves énekes barátjának, a nemrég elhunyt Chris Cornellnek az 53. születésnapján vetett önkezével véget életének.

tovább

Dokken – Klasszikus hangzású új albumot terveznek

cs, 07/20/2017 - 17:23

Bár tavaly néhány japán koncert erejéig összeállt a Dokken klasszikus felállása, ennek ellenére az utóbbi időben aktív gárdával rántana össze egy új lemezt Don Dokken.

tovább

Kenny Wayne Shepherd Band: Lay It On Down

cs, 07/20/2017 - 15:42
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2017
Kiadó: 
Mascot Label Group
Weblap: 
http://www.kennywayneshepherd.net/
Stí­lus: 
blues-rock
Származás: 
USA
Zenészek: 

Kenny Wayne Shepherd – gitár, ének
Noah Hunt – ének
Chris Layton – dob
Kevin McCormick – basszusgitár
Jimmy McCorman – billentyűsök

Dalcí­mek: 

01. Baby Got Gone
02. Diamonds & Gold
03. Nothing But The Night
04. Lay It On Down
05. She's $$$
06. Hard Lesson Learned
07. Down For Love
08. How Low Can You Go
09. Louisiana Rain
10. Ride Of Your Life
11. Lay It On Down (Acoustic)

Értékelés: 

Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy szeretem Kenny Wayne Shepherd zenéjét. Igazán meg tudja fogni a bluest a nyers, a tökösebb végén. Azonban most valami olyat csinál, amit lehet, hogy én nem értek. Nem kertelek, nekem a The Rides formáció sem jött be olyan nagyon, dacára, hogy Stephen Stillsszel és Barry Goldberggel jött össze. Viszont a három évvel ezelőtti ’Goin’ Home’ albuma nagyot ütött.

Megragadnám a torkánál a problémát, mert ez az új album sehogy sem akar ütni. Édeskés dallamok, akusztikus balladák, tapsolj velünk nóták jönnek kezdetnek, valahogy a dögös blues nem akar előkerülni. Legalábbis az első négy dalban semmiképp sem. Az ötödik dal, a She’s $$$ végre megdörren. Gyors blues, Kenny megtévesztő hűséggel hozza a régi játékosok stílusát. Igen, a lemez második fele már zakatolósabb, bluescentrikusabb a kezdetnél. Ott a Down For Love, a Louisiana Rain és a Ride On Your Life, ezek már hozzák azt, amit Kennytől várunk. De ez csak a lemez egyik fele. Sok a líra, a ballada, és tulajdonképpen ezzel sem lenne bajom, azonban ezek a balladák sokszor átcsúsznak a nyálaska kategóriába, a tábortüzek körüli gitáros éneklésbe. Nem kéne ilyen olcsón adnia magát.

Az sem világos számomra, hogy a Lay It On Downt miért kellett akusztikus verzióban is rátenni a lemezre. Nem érezték az eredeti verziót rádió-kompatibilisnek? Ez is egyébként egy szentimentális, könnyfakasztó nóta – még jó, hogy a hegedűk nem úsztak be a háttérből –, messze nem a legjobb szerzemény, nem értem, miért kell egy alternatív verziót is kínálni belőle.

Kenny valami mást akart, lehet, hogy szélesebb közönséghez akart szólni. Ez a törekvés valószínűleg bejön neki, de én kétségek közt őrlődök. Nincs koncepció, szerintem túl sokat markolt egyszerre. Bluest, slágert, balladát, rádiós dalt – ez azonban sok, ennyit nem lehet egy merítésre, egyfelé kellene elindulni. Pláne egy ilyen kaliberű muzsikusnak, mint ő. Egy kevésbé ismert, szárnyait bontogató művésszel talán nem lennék ennyire szigorú, ám Kenny Wayne Shepherd számomra garancia a minőségi zenére. Mondjuk, a minőséggel nincs baj, csak a határozatlansággal. Hova tartasz, Kenny?

Visszanézve az előző bekezdésekre, elég sok negatívumot hoztam fel Kenny rovására. Biztos, hogy nincs minden rendben az albummal, és hogy enyhítsem a feszültséget, azért nem elkeserítő a helyzet. A blues nóták tényleg jók, jön az érzés, és ehhez megfelelő társakat is választott hősünk. Áthozta a The Rides ritmusszekcióját: Kevin McCormick basszusgitárost és Chris Layton dobost, aki nem mellesleg Stevie Ray Vaughan Double Trouble-jének is oszlopos tagja volt. Valamit tudnak a néhai texasi gitárfenomén zenészei. (Joe Bonamassa is Reese Wynanst alkalmazza billentyűsnek az utóbbi pár évben.)

Összegzés: 

Kenny Wayne Shepherd új lemeze elmaradt a várakozástól, legalábbis ami engem illet. Sok a sláger, kevés a karc – summázhatnám a produkciót. Aki egy színvonalas, lineáris rockalbumot vár, az elégedett lesz, a lemez első felében biztos. Én nem. Pedig tud ő bluest játszani úgy, hogy az ember elevenéig hatol. Nos, ez a varázslat nálam nem ért célba. Vannak pontok, ahol pislákol a figyelmem, pár blues az, ami megmaradt. Mindezek ellenére eljöhetne végre Magyarországra. Akad pár rajongója itt is.

Dátum: 
2017. július 19
Pontszám: 
6.5
Szerző: 
Bigfoot

Ensiferum – Ősszel jön ’Two Paths’ című lemez

cs, 07/20/2017 - 12:18

Jó hírek érkeztek a finn folk metal csapat háza tájáról, ugyanis szeptember közepén jelenik meg következő nagylemezük, mely a ’Two Paths’ címet kapta.

tovább

The Mekons – Akusztikus koncert az Art Quarter Budapestben

cs, 07/20/2017 - 04:54

A rock’n’roll történetének egyik legforradalmibb bandája, a The Mekons július 22-én, az Art Quarter Budapesten adja első magyarországi koncertjét. Akusztikus fellépésük igazi zenetörténeti esemény, hiszen a zenekar eddig még nem lépett fel Bécstől keletre.

tovább

Jorn: Life On Death Road

sze, 07/19/2017 - 14:41
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2017
Kiadó: 
Frontiers Music
Weblap: 
www.jornlande.com
Stí­lus: 
heavy metal
Származás: 
Norvégia / Nemzetközi
Zenészek: 

Jorn Lande – ének
Alex Beyrodt – gitár
Alessandro Del Vecchio – billentyűs hangszerek
Mat Sinner – basszusgitár
Francesco Jovino – dob

Gus G. – gitár
Craig Goldy – gitár

Dalcí­mek: 

01. Life On Death Road
02. Hammered To The Cross (The Business)
03. Love Is The Remedy
04. Dreamwalker
05. Fire To The Sun
06. Insoluble Maze (Dreams In The Blindness)
07. I Walked Away
08. The Slippery Slope (Hangman's Rope)
09. Devil You Can Drive
10. The Optimist
11. Man Of The 80's
12. Blackbirds

Értékelés: 

Valaki kérdezte az egyik cikk kommentjében, hogy miért nem írtunk Jorn új lemezéről. Tényleg, miért is nem? Bevallom őszintén, féltem meghallgatni. Korábban számtalan alkalommal nagy várakozásokkal telve figyeltem egy új Jorn-album érkezését, de sokszor és sokat csalódtam. (Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem.) És bár az új szereplők (gyakorlatilag a teljes 2015-ös Voodoo Circle-csapat az énekes nélkül) felsorakoztatása Jorn mögé újra belebegtette, hogy ezúttal tényleg jó album készül, a beharangozó Man Of The 80's újfent lelombozott. A többi már nem is érdekelt. Aztán amikor végre elővettem a teljes lemezt, kiderült, hogy nagyjából ez a leggyengébb dal az albumon. Rossz kiadói választás.

Jorn Lande szinte mindenütt szerepelt a metal palettán – ha nem is A-tól Z-ig, de – A-tól V-ig, az Arktól elkezdve a Millenniumon és a Masterplanon át a Vagabondig. Közreműködött számtalan rock- és metaloperában (Avantasia, Ayreon, Dracula, Genius, Nostradamus), de legjobban az állt neki, mikor a The Snakesben a Moody-Marsden páros oldalán Coverdale-t énekelhetett. A szólólemezei közül viszont csak az első négy sikerült igazán jól. A Duke Of Love simán ráfért volna a 'Slide It In' Sykesszal újrafelvett változatára. Azóta viszont mélyrepülés. Egészen mostanáig.

A Voodoo Circle legénysége ismét remek lemezt rakott az asztalra. És úgy, hogy a fő szerzőpárosuk, Mat Sinner és Alex Beyrodt megtartották az ötleteiket maguknak. Mat ugye elsütötte a saját lemezén, Beyrodt meg talán a következő VC-re tartogatja a puskaporát. Ami tény – és meglepett –, hogy szinte az egész lemezt Del Vecchio írta, persze bevált szerzőtársakkal, Carmine Martone a Revolution Roadban dolgozott vele, Simone Mularonival a Sunstorm és a Place Vendome dalait írta korábban. Egyik sem volt fércmű, de ez a „kígyós” megközelítés... Maradjunk annyiban, hogy a hangszerelésbe azért Beyrodt s „belekontárkodott”!

Azért az egyik legemlékezetesebb pont számomra mégis a gitáros által írt Fire To The Sun. A nyitóriffjeiről rögtön a Bad Boys ugrott be, és szinte vártam, hogy Coverdale „felugat”. De nem tette még Jorn sem, úgyhogy egy jó kis '1987' stílusú nóta született, ami mégsem lett koppintás, a feeling viszont nagyon ott van. A címadó különlegessége – azon kívül, hogy szintén remek nóta – az, hogy három gitáros dobálja egymásnak a szólót. Gus G. és Craig Goldy is „besegít” Beyrodtnak (nem mintha egyedül nem menne!), aki egy gyönyörű lassú intróval vezeti fel a szólórészt, a végére még egy vandenberges felfutást is produkál, aztán jöhet a két másik húrnyűvő! Nem véletlenül lett majdnem nyolcperces ez a dal. A két és fél perces gitárszóló nem egy tipikus rádióbarát megközelítés, viszont lemeznyitásnak nagyon jó, megalapozza a hangulatot. A nyitódal után a zárónóta a második leghosszabb a lemezen, de a Blackbirds valahogy nem győzött meg. A kitűnő háttérzenészek ellenére ez egy tipikus – az utóbbi években „megszokott” – Jorn-nóta lett, bőségesen adagolt ritmusváltásokkal, de önálló arculattól mentesen. Mintha egy kis Arkot akart volna csempészni a lemez végére, de kevés sikerrel. Öt perc múlva már nem is emlékszem rá.

Gus G. később a Love Is The Remedyben is feltűnik egy „vendégszólóval”, a The Optimistban pedig – amely az ő szerzeménye – minden gitárt magához ragad. Ami ugyan nem sokkal több, mert a szólón kívül inkább csak hangszerelési ötleteivel tűnik fel a lemez egyetlen igazi balladájában. Ez a másik kiemelkedő pontja a lemeznek. A Del Vecchio-dalok közül a címadó mellett a Dreamwalker lehet a legidőtállóbb, de azért ebben nem kis szerepe van Beyrodt Whitesnake-es harmóniabontásainak is. A Hammered To The Cross egy átlagos háttérzenének indul, de a közepébe tettek egy Still Of The Nightos belassulást, nos, onnan kezd izgalmassá válni!

Az I Walked Away is érdekes Crying In The Rain-szerű heavy blues, bár a verzénél ellágyul olyan Is This Love-osra. A Devil You Can Drive-ban pedig már „Az ördög gitárosát”, Steve Vai-t és az ő nyelvbotlását (Slip Of The Tongue) idézik meg. Annyi baj legyen! „Szeressük” ezt a fajta hangulatot. És Jorn ezt nagyon érzi. De mellette meg tud marad Jornnak. Mert akármennyire Coverdale-es és Whitesnake-es is az egész, a dallamokról, a hajlításokról süt, hogy ez Jorn világa. Az Insoluble Maze lóg ki kicsit a sorból, mert ebben inkább másik kedvenc énekesének, Ronnie Jamesnek a világát idézi meg. (Ahogy a „Bye bye big lie”-t énekli, szinte bevillan, ahogy Dio a közönség egyes tagjaira mutogatva énekli, hogy „You're the man, you're the man on the mountain”.)

Összegzés: 

Nem érdekel, hogy Jorn egyéni zenét akar írni, ha nem tud! Neki a hangja az egyénisége, meg a dallamvilága! És ez a Coverdale-stílus nagyon jól áll neki. Emlékszem, 2007-ben az A38 Hajón is a közel húszperces ráadás Whitesnake-egyveleggel taglózta le a közönséget. Szóval, ha hagyja, hogy jó zenét írjanak neki – még ha nem is teljesen egyedi –, akkor akár „vénségére” még felkerülhet az őt megillető helyre a rockénekesek tabelláján.

Dátum: 
2017. július 19
Pontszám: 
8.5
Szerző: 
CsiGabiGa

Leander Kills – Vigyetek Kórházba: új dal a második lemezről

sze, 07/19/2017 - 14:14

Péntek este játszik a Barba Negra Trackben a Leander Kills, akik már második albumukon is nagyban dolgoznak, így semmi akadálya nem volt annak, hogy egy új dalt mutassanak be a 2016-os ’Túlélő’ folytatásáról.

tovább

Nagyferó és a Beatrice – Donászy, Gidófalvy és Miklóska is ott lesz a Várkert Bazárban

sze, 07/19/2017 - 07:47

A „Volt egyszer egy Ifipark” koncertsorozat következő programja Nagyferó és a Beatrice (lánykori nevén Beatrice) műsora lesz. Úgy tűnik, a zenekar komolyan veszi a múltidézést.

tovább

Septicflesh – Kóstolók az ősszel megjelenő friss lemezről

sze, 07/19/2017 - 04:51

A görög szimfonikus death metal csapat két dalt tett közkinccsé a szeptemberben érkező tizedik sorlemezről.

tovább

Adrenaline Mob – A turnémenedzser még mindig kritikus állapotban van

sze, 07/19/2017 - 04:49

Janet Rains állapotáról érkeztek új, nem épp megnyugtató hírek.

tovább

Hard Rock Café Budapest – Audioslave-est Chris Cornell emlékére (x)

sze, 07/19/2017 - 04:43

A műsort főként az Audioslave- és a Chris Cornell-életmű legjobb dalaival visszük színpadra, elismert hazai énekes előadók és zenészek tolmácsolásában.

tovább

„Bár a felszín csendes, attól még háborog a tenger mélye”: Interjú Köteles Leanderrel (Leander Kills)

k, 07/18/2017 - 14:48

A Leander Kills nagyszabású koncertre készül július 21-én, melyre ismét külföldről hívtak vendégeket a srácok. A banda időközben már készíti a 2016-os ’Túlélő’ folytatását, amiről a koncerten el is hangzik majd egy új dal, de ezen kívül sok más újdonságra is számíthatnak a rajongók. Elsősorban ez szolgáltatta az apropót a beszélgetésünkhöz Köteles Leanderrel, persze ha már lehetőségünk nyílt kérdezni őt, akkor nem hagytunk ki más témaköröket sem.

tovább

Ritchie Blackmore – Szívesen adna egy utolsó koncertet a Deep Purple-lel

k, 07/18/2017 - 14:32

Ismét a Deep Purple-lel kapcsolatban nyilatkozott Ritchie Blackmore, aki nemrég fejezte be idei rövid turnéját újrareformált Rainbow-jával.

tovább

Geoff Tate – Lenyűgözte Todd La Torre énekteljesítménye

k, 07/18/2017 - 14:09

Már javában készül a Queensryche új albuma, ennek ellenére a nyári fesztiválos körforgásból nem marad ki a gárda, ahogy egykori énekesük, Geoff Tate sem, aki távozása után most látta élőben először a zenekart, mivel június végén ugyanazon a fesztiválon léptek fel.

tovább

Armstrongs – Közös dal a Green Day és a Rancid frontemberétől

k, 07/18/2017 - 13:02

Egy dal kedvéért fogott össze a két punk nagyágyú, Billie Joe Armstrong (Green Day) és Tim Armstrong (Rancid). Ráadásul ha két Armstrong elfért egy zenekarban, akkor a további kettővel sem lehet gond, akiket maguk mellé vettek.

tovább

Avenged Sevenfold – Egy játékban hallható a legújabb daluk

k, 07/18/2017 - 05:06

Nemrég debütált a világhálón M. Shadowsék Dose című friss szerzeménye, ami a 'Dungeon Hunter 5' nevű játékban hallható. A frissen megosztott tétel a tavaly megjelent ’The Stage’ albumról maradt le.

tovább

Shadowside – Tízperces klippel vezetik fel az új lemezt

k, 07/18/2017 - 05:01

Bemutatta első új szerzeményét a brazil zenekar, akik friss albumukat Magnus Rosén egykori HammerFall-bőgőssel készítették el.

tovább

Alter Bridge – Ősszel Budapestre jönnek (x)

h, 07/17/2017 - 10:41

A 2004-ben alakult, floridai székhelyű Alter Bridge öt albumot adott ki azóta, hogy a korábbi Creed-tagok, Scott Phillips és Mark Tremonti úgy döntöttek, hogy alapítanak egy saját bandát. Hamarosan már négyen voltak Brian Marshall basszusgitárossal és Myles Kennedy énekessel, azóta az Alter Bridge minden évben csak tovább erősödött.

tovább

Lynch Mob – „Még mindig képesek vagyunk tovább nyújtózni”

h, 07/17/2017 - 09:02

Ősszel jelenik meg a Lynch Mob nyolcadik albuma, a ’The Brotherhood’. A George Lynch és Oni Logan nevével fémjelzett gárda Sean McNabb basszeros és Jimmy D'Anda dobossal dolgozott az új anyagon.

tovább

Adrenaline Mob – Orlando és Cannata is üzent a Facebookon

h, 07/17/2017 - 07:09

Russell Allen után a csapat másik két életben maradt tagja is megosztott pár sort a legnépszerűbb közösségi portálon.

tovább

Oldalak

Rockhírock

  • 2017, július 20

    Chester Bennington 41 éves volt, és évek óta küzdött alkohol-, és drogproblémákkal.

    A hírt először a TMZ osztotta meg, a lapnak a Los Angeles-i rendőrség erősítette meg, hogy helyi idő szerint csütörtök délelőtt 9 órakor találtak rá az énekes holttestére,

  • 2017, június 25


    Az earMUSIC kiadó gondozásában The Last Night Of The Electrics címmel július 14-én jelenik meg a brit rock legenda Status Quo koncertanyaga. Az anyagot a tavalyi évben rögzítették, a Status Quo nagyszabású, érzelmileg felfűtött londoni koncertjén, a világhírű

  • 2017, június 16

    Sting brit énekes, dalszövegíró és Wayne Shorter amerikai jazzszaxofonos, zeneszerző kapja idén a zenei világ Nobel-díjaként emlegetett svéd Polar-díjat.

    A híres énekes-dalszerző a kivételes művészi teljesítményekért járó zenei Polar-díjat XVI. Károly

Oldalak