Kronos Mortus

Feliratkozás  Kronos Mortus hírcsatorna csatornájára
metal ezine
Frissítve: 2 óra 8 perc

Egy hét múlva Fekete Zaj Fesztivál

p, 08/10/2018 - 07:57
Egy hét múlva kezdődik a Fekete Zaj Fesztivál a Mátrában. Az idén visszatérő 3 napos rendezvény bő 60 különleges zenekar koncertjét kínálja, de nem csak a zenéről szól: a megújult Mátra kempingben irodalmi és kulturális programok, a Mátra nevezetességeit bejáró szervezett kirándulások, különleges bábszínház és filmvetítések is várnak. A Zajongók augusztus 9-én, csütörtök este egy warm-up bulin is találkozhatnak az A38 Hajó tetőteraszán. Tudták, hogy Magyarországnak is van saját jetije? A mátranováki Fanyűvő állítólag elhagyott mátrai bányajáratokban jár, és bár a Fekete Zajon eddig még nem futottak össze vele, most mégis ez a lény lett a pályázati és szponzorpénzek nélkül működő, csak a belépőkből és közösségi támogatásokból szervezett fesztivál egyik színpad-névadója. A koncerthelyszín váltásban működő párja a mátrai lúdvércek után kapta a nevét, míg a harmadik, kisebbik színpad a fesztivál szellemiségét életben tartó civil szerveződés, a Fekete Zaj Osztálykirándulás nevet viseli. A három színpad és a tóparti akusztikus helyszín programja már megtalálható a fesztivál weboldalán. A fesztiválra látogatók nemcsak a Mátra misztikus lényeivel ismerkedhetnek, hanem a valódi látnivalókkal is, hiszen szombaton és vasárnap is egész napos Zajtúrákat szerveznek napközben: a délelőtt 10-kor induló, vezetéses csoportok 17 órakor érnek vissza a helyszínre. Szombaton meglátogathatjuk a Kékestetőt, ahová régi bányák romjain és kisvasutak mentén vezet az út, a vasárnapi túra pedig egy elhagyatott repülőtér és borospincék érintésével vezet el a gyönyörű Szent Anna-tóhoz. Akik a kirándulást kihagynák, azok sem unatkoznak majd a fesztiválon: a sástói csónakázás és a kilátó mellett ugyanis kulturális programok és workshopok is várnak minket. A Memento Mori (Emlékezz a halálra) Egyesület az elmúlást állítja középpontba: a szombati napon Wirt Letti Tánc az elmúlással című előadását láthatjuk, majd a Művészetek Völgyében és a Szigeten is megfordult Halál Kávéház keretében beszélgethetünk az élet és halál legfontosabb kérdéseiről, amely alkalmat kínál bárkinek arra, hogy elmélkedjen az élet végességén, s így az értelmén is. A helyszínen workshopot és beszélgetéseket, felolvasásokat tart a Háttérzaj litzine (azaz irodalmi zine) is. Itt megtudhatjuk, hogy mire jó egy zine, hogyan készül, illetve azt is, hogy zinnek vagy zájnnak kell ejteni a self-publishing ezen ismét jelentős formáját. A workshopon egy közös zine-t is készíthetünk, és közben mindenki összerakhatja a saját mini-zine-jét is: ha van elképzelésed, írásod, képed, bármilyen üzeneted, akkor azt kollázstechnika, rajz, novella vagy vers formájában szabadjára engedheted, és eljuttathatod másokhoz. Emellett egy közös szövegcincára is sor kerül, ahol mindenki elhozhatja saját szövegét, írásait, amiket aztán közösen beszélnek meg, ezzel segítve egymást is az írásban. Filmvetítések is szerepelnek a fesztivál programján, valamint Kiss Ágnes Un-Dead (Lugosi élete 9 képben) című 60 perces bábelőadása, amely erős atmoszférával és zenékkel szögez minket a székhez. Az előadáson a valaha élt legnagyobb vámpír, Drakula, azaz az Amerikában befutott Lugosi Béla életének filmjébe nyerhetünk betekintést. Aki nem szeretne várni augusztus 17-éig, az akár ma este, augusztus 9-én is találkozhat néhány Zajongóval, hiszen az A38 Hajó tetőteraszán egy warm-up buli vár minket, amelyen szerepel T.Bali az I.O.N.-ból, illetve Machabray future goth / sadwave szettjét is meghallgathatjuk, és akár a helyszínen is megvehetjük a Fekete Zaj bérletünket. Az augusztus 17-én kezdődő, háromnapos Fekete Zajon bő 60 zenekar, köztük 11 nemzetközi előadó játszik: Alcest, az Igorrr, a Crippled Black Phoenix, a Kælan Mikla, a Boy Harsher, az Aesthetic Perfection, Anna von Hausswolff, Julinko, Annelie és az Intimate Stranger. A hazai fellépők között szerepel a Vágtázó Halottkémek, a Middlemist Red és a Gustave Tiger is. Fekete Zaj Fesztivál '18 2018. augusztus 17-18-19., péntek-vasárnap Mátrafüred – Sástó Belépő: 3 napos bérlet 11.990 Ft, a helyszínen 13.990 Ft. Napijegyek 4990 Ft. Jegyek kaphatók a https://tixa.hu/feketezaj2018 weboldalon, valamint a CD Pincében, Wave Music Shopban Szállásfoglalás a https://tixa.hu/feketezaj2018_szallas oldalon. Kapcsolódó weboldalak: http://feketezaj.hu/ https://www.facebook.com/feketezaj/ https://www.instagram.com/feketezaj/ https://www.facebook.com/groups/382220779464/ https://www.facebook.com/events/412428759195702/ Playlistek, videók: Youtube válogatás: https://www.youtube.com/playlist?list=PLKOohRwsBsGKMMOn6xLUItp4T9ZBTfFUh Spotify válogatás: Összes: https://open.spotify.com/user/im7p987lw9ypzg7hazgayk1xs/playlist/7uqKQ5hGIZdusXEcC88xFc 1. nap: https://open.spotify.com/user/im7p987lw9ypzg7hazgayk1xs/playlist/6XnPH17iMLI1M3E6mjvGZq 2. nap: https://open.spotify.com/user/im7p987lw9ypzg7hazgayk1xs/playlist/3K9u4U9NybtSbXZPFBQ6iM 3. nap: https://open.spotify.com/user/im7p987lw9ypzg7hazgayk1xs/playlist/0HqGHma6PjrZTKuaveENZ8 Girl power: https://open.spotify.com/user/im7p987lw9ypzg7hazgayk1xs/playlist/4PFcRCnbqEOpGQRercdOmT Teaser videó: https://www.facebook.com/feketezaj/videos/2087915601253365/

Vreid – Black Rites in the Black Nights (official lyric video)

cs, 08/09/2018 - 18:00
 Egy új, sötét fejezet kezdődik. Az örökkévaló rítusokat nem lehet kontrollálni és mindig is a káosz fog győzedelmeskedni. Csatlakozz hát az őrülethez, hadd lobogjanak a kreativitás lángjai! https://www.facebook.com/vreidofficial/ www.facebook.com/seasonofmistofficial Sales link: http://smarturl.it/VreidLifehunger

Stonedirt klip -és dalpremier, szeptemberben érkezik a Backlash-Zone lemez

cs, 08/09/2018 - 07:13
Hat év után elkészült a budapesti STONEDIRT új lemeze, a 2012-es Inherited Fever folytatása, amelyhez máris elérhető az első klipes nóta. A Desolation Hammer-hez még februárban forgattak videót, a thrasherek Backlash-Zone című harmadik lemeze pedig szeptember 14-én jelenik meg, első anyagukhoz hasonlóan a NAIL Records gondozásában. Az album a banda honlapján található előrendelői felületen megvásárolható pólóval is, vagy akár az előző lemezeikkel együtt különféle támogatói csomagban. ▶ Stonedirt - Desolation Hammer hivatalos videó: www.youtube.com/watch?v=juSrqlo0umY Itt szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy megköszönjük a közreműködést azoknak akik végig nyelték velünk a port és szeszt a forgatás alatt! - mondta a forgatással kapcsolatban a zenekar. Csekkoljatok a Facebook oldalunkat ahova majd szépen folyamatosan kerülnek fel a lemezbemutató dátumaink és helyszíneink.Backlash-Zone lemez a Standing Waves stúdióban, Egerszalókon nyerte el a végső formáját Sohajda Péter és Badarász Béla (Burning Full Throttle) segítségével, a lemezborító frontját pedig Viszokai Krisztián “Mr Zero” készítette. Elég sokat kellett várni arra hogy újra egy nagylemezzel jelentkezzünk, de legalább, ahogy szoktuk, megint a tőlünk telhető maximumot nyújtottuk. Szerintünk izgalmas és sokoldalú lemez született, igazi old school és modern egyveleg.” - tették hozzá a srácok. STONEDIRT - BACKLASH-ZONE (2018. 09. 14. / NAIL Records)
  1. Steadfast
  2. In Metal We Trust
  3. Rebel Revolution
  4. Unbreakable
  5. Beyond Control
  6. Worms of Despair
  7. Cosy Coffin Rot
  8. Desolation Hammer
  9. Ambivalent Recreated Humanization
▶ Stonedirt - Blacklash-Zone előrendelés: www.stonedirtmusic.com ▶ Előrendelhető konstrukciók: ⬜ Die-hard fan csomag (ára 5999 Ft) Tartalma: - 1-1 cd a zenekar mindhárom nagylemezéből - előrendelői póló ⬜ Támogatói csomag (ára 4999 Ft) Tartalma: - Backlash Zone cd - előrendelői póló ⬜ Backlash Zone CD (ára 2499 Ft) ▶ Stonedirt Facebook: www.facebook.com/Stonedirt/ ▶ NAIL Records Facebook: www.facebook.com/NailRecordsHungary/

Mr. Fotel-Rocker – új Alcohol videoklip érkezett Ambrus Zoltánnal és KITT-tel, a beszélő autóval, szeptemberben lemezmegjelenés

cs, 08/09/2018 - 07:09
A Rock FM-en debütált új dallal és hozzá készült videóval jelentkezett az ALCOHOL zenekar. A Mr. Fotel-Rocker dalhoz javarészt Crazy Mama Pubban forgatott videót a zenekar-főnök Tóth Sándor “Csövi” forgatókönyve alapján Vörös Renátó készítette, főszereplője pedig az Irigy Hónaljmirigyből ismert ex-Alcohol tag AMBRUS ZOLTÁN, aki mellett feltűnik KITT, a Knight Rider sorozat ikonikus szereplője, akinek a tökéletes mása elevenedik meg a klipben, Zoli pedig vezeti is, valamint a dalban vokálozik SCHROTT PÉTER (Continoom, ex-Tűzmadár). ▶ Alcohol - Mr. Fotel-Rocker hivatalos videoklip:  www.youtube.com/watch?v=fdGT1LU5lmA ▶ Alcohol - Remélem zavarok lemez rendelés: www.ahl.hu A Tóth Sándor "Csövi" vezette Alcohol harmadik nagylemeze “Remélem zavarok” címre hallgat majd, és idén szeptember 9-én jelenik meg az EDGE Records gondozásában, a felvételek pedig Cserfalvi Zoltán 'Töfi' segítségével nyerték el végleges hangzásukat. A korongon bónusz felvételként helyet kap az idén 5 éve megjelent, mindeddig csak a YouTube-on elérhető, 4 milliós nézettséget produkáló "Rockhimnusz" is, amely rengeteg magyar énekes és zenész közreműködésével készült. A bandát legközelebb augusztus 19-én, Halász-Rock Fesztiválon lehet elkapni, a lemezmegjelenő buli pedig a szeptemberi Rock On Fest-en lesz. ▶ Alcohol Facebook: www.facebook.com/Alcoholzenekar/ ▶ V. Rock On! Fest 2018 Facebook esemény: www.facebook.com/events/152354575493568/ ▶ II. Halász-Rock Fesztivál Facebook esemény: www.facebook.com/events/1909996465698788/ ▶ Edge Records Facebook: www.facebook.com/EdgeRecordsHungary/

8. Zord Rocktábor – Augusztus 11. Miskolc

cs, 08/09/2018 - 07:07
Idén is megrendezésre kerül a Zord Rocktábor, bár a korábbi évekhez képest csak egy napon, augusztus 11-én várnak mindenkit, akik jelenlétükkel támogatni a kívánják a rendezvényt, azaz a miskolci zenekarok mini fesztiválját. Augusztus 11-én, szombaton, 19 órától a Dr.Küllő nyitja meg a rendezvényt, majd az Aggodalomra Semmi Ok, és az U. Air szórakoztatja majd az egybegyűltetek. 22 órától a rendezvény névadója, és a fesztivál szervező zenekara, a Zord lép színpadra. A helyszín a MetalPit, a belépő pedig mindösszesen 600 forintba kerül. A miskolciak megjelenésére feltétlenül számítunk :) 2018.08.11. (szombat) – Miskolc, MetalPit, Pacsirta utca 3. Program: 19:00 Dr. Küllő - www.facebook.com/lepillantokullo/ 20:00 Aggodalomra Semmi Ok - www.facebook.com/pages/Aggodalomra-Semmi-Ok/197141257099870 21:00 U.Air - https://www.facebook.com/unpollutedair/ 22:00 Zord - www.facebook.com/zordmetal

Koncertajánló: Skiltron, Isatha, Lux Perpetua, Elanor, Sárkánykönny – Augusztus 17

sze, 08/08/2018 - 10:24
A folk power metalt játszó argentin Skiltron utolsó nagylemezével, a Legacy of Blooddal látogat el augusztus 17-én Budapestre egy nyári turné keretein belül. A zenekar nagyon hosszú utat járt be az évek alatt, a folk metal szcénán belül elég nagy hírnevet szereztek egyedi stílusukkal. Második lemezük a Beheading the Liars után olyan zenekarokkal turnéztak, mint a Grave Digger, az In Extremo vagy a Korpiklaani. Egy power metal horda is érkezik egyenesen Varsóból, akik először lépnek fel Budapesten. A lengyel Lux Perpetua zenekarra nagy hatással voltak olyan nevek, mint a Manowar, Blind Guardian vagy a Judas Priest! 2017-ben debütálták első nagylemezüket The Cures of the Iron King néven, ami közös turnéra indította őket a Skiltronnal. Hamarosan hazánkban is megnézhetitek őket a KVLT színpadán. A Tavaszi szél EP megjelenése után az Isatha már újult erővel készül a második nagylemezére. A számos tagcsere meghozta gyümölcsét és ezt bizonyítja a nemrégiben megjelent kislemez. A nyolc év alatt zeneileg sokat változott az együttes, a hegedű helyét a szintetizátor vette át később a női ének is erőteljesebbé vált. A zenekar nyári szezonjának utolsó koncertjét láthatjátok élőben. Az Elanor zenekar már 2009 óta hódítja meg az epic metal rajongókat. Az együttes nemrég adta ki 2 számos (+2 instrumental) single anyagát Way of the Sword néven, új énekesnővel az oldalukon. Az olasz származású Roslen Bondi gyönyörű és egyben egyedi hangjával varázsolja el a közönséget augusztusban a zenekar oldalán. Az est nyitó zenekaraként egy jászberényi akusztikus folk-fantasy formáció érkezik Budapestre Sárkánykönny néven, zenéjüket néhol rock és metál elemekkel is fűszerezik. Céljuk a fantasy világok megismertetése a közönséggel, valamint az ehhez kapcsolódó zenei világ megalkotása. 2011-ben jelent meg első lemezük Régi idők hajnalán címmel. Érdemes időben érkezni, hogy ne maradjatok le erről az akusztikus csemegéről.

Tavaszi folk metal ünnep – A Korpiklaani – Turisas – Trollfest hármas érkezik márciusban Budapestre!

szo, 08/04/2018 - 07:33
2019 tavasza sokak számára egy remek hangulatú, kihagyhatatlan folk metal bulival fog kezdődni, erről pedig a pörgős dalaikkal sör -és vodka fogyasztásra sarkalló finn KORPIKLAANI fog gondoskodni, akik a szintén finn, csata-metal dalaikkal harci kedvet teremtő TURISAS, illetve a sötét norvég erdők hangulatát rengeteg jókedvvel fűszerezve elhozó TROLLFEST társaságában érkeznek a Barba Negrába március 13-án. Wayfarer & Warriors Tour: Korpiklaani, Turisas, Trollfest Facebook esemény: www.facebook.com/events/211279732896032/ Finnország egyik legismertebb folk metal csapata, a KORPIKLAANI 10. albumával tér vissza hazánkba jövő márciusban. A Kulkija még idén szeptember 7-én jelenik meg, 3 évvel az előző Noita című lemez után. 14 új dallal ez az eddigi leghosszabb Korpiklaani album, és a zenekar szerint egyben a legtermészetesebb hangzású is. “Ez tisztán hallatszik rajta. Sokkal közelebb áll hangzásban ahhoz, ahogy a színpadon szólunk, és minden egyes új dalt el fogunk tudni majd játszani élőben, az biztos.” - Tette hozzá az énekes Jonne Järvelä. A felvételekhez a zenekar főleg azt a felszerelést használta, amin jelenleg a turnén is játszanak. Kulkija lemezt 2017 novemberében rögzítették a Petrax Studioban (Hollola, Finnország), majd a Sound Supreme Studioban (Hämeenlinna, Finnország) zajlott a keverés Janne Saksa producer irányítása alatt, a végeredmény pedig egy olyan hangzású Korpiklaani lemez, amit eddig még nem hallottunk a zenekartól. A hozzá illő, részletes grafika és borító Jan Yrlund (Battle Beast, Manowar) műve, aki már a harmadik lemez óta dolgozik a zenekarral, a jelenlegi pedig egy gyönyörű finnországi (Huhtalan torppa, Kuhmoinen) tájkép alapján készült, melyhez ő csinálta a fényképet. 5 évvel ezelőtt jelent meg a TURISAS legutóbbi nagylemeze, ami egyszerűen csak Turisas2013 évre hallgat, és egyelőre nem is érkeztek új hírek a folytatásról. Ezzel ellenben a színpadon a zenekar nem állt le, folkos szimfonikus metal csatahimnuszaikat pedig legalább négy lemezről fogja ezúttal is játszani Mathias "Warlord" Nygård és csapata. A norvég TROLLFEST 2004-ben alakult. A folk metal zenekar 3 sikeres lemez után leszerződött a NoiseArt Records-hoz 2011-ben, ezt pedig a negyedik, „En Kvest for Den Hellige Gral“ című nagylemezükkel ünnepelték meg még ugyan abban az évben. A norvégok lemezen, egyedi hangzásuk mellett a legendásan jó hangulattal is hódítanak, amit koncerten szoktak teremteni. A dalok között és mellett a srácok remekül szórakoztatnak, rengeteg humorral, szójátékokkal - amiket talán még mi is megértünk, már ha ismerjük az általuk kitalált képzeletbeli, német és norvég keverékéből megalkotott Trollspråk nyelvet, amin dalszövegeiket írják. Legutóbbi lemezük a hetedik Helluva című, ami 2017-ben jelent meg. ❒  Jegyárak: 7999 Ft - szeptember 30-ig, kizárólag a Rock1 rendszerében 8999 Ft - elővételben 9999 Ft - a koncert napján és a helyszínen ❒  Jegyrendelés: jegy.rock1.hu/korpiklaani_turisas_trollfest_20190313 ❒  A Hammer Concerts bemutatja: Wayfarer & Warriors Tour KORPIKLAANI TURISAS TROLLFEST 2019. március 13. (szerda) Barba Negra Music Club Korpiklaani Facebook: www.facebook.com/korpiklaani/ Turisas Facebook: www.facebook.com/turisas/ Trollfest Facebook: www.facebook.com/trollfestofficial ✔ Hammer Concerts Facebook oldal: www.facebook.com/hammerconcerts/ ✔ Hammer Concerts Instagram oldal: www.instagram.com/hammerconcertshungary/

Within Temptation – Decemberben a Tüskecsarnokban térnek vissza

p, 08/03/2018 - 06:54

Az eddigi leghosszabb kihagyás után, 2018 októberében indul újra turnéra a Within Temptation. Az új lemezen is dolgozó együttes Budapestre december 12-én tér vissza, ahol a Tüskecsarnokban játszanak majd. Megalakulása óta a Within Temptation több mint 3,5 millió lemezt adott el, amivel Hollandia egyik legsikeresebb zenei előadójának számít. A 2014-ben kiadott Hydra, és az azt követő, majdnem két évig tartó és 136 koncertet felölelő turné után azonban sokáig nem érkeztek hírek az 1996. óta működő zenekarról. Aki szorosabban követte a pályafutásukat, az jól tudja, hogy az elmúlt évek sem teltek eseménytelenül, különösen az énekesnő, Sharon den Adel számára – igaz, ezek a történések nem közvetlenül a Within Temptationhöz kapcsolódtak.

„Mikor a legutóbbi turnénk véget ért, elég kemény időket éltem meg – mondta el Sharon. – Rájöttem, hogy több időt kellene töltenem a családommal, és önmagamat is újra fel kell fedeznem egy kicsit. Mindez végül sokkal tovább tartott, mint terveztem, de most, két évvel később minden sokkal rózsásabban fest. Befejeztem a szólólemezemet My Indigo címmel, és ez segített megküzdeni a problémákkal. Ezután pedig hirtelen ismét úgy éreztem, hogy vágyom a súlyosabb, epikus hangvételű zenére. Ezután a dalszerzés már szinte magától ment. Biztos voltam benne, hogy a hetedik Within Temptation album végül meg fog születni. És most itt vagyunk... készülünk a lemezbemutató turnéra, ami szerencsére hamarosan kezdődik – nagyszerű hír, mert alig várjuk, hogy újra útra kelhessünk!” Addig érdemes közelebbről megismerkedni Sharon szóló projektjével: a My Indigo címadó dalát és a hozzá tartozó videót itt láthatjuk: https://youtu.be/R1RxflH6BR8 A csapat nemrég írt alá egy szerződést a Universal Music csoport tagjaként működő Vertigo Records kiadóval, amely az érkező új stúdiólemezt gondozza majd. Sharon és Robert Westerholt így kommentálta a megállapodást: „Izgatottan várjuk a Universal csapattal közös munkát az új lemezünk kapcsán. Jelenleg az utolsó simításokat végezzük az új dalokon, és komoly tapasztalataival a Universal Music a legjobb partner ehhez, az online és a fizikai hanghordozók piacán egyaránt. Ősszel Európában turnézunk majd, 2019-ben pedig érkezik az új lemez, és a világ többi része is sorra kerül a turné keretében.” Budapestre már idén, december 12-én visszatérnek a hollandok: a Tüskecsarnokban láthatjuk majd a Within Temptationt, egy hamarosan bejelentésre kerülő vendégzenekar társaságában. a Concerto Music bemutatja: Within Temptation European Tour 2018 2018. december 12., 18 óra Budapest, Tüskecsarnok Within Temptation koncert + vendég Belépő: állójegy 14.900 Ft, ülőjegyek 10.900, 14.900, 15.900 Ft Jegyek kaphatók a www.tixa.hu és a www.concerto.hu oldalakon, valamint a CD Pince és Headbanger üzletekben. Kapcsolódó weboldalak: http://concerto.hu/ https://www.within-temptation.com/ https://www.facebook.com/concertoconcerts https://www.facebook.com/events/1846118248762332/

Rockmaraton Fesztivál 2018 – Koncertbeszámoló

cs, 08/02/2018 - 10:45

2018. július 9-14. @ Dunaújváros, Szalki-sziget FEKETE PÉNTEK Hosszú éveken keresztül minden nyáron elgondolkoztam azon, hogy milyen jó is lenne végre eljutni a Rockmaratonra. Amióta ez a fesztivál működik, azóta külföldön élek, és mindig nagy volt a nyomás, hogy ide eljussak – folyamatosan nézegettem a menetrendet, de igazából az Angliához közelebbi fesztiválok bizonyultak általában nyerőnek. Amikor meghirdették az idei Rockmaraton menetrendjét, pillanatra görcsbe rándult a gyomrom, ugyanis a július 13-ára, péntekre meghirdetett zenekarok fellépési sorrendje kísértetiesen ismerős volt: 1999. július 10-én – gyakorlatilag tizenkilenc évvel ezelőtt – ugyanúgy a Christian Epidemic, a Sear Bliss és a Tormentor játszott az azóta már rég megszűnt Fekete Lyukban. Ez már egy erős nyomásnak bizonyult, úgyhogy fölkerült a Rockmaraton az idei fesztivál- és koncertlistára, és mivel menet közben visszaköltöztem Magyarországra, ezzel adódott is a helyes megfejtés: irány Rockmaraton, irány a Fekete Péntek. Maga a mesterterv hihetetlenül egyszerű volt: csütörtökön este munka után irány Dunaújváros; aznap este a terep felmérése, és menet közben ha esetleg sörök fogynának, akkor sincs nagy baj. Másnap a Fekete Péntek végighallgatása-dokumentálása (valamint interjú Nagy Andrással), szombaton reggel pedig korai kelés és húzás haza. Mint az előbb említettem, a Rockmaratonnal semmilyen tapasztalatom nem volt, de Dunaújvárossal sem túl sok; én igazából a város történelme alapján valami egészen nyomasztó, egybefüggő lakótelepet képzeltem és nagyon meglepett, hogy milyen stílusos a város (a szállásunk például egy szocialista-realista épület volt, stílusában egy szecessziós épület alapja is lehetett volna), és hogy mennyi a zöldterület. A szállásunk a főiskolai kollégiumban volt, és csak az ablakon kinézve két étkezési lehetőséget lehetett látni – ahol szerencsére sört is adtak –, és szerencsére a reggeli kávéért sem kellett ennél sokkal messzebbre menni. A fesztivál ideje alatt a Rockmaraton szerződéses fixáras taxiszolgáltatással volt elérhető: a Sárga Taxi 1300 Ft-ért vitt bárkit Dunaújváros bármelyik pontjáról a Szalki-szigetre és ugyanennyiért vissza. Mivel a szállásunk majdnem négy kilométerre volt a fesztivál bejáratától, ezért úgy döntöttünk, hogy mi inkább taxizunk – praktikusan azért, mert a hazafelé sétálás szimplán az alvásidőből megy. A szállásra történő becsekkolást követően gyors terepszemlére indultunk a Szalki-szigetre és a környékére; a sajtójegy és a belépő beszerzése nagyon gyorsan ment. A nagy melegben fontos a rehidratáció, úgyhogy a Szalki-sziget kompkikötőjénél lévő intézményt kerestük fel először, majd ezek után magán a szigeten tettünk egy tiszteletkört. Mint említettem, ez volt életem első Rockmaraton fesztiválja, és igazából volt egy nagy csomó nagyon kellemes pozitívum a nagy nemzetközi fesztiválokhoz képest. A legelső is a népsűrűség: a legnagyobb fesztivál, amin voltam, a Brutal Assault és a Bloodstock Open Air, és a cseheknél simán előfordulhat, hogy eltelik egy félóra, ameddig a fesztivál két sarka közötti távolságot megteszed; erre este főműsoridőben – amikor a headliner-ek lépnek föl – már esélyed sincs, ugyanis a Nagyszínpad előtt szimplán nem tudsz elmenni. A Rockmaratonon semmilyen ehhez hasonló problémával nem találkoztam, tehát létszám szempontjából számomra ideális volt a helyzet. Egy másik ehhez hasonló dolog az infrastruktúra: általában mindenhol probléma, hogy egy normális vécét találjon az ember, amelyiknek nincs a plafonja is összeszarva, zárható, és még papír is van (jó, ezt minden rutinos visz magával). Ha már az output-nál tartunk, akkor az input is fontos: én inkább zenét hallgatok, és nem szeretek félórát várni egy nyamvadt sörre – itt a fesztiválon nem volt ilyen gond, minőségi kajához és sörhöz nagyon gyorsan és könnyen hozzá lehetett jutni, és azt kell hogy mondjam, hogy az ár az sem volt vészes. A vécéhelyzetről is csak pozitívumokat tudok mondani: minden teljesen kulturált, sőt, porcelán vécét is lehetett találni, és a szabadtéri fesztiválokra jellemző izgatott beszarás-előtti sorállás is valahogy kimaradt. Egy apró megjegyzést azért tennék, pusztán segítő szándékkal: a cseh fesztiválon nagyon sokszor lehetett látni hordozható, műanyagból készült, Toitoi-stílusú piszoárokat, amiket egyszer három-négy ember is tudott használni – talán érdemes lenne ilyeneket is elhelyezni. A fesztivál programjai négy színpadon mentek: a Hammerworld Nagyszínpadon, a Barba Negra Nagyszínpadon, a Metal.hu színpadon és a jelen cikk szempontjából legfontosabb Szurkolók az Állatokért színpadon. Szabadtéri fesztiváloknál általában kétfajta módon szokták a számomra izgalmas programot beosztani: vagy minden napra jut egy nagyon jó zenekar és sok az üresjárat, vagy pedig egy napra jut az összes jó zenekar lehetőleg úgy, hogy a két legfontosabb csemege egy bő félóra átfedéssel fusson. Hihetetlenül boldog voltam, mert a Rockmaratonon viszonylag egyszerű volt a feladat: kellő mennyiségű sör társaságában szépen le kellett hogy cövekeljek a Szurkolók az Állatokért színpad elé, ahol délután négykor elkezdődött a műsor, és – terveim szerint hajnali kettőkor – a Tormentor-ral számomra befejeződött. Ez a színpad volt legtávolabb a bejárattól, ami tulajdonképpen akár nyolc percnyi megfeszített sétát is jelent. Teljesen standard fesztiválos felállás: fedett színpad, fedett nézőtér, és a nézőtér alja is lapokkal volt burkolva, hogy eső esetén ne a nyakigérő sárban tocsogjon a nagyérdemű. A színpad mögött volt a backstage (nomen est omen), és tulajdonképpen a színpad mellett ki-be lehetett mászkálni – persze nem a hallgatóságnak. A faékegyszerűségű terv a következő volt: meg kéne hallgatni a Perihleion-t és a Christian Epidemic-et, akiket majd rövid szünet után a Sear Blisst és a Tormentor követ. Ha eközben még sikerül valami jóra vagy érdekesre akadni, azt tiszta előny, de ha nem, akkor is el lehet nézelődni.   A színpadon aznap délután négykor a Kylfingar kezdett; ez a jászsági csapat 2013 óta működik, és a viking metal kategóriába sorolható zenéjük. Itt két gitár – basszusgitár – dob – ének – hegedű felállással léptek föl, nagyon jó hangulatot teremtettek, és a rájuk kiszabott negyven perc igazából meglehetősen gyorsan elment. Tulajdonképpen ez volt az a zenekar, akiket szerintem a legjobban kevertek az este során, ugyanis – talán a gitárok kivételével – minden hangszert tisztán lehetett hallani. Maga a zene engem egy kicsit egy arkonásított Amon Amarth-ra emlékeztetett, de a fiúk és a hegedűs hölgy tette a dolgát, nagyon jó hangulatot csináltak (különösen a Sörtánc alatt), nagyon lelkesen, teljes erőbedobással, teljes odafigyeléssel játszottak. A rájuk szabott negyven percbe hét dal fért az eddigi két albumukról – az első négy éve, 2014-ben jelent meg, a második pedig gyakorlatilag egy hónappal a fesztivál előtt (A tél vándora, Örök vadászat, Végzetünk, Út a Valhallába, Sörtánc, Jotunheim kürtjei, Világok határán).       Rövid átszerelést követően máris színpadra lépett a komlói Malediction. A zenekar 1996 óta működik; egy pár demo-n és egy EP-n vannak túl, és az (egyelőre sajnos) egyetlen stúdióalbumuk 2009-ben jelent meg. A fesztiválon egy gitár – ének – basszus – dob felállásban játszottak nagyon jó, nagyon technikás death metal-t, amit kifejezetten élmény volt hallgatni. Maga a zenekar stílusában leginkább a Morbid Angel és az Immolation egyfajta kombinációjára hajazott, természetesen némi Cannibal Corpse-os és Cryptopsy-s felhanggal. A gitáros Várhalmi Ákos játéka teljesen lenyűgözött, és azt kell hogy mondjam, nagy élmény volt őket élőben látni. Tulajdonképpen erősen gondolkoztam azon, hogy mikor is volt élőben szerencsém a Malediction-höz, és már nem emlékszem, hogy mikor láttam őket, úgyhogy jó volt frissíteni az emlékeken. Nagyon sok érdeklődő jött el megnézni a Malediction fellépését, de igazából nem volt nagy mozgás: erre a zenére tulajdonképpen nem nagyon lehet mit mozogni – ide az ember tanulni jár (The Strench of Death, Flood, Hymn to Destroy, Nammtar, Curse, Draconis, Unbearable Silence, The Survivor). Sajnos a Malediction keverése messze volt az ideálistól, és ez némi aggodalommal töltött el, ugyanis a következő fellépő a Perihelion volt. Az is probléma persze, hogy ha egy death metal zenekar esetében valami nem hallatszik tisztán, de a Perihelion élő fellépését nagyon el lehet cseszni, ha tévedésből valaki nem hallatszik. Meglehetősen gyors átszerelést követően Gyuláék neki is ugrottak az első dalnak; én most láttam Perihelion-t életemben először élőben, és határozottan tetszett, amit és ahogy csináltak. Nagyon sokfajta módon lehet dobozba tenni ezt a zenét – általában a metálosított VHK szokott lenni az egyik kategória, és ebbe mélyebben nem is szeretnék belemenni –, de az alternatív zenének az extrémebb műfajokkal történő ilyen jellegű keverése egy nagyon friss és üde színfoltot eredményezett a hazai underground metál egén. Gyuláéknak sem volt hihetetlenül sok idejük, rájuk is negyven perc jutott, így összességében hét számra volt idejük. Amit hihetetlenül értékeltem az az, hogy ebből a hét számból az egyik a Nap fele néz című dal a Perihelion korai korszakából, amelyik utcahosszal az egyik kedvencem. Nagyon jók voltak, nagyon jó volt élőben hallgatni őket, talán egy picit tisztábban is szólhattak volna, de erről persze nem a színpadon álló zenész tehet. Mindössze egyetlen fontos kritikát fogalmazhatnék meg: túl rövid volt (Intro, Vég se hozza el, Fényt!, Örvény, Bolyongó, Nap fele néz, Égrengető, Bardeaux).   A Perihelion befejeztével azonnal megkezdődött az átszerelés, azaz a Christian Epidemic feltelepítése. Ez volt a hatfős felállás második élő koncertje, és nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan is szólnak, és mit is fogunk hallani – az előző, nagyjából egy hónappal ezelőtti koncertjük a Kék Lyukban volt, és a meglehetősen gyenge keverés miatt teljes egészében szétesett az egész produkció. A sípoló billentyűn és Tibi énekhangján kívül nem lehetett túl sok mindent hallani, ezúttal viszont imáim meghallgatásra találtak. Én vagyok ugyanis az az ember, aki mindig amiatt reklamál, hogy a gitárokat nem lehet rendesen hallani – jelentem, most egy szót sem szólhatok. Tulajdonképpen Zoli és Gábor gitárján túl hellyel-közzel lehetett bármit is hallani – például Anett billentyűzéséből tulajdonképpen semmit, és Imi dobolásából sem jött át túl sok minden. Ezen az estén ebből ennyit lehetett kihozni, de szerintem sokkal-sokkal jobban szóltak, mint a Kék Lyukban, és öröm volt a nagy Christian Epidemic klasszikusokat meghallgatni újra. A közönség is hasonlóan lehetett ezzel, nagyon sokan voltak rájuk kíváncsiak, és meglehetősen élénken ment a fejrázás a húzósabb riffek alatt (Eltörölt világ, Szellemből hússá, Pusztítástan, Ezer harang, A fájdalom koronája, Angyalok nyelvén, Újjászületett, Lehajtott fejjel). A Christian Epidemic után futólépésben történőt a fel-le szerelés – annyira futólépésben, hogy a következő zenekar, a lett Skyforger tagjai gyakorlatilag az utolsó hangok felcsendülését követően máris el is kezdek birtokba venni a színpadot. A zenekar tagjai népies motívumokkal díszítettnek nevezhető ruházatban léptek színpadra, és igazából a stílusuk meglehetősen hasonlított az Amon Amarth-ra: gyors, dallamos, időnként epikus részekkel átszőtt death metal, amit – ha a fellépők skandinávok lettek volna – simán levikingmetáloztam volna. Meglehetősen nagy sikere volt ennek a társaságnak is, ekkor már az első sorban alig lehetett fotózni, annyira sokan ugráltak és biztatták a lett srácokat. Nekem a műfajjal volt alapvetően problémám: szerintem ezt lehet nagyon jól is csinálni – lásd az Amon Amarth-ot –, de itt az az érzésem támadt, hogy alapvetően tizenkettő egy tucat stílusú dalokat hallunk. Mindenesetre érdemes velük dolgozni egy kicsit, úgyhogy már tudom is, hogy melyik zenekar albumaira és a munkásságára kell több időt szánjak. A lett társaság egyébként nem pályakezdő, 1995 óta nyomják, és túl vannak a hatodik stúdióalbumukon, ami azért feltétlenül mutatja a műfajon belüli beágyazottságukat és megbecsültségüket. Izgatott várakozás vette kezdetét, felvonult a Sear Bliss. Nem is emlékszem, hogy mikor láttam őket utoljára élőben – nagyon remélem, hogy ez nem a 15 éves jubileumi bulijuk volt Budapesten. Szegények nagyon rohantak: eredetileg is késve érkeztek volna a fesztivál helyszínére, de ezen túl még a 62-es úton egy balesetre is ráfutottak, úgyhogy nagy loholás közepette készültek a fellépésre. A Sear Bliss-nek igazából gyors vagy durva dala alig van, mindig is egy lassabb, nyugodtabb, melankolikusabb stílust képviseltek a black metal-on belül, de most valahogy az az érzésem támadt, hogy a nyugisabb, szemlélődőbb stílusú gyöngyszemeikből válogattak. A lehetőségekhez képest szerintem jól szóltak – ez azt jelenti, hogy Kovács Attilát tisztán lehetett hallani, Vígh Zoltánból valamit, de nem túl sokat. Kristálytisztán és a szükséges mennyiségben szólt Pál Zoli, a rézfúvós részleg; billentyű ismét nem volt az élő fellépésen, ezt a dobos Csejtei Gyula mellé helyezett kütyü szolgáltatta. Amit fontos kiemelni: András reszelős énekhangja, a harsona és az aláfestés biztosító gitárok tökéletes egyensúlyban voltak, egyik sem nyomta el a másikat, és szerintem a hallgatóság nagyon jó zenei élményt kapott – én egészen biztosan (Birth of Eternity, Seven Springs, A Mirror in the Forest, Two Worlds Collide, As the Bliss Is Burning, Soulless, Somewhere, Shroud, Beyond the Darkness, Oh my Lord).   A Sear Bliss leszerelését követően megkezdődött a Carpathian Forest beépítése. Ez volt az a pont, ami már kezdett a nagyobb szabadtéri fesztiválokra vagy klubkoncertekre emlékeztetni a népsűrűség: már meglehetősen nehéz volt az első sorban helyet találni, sőt általában a második-harmadik sorból fotóztam valakinek a válla vagy feje fölött – ahogy éppen sikerült. Aztán megjelentek a fellépők – többek között a papi ornátust viselő Nattefrost –, és megkezdődött a buli. Én alapvetően a black metal-ért rajongok, bár ennek a műfajnak is vannak olyan ágazatai, amik közelebb állnak a szívemhez, és vannak olyanok, amiket nehezebben fogadok be. Sajnos a punk – rock – black metal kombináció pontosan ilyen, úgyhogy a Carpathian Forest megtekintése számomra nem a zene élvezetéről, hanem a műfaj egyik nagy öregje előtt történő főhajtásról szólt. Meglehetősen tisztán szóltak – ugye a két gitárral történő fellépésnek megvan azért az az előnye, hogy egy már csak szólni fog belőlük. Itt ezzel nem is volt probléma, önmagában még a zene is csak-csak elment, azonban a legfontosabb zavaró tényező Nattefrost színpadi tevékenysége volt. Mindannyian tudjuk, hogy a műfaj meghatározó alakjai nem teljesen átlagosak, másképpen szólva mindegyik figura egy-egy jellem a maga sajátos módján, és ez általában a fellépésre és a zenekar stílusára is rányomja a bélyegét. Az, hogy Nattefrost papi ornátusban az alsógatyáját és a szőrös lábait mutogatta, tulajdonképpen teljesen belefér a műfaj kereteibe. Az már egy kicsit kínosabb volt, amikor némi külső segítséggel megszabadult alsónadrágjától, és azt szorgalmasan szagolgatta a fellépés alatt – mint tudjuk, az ízlések és pofonok eltérők, van, aki másfajta gyorsítót vagy lassítót használ. Az, hogy van olyan érdeklődő, aki a tömegbe hajított alsógatyát eltegye, már tulajdonképpen meglepett. Hogy ezek után bárki arra legyen kíváncsi, ahogy Nattefrost fellépés közben a farkát mutogatja – sőt, legyen, aki próbálja a lábszárait és az ominózus testrészt a koncert hevében fogdosni – nekem egy picit talán már sok is volt a jóból. Úgyhogy azt kell hogy mondjam, hogy nagyjából tíz év után újra végighallgattam a zenekart a működése iránti tiszteletem jeléül, de hogy a Carpathian Forest fellépése nem tetszett, az is biztos (Through Self-Mutilation, One With the Earth, Knokkelmann, Likeim, Doomed to Walk the Earth as Slaves of the Living Dead, When Thousand Moons Have Circled, Black Shining Leather, A Forest, Rock'n Roll Glory Hole, Bloodcleansing, I Am Possessed, Morbid Fascination of Death, All My Friends Are Dead, Carpathian Forest, The Suicide Song, He's Turning Blue). A Carpathian Forest levonulását követően sajnos döntést kellett hozni: egyfelől hetven perc várakozás múlva kezdődik a Tormentor, akik még egy bő órát játszanak – tehát ha minden jól megy, akkor akár hajnali három környékére ágyba is jutunk. Sajnos ez állt szemben a kora reggeli kelés igényével, illetve azzal, hogy Péter barátom aznap még Budapest érintésével vezethetett haza Frankfurtba. Egy sör mellett megbeszéltük a stratégiát, és fájdalmas, de logikus döntést hoztunk: kihagyjuk a Tormentort azzal a felkiáltással, hogy egy hét múlva megyünk Olaszországba, Brescia-ba a Colony Summer Fest-re, ahol amúgy is fellép a zenekar. Megnézzük Attiláékat ott, most viszont hazamegyünk – úgyhogy amire felcsendültek a Tormentor első hangjai, addigra mi már az igazak álmát aludtuk Dunaújváros kellős közepén. Mit mondhatnék összességében a fesztiválról? Csak pozitívat. Kicsi, családias méretű volt, és nyoma sem volt annak a rettenetes tömegnyomornak, amit nagyon sok nagyobb nemzetközi fesztiválokon lehet látni. Ezen túl a kaja és pia minősége–mennyisége optimális, sőt ideális, a sorbanállás pedig a fentebbi okok miatt egy nem gyakorlatilag létező fogalom. Vécék, zuhanyzók a megfelelő mennyiségben álltak rendelkezésre, akárcsak a sátorozáshoz szükséges terület – ez is feltétlenül az előnyök között említendő. Az, hogy árnyék is van, sőt fürdeni is lehet, már mindenképpen a hab a tortán. Ha a Rockmaraton ugyanezekkel a paraméterekkel és egy erősebb nemzetközi mezőnnyel tudna indulni – nem egy Emperor-ra gondolok természetesen, hanem még egy pár zenekarra a nemzetközi black metal második-harmadik vonalából –, akkor számomra ez lenne az ideális fesztivál, és örömmel lemondanék bármelyik nagyobb buli rettenetes tömegnyomoráról. Köszönöm szépen a lehetőséget – jövőre is találkozunk a Rockmaratonon, a Fekete Pénteken. BRIEF SUM: This report is about Black Friday of the Hungarian open air festival Rockmaraton. Almost 20 years ago, in July of 1999, the most important bands of the Hungarian black metal scene gathered in the classic small venue called Black Hole to make an unforgettable gig, and this running order has been repeated here again. So that was the day to celebrate Chriatian Epidemic, Sear Bliss, and the most significant Black Metal band of the area, Tormentor. Viking metal bands from Hungary (Kylfingar) and Latvia (Skyforger) come to present their melodic songs, and also the ‘alternative’ metal band Perihelion gave a fantastic 40 minutes gig. Carpathian Forest with Nattefrost gave the coronation of the day. Black Friday of this year was an unforgettable event, and hopefully see you there next year! KÉSZÍTETTE: Cryonus 5. NAP A késő délutáni érkezéshez képest nagyon kedvező helyen, közel száz méterre a kaputól sikerült leparkolnunk. A bejutáshoz szükséges procedúrát követően, néhány méterre a bejárattól, alig hittem a szememnek: Joe, az Evil Invaders frontemberre jött velünk szembe, egy fiatal, magyar hölgy kíséretében. Azonnal lecsaptam a lehetőségre, megszólítottam az égimeszelő énekes-gitárost, s megkértem, hogy szánjon egy kis időt egy közös fotó erejéig. Mivel egyik jó barátommal érkeztem a fesztiválra, adott volt, kit kérek meg a fotó elkészítésére. Joe gondolkodás nélkül készen állt az exponálásra, de csak nem akart a kép elkészülni. A társam jelezte, hogy valamiért nem tudja elvégezni azt az egyszerű metódust, hogy lenyom egy gombot és elkészül a fotó... Ekkor zajlott le az, amiért ezt az intermezzót ennyire részletesen leírom, hogy magyar leányzó (tolmács, programszervező) elkezdett rinyálni: "Erre most nincs idő, késésben vagyunk", izgalomba jött a plusz húsz másodperc miatt. A belga csak ennyit mondott: "Nyugalom, semmi gond, hadd készüljön el az a kép." Miután visszakértem a készüléket és a menüben két gombnyomással mindent optimálisra állítottam, sikerült megörökíteni találkozásunkat. "Este, a koncerten!" - köszönt el Joe, "Ez csak természetes"- válaszoltam. Nos, alig telt el pár perc a megérkezéstől számítva, de már fel voltam dobva és le voltam nyűgözve, pedig szimpatikus momentumokból és emberségből is még csak most kezdődött az este. A délután végére kitűzött programok nem csigázták fel különösebben az érdeklődésemet. A nagyszínpad előtt elhaladva a Nova Procpect nevű formáció próbált hangulatot teremteni (velem nem járt sikerrel), egy kicsivel odébb, a sátorból az Agregátorékat véltem felfedezni, de mire befutottunk vége is lett a fellépésüknek. Mivel az Angerseed következett közvetlenül utánuk, úgy döntöttem, kezdjük velük a komplett koncertezést. Maniak munkásságát már a Neochrome óta figyelemmel követem, "friss" formációját is sikerült már többször csekkolnom élőben. Az energia ezúttal sem csak a zenéből, de a srácokból és leginkább a frontemberből áradt, nehéz ezt a muzsikát sztoikusan, egy helyben állva hallgatni. A debreceni zenekart napjainkban már nehéz megkerülni, bőven bekerültek a fősodorba, bár erről az intenzív jelenlétük, fellépéseik sorozatának eredményessége is tehet. A 'maratonon őszintén szólva hozták a kötelezőt, meglepetést nem okoztak se pozitív, se negatív előjellel. A szomjúság enyhítését követően, meglátogattam a dedikálások időpontját hírdető transzparenst, hogy képes legyek a személyes találkozókat beszúrni a további programok közé. Ekkor még úgy tűnt, ez menni fog, nem lesz fennakadás, de később bebizonyosodott, hogy a "jó öreg fesztiválszokás szerint" az összecsúszások, időpont egyezések miatt programszervezővé kellett avanzsálnom, hogy képes legyek egyszerre három helyen lenni. Amikor a SPASM nevű cseh trió színpadra lépett még nem voltak fennakadások. Ellenben amit a színpadon láttam, attól a szemem nem kicsit akadt fenn... Korábban nem ismertem eme goregrind-pornogrind egyesülést, vagy inkább közösülést (hogy stílusos legyek), szóval fel lettem avatva. Az "énekes", a maga kb. 120 kg-jával, a Boraton nevelkedettek által jól ismert "fürdőruhában", fallosz-álarcban nyomatta a show-t. A mellette tevékenykedő basszusgitáros és dobos kismiska hozzá képest. De a pontot az "i"-re a mélyen tisztelt publikum tette fel, akik gázálarcban, véres(?) hentesköpenyben, láncfűrészre hajazó kellékkel, wc-papír tekercs szerpentinezéssel nyomatták a mosh-t. Soha se voltam nagy rajongója ennek a stílusnak, bár nem ismeretlen előttem, néhány bandát még követek is, de így élőben még goregrind-szűz voltam. Sokaknak ez csak zaj, de mégis sokan kíváncsiak voltak az extrém műsorra. Persze tudjuk, hogy van az az alkoholmennyiség, amitől nem csak a lányok lesznek szebbek, de a zene is melodikusabb. Az tény, hogy a trió nem utazott csalódottan haza, vagy a következő fellépés helyszínére. Én viszont már lélekben a Tiamat dedikálásra készültem...   Ami azonban, az adott helyszínen nem akart időben elkezdődni, a kialakult sort egy programszervező oszlatta fel azzal a rettegett szóval: csúszás. Körülbelül egy órával később kezdődik. Na, innentől datálható az a gyomromban meginduló izgalom, hogy leszek képes ott lenni a dedikáláson, az Evil Invaders koncerten és ráadásul éhes is vagyok. Ezt így visszafelé szerveztem meg: kaja, Joe-ék, Johan-ék. Ebből a háromból, gondolom, az olvasó leginkább az utolsó kettőre kíváncsi. A belga speed-thrash quartett beállását már nyomon követtem, miközben lassan gyülekezni kezdett a nézősereg. Amikor végre elindult a buli, csalódottan állapítottam meg, hogy a pornogrind nagyobb tömeget vonzott. De legalább volt helyem, könnyedén fotózhattam kedvenceimet több pozícióból is. A frontember a többieket is megalázó lendülettel szántotta fel a színpadot, akkora energia, őserő áradt a deszkákról, hogy aki képes volt a nézőtéren mozdulatlanul szemlélni az előadást, az biztos, hogy nem ember volt. Jöttek sorra a "slágerek", nem szarakodtak a srácok, szinte szünet nélkül tolták az arcokba a nyolcvanas éveket idéző himnuszokat. Azonban nem tudtam önfeledten élvezni az előadást, mert tisztában voltam vele, hogy hamarosan kezdődik a Tiamat dedikálás. Bármennyire fájdalmas volt elhagyni az Evil Invaders koncertet, erőt vettem magamon és elsétáltam a svédek autogram osztására. Evil Invaders dalok: As Life Slowly Fades Pulses of Pleasure Broken Dreams in Isolation Shot to Paradise Mental Penitentiary Tortured by the Beast Stairway to Insanity Feed Me Violence Oblivion Fast, Loud 'n' Rude Witching Hour (Venom cover) Raising Hell Victim of Sacrifice Violence & Force Ami már javában tartott. Nekem a Tiamat alapvetően egy death metal csapat, amiből dark (gothic) zenekar lett. Az első három lemezért élek-halok, de ismerem a 90'-es évek végéig kiadott albumaikat. Azzal tisztában voltam, hogy nem seggigérő hajú, feketébe öltözött marcona death metal harcosok, de arra azért nem számítottam, hogy trendi kalapokban, sapkában lazuló arcok fognak fogadni. Mindenki kedves volt, kézfogást követen bemutatkoztak (egyedül Johan Edlung nem - vajon miért?), könyörgés nélkül hajlandóak voltak közös fotó készítésére. Egy nagyon régi vágyam teljesült: pipa. A koncert úgy kezdődött, amit egy ős-Tiamat rajongó csak elismerő csettintéssel tud fogadni: In A Dream. Majd jöttek a Clouds klasszikusok sorban: Clouds, Smell Of Incense, The Sleeping Beauty...stb. Hatalmas pirospont Edlungnak, amiért ennyire egyszerűen, de mégis nagyszerűen állította össze a setlist-et. Apropó Edlung. Már a dedikálás alatt feltűnt, hogy a fickó vasággyal együtt lehet vagy 50 kg. Nem keltette egészséges ember hatását. A színpadon is végtelenül visszafogott volt, még ahhoz képest is, hogy a Tiamat nóták nem a stagediving jegyében íródnak. Sokszor levonult átöltözni, de van egy olyan érzésem, hogy "erőt meríteni" is a színfalak mögé. A banda és az általuk előadott drámai tételek így együtt eléggé eklektikusak voltak. A divatos kis kalapok és sapkák rengetege inkább egy ska zenekar benyomását keltette, de maximum ennyi negatívumot tudok felróni Edlung csapatának. Tiamat dalok: In a Dream Clouds Smell of Incense The Sleeping Beauty The Scapegoat Undressed Wildhoney Whatever That Hurts The Ar Visionaire Kaleidoscope Do You Dream of Me? Gaia Általam legjobban várt Asphyx koncertre is egy dedikálással melegítettem be. Itt már trendiségről még nyomokban sem lehetett említést tenni, viszont újra meg kellett tapasztalnom, hogy ezen napon bárkivel találkoztam személyesen, mindenki közvetlen és kedves volt. Akárcsak egyik death metal hősöm: Martin Van Drunen. Szívemnek (és persze a fülemnek is) kedves Pestilence albumokon ő vokálozott anno, de amióta az Asphyx-et irányítja csak még jobban tisztelem. Sőt! Ez a koncert rátett erre még egy lapáttal. Kicsit hosszadalmas beállást követően, amit köszönhettünk a zenészek által csak "uncle Jánosh"-nak nevezett "hangmérnöknek" mindenféle konferansz nélkül belecsaptak a lecsóba. A Vermin azonnal mozgásba hozta a közönséget, amely végre tisztességesre duzzadt. A hollandok a belgáktól semmiben sem maradtak, itt is olyan folyamatos mozgás, headbang ment színpadon (is), amely feladta a leckét a fotókészítés során. Martin, egy nem mindennapi frontember. Death metal-t ennyit mosolyogva, zsiványul vigyorogva előadni még nem láttam soha senkit. A többiek is élvezték a show-t, a nem éppen termetes Paul a hatalmas hajtömege mögött szintén felszántotta a színpadot, és gitározás közben is buzdította a népet. Az első sorban egy kerekesszékes rajongó csápolt, akit Martin ki is szúrt magának, majd jelezve Paul-nak, az leadott egy doboz sört a rajongónak. Szám közben! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez a metal fesztivál számomra abszolút a pozitív élmények, az emberség maximális bizonyítékaival szolgált a fellépők kapcsán. A legfelkapottabb és a legrégibb dalok is képviseltetve voltak az Asphyx repertoárjában. Csak akkor volt némi pauza, amikor Van Drunen meghúzott egy flaskát és az első sorban lévőktől érdeklődött, hogy mit mondanak ilyenkor a magyarok. Az "Egészségedre!" valahogy nem tudott rögzülni, így maradt a "Cheers!". Ettől függetlenül, abszolút egymásra voltunk hangolódva: mi, a közönség és a zenekar. Asphyx dalok: Vermin Candiru Division Brandenburg Wardroid Death the Brutal Way Asphyx (Forgotten War) Deathhammer Wasteland of Terror Scorbutics Forerunners of the Apocalypse The Rack Last One on Earth A hangulatos death metal bulit követően elindultunk az Akela szertartása felé, félúton érintettük a The 69 Eyes előadását, amiről annyi emlékem van, hogy rohadt sokan tátották a szájukat a nagyszínpad előtt, de az én szívverésem egy csepet sem változott. Mielőtt a Főnökék műsorát elértem volna félúton bő egy évtizede nem látott cimborákba futottam bele, így az Akela műsorának csak a felét láttam, de még így is bőr alá kúszó hatással bírtak a hallottak, látottak. Főleg a korai klasszikusok okoztak nem gyenge nosztalgiahullámot nálam. Gyakran hosszú kommentár, sztorizgatás előzte meg a dalokat, de így is szórakoztató volt a műsor és örömmel fedeztem fel, hogy basszusgitárral a nyakában egy igazi nemzetközi művész, Havancsák Gyula szolgáltatta a talpalávalót. Némi egybecsúszás rontott csak az összképen a Rockmaraton számomra legfontotosabb napján. Abszolút elégedettséggel töltöttek el a fellépők és az általuk a rajongók felé kifejezett hálájuk. Maximális tiszteltem minden egyes zenekari tagnak. Maximálisat nyújtottak, nem a csípőből előrántott rutint lehetett érezni, hanem a közösség, az egymáshoz tartozás kiteljesedését. KÉSZÍTETTE: Azagtoth

Nagy András Interjú

h, 07/30/2018 - 09:22

Skype-on kérdeztük a Sear Bliss frontemberét, Nagy Andrást – nem csak a ‘főzenekarról’, de az Arkhé-ról is szót ejtettünk. Az első kérdés, mintegy bemelegítésként: emlékszel még arra, hogy mit csináltál tizenkilenc éve és két hete? Tizenkilenc éve és két hete…? Na várjál, ezt ki kell számolnom… …egészen pontosan 1999 július 10-én este. 1999 július 10-én…nem, fogalmam sincs. Segítek, ekkor volt egy Sear Bliss – Christian Epidemic – Tormentor koncert a Fekete Lyukban. Ahha! Hú, ezt nem tudtam volna hogy mikor volt! Én azt hittem, hogy 1998, de tényleg, az 1999! Ott voltál? Persze, az életem második Sear Bliss-koncertje volt, és teljesen hanyatt estem attól, amit láttam. Ez volt az életem felénél… …öregszünk, igen. Hogyan kezdődött, honnan jött a Sear Bliss? Hát ez most elég aktuális kérdés, mert pont tegnap volt vendégem itt az otthonomba az eredeti alapító tag, Tóth Csaba – ugye nem nagyon ismerik, mert kiszállt a zenekarból, amikor indultunk –, de nem sokan tudják, hogy teljesen együtt hoztuk ezt létre, mégpedig 1993-ban. Ő akkoriban az Extreme Deformity nevű death metal csapatban játszott basszusgitáron, és hát neki is szűk volt az a zenei közeg, és eléggé ráhangolódtunk akkoriban a különféle…elvontabb irányzatokra. Akkoriban nagyon mentek ezek a brit doom metal zenekarok – Paradise Lost, Cathedral, My Dying Bride, ilyesmik –, és ennek hatására megalapítottuk a Sear Bliss-t; végül is az egész kezdete ez volt. És azt is kevesen tudják, mert szerintem még sose mondtam interjúban…de tegnap itt felelevenítettük a régi dolgokat – már ő is külföldön él már jó ideje, és nagyon ritkán találkozunk – és el is felejtettük, hogy az első énekes például egy énekesnő volt, amit nem sokan tudnak a Sear Bliss-ről. De aztán igazából 1994 eleje volt, amikor beindultak a dolgok, akkor találtunk embereket a zenekarhoz, de igen, a nagyon kezdet az ez volt. Honnan származik a Sear Bliss név? Ha jól tudom, valahogy egy Baudelaire-idézetből jön, de ő ugye francia volt, a zenekar neve meg angolul van. Igen, igen, itt valami nagyon nagy keveredés folytán, valami lefordított Baudelaire-vers magyarosításából és helytelen angol fordításából született. Úgyhogy ez mögötte a sztori, de aztán valamelyik akkori zenésztársam azt mondta, miután több ötlettel előálltam – azt hiszem, pont a Tóth Csabi volt az, csinált is hozzá egy logót –, hogy ez teljesen jó lesz. Akkor még mondogattam, hogy ez igazából nem biztos hogy jó, de aztán maradt, utána meg már valahogy nem volt alkalmas megváltoztatni – úgyhogy ez maradt. Van bármilyen zenei képzettséged? A Sear Bliss-ben basszusgitározol, az Arkhé-ban pedig minden hangszeren Te játszol, kivéve a dobot. Nem, nem, semmi, a hosszú élet során ragadtak rám bizonyos dolgok, de nem, semmiféle képzettségem nincs, úgyhogy mindig is a lelkesedéssel pótoltam a zenei hiányosságaimat. Ez a mai napig így van, úgyhogy nagyrészt magam tanultam meg a hangszereken játszani. Illetve még az elején azért egy vagy két…igen, két basszustanárhoz is eljártam alapdolgok, vagy néhány fontosabb dolog elsajátítása miatt – de inkább csak a szorgalom meg a lelkesedés az, amivel aztán valamennyire belekóstoltam néhány hangszerbe. Azért ahhoz, hogy valaki egy bund nélküli (fretless) basszusgitáron játsszon, ahhoz több kell ennél. Ja az nem volt könnyű, az igaz, a kihívásokat azért szeretem. Amikor megvettem a bund nélküli basszusgitáromat, akkor nagyon sokat gyakoroltam rajta – tetszett az a hangszer, tetszik a mai napig is, nagyon sokféle furcsa dolgot lehet vele csinálni. Azt is csak így önszorgalomból [tanultam meg - Cryonus] – emlékszem, hogy amikor hazahoztam, akkor egész éjjel szinte le sem feküdtem, aztán csak csodáltam, miket lehet vele csinálni. Honnan jönnek a zenei ötleteid, mi inspirál? Általában az van, hogy elég nagy idő szokott eltelni a lemezeink között. Emiatt nem is hasonlítanak annyira lemezeink egymáshoz, mert sok idő telik el, és egy csomó hatás ér – nemcsak zeneileg, hanem az életben történt változások miatt: elsősorban innen szokott jönni a dolog, tehát [az inspiráció - Cryonus] az éppen aktuális hangulattól függ. Pont ugyanúgy, ahogy a zenehallgatás is – egy meglehetősen széles spektrumon mozog a zenei ízlésem, és amilyen hangulatom van éppen, olyan zenét hallgatok, és valahogy így van ez a zeneírásnál is. Ha egy olyan időszakom van – mondjuk, amikor az Arkhé-lemez született, egy elszállósabb hangulatban –, akkor épp olyan zene meg szöveg születik. Elsősorban nem zenei oldalról jön az ihlet, hanem attól függ, hogy éppen milyen hangulatom van, hogy pozitív vagy negatív, és ebből szoktak aztán megszületni a dalok. A szövegek mindig utólag íródnak, mert maga zene is – mint mondtam – hangulati síkon születik meg, és utána pedig igyekszem megtalálni hozzá a megfelelő szöveget, hogy akkor már eleve abba a hangulatba kerüljek a dalok miatt. Volt szó zenéről, dalszövegekről, és ebből kézenfekvően jön a kérdés: hogyan születnek a dalok és a dalszövegek? Mennyire van csapatmunka a háttérben? Van, egyértelműen van – most ha a legutóbbi lemez tekintjük, akkor a szövegeket én írtam, mindegyiket, viszont a zenét ezúttal – és az egyben a legnagyobb változás az új lemeznél –, azt teljesen közösen írtuk. Ez egyébként mindig is jellemző volt. Csak az Eternal Recurrence lemeznél volt az, hogy majdnem egyedül írtam a lemezt, és egyedül a a dobos, Olivér segített egy-két dalban, de az új lemeznél egy nagy közös munka volt. Igazából konkrétan két dal az, ami tőlem származik, a többi pedig a gitárosunktól, Attilától – vagy pedig közösen íródott. Úgyhogy igazából a szöveg talán az, ami teljesen az enyém, a zenét pedig mindig az adott felállás készítette. A Sear Bliss dalai angolul íródtak, és nem is tudok magyar nyelvű dalszövegről. Hát ez már egészen a kezdetek óta így van, tehát amikor elindítottuk a Sear Bliss-t, akkor elég fiatalon arról ábrándoztunk, hogy hú, de jó lenne ugyanúgy lemezt megjelentetni, mint a kedvenc bandáink, ugyanúgy külföldön zenélni, satöbbi – és ugye ennek egy logikus következménye volt az, hogy na, akkor angolul énekeljünk mi is. Úgyhogy ez innen jött, igazából egészen a kezdetek óta így van. Terveztek magyar szövegű dalokat? Hát, ez a Sear Bliss-nél úgy nem igazán merült fel, de bármi lehet. Az Arkhé-nél viszont úgy kezdődött egyébként, hogy magyar nyelvű szövegek kezdtem írni. De aztán őszintén szólva az idő rövidsége miatt is – ez most elég hülyén hangzik, de nagyobb tapasztalatom volt az angol nyelvű szövegek megírásával és a zenével történő összeillesztésével, és nekem szokatlan volt magyar szövegeket úgy megírni, hogy azok tényleg jók is legyenek. Azért félre van téve pár ötlet, én ezeket azért szeretném kidolgozni, de valahogy ez a színtiszta angol dolog vált be. De nem tudom – tehát a jövőben azért a Sear Bliss-nél történhetnek váratlan dolgok, semmi nem kizárt. Volt szó hangszerekről – gitárról, basszusgitárról, fretless basszusgitárról –, és érintettük az Arkhé-t is. Ezek gondolom nem kevés időt elvisznek – hogyan egyeztethető össze a családdal és a munkával? Nehezen. Ezért van…ezért jelent meg hat éve az utolsó Sear Bliss lemez. Nem könnyű, nagyon sok időt leköt ennyi idősen már a munka és a család. Emlékszem, amikor az első lemezt, a Phantom-s ot csináltuk, hiába jártunk iskolába, az embernek azért jóval több ideje meg energiája volt. Akkoriban igazából pillanatok alatt sikerült megcsinálni egy lemezt, most azért sokkal körülményesebb; hogyha több időm lenne, akkor valószínűleg sokkal hamarabb adnánk ki lemezeket, másrészt akár több zenekart is csinálnék. De tényleg nehéz. Igazából ezeknek a hosszabb kihagyásoknak az az oka, hogy egyszerűen nincs idő olyan szinten kidolgozni a dalokat, ahogy azt egy lemezhez kell, vagy nagyon sok időt vesz igénybe. Például az új lemezt nyilván meg tudtuk volna hamarabb is csinálni, és mondjuk egy gyengébb végeredménnyel lezárni, de úgy voltunk vele, hogy – annak ellenére, hogy a kiadó is sürgette, hogy mi lesz már – amíg nem vagyunk elégedettek, addig nem fejezzük be. Emiatt nagyon sokat csúszott a lemez – a zeneírás is, a stúdiózás, a keverés, minden, minden nagyon sokat csúszott. Volt egy-két reménytelen pillanat, amikor már tényleg úgy éreztem, hogy ez már abnormális, de aztán megnyugtattuk egymást, hogy tök mindegy az idő, legyen jó, és majd valamikorra elkészül. Jól láthatóan sokszor cserélődtek tagok a zenekarban, a rossz nyelvek pedig azt mondják, hogy komoly elvárásaid vannak. Mi kell ahhoz, hogy valaki Sear Bliss-tag lehessen? Ez jó kérdés – hát az elszántság, az biztosan a legfontosabb. Nem is azt mondom, hogy a zenei dolog, mert én sem vagyok egy tanult zenész. Visszamenőleg is voltak olyan lemezeink, ahol inkább időt hagytunk annak, hogy egy-egy tag elsajátítsa ezt a zenét, mert mondjuk nem ebből az irányból érkezett. Igazából az elszántság a legfontosabb számomra, hogy ez meglegyen, ha valaki belép a zenekarba. És az a durva, hogy tényleg sok időnek kellett eltelnie, hogy végre azt mondhassam, hogy – persze nyilván mindig az aktuális dolgokat fényezi az ember –, de most tényleg az van, hogy nagyon egy szekeret tolunk mind az öten. Ez talán soha nem volt így – pont azért tudtuk most megcsinálni, hogy közösen elvonultunk egy helyre, kibéreltünk egy kastélyszerűséget, és mindenki előadta az ötleteit. Együtt töltöttünk öt napot, és együtt megírtunk egy lemezt – és ez nekem még most is újdonság. Tényleg, a nagy reményem, hogy most először lesz két azonos felállással elkészített Sear Bliss lemez – a zenekar huszonöt éves történelmében most van erre a legnagyobb esély. Számos zenekar használ a hagyományostól eltérő hangszereket, de a Sear Bliss megoldása ritkaságszámba megy: honnan jött az ötlet, hogy rézfúvósokat használjatok? Két dolog miatt is: egyrészt akkoriban eléggé nyomtam ezeket a doom metal csapatokat, és mindenki, aki kísérletezett, azok hegedűt meg csellót meg vonós cuccokat hoztak be – tudom, hogy ez olyan nem-metál. A rézfúvósnak meg azért elég agresszív hangja tud lenni, sokkal jobban passzol, sokkal metálosabb. Amikor indult a csapat, akkor egy régi barátom, Szűcs Gergely, aki sokáig a Sear Bliss trombitása is volt, egészen a kezdetek kezdetén ott volt velünk. Ő egy tanult trombitás – az egyetlen képzett zenész közöttünk –, ráadásul trombitás létére nagy metálrajongó. Ahogy a csapat indult – ha jól emlékszem, 1994-től –, már eleve így próbáltunk. Akkor megírtunk egy-két dalt és kértük, hogy jöjjön el ő is, és tök nyitott volt az ilyen újításokra – aztán így született meg ez az egész, amihez azóta is ragaszkodunk. A Sear Bliss mellett megjelent a képben az Arkhé is. Mitől függ, hogy melyik zenekar aktív? Alapvetően én egyszerre nem tudok két dolgot csinálni zeneileg – annyira rá szoktam hangolódni, meg sokáig is érlelem a dalokat meg a dalszövegeket –, hogy nekem általában ez a dolog csak úgy megy, hogy az egyiket félreteszem. Olyan 2014 körül volt az, hogy először félre tudtam tenni a Sear Bliss-t – akkora pont volt egy olyan időszak, hogy nem volt meg az összhang sem, én meg már régóta akartam egy saját lemezt csinálni, voltak is ötletek. Ezt úgy tudtam megcsinálni, hogy akkor félreraktam a Sear Bliss-t, és annak volt épp az ideje, hogy az Arkhé-t összerakjam. És most nagyjából ugyanez van, hogy átálltam a Sear Bliss-re, viszont azzal a különbséggel, hogy az Arkhé-vel tudunk koncertezni, most már azért ez a kettő annyira nem üti egymást. És hogyha majd ez lecseng, akkor vannak ötleteim egy új Arkhé-lemezhez, úgyhogy ezt is szeretném folytatni. Egy darabig Amszterdamban éltél – milyen volt egy másik kultúra részének lenni? Hát nekem az elég spontán jött, mert egy munkahely váltás miatt teljesen váratlanul úgy alakult, hogy kiküldetésben voltam kint, és pont oda kellett letelepülnöm, úgyhogy ez valahol az akaratom ellenére történt. Viszont olyan szempontból szerencsés volt, hogy a Sear Bliss igazából onnan indult – a korai sikereink, meg a lemezkiadó meg minden a mai napig –, például az új kiadónk is holland. Tehát nekem emiatt azért voltak ott kapcsolataim, úgyhogy ilyen szempontból ez nem jelentett olyan nagy változást. Tudtam tartani ott kint a kapcsolatot a barátokkal, az ottaniakkal, meg hát elég sokat jártunk mi Hollandiában, meg stúdióztunk is, úgyhogy ilyen szempontból ez viszonylag kényelmes volt. Elég gyakran utazhattam haza – úgyhogy nagy változás volt bizonyos szinten, bizonyos szinten meg valamennyire otthon éreztem magam. Társadalmilag…nem éppen az a nekem való, de elég könnyen be tudok bárhol illeszkedni, nem volt ilyen gond, meg azért annyira sokáig nem is tartott. Valami miatt még mindig fent van, nem is tudom, hol, a Metál Enciklopédián vagy valahol, hogy én még mindig ott lakom, de nem, már hazaköltöztem. Mit jelent számodra a zene, mit jelent számodra a black metal? Én alapvetően olyan…olyan a személyiségem…ezt talán mutatja a Sear Bliss is, hogy tényleg belül olyan vagyok, aki nem ad fel a dolgokat és kitartóan csinál valamit, még azokban az időkben is, amikor ez elég reménytelen volt, és nem állt jól a zenekar szénája. Már az életem felénél is többet töltöttem a Sear Bliss-szel meg magával a zenéléssel, és hát amikor megfertőzött ez az egész igencsak fiatalon, ilyen kilenc-tíz évesen, nekem onnantól kezdve az volt az életcélom, hogy zenéljek. Nálam nem létezik az ami sok embernél, hogy na most abbahagyom, aztán csinálok valami mást, aztán majd öt évig nem fogok gitárt, meg ilyesmi. Nekem egyszerűen mindig megy a zene a fejemben, mindig mennek ötletek a fejemben, és akkor érzem jól magam, hogyha ezeket meg tudom valósítani meg ki tudom adni. Nálam ez terápia-jellegű is, ez olyasmi lehet, mint másnak a meditáció vagy valamifajta gyógyító erő – ezáltal érzed jól magad. Eléggé sokféle zenét is hallgatok, és igazából a black metal-ról szólva én azt a hozzáállást értem ezalatt és azt tartom követendőnek, amit mondjuk az egész kezdetekor láthattunk a nyolcvanas években – hogy igazából nem voltak benne sémák. Azok a zenekarok, akik akkoriban elkezdtek black metal-t játszani, mind valami rettenetes nagy újítás hoztak be, és számomra a black metal mindig az újításról meg a nagyon innovatív dolgokról szólt, és szerintem ebbe elég sok minden belefér. Az új lemezünkön is rengeteg black metal-nak nevezhető elem található, és én pont azt szeretem ebben, hogy – igazából annak ellenére, hogy black metal-nak nevezhető a zene – nem állítunk föl korlátokat. Én mindig azokat a csapatokat szerettem, akik kiszélesítették ezt a kört, úgyhogy a számomra a zene egy sokszínű kifejezési forma – ezért is született meg az Arkhé; voltak olyan zenei ötleteim, amik nem illettek volna skatulyába vagy bármibe. Nálam az a fontos, hogy zenével ki tudja fejezni az érzéseimet. Lesz megint, tizenkilenc év múlva, újabb Christian Epidemic – Sear Bliss – Tormentor koncert? Ez jó kérdés, azért akkor már elég öregek leszünk! Ezt azért kétlem, de az biztos, hogy ameddig látom a jövőmet, ameddig mozogni tudok, biztos vagyok benne, hogy valamilyen módon zenével szeretnék foglalkozni. Tudom azt, hogy mennyit változtam zeneileg az utóbbi időben, mennyit változott az ízlésem; a hozzáállásom, a lelkesedésem semmit nem változott egyébként. Ebből kiindulva én biztos vagyok benne, hogy akkor is hangszerek fognak körülvenni, ha tizenkilenc év múlva is még élni fogok. Most van az, amit tényleg nagyon régen éreztem utoljára talán, az első lemez környékén – nekem ezért izgalmas most ez az egész, mert megtaláltam ezt a csapatot ilyen zenésztársakkal, ez most borzasztóan inspiráló, és úgy érzem, hogy még egy csomó minden van előttünk. Egy kicsit olyan mint egy új start, mint hogyha most tudnánk olyan dolgokat véghezvinni, amit mindig szerettem volna; ehhez mondjuk el kellett telnie huszonöt évnek. De a lényeg az, hogy most nagyon élvezzük. Köszönöm a beszélgetést!

IMMORTAL – Northern Chaos Gods

v, 07/29/2018 - 08:45

Kiadó: Nuclear Blast Weboldal: www.immortalofficial.com Kiadás éve: 2018 Stílus: Black Metal Brief Sum: Reviewing an album is not an easy job, and doing that for my favourite band is more than complicated. Considering how long it took to create this album, I have to say it’s not what I expected: this album is great, quite similar to Demonaz’ past album, showing the characteristics of an imaginary Bathory album, but it’s not the real Immortal, at least in my mind. My feeling is that the key guys – Harald and Olve in this case – are required to work together on writing music instead of doing solo things, and hopefully we’ll have the chance to ask them about this vision.   Lemezkritikát írni soha nem egy egyszerű feladat; ennél már csak egy helyzet lehet bonyolultabb, amikor az ember a kedvenc zenekarának legújabb albumáról ír. Magát a helyzetet is természetesen még meg lehet csavarni például úgy, hogy ha az adott zenekar menetközben jelentős tagcseréken ment keresztül… Az album keletkezésének előzményeit a single-ről szóló cikkünkben már összefoglaltuk, így ezt nem is ismételném. Röviden annyi történt, hogy hosszas várakozás után, kilenc évnyi szünet után gyakorlatilag a semmiből megszületett az Immortal új albuma, a Northern Chaos Gods. Ekkora szünet még nem volt a zenekar működése során, az okokat persze mindannyian jól ismerjük. A legújabb jövevény alapvetően másfél, vagy talán bő egy ember munkájának az eredménye: Harald Nævdal felelős mind a zene, mind a szövegek létrejöttéért, azaz gyakorlatilag a dobon és a basszusgitáron túl minden az ő munkája. A dobot illetően érdemi változás nem történt, ugyanúgy, mint eddig, Reidar Horghagen ül az Immortal dobjai mögött. Demonaz-nak vagy kedve, vagy lehetősége nem volt basszusgitározni, így jelenleg beugróként Péter Tägtgren bőgőzik az albumon. Az új jövevény 42 perces, és nyolc számot takar. Először egy általános képet adnék, megosztanám a legfontosabb benyomásaimat, és utána dalról dalra fogunk végigmenni az albumon. A legelső, ami már a single megjelenése előtt is elérhető volt, az a dalok címe. Ha végignézed, akkor első körben nagyon immortalos mindegyik, második és harmadik körben nekem picit kényszeresnek, erőltetettnek tűnnek. Sajnos azt kell hogy mondjam, hogy a dalcímek kicsit monomániásan Blashyrkh-ra, a hegyek – sötétség – jég világára koncentrálnak, és én igazából egy nyolc tételes “mi jellemző az eddigi Immortal dalszövegekre” gyűjteményként tekintek rájuk. A másik, amit említenem kell, az a hangzás és a dalokról alkotott átfogó kép, ugyanis én ezt a zenét már hallottam valahol. Kivétel nélkül minden dal háromnegyedekben íródott egy nagyon hasonló sémát követve, és ez a séma kísértetiesen emlékeztet a Bathory-ra, ezentúl pedig Harald 2011-ben megjelent March of The Norse albumára. Persze, klasszikus Immortal-stílusjegyeket is felfedezhetünk – például a háromnegyedes akusztikus átkötések ilyenek –, de nagyon hiányoltam a fülbemászó dallamokat, valamint az Abbath-féle apró kis trükköket és komplex zenei megoldásokat. Sajnos azt kell mondjam, hogy a dalok egy számomra teljesen kiszámítható sémát követnek, ami egyfelől egy határozott stílust jelent, másfelől viszont korlátot. Picit hasonló érzésem volt a dalszövegeket tekintve is; valahogy úgy érzem, hogy ez az album foggal-körömmel kapaszkodik a tizenöt-húsz évvel ezelőtti Immortal köztünk szólva megismételhetetlen teljesítményéhez – arra reflektál, arra utal vissza, abból vesz át konkrét dalszövegrészleteket. Amit viszont nagyon hiányolok az az, hogy ehhez az égadta világon semmit nem ad hozzá. Péter barátom régi elmélete ismét beigazolódni látszik: egy jelentős zenei teljesítmény kialakítása a legritkább esetben köthető egy ember nevéhez, és általában két együttműködő fél közös agyszüleménye lesz a megismételhetetlen végeredmény. Számos példát lehetne erre mondani a Beatles-től elkezdve az Emperor-on keresztül a Sepultura-ig, és vélhetően az Immortal sem kivétel ez alól. Ha megfigyeled, ezekben a zenekarokban két eltérő stílusú, eltérő habitusú, különböző zenei ötletekkel rendelkező kulcsfigura van. Az egyik elkezd valami földtől elrugaszkodott dolgot létrehozni, a másik mintegy ellenpontozásként rángatja vissza őt a földre, és amikor ez a szimbiózis megszűnik, onnantól széthullik a működő rendszer, és általában két zenekar lesz a végeredmény: egy hallgathatatlan és egy fantáziátlan. Ezek természetesen nagyon szélsőséges szavak, de azt hiszem, jól szemléltetik a gondolatmenet lényegét. Az első, egyben címadó dalról a következő jelent meg a single kritikájában, ide is másolom: “…a csali-dal négy és fél perces, ideális hosszal, egy lassú átkötés és egy szóló is elfért benne. Ütős háromnegyedes zúzás, a tipikus Immortal-stílusjegy megtartásával: kitartott hang, majd az ütem végén 2-3-4 dallamos triola (vélhetően a H-C-D-E-F vagy F# variálásával). Szerény véleményem szerint egy kicsit több fantázia nem ártott volna: igen, hallom, tudom, hogy az intro és a versszakok alatti zene más, de elsőre, odafigyelés nélkül hajlamos lennék azt mondani, hogy ez tök ugyanaz, csak kicsit magasabban. És mivel ezzel a két résszel gyakorlatilag el is megy az első 70 másodperc, az ember elkezdi kicsit monotonnak érezni a dolgot. Szerencsére innentől egy átkötés jön, majd kicsit lassabb, de az előző szakaszhoz kísértetiesen hasonló „tipikus Immortal” háromnegyedek jönnek, hogy aztán 2:05-től újra kezdődjön a dal. A 2:40 táján hallható szóló szervesen épül a dalba, nem erőltetett, Harald mester úgy tűnik, nem felejtett el gitározni, és igazából az ínhüvelygyulladás is javulni látszik. A szóló után lassabb, szintén háromnegyedes átkötés, majd újra a bevezetés alatt hallott részek jönnek újra, sokszor, sokszor, talán már kicsit túl sokszor. Amiről még szólni kell, az a hang, hangszín és a keverés: a gitár kellően nyers és erős (nem tudom, hány sávot játszott fel Harald), de a régi Immortal-t idézi. A basszusgitár nem nagyon jön az előtérbe, viszont kellően megtámogatja az egy darab gitárt, talán ezért is érezni dinamikusabbnak, masszívabbnak a hangzást, mintha csak egy darab incifinci gitár szólna…”. A második dal, az Into Battle Ride az előző tételhez képest meglehetősen dinamikusan nyit; természetesen ugyanúgy háromnegyedben. Maga a zene sokkal nyersebb, és igazából az első húsz-harminc másodperc egy fajta One by One-áthallás. Az ötvenedik másodperc táján áttérünk a refrénre, addig tulajdonképpen két, egymásból származó – némi jóindulattal egymásból szervesen kifejlődő – riffet hallhatunk csupán. Az 1:28-tól hallható második refrén az elsőnek egyfajta leegyszerűsített változata, és nagyjából 1:35-től újra kezdődik a dal. A 2:40-től hallható szólót – vagy legalábbis valami ehhez nagyon hasonlót – én már hallottam a March of The Norse album címadó dalában. A dal szerkezete viszonylag egyszerű, ABABCCDD – ABABCCDD – AA, és akkor úriember voltam a jelölések használatánál. A harmadik dal, a Gates to Blashyrkh áll még talán legközelebb a klasszikus Immortal-művekhez, bár ezzel együtt is nagyon-nagyon sok Demonaz-stílusjegyet mutat. Hallgasd meg a dalt első egy percét; először is lesz egy – szerintem meglehetősen unalmas, kiszámítható, természetesen háromnegyedes – bevezetés, ezt egy akusztikus interludium fogja követni à la Immortal, majd pedig a fentebb említett bevezetés egyfajta átdolgozott változata szolgál a dalok háttereként. Az első két perc húsz másodpercben kétszer is meghallgathatjuk a fentebbi zene ötleteket, majd ezek után ismét egy akusztikus átkötés következik, lásd fentebb. Itt annyi a különbség, hogy éneket is hallhatunk efölött, ez is még talán egyfajta visszautalás a régebbi klasszikus Immortal dalokra, különösen a legkésőbbi periódusból. Tulajdonképpen nincs abszolút hallásom, sem hihetetlenül jó hallásom, de ezen a ponton tűnt föl, hogy eddig az album gyakorlatilag tök konszonáns volt, mintha Harald idegenkednék a disszonanciák használatától. Persze az Immortal nem egy Morbid Angel, de azért a refrének környékén, vagy nagyobb váltásoknál eddig megfigyelhető volt egy kis disszonancia, ez a dal viszont tök szabályosan ugyanabból a nyolc hangból épül föl az elejétől a végéig. A negyedik dal, a Grim and Dark egy meglehetősen hosszú felvezetést követően a jól ismert “Far above the ravengate…” sorral indul, továbbra is szépen háromnegyedben. A refrén után, nagyjából 1:20-tól hallható ismét egy visszautalás az At the Hearth of Winter-re; az ott felcsendülő, egy hanggal elcsúsztatott triolák (általános példa: cdd dee eff fee) egészen konkrétan a Where Dark and Light Don’t Differ egyik át kötésére hajaz. Talán ez a dal egy eklatáns példa arra, hogy miért nem tetszik az általános dalszerkezet: van egy ötlet, amiből egy jó intrót lehet csinálni, ez átvariálva szolgál a dal kísérleteként, ebből fejlődik ki valahogy egy refrén vagy egy átkötés, és utána ez a történet szépen kiszámíthatóan megismétlődik mégegyszer, mégegyszer és mégegyszer. Gondolom, már láttatok videót Abbath-ról, vagy láttátok Abbath-ot a színpadon tevékenykedni. Igazából a refrén végéhez, utolsó hangjaihoz nagyon passzolna egy olyan tipikus Immortal-os dekoráció, amit Olve a “na most idefigyeljetek, hogy meg tudom ez is díszíteni, és nem is baszom el” fejjel szokott játszani. Ami mindenképpen előnye a dalnak, az a 4:20 környékén lévő szóló: stílusában és hangszínében kicsit emlékeztet az All Shall Fall szólójára, de kétségtelen jól illik ide, és szervesen illeszkedik a dalba. Az ötödik dal, a Called to Ice kezdésének stílusa is nagyon hasonlít az előzőekhez: háromnegyedes Bathory–jellegű felvezetés. Meglehetősen egyszerű oka van annak, hogy miért hallatszanak ezek a dalok annyira egyformának: amikor éppen nem valami “dallamot” játszik a gitár, akkor tulajdonképpen saját magát kíséri, és ezt olyan nagyon sokfajta módon nem lehet ebben a műfajban megoldani. Nekem van egy meglehetősen erős tippem arra, hogy ebben az esetben Harald az alsó E húrt pengeti üresen, aminek ugye egy adott fix hangmagassága van. Hogyha ezt mind a nyolc dalnál megcsináljuk, akkor – nem meglepő módon – ugyanazt az adott fix hang magasságot fogjuk háttérként, kísérletként hallani, és mind a nyolc dalunk tök egyforma lesz. Tulajdonképpen a második perc környékén az jutott eszembe, hogy én ezt a dalt unom. A monotónia-dologra egyébként remek példa a hatodik dal, a Where Mountains Rise is. Adott egy akusztikus kezdés, és utána hosszan-hosszan megismételgetve hallod ugyanazt az elsőre is viszonylag jól kiszámítható háromnegyedes riffet részint intróként, részint pedig a szöveg alatt kísérletként – és ezzel tulajdonképpen el is ment a dal egynegyede. Az előzmények tükrében a refrén mármár kiemelkedő frissességűnek mondható, holott azért hihetetlenül sok fantázia ebbe sem szorult. A hetvenötödszörre elénekelt “Where mountains rise…” után meg inkább ideges lettem, mintsem boldog, és… …és ezzel elértük azt a pont, ahol elvileg a hetedik dal (Blacker of Worlds) részletes leírásának kellene következnie, de ez el fog maradni a nyolcadikkal (Mighty Ravendark) együtt – ugyanis nincs nagyon mit leírni. Ha ezt az albumot a Demonaz zenekar második albumaként tisztelhetjük, akkor is azért némi kívánnivalót hagy maga után az egész dolog – lásd a fentebbi leírást. Ha pedig ez, konkrétan ez az új Immortal-album, akkor sajnos nagy a baj. A kedvenc zenekara legfrissebb, harmatgyenge munkájában erősen csalódott kritikus a következőt javasolja: egy családi vacsora során, a lazac után jó lenne, ha Olve és Harald elbeszélgetnek arról, hogy hogyan is lehetne mindezt együtt csinálni. Tudjuk, hogy Olve nem egy egyszerű eset, egy utolsó lusta pernahajder (nem én mondom, hanem a menedzsere), de ez a whiskey-vel és sörrel átitatott, elviselhetetlen, exhibitionista, szivarozó fazon sajnos nélkülözhetetlennek tűnik. Amint ez megvan, onnantól legalább egy minimális esély megvan arra, hogy egy magasabb színvonalú produktum álljon elő – természetesen ez nem garancia, lásd Olve legutolsó saját neve alatt futtatott albumát. Erről az opcióról egyébként tervezzük mind Harald-ot, mind Olve-t kicsit kérdezgetni a jövőben, és jelentkezünk a hírekkel. SAMPLE: YouTube link Tracklist: 1. Northern Chaos Gods 2. Into Battle Ride 3. Gates to Blashyrkh 4. Grim and Dark 5. Called to Ice 6. Where Mountains Rise 7. Blacker of Worlds 8. Mighty Ravendark Pontszám: 6

Dream Spirit – Kínai zenekar is játszik a pénteki Folk Metal Night-on

v, 07/29/2018 - 08:19
Különleges zenei utazást tehetnek azok, akik most pénteken a TRIP Hajóra látogatnak, hiszen a Folk Metal Night fő fellépője, a DreamSpirit egyenesen Kínából érkezik a magyar fővárosba. Előttük egy olasz orkcsapat is színpadra lép a Blodiga Skald személyében, de hallhatjuk a magyar Rumproof, Leecher és NoamutheN zenekarokat is. A DreamSpirit zenekar Kína egyik szent hegye, a Taj-hegy lábainál jött létre, ahol a konfuciánus eszmék máig elevenen élnek. Ikergitárokra épített, dallamos heavy metal zenéjükben hangsúlyos szerepet kapnak az ősi kínai hagyományok, melyek a dallamokban és az epikus dalszövegekben is visszaköszönnek. A hagyományos kínai húros és fúvós hangszerek, így a ku-cseng, az erhu és a dizi teszik összetéveszthetetlenné dalaikat. A jelenleg Pekingben működő hattagú csapat első albuma 2014-ben jelent meg, aktuális lemezük pedig a 2017-es General Triumphant. Európa-turnéjuk keretében érkeznek Budapestre, de meghívást kaptak többek között a szlovéniai Metaldays fesztiválra is. Alchemy című daluk nemrég egy kínai film főcímdala lett, itt nézhetjük meg a videót: https://youtu.be/W6bAfMJ5_z0 Az este másik külföldi fellépője Rómából érkezik: a Blodiga Skald 2014 óta működik, modern metal elemeket ötvözve harmonika- és hegedűbetétekkel, a szövegekben pedig a szerepjátékok ork martalócaira koncentrálva. Legutóbbi lemezük a 2017-es Ruhn; a Panapiir című nóta videóját itt láthatjuk: https://youtu.be/J9j2ZEQQBQA A TRIP hajón ezen az estén három már jól ismert magyar zenekar is játszik: a Rumproof folk metal zenéjében a kalózkultuszhoz tartozó népzenei dallamokat ötvözi zúzós, döngölős, itt-ott feszes, néhol matek metalos elemekkel. A Leecher egy szimfonikus/cselló metalt játszó magyar zenekar, mely gitárok helyett csellókra és női énekhangra építkezik. A NoamutheN 2007 óta működik, ők Tolkien alkotásainak megzenésítésével foglalkoznak. Az 5 zenekar most pénteken játszik a TRIP Hajón, ami a budai oldalon, a Batthyány tér közelében, a Szilágyi Dezső téren lévő 2-es mólónál található. Folk Metal Night: Dream Spirit Eureopan Tour 2018 2018. július 27., péntek 19:30 Budapest, TRIP Hajó Dream Spirit, Blodiga Skald, Rumproof, Leecher, NoamutheN koncertek Belépő: elővételben 1200 Ft, a helyszínen 1500 Ft Jegyek kaphatók a helyszínen, és a http://trip.jegy.hu oldalon. Kapcsolódó weboldalak: https://www.facebook.com/events/2050104105214462/ https://dreamspirit.bandcamp.com/ https://blodigaskald.bandcamp.com/ https://rumproof.hu/ http://leechermusic.com/ https://www.facebook.com/NoamutheN/ https://www.facebook.com/folk.metal.hungary https://www.facebook.com/old.buso.productions

Dystopia – Megjelent a Building Bridges, újabb dalhoz készült videoklip

v, 07/29/2018 - 08:15
A HammerWorld Magazin július-augusztusi számának CD-mellékleteként jelent meg 4 év után a DYSTOPIA új albuma, a Building Bridges. Az ezúttal is angol nyelven készült korong 9 számot tartalmaz, és a Miracle Sound stúdióban készült az énekes/gitáros Vári Gábor irányítása alatt. A Building Bridges a magazin mellékleten kívül digitálisan is elérhető az on-line streaming -és letöltő oldalakon. ▶ Dystopia - Building Bridges az online platformokon: songwhip.com/album/dystopia/building-bridges Dystopia: Building Bridges(2018 - EDGE Records / Hammer Music)
  1. Free-Fall
  2. The Door That Never Opened
  3. Silent Observer
  4. Purge Yourself
  5. Stranded and Confined
  6. What Does the Beast Say
  7. Building Bridges
  8. Hate is Not a Part of Me
  9. The Remedy Engine
A lemezről: “A Building Bridges számai hozzánk képest nagyon gyorsan születtek. A régebbi alkotó folyamatainkhoz képest szinte nyoma sem volt kreatív gátlásoknak, mondhatjuk, hogy egy inspirált szakaszt képvisel a 2018-­as korongunk. A dalok egyáltalán nem tervezett sorrendben, vagy egy tematika szerint születtek, így minket is meglepetésként ért, amikor kiderült, hogy a nóták egy koncepció mentén is összerendezhetők, és bár nem volt tervben ilyesmi, jóformán kimondhatjuk, hogy koncept­albumról van szó. A koncepció pedig nem más, mint az önmegismerés viharos folyamata, amin valahol minden embernek keresztül kell mennie (jobb esetben).“ Az album artwork­jét Kókai Barnabás (Barber’s Art) készítette, aki az utóbbi években olyan előadókkal dolgozott együtt, mint az Apey and the Pea, Fish!, Tankcsapda, Depresszió, sőt a Rockmaraton aktuális arculatát is ő tervezte.  “Az utóbbi években már játszadoztam a gondolattal, hogy valamit rajzoltatnunk kellene Barnabással” - mondta el Gábor, a zenekar frontembere. “Azonnal felismerhető és naprakész stílusa van, ráadásul amikor tavaly a Rockmaratonon színpadmesterkedett nekünk, volt alkalmunk személyesen is megismerni, és egy szerény, végtelenül jóindulatú srácot ismerhettünk meg benne. Amikor megkerestük a feladattal, nem voltam biztos benne, hogy mit mond rá, ugyanis még mi sem voltunk biztosak benne, hogy mit szeretnénk látni. Barnabás szerencsére bármire nyitott volt és végtelenül profi, így pár levelezés során össze is állt a kép.” “A frontborító két koncepciót ötvöz egyébként: Egyrészt azt próbálja megjeleníteni, ahogyan az élet, a természet fáradhatatlanul igyekszik megismerni önmagát és környezetét, dacolva az entrópiával, így látszólag az idő irányával is, hogy új és gyönyörű rendszereket hozzon létre. A címadó dal, a Building Bridges szövegében pedig egy pillanatra megjelenik a japán Kintsugi hagyomány kulcsmotívuma: a törött edényeket arannyal tapasztják össze, ezzel szimbolizálva, hogy a tapasztalataink, még ha visszafordíthatatlan változásokat is okoznak bennünk, minden esetben értékesebbé tesznek minket. Ezt jelenítik meg a borítón az arany színű törésvonalak." A megjelenést a korábban megjelent Purge Yourself című dalhoz készült klip után egy újabb videó kíséri, amelyet az albumot záró The Remedy Engine-hez forgattak. ▶ Dystopia - The Remedy Engine videoklip: goo.gl/vwphRm A klipről: “Ahogy a beharangozó Purge Yourself esetében, a videót most is Porkoláb Norbert készítette, akinek munkái között ott szerepel a Perihelion, az Anchorless Bodies, vagy épp a Leander Kills is, az Anna and the Barbies­nak forgatott filmjével pedig több komoly nemzetközi filmes díjat is bezsebelt. Norbi munkájában számunkra megvan az a bizonyos plusz hozzáadott érték, amitől az az érzésünk támad a kész termék láttán, hogy igen, egy metál videónak így kell kinéznie. Ezek ízlésbeli dolgok főleg, de mi nagyon hiszünk az ilyen apróságok erejében. Már a beharangozó Purge Yourself klipjében is éreztük ezt, pedig a körülmények tekintetében nem könnyítettük meg a dolgát. Most végre szárnyalhatott, volt tér, volt mit filmezni. Mi nagyon elégedettek vagyunk az eredménnyel.” A dalról: “A Remedy Engine, miközben egy kicsit össze is foglalja a lemez koncepcióját, az élet kérlelhetetlen ereje előtt tiszteleg. Amíg benne vagyunk, nem kerülhetjük el, hogy konfliktusokba keveredjünk, amik újabb krízisekhez vezetnek, és ezekre készen kell állnunk. A korong tetőpontja lehetne a címadó tétel is, de mi mindenképpen szerettünk volna egy életszagú, határozott, tökös befejezést a lemeznek, hiszen a koncepció lényege nem a feladás, épp ellenkezőleg. A dal és valahol az egész lemez célja, hogy felébressze a hallgatóban azt a belső erőt, ami képessé teszi újra és újra felállni és küzdeni önmagáért és a céljaiért.” A dallamos, progresszív hatásokat is mutató groove metal zenekar 2003-ben alakult Szegeden, 2007-ben jelent meg az Incompetence Drive című első korong, ezt 7 évvel később követte a Way To Unfold című második, amelyen több ismert magyar zenésznek jutott vendégszerep: énekel rajta Köteles Leander (Leander Kills, Amigod), Tóth Gergő (Blind Myself), illetve gitározik Vörös Attila (Satyricon, ex-Leander Rising) és Takács “Jozzy” József (String Theory, ex-Leander Rising), 2016-ban pedig a Wacken Metal Battle magyar nyertesei voltak, így megjárták a Wacken Open Air-t is. A magazinban Uzseka Norbert kritikája olvasható a Building Bridges albumról, ami a Hangpróba rovatban is előkelő helyen végzett. A srácokat legközelebb két fesztiválon lehet elcsípni: augusztus 18-án az Abaliget Prog Camp-en, pár nappal később pedig Szegedi Ifjúsági Napokon augusztus 23-án. ▶  Dystopia a 2018-as Abaliget Prog Camp-en Facebook esemény: www.facebook.com/events/867568166907755/ ▶  Dystopia a SZIN-en Facebook esemény: www.facebook.com/events/173633853500219/ ▶ Dystopia - Purge Yourself hivatalos videó: www.youtube.com/watch?v=dTfhikcYPCw ▶ Dystopia Facebook oldal: www.facebook.com/dystopiahungary/

The Tumor Called Marla – Megjelent a Limbo City album!

v, 07/29/2018 - 08:12
A HammerWorld magazin nyári számának mellékleteként jelent meg a budapesti elektronikus/modern metalt játszó THE TUMOR CALLED MARLA első teljes hosszúságú nagylemeze, a Limbo City az Edge Records gondozásában. A popos dalszerkezeteket elektronikus alapokkal és erőteljes, néhol progresszív elemekkel vegyítő metalt két énekessel - női és férfi - néha hörgéssel előadó zenekar biztos befutó olyanok számára, akik szeretik az Amaranthe, Dead By April, vagy a The Unguided zenekarokat és a fülbemászó, dallamos, fogós muzsikát. A magazin-mellékleten kívül az album elérhető a digitális platformokon, valamint szeptembertől önállóan, kereskedelmi forgalomban is megvásárolható. ▶ The Tumor Called Marla - Limbo City a digitális platformokon: songwhip.com/album/the-tumor-called-marla/limbo-city The Tumor Called Marla: Limbo City (2018 - EDGE Records / Hammer Music)
  1. Intro/Vertal
  2. Temper Trap
  3. Stainglory
  4. Tmesis
  5. At Last, At Least
  6. Distances
  7. True/Born (feat. Csongor Bálint)
  8. Another Layer of the Truth
  9. Ghosts
  10. The Run
Az album a zenekar második anyaga, az első a 7 számos Trance címre keresztelt EP volt 2015-ben, amit az amerikai Imminence Records adott ki. Korábban ezt mondta a zenekar a lemez munkálatairól: "A készülő nagylemezen a csapat különös figyelmet fektetett a nem szokványos dalszerkezetekre, amiket popos refrének törnek meg, ezzel is demonstrálva, hogy a rétegzenei és a mainstream elemek is nagyon jól meg tudnak férni egymás mellett, egymást kiegészítve, a megfelelő arányokban.” A Limbo City felvételeiért Gerő András és Farkas Krisztián, a keverésért és a maszterért pedig Simon István felelt. Az ének-producer Csongor Bálint (Subscribe, Useme) volt, a közös munkáról a banda így mesélt: “Bálint nagyon sokat segített nekünk az énektémák helyrerázásában, betanításában, felvételében, de nem utolsó sorban az egyik dalunkban ő is szerepet vállalt, ami hatalmas megtiszteltetés!” A zenekar budapesti lemezbemutató koncertjét a TRIP hajón tartja szeptember 21-én. Facebook esemény: www.facebook.com/events/962898473867387/ ▶ The Tumor Called Marla Facebook: www.facebook.com/thetumorcalledmarla/ ▶ EDGE Records Facebook: www.facebook.com/EdgeRecordsHungary/

Bemutatkozik az Akrasia zenekar

p, 07/20/2018 - 16:03
A zenekar 2017 elején alakult Budapesten, és mint a legtöbb hazai próbálkozás, egyfajta baráti alapon működő, hobbizenekarként kezdett el feldolgozásokat játszani olyan zenekaroktól mint például: Dying Fetus, Death, Metallica, Gojira... Viszont hamar elhagyták ezt az utat, hogy megkeressék a saját világukat. A csapat viszonylag fiatal tagokból áll, legtöbben a húszas éveik legelejét tapossák. Jelenlegi felállás: Kövesi Márton (dob) Tóth Marci (gitár-ének) Spanyiel Péter (gitár) Hardon Ricsi (basszus). Hivatalos kiadványuk eddig csak egy létezik, a 2018 februárjában saját kiadásban megjelentetett "Akrasia" demó, amit otthoni körülmények között vettek fel saját maguk. A borítót valamint a logót pedig a gitáros Spanyiel Péter készítette. Mivel ez csak egy 16 perces nagyon kezdetleges bemutatkozó anyag, úgy gondoltuk, felesleges stúdióba vonulni vagy bármire pénzt kiadni, ha mi magunk is megtudjuk csinálni. Ebből az okból kifolyólag a demót fizikai formátumban nem is jelentettük meg, de ha a sors is úgy hozza valamikor a jövőben amolyan "nosztalgiakiadványként" mindenképpen szeretnénk pár darabot nyomatni belőle. Habár nem szeretnénk skatulyákat aggatni magunkra, a demón szereplő három dal egyértelműen a thrash metal stílusjegyeit hordozza magán és nyilvánvalóak a zenei hatások, de ezen felül is szeretünk kísérletezni death, prog metalos, sőt még lassabb, melodikusabb elemekkel is annak érdekében, hogy megtaláljuk a saját utunkat és megpróbáljuk a saját egyedi zenei világunkat létrehozni. Főbb hatásaink: Metallica, Tool, Gojira, Pantera, Death, Opeth, Iron Maiden, Trivium.. Elég sokfajta zene nyújt inspirációt számunkra, ebből is látható, hogy nem akarunk csak egy stílusnál leragadni és a jövőben még tudunk meglepetésekkel szolgálni. A dalok elsősorban a csapat énekes-gitárosa, Marci ötleteiből építkeznek, de végleges formájuk mind a négyük kreatív munkáját magában foglalja. Az angol nyelvű dalszövegek nem különösebben alkotnak egy koncepciót. A nyitódalt az inkvizíció kori boszorkányüldözések, tévhitek és csőlátás ihlette. A Sterile Gods egyfajta "bábmesterekről", vagy ha jobban tetszik "steril istenekről" szól, amit a Harry Potterből is jól ismert Dementorok inspirálták, akik a védtelen, lelkileg sebezhető emberekre vadásznak, kiszipolyozva belőlük az érzéseket, ezzel nem hagyva maguk után mást, csak ürességet. A zárótétel Louder Than Bombs-t pedig a jelenkori terrortámadások ihlették. Jelenleg folyik a dalírás, és amint a körülmények adottak a zenekar stúdióba vonul, hogy felvegye az első teljes nagylemezét. https://www.youtube.com/watch?v=xGwcObuhgRQ https://akrasiaofficial.bandcamp.com/ https://www.reverbnation.com/akrasia8/

18 éves a Cudi Purci Booking

p, 07/20/2018 - 14:18
Egy nagyon masszív félév van a hátunk mögött, volt telt házas Weedeater koncert, őrületes Death By Stereo buli, nosztalgiáztunk Michale Graves-el, aprítottunk a dél-afrikai Vulvodyniaval... augusztus 3-án indítjuk a 18. Cudi évad második felét! ---------------- A svájci Impure Wilhelminaval indítunk. Minőségi post metal, a sötétebbik oldalról. Legutóbbi lemezük már a francia Season of Mist kiadónál jött ki: https://www.youtube.com/watch?v=oJmpMIFTL-4 Impure Wilhelmina (sui, Season of Mist) Amer (a)  Budapest @ Robot 2018. augusztus 3. J​egyek: https://tixa.hu/IW_budapest Fb.: https://www.facebook.com/events/147544395941975/​ ---------------- Augusztus 12-én második alkalommal csináljuk meg a Purci Dance Party-t. Tavaly a Possessed irtózatos pusztításának köszönhetően kicsit magasra tettük a mércét, de számunkra sikerült megugrani. Az egyik legnagyobb kedvencünk, a High On Fire lesz az idei headliner. Az idén 20 éves jubileumi turnéjuk keretén belül adnak egy exkluzív klub bulit Budapesten. Leginkább azért speciális az ügy, mert a zenekar még soha nem adott klubkoncertet a fővárosban. Ráadásul nem is akármilyen zenekarok társaságában fognak Matt Pike-k muzsikálni. A gyorsabb tempókat kedvelőknek elhozzuk a legendás svéd d-beat alapbandát, a Victims énekegyüttest! Lesz The Secret, az Agalloch főnök új black metal bandája, a Pillorian, az amcsi doom, Brume és egy kis svéd pszichedelia, a Spiral Skies! Purci Dance Party Vol. II. 2018. High On Fire (usa) 20 éves jubileumi koncert Victims (swe) The Secret (ita) Pillorian (usa) Brume (usa) Spiral Skies (swe) BUDAPEST // Dürer Kert 2018. AUGUSZTUS 12. Jegyek: https://tixa.hu/PDP_highonfire Fb.: https://www.facebook.com/events/2041205086149479/ ---------------- Az ősszel pedig a már talán megszokott Desszert Feszttel folytatjuk. Harmadik alkalommal csináljuk meg a Desszert Feszt Budapestet. Idén augusztus 27-én a legendás Yawning Man-el indulunk, aztán Primitive ManFar From AlaskaThe SkullElderMinskFistulaYob.... 10 desszert buli lesz és december 21-én egy ingyenes Shapat Terrorbállal zárunk. Szokás szerint a kedvenc szórakozó egységeink adnak otthont a fesztiválnak, a Dürer Kertben és a Robotban lehet desszertezni! A Desszert Feszt Budapest & a Cudi Purci Booking bemutat! Desszert Feszt Budapest III.   Program https://www.facebook.com/events/2039329022990517/ Összesen 50 db bérlet (+ ajándék desszert feszt III. póló) kapható a Tixafelületén! Link: https://tixa.hu/desszert_berlet Elővételes jegyek: https://tixa.hu/cudipurcibooking ---------------- Ezen kívül négy kiemelt eseményünk lesz a jubileumi évadban. Szeptember 18-án a legendás undergroud crust/punk banda, az amerikai Tragedy játszik a Dürer Kertben. A dzsukhell rekords és a Cudi Purci Booking bemutat! Tragedy (usa) + bandák   Budapest @ Dürer Kert 2018. szeptember 18. Jegyek csak a Wave lemezboltban kaphatók! Fb.: https://www.facebook.com/events/247382615996603/ ---------------- Október 23-án 10 év után újra Budapesten játszik a Life Of Agony, ráadásul a Biohazardból Billyt is magukkal hozzák, hogy bemutassa legújabb bandáját, a Billybio-t. Ui.: idén 25 éves a River Runs Red lemez... A 18 éves Cudi Purci Booking bemutat 25 éves a River Runs Red (album)!   Life Of Agony (usa, Napalm Records) Billybio (usa, Billy Craziadei / Biohazard, Powerflo) +1 vendég Budapest @ A38 Hajó 2018. október 23. Jegyek: https://tixa.hu/lifeofagony_budapest, Wave, A38 Fb.: https://www.facebook.com/events/2037999543081214/ ---------------- November 23-án az idén új lemezzel jelentkezett ZEKE tér vissza hozzánk, 13 éve jártak itt utoljára..... 13 év után újra Budapesten a ZEKE (usa)!!!   Budapest @ Robot 2018. november 23. Jegyek: https://tixa.hu/zeke_budapest Fb.: https://www.facebook.com/events/2072041573053042/ ---------------- December 11-én az eredeti hip-hop LA-i képviselői nyomnak egy hatalmas partyt. A Delinquent Habits a '90-es évek legelejétől nyomják, nem kegyelmeznek senkinek. A tavalyi telt házas bulijuk után idén a Dürer Kert ad otthont a tequila vedelésnek. A 18 éves Cudi Purci Booking & a 10 éves Dürer Kert bemutat! Delinquent Habits (usa) + vendégek ---------------- 2018. december 11.  Budapest @ Dürer Kert Jegyek: https://tixa.hu/delinquenthabits_bp Fb.: https://www.facebook.com/events/2122942801270637/

Arkona lemezbemutató és Dalriada Szelek 10 éves születésnapi közös koncert a Barba Negrában

p, 07/20/2018 - 14:13
Szeptember 28-án egy egyedi folk metal páros foglalja el a Barba Negra színpadát: lemezbemutatót tart az ARKONA és 10 éves születésnapi bulival ünnepli a Szelek című albumot a DALRIADA. ❒ A koncert Facebook eseménye: www.facebook.com/events/201563453868870/ A Rockmaratonos fellépés után rövid időn belül újra visszatér hozzánk az orosz folk metalos ARKONA, ezúttal egy teljes hosszúságú, különleges programmal, mellyel Masha Scream és csapata az idén megjelent Khram című nyolcadik új lemezüket mutatja be, teljes programmal Magyarországon most először. A friss korong dalai mellett természetesen a régi kedvencek is elhangzanak majd. Társuk nem más lesz, mint a szintén speciális szettel érkező DALRIADA, akik a gyakran közönség -és zenekar-kedvencként emlegetett Szelek album megjelenésének 10 éves évfordulóját ünneplik ez évi utolsó budapesti koncertjükön, amely alkalomból a teljes lemezt el fogják játszani, így olyan nagyon ritkán, vagy soha élőben nem hallott klasszikus Dalriada szerzemények kerülnek majd előadásra, mint a Hajnalpír, a Mégegyszer, vagy A szikla legendája. Dalriada: Hazatérés videó: www.youtube.com/watch?v=4fgqWtQGgSA Amellett, hogy sokak szerint a legjobb Dalriada album, a Szelek jelentette a zenekar számára a nagy nemzetközi áttörést és a hazai népszerűségük növekedését is. 2008-ban mutatták be a Petőfi Csarokban tartott Paganfesten több ezer ember előtt, ahol olyan zenekarokkal együtt léptek fel, mint az Ensiferum, Korpiklaani, Moonsorrow, Eluveitie és a Tyr. Ezt további két meghatározó koncert követte a Sziget Fesztiválon a Sabaton, Iced Earth, Avantasia, Volbeat, Apocalyptica társaságában, illetve a Rockmaratonon, ahol az Amorphis előtt léptek fel. A jubileum alkalmából a Szelek új, remasterelt digipak kiadásban is kapható lesz. A soproni bandának idén év elején jelent meg a finnországi Finnvox stúdióban Mika Jussila által maszterelt Nyárutó című legutóbbi albuma, mellyel tavasszal már Japánban is jártak, jelenleg pedig nyári fesztivál-körúton mutatják be 6 külföldi fesztiválon is. Mindkét zenekar teljes hosszúságú, különleges programot játszik. ❒ Arkona Facebook oldal: www.facebook.com/arkonarussia/ ❒ Dalriada Facebook oldal: www.facebook.com/Dalriadahu/ ❒ JEGYLINK: jegy.rock1.hu/arkona_dalriada_20180929 ❒ JEGYEK: 3499 Ft ▲ 2018.08.05-ig - kizárólag Rock1 online 3999 Ft ▲ 2018.09.23-ig 4999 Ft ▲ 2018.09.24-től és a koncert napján ✔ Hammer Concerts Facebook oldal: www.facebook.com/hammerconcerts/ ✔ Hammer Concerts Instagram oldal: www.instagram.com/hammerconcertshungary/

„A szívünk acélból épül” – 5 éves az Alcohol Rockhimnusza, új lemezzel ünnepelnek a Rock On Fest-en

sze, 07/18/2018 - 22:37
Már fél évtizede jelent meg és 4 milliós megtekintésnél jár YouTube-on az Alcohol zenekar (és a Rock On! Fest) Rockhimnusza. A banda 5 évvel ezelőtt készítette el a videóval kísért dalt, amely nevéhez hűen egy igazi rockhimnusz: olyan neves énekesek álltak a mikrofon mögé, mint Nagy Feró (Beatrice) Vikidál Gyula, Gidófalvy Attila (Lord), Schrott Péter (Continoom, Tűzmadár), Petrás János (Kárpátia), Rudán Joe (Mobilmánia, Pokolgép, P. Mobil), Szendrey "Szasza" Zsolt (Zorall), Áfonya (Sex Action), Noa (Noa Rock), Gondosch "Güzü" János (Crossholder), Sicu és Balogh Anita (Vasmacska), de zenél benne Barbaró Attila (Junkies, Zorall) és Vörös Attila (Satyricon, Nevermore, Leander Rising) gitárosok, valamint Horváth Zsolt (Tűzmadár) billentyűs is. ▶ Alcohol: Rockhimnusz hivatalos videó: www.youtube.com/watch?v=WXWfS8dnTnQ A Tóth Sándor "Csövi" vezette Alcohol harmadik nagylemeze “Remélem zavarok” címre hallgat majd, és idén szeptember 9-én jelenik meg az EDGE Records gondozásában. A korongon bónusz felvételként helyet kap az 5 éve megjelent, mindeddig csak a YouTube-on 4 milliós nézettséget produkáló "Rockhimnusz". A bandát legközelebb augusztus 19-én, Halász-Rock Fesztiválon lehet elkapni, a lemezmegjelenő buli pedig a szeptemberi Rock On Fest-en lesz. Az idei Rock On! Fest fellépőinek listája:
  • Threshold
  • Kalapács
  • Aurora
  • Insane
  • Omen
  • Sex Action
  • Akela
  • Alcohol
  • Archaic
  • Tales of Evening
  • divideD
  • Agregator
  • Romantikus Erőszak
  • Cool Head Klan
  • Invader
  • Orfeus
  • Zord
  • Vesztegzár
  • Continoom
  • Amberjack
  • Pair O’ Dice
  • Echonald
  • VR
▶ V. Rock On! Fest 2018 Facebook esemény: www.facebook.com/events/152354575493568/ ▶ II. Halász-Rock Fesztivál Facebook esemény: www.facebook.com/events/1909996465698788/ ▶ Alcohol Facebook: www.facebook.com/Alcoholzenekar/ ▶ Alcohol a streaming és letöltő felületeken: songwhip.com/artist/alcohol ▶ EDGE Records Facebook: www.facebook.com/EdgeRecordsHungary/

Fekete Zaj Fesztivál – Egy hónap múlva közös megborulás a Mátrában

sze, 07/18/2018 - 22:34
Egy hónap múlva kezdődik a Fekete Zaj Fesztivál a Mátrában. Az idén visszatérő rendezvényen majd’ 60 zenekar játszik: a sokszor formabontó, elszállt vagy éppen szétesett stílusban zenélő csapatoknak hála nem csak testben, de lélekben is elvonulhatunk három napra a hétköznapokból. Augusztus 17. és 19. között az Alcest, a VHK, Crippled Black Phoenix, a Kaelan Mikla, a Boy Harsher, Anna von Hausswolff és a Middlemist Red zenekarok – no meg persze a többi Zajongó vár minket fesztiválon. Néhány év kihagyás, és a törzsközönség által megszervezett osztálykirándulások után idén augusztusban visszatér a Fekete Zaj Fesztivál, ami a fővárostól jó egy órás autóútra lévő Sástó partján kerül megrendezésre. A helyszín kiváló lehetőséget kínál a városi létből való átmeneti kiugrásra, hiszen a Mátra kemping lényegében egy erdő közepén, az ország legmagasabban fekvő tavának a partján található, néhány kilométerre a legközelebbi településtől, Mátrafüredtől. A fesztiváltól pár perc sétára található a Sástói kilátó, ami a fesztiválozók bevett zarándokhelyszíne. A sárgára festett fémmonstrum a megszokottnál masszívabb építmény, hiszen eredetileg olajfúró toronynak szánták: a közepén még ma is látható az a vastag cső, amin a szegedi olajmezők fekete aranyát tervezték vele a felszínre hozni. A torony a kilátók között is kiemelkedő méretű, hiszen 53 méter magas, így a tetejéről már egész komoly kilátást (és szeles időben kilengést) is meg lehet tapasztalni. Még a másnapos versenyzőknek is megéri azonban felmászni, mert a teraszairól nem csak 2 hektáros tavat és a Mátra dimbes-dombos vidékét csodálhatjuk meg, hanem tiszta időben a főváros felett húzódó Budai-hegység, sőt az Alföldön kanyargó Tisza is kivehető. Az elmúlt években a Sástó környékét teljesen felújították, így a tavon átvezető íves fahidak és a fesztivál melletti turisztikai központ is elérhetők: a koncertek előtt a tóparton vezető tanösvényen is sétálhatunk, csónakázhatunk, esetleg felkereshetjük a környék három másik kilátóját, vagy akár az ódon Benevár romjait is. Könnyen átsétálhatunk az Oxygen Adrenalin Parkba is, ahol többek között a nyári bobpályán és az erdei labirintusban adhatjuk ki magunkból az esetleg még beszorult energiákat. Zenei fesztivál lévén, a többség persze a koncertek miatt jön majd, a Fekete Zaj pedig különlegesnek mondható a hazai kínálatban, mert – ha lehet ilyet mondani – itt lényegében csak nem szokványos zenekarok játszanak majd, úgyhogy a felhőtlenül bulizós hangulat helyett inkább megborulós / befordulós / elszállós tripekre lehet felkészülni. Aki nem hiszi, próbát tehet az idei fellépők közös playlistjével a Spotify-on: https://spoti.fi/2mrOejr, vagy a klipekkel súlyosbított Youtube csatornán: https://www.youtube.com/playlist?list=PLKOohRwsBsGKMMOn6xLUItp4T9ZBTfFUh Az első nap programja rögtön meg is adja majd az alaphangulatot: headlinerként a francia Igorrr érkezik. 2017-es koncertjük sokak szerint a tavalyi év egyik legextravagánsabb budapesti produkciója volt: operából, industrialból, black metalból és zörejekből raknak össze páratlan ütemeket és tökéletesen kiszámíthatatlan dalszerkezeteket. Ezen az estén játszik a sötét szintipopot játszó izlandi lánytrió, a Kælan Mikla is, akikben a riot grrrl-mozgalom energiája, a post-punk melankóliája és egyfajta költői ihletettség egyaránt ott van, és persze az avantgárd képi és hangzásvilág is adott. A Boy Harshert a Lärmben láthattuk már: az izgalmas, sötét, kortárs duó dalaiban minimal synth, darkwave és ebm ötvöződik sajátos esztétikával. A fentiekhez az olasz Julinko ősi dallamokat és nyugtalan torzításokat egymásba simogató előadása biztosít majd tökéletes felvezetést. A hazai klubszcénából ezen a napon játszik a Gustave Tiger, a Black Bartók, az Entrópia Architektúra és a Pyøba, és láthatjuk majd az 1990 óta működő, újra aktív szigetvári artpunk zenekart, a Persona Non Gratát, valamint a Psycho Mutants-et is. Kicsit zúzósabb programra számíthatunk a Shapat Terror stoner brigádjától és az anti-kozmikus metalt játszó Svoidtól; a Modef jazzdoomot, a DivideD industrial metalt, a Longbong pedig mocsári parti metalt hoz a Sástó partjára. A szombati fellépők elemelnek minket a földről: a Crippled Black Phoenix experimentális, elszállós progrockkal turbózza az utazást, de a VHK gyújtja majd be igazán a rakétákat: ahogy Grandpierre Atilla fogalmazta meg: „az egész életünk mindenestül belehajítjuk a zenébe, a zene varázslatos, felszabadító hatásába, hogy elhatalmasodjon az Élet bennünk.” Az élményt a svéd Anna von Hausswolff műfajok felett álló zenéje koronázza meg: az ő fellépéseit inkább afféle rituáléként lehet megélni, amely a lélek és a vér hangjait sugározza magából. Levezetésként a Dope Calypso szolgál fel rövid, gyors, szép vokálokkal támogatott és jól táncolható számokat. Szintén ezen a napon hallhatjuk a svéd Annelie electro-ambient popzenéjét, és a chilei Intimate Stranger post-punk dream-popját, az Ann My Guard pedig babametált szállít. Velük és Hausswolff-fal együtt ezen a napon 4, a fesztivál 54 fellépője között pedig bő 10 olyan zenekar van, amely énekesnővel az élen áll színpadra, és akkor a csajzenészeket még nem is számoltuk.. így a Fekete Zaj szokás szerint erős girl power fesztiválnak is tekinthető. A szombat fellépői között lesz még a kísérletezős rockot hozó Képzelt Város, a szinti alapokra dolgozó new wave Phantasy Bureau, a grunge legszebb éveit megidéző Clue, a romantikus biodark tánczenét szolgáltató I.O.N, míg a keményebb vonalon az Agregator, a Reason és a Zivatar koncertjeire lehet készülni. Vasárnap, az utolsó napon főleg post-rock és electro előadókat vonultat majd fel a Zaj; persze közel sem kizárólagosan. A fő attrakció a francia Alcest shoegazing post metalja lesz, amit a Perihelion fenséges, tudattágító zenéje, az Ygfan post-black metalja és a Sonya post-rock produkciója erősít meg.. nem is beszélve a Dereng torz gitárokkal és repítő énekkel előadott, mélyen felzaklató dalairól. Az elektro vonalat képviseli a Gunmaker metalba oltott industrial zenéje, Lazerpunk synthwave szettje és két synthpop produkció: a Los Angeles-i Aesthetic Perfection, és a Ghost egykori névtelen ghoulja, Alpha új projektje, a Priest. Szintén ezen a napon a készülhetünk a Middlemist Red psych-rockjára, és az Apey vezetésével felálló Trillion rockkoncertjére, az elborultabb vonalat pedig Csihar Attila Void ov Voices projektje, és a Planetdamage electro-industrial trackjei képviselik. A zakatolás és az elektro rohamok között nyugtatóan hat majd a Moon and the Nightspirit akusztikus koboldzenéje, a Pornography Cure-tribute műsora és az Autumn Twilight atmoszferikus gothic rock koncertje. A Fekete Zajon sátorban, faházakban vagy a fesztivál területén lévő szálloda szobáiban szállhatunk meg. A szállással, bérletekkel és további programokkal kapcsolatos információkat megtaláljuk a www.feketezaj.hu oldalon és a Facebookon. a Negative Art bemutatja: Fekete Zaj Fesztivál '18 2018. augusztus 17-18-19., péntek-vasárnap Mátrafüred – Sástó Belépő: 3 napos bérlet 10.990 Ft, napijegyek 4990 Ft. Jegyek kaphatók a https://tixa.hu/feketezaj2018 weboldalon, valamint a CD Pincében, Wave Music Shopban Szállásfoglalás a https://tixa.hu/feketezaj2018_szallas oldalon. Kapcsolódó weboldalak: http://feketezaj.hu/ https://www.facebook.com/feketezaj/ https://www.facebook.com/groups/382220779464/ https://www.facebook.com/events/412428759195702/

MTV Headbanger’s Ball Tour – Az Exodus csatlakozik a turnéhoz!

szo, 07/14/2018 - 15:00
Újabb headliner névvel duzzadt nagyobbra a SODOMDEATH ANGEL, és a SUICIDAL ANGELS zenekarokat felvonultató MTV Headbanger's Ball Tour: az ős-thrasher EXODUS csatlakozik a már amúgy is nívós felhozatallal felejthetetlen élményt biztosító mini-fesztiválhoz. A ‘80-as évek ikonikus műsorának nevével fémjelzett turné magyar állomása a budapesti Barba Negrában lesz december másodikán. MTV Headbanger's Ball Tour: az Exodus csatlakozik a turnéhoz www.youtube.com/watch?v=qMEVVSn4seg&feature=youtu.be EXODUS - Blood In, Blood Out (OFFICIAL MUSIC VIDEO) www.youtube.com/watch?v=6c69S3pD8qI Bár Magyarországon nemrég tették tiszteletüket - legutóbb július 4-én léptek fel a Dürer kertben - máris visszatér hozzánk a kaliforniai thrash legenda. Az EXODUS 1979-ben kezdte meg útját, és bár több esemény törte meg pályafutásukat - az 1994-es és 1998-as 3-3 évre történt feloszlás, Paul Baloff énekes halála -, a zenekar legutóbbi feltámadása óta már 17 éve töretlenül aktív. Jelenleg 11. stúdióalbumukon dolgoznak, a 2014-es “Blood In, Blood Out” utódja többszöri eltolódás után úgy néz ki, jövőre várható. ► A Hammer Concerts bemutatja: MTV Headbanger’s Ball Tour 2018 SODOM EXODUS DEATH ANGEL SUICIDAL ANGELS 2018.12.02. Budapest BARBA NEGRA ► FACEBOOK ESEMÉNY: www.facebook.com/events/2226517390722165/ ► JEGYÁRAK: Early bird: 5999 Ft (július 18-án éjfélig!) Elővétel 1: 6999 Ft (augusztus 31-ig) Elővétel 2: 7999 Ft (szeptember 1-től) A koncert napján és a helyszínen: 9999 Ft ► JEGYLINK: jegy.rock1.hu/sodom_deathangel_suicidalangels_20181202 ► A turné állomásai: 30.11.2018    DE Leipzig    Hellraiser 01.12.2018    CZ Zlin Hala Euronics 02.12.2018    HU Budapest    Barba Negra 03.12.2018    PL Wroclaw    A2 04.12.2018    DE Hamburg   Markthalle 05.12.2018    NL Tilburg   O13 06.12.2018    UK London    The Electric Ballroom 07.12.2018    DE Oberhausen    Ruhrpott Metal Meeting 08.12.2018    DE Geiselwind    Christmas Bash 09.12.2018    AT Vienna  Arena 10.12.2018    DE Ravensburg    Oberschwabenhalle 11.12.2018    DE Wiesbaden    Schlachthof 12.12.2018    DE Saarbrücken    Garage 13.12.2018    DE Ludwigsburg    Rockfabrik 15.12.2018    CH Lausanne    Les Docks 16.12.2018    DE Munich  Backstage ► Linkek: www.facebook.com/exodusattack/ www.facebook.com/sodomized/ www.sodomized.info/ www.facebook.com/deathangel/ www.deathangel.us/ www.facebook.com/SuicidalAngels/ www.suicidalangels.net/

Oldalak

Rockhírock

  • 2018, augusztus

    A Kex egyszeri, megismételhetetlen zenekar volt a magyar rockéletben, amely 10 évvel megelőzte korát és a zenei közízlést, hogy aztán másfél éves csillagszóró tündöklés után nyomtalanul tűnjön el a hetvenes évek langyos slágerhullámaiban

  • 2018, július 30

    Hosszú, súlyos betegség után 75 éves korában elhunyt Orbán József, a 100 Folk Celsius frontembere - jelentette be Littvay Imre zenekarvezető.

    Első, 100 Folk Celsius című lemezük 1982-ben

  • 2018, július 28

    Van egy dal, amely nélkül nincs Karthago-koncert. A Requiem egy fiú emlékére íródott, aki a zenekar székesfehérvári koncertjén halt meg 1981-ben. De ki volt ő, és mi okozta a halálát? Ennek a rejtélynek járt utána Hatala Csenge, és egy

  • 2018, július 25

    Cső alakúra szűkített farmernadrág és térdig érő kockás flaneling, alföldi papucs és western csizma, műbőrdzseki és szimatszatyor, biztosítótű és bőrékszer, almabor és Technokol Rapid, no meg a kedvenc együtteseket ábrázoló kitűzők és

  • 2018, július 21

    Beszélgetés Som Lajossal(†) a Piramis egykori alapítójával

    A Taurus ex-T:25-75-82 és a Piramis alapítója alighanem

Oldalak