Kronos Mortus

Feliratkozás  Kronos Mortus hírcsatorna csatornájára
metal ezine
Frissítve: 4 óra 36 másodperc

Pennhurst – Szombaton koncert a Cadaveres és a Bad Habit zenekarokkal

k, 11/21/2017 - 17:53
A Budapesti Pennhurst ismét kiengedheti a diliház falai között felhalmozódott feszültséget! November 25-én Nyíregyházán a Club Hollywood-ban, a Cadaveres és a Bad Habit zenekarokkal karöltve fejletépős koncertre készülnek! A koncert facebook eseménye itt található: https://www.facebook.com/events/1960909710791056/ Ha szeretnél hozzájutni egy súlyos dalhoz ami a zenekar debütáló EP-jén szerepel, itt megteheted: www.musicpennhurstband.com www.facebook.com/pennhurstband www.twitter.com/pennhurstband

MAG – A debreceni progmetal banda nyerte a Pure Music 2017-et

szo, 11/18/2017 - 07:48
Másodszor lett instrumentális progresszív formáció első helyezett a Hajdú-Bihar megyei tehetségkutatón. A debreceni MAG zenekar diadalmaskodott a Studio-iNside által szervezett dalversenyen. Az instrumentális progresszív metal csapat nyereményként a győztes dal (The Fallout) profi hangfelvételével, valamint egy full HD minőségű werkvideóval gazdagodik. "Eltelt már pár nap, de még mindig nem fogtuk fel igazán, mi történt velünk. Hatalmas elismerés számunkra ez a győzelem, szó szerint meg kellett érte szenvedni, nekem például 4 nappal a döntő előtt eltört az ujjam. Bebizonyítottuk, hogy ennek a zenének is van keresnivalója egy ilyen versenyen. Tudjuk, hogy ezzel a győzelemmel önmagában nem váltottuk meg a világot, igyekszünk élni a lehetőséggel és haladni tovább a megkezdett úton" - mondta Varga Máté, a zenekar basszusgitárosa. Hajdú-Bihar megye egyik legismertebb zenei tehetségkutatója, a Pure Music idén hatodik alkalommal került megrendezésre. A versenyt korábban már nyerte meg instrumentális progmetal zenekar, az azóta már nemzetközi hírű Ghost Toast 2014-ben lett első helyezett. A MAG legközelebb december 9-én, a miskolci Metál Klubban lép fel a Gate69 és a Collisborn társaságában. MAG Facebook-oldal: https://www.facebook.com/mag.metal.band/ A győztes produkció elő videója a Pure Music 2017 döntőjében (0:00 és 6:55 között): https://www.youtube.com/watch?v=qSq9idqf-20 MAG BandCamp-fiók: https://magzene.bandcamp.com/ Metál Mikulás, december 9., Miskolc, Metál Klub Facebook-esemény: https://www.facebook.com/events/130068141078732/

Ulcerate, Blaze of Perdition, Outre – Koncertbeszámoló

p, 11/17/2017 - 08:07

2017. november 12. @ Budapest, Dürer Kert Zuhogó eső, sötétség övezte utamat amíg a Dürerbe tartottam, de nagyon vártam az estét, ahol a három erős zenekar tökéletesen bemutatta a Sötét oldal hatalmát. Az Outre zenekarnak is kiváltképp örültem előre, mert tavaly nem sikerült eljutnom a koncertjükre, meg tudtam, hogy a lengyel színtér sosem okoz csalódást, ahogy az új-zélandi sem. Amikor végre megérkeztem a helyszínre, a magyar Underground ikonikus alakjait is láttam beszélgetni, inni stb., olyan személyek mint pl. Káger Balázs a Neverheard Distro főnöke. De láttam a Barshasketh frontemberét is Krigeist-ot aki a szegedi társasággal volt. Azért itt nem haladhatunk el afelett, hogy a hónap vége felé lát napvilágot a Barshasketh/Outre split LP, amely elrendelhető a kiadónál. Érdemes lesz megvenni, mert két nagyszerű zenekar csak nagyszerű anyagot állíthat elő. A koncertteremben az Outre azonnal belekezdett a pusztításba. A zenészek nagyon odatették magukat és a frontember folyamatosan tartotta a láthatatlan, szerintem spirituális, kapcsolatot a nézőkkel. A zene maga érezhetően arra irányult, hogy különleges erőket szabadítson fel és fantasztikus volt, hogy éppúgy illett a pusztító részek mellé az enyhén meditatív vagy épp a klasszikus Black Metal hatások. A frontember pedig szinte egyértelművé tette, hogy egy teljesen más világot idéz meg a színpadon. Egy szó mint száz az estének tökéletes indítása volt az Outre és nem bánnám, hogy ha a jövőben valahogy, valamikor újra jönnének, mert a koncertjük tényleg különleges. Tulajdonképpen mondhatnám, hogy a lengyel színtérben többnyire ezért nem csalódom. Azért azt az egyet meg kell hagyni, hogy bár az Outre koncertjére alapjáraton nincsen panaszom, de a dobokra kellett volna még azért hangerő, mert látni láttam, hogy a dobos keményen odatette magát, de mintha nem lett volna egy szintben a többi hangszer hangjával, de ez a keverő reszortja, a zenekar tökéletesen teljesítette amit kellett. Aztán némi szünet és beállítás, illetve berendezkedés után következett a második fellépő, a szintén lengyel Blaze Of Perdition. Őket idén másodszor láttam élőben és ezúttal is tökéletes koncertet tártak a nézők elé. A zenekar különleges és érezhetően különleges erőkkel átitatott zenéje teljesen lenyűgöző volt ezúttal is. Fantasztikus volt amit nyújtottak, de külön kiemelném a gitárokat. Valahogy itt a dobok, szerintem, hibátlanok voltak, de ha lett is volna bármi én biztos nem vettem volna észre, mert a gitárok teljesen egy másik síkra juttattak. A zenészek is láthatóan átszellemülve tevékenykedtek a színpadon és egyszerűen nem is találok rá szavakat, mert még a tökéletes szó sem elég arra amit az estén adott a zenekar. De az biztos, hogy a Blaze Of Perdition szintén olyan zenekar, akik bármikor lesznek a jövőben én ott leszek. A zenéjük pedig egyszerre érdekes, helyenként félelmetes, nagyon hatásos és csak ajánlani tudom. Amiért pedig kiemelném még a Blaze Of Perdition-t, hogy gyengébb fényeket használtak a koncertjük alatt, szóval a sötétség nem csak a zenén keresztül érkezett, de ilyen szempontból a színpad felől is. Utána ismét egy rövidebb szünet következett, hogy az Ulcerate zenekar számára előkészítsék a terepet. Aztán el is kezdődött a megsemmisítő csapás az új-zélandi Deth Metal banda zenéje által. Azt kell mondjam, hogy bár képben vagyok az új-zélandi fronttal, de az Ulcerate-et még annyira nem ismertem, viszont magam részéről kellemesen csalódtam. Nagyon hatásos volt és komplex az elejétől a végéig, itt egyáltalán nem véltem semmi hibát felfedezni, a frontember karcos hörgése teljesen betöltötte az étert a teremben és a további zenészek is nagyon hozták amit kell. Túl azon, hogy nagyon pontosak voltak a hangszereik művelését tekintve, valahogy nekem legalábbis, nagyon érezhető volt, hogy ők honnan is jöttek. Az új-zélandiak zenéje számomra élből hordoz valami különlegességet amelyet igazából nem tudok szavakba foglalni, de magam részéről ez hozzáad egy pluszt amiért nekem fontosak az ottani zenekarok. Az Ulcerate mindenestre tökéletes koncertet nyújtott, náluk a vörös fény dominált a színpadon, noha a sötétséget ők sem hanyagolták és véleményem szerint első osztályú eseménynek lehettem részese. Bár a magyar Black Metal, a Lepra koncertje is ígérve volt az estére, de bejelentették, hogy rajtuk kívülálló okok végett nem tudnak fellépni és nagyon sajnáltam a dolgot, de az este remek volt. Viszont azt gondolom, hogy a Lepra minimum ennyit megérdemel, hogy a közelmúltban jelent meg második nagylemezük “Whom Aeons Tore Apart” címmel és a Sigillvm Tenebrae Records-tól megvehető. Érdemes is megvenni, mert tökéletes anyag lett! Őszintén bízom benne, hogy hamarosan ők is koncerteznek ismét.

Nemere – Öt év szünet után ismét aktívak

p, 11/17/2017 - 07:47
A pogány black metal banda 2007-ben alakult, 2009 és 2010-ben jelent meg két demó, de 2012-ben, miután felvételre került a Vérmező, egy hosszú kihagyás vette kezdetét. A CD kiadást ezen a télen tervezzük kivitelezni szerzői kiadásban, a merch gyártását szintúgy. Egy videóklipet is leforgattunk, ez előreláthatólag december végén vagy jövő év elején fog napvilágot látni, valamint szeretnénk a zenénket újra megmutatni az embereknek koncertek által is. December 9-én lesz az első koncertünk 5 év kihagyás után Sátoraljaújhelyen, és szeretnénk ez után több alkalmat és lehetőséget megragadni, hogy jelen legyünk a hazai metál élet palettáján. Ezeken kívül újabb kiadványok is vannak már készülőben, bár ezekről majd a maguk idejében! Nemere zenekar A "Vérmező" meghallgatható itt: https://nemere.bandcamp.com/album/v-rmez https://www.youtube.com/watch?v=okrje9jVYz0 https://www.facebook.com/nemereband/

Modern dallamos metal elektronikával: megjelent a divideD első nagylemeze!

cs, 11/16/2017 - 13:38
“Modulus” címmel a novemberi HammerWorld magazin extra CD-mellékleteként a NAIL Records gondozásában jelent meg a modern dallamos metalt elektronikával fűszerező divideD zenekar első nagylemeze. DIVIDED - Modulus
  1. Subject Zero
  2. Ambition
  3. No One To Shoot
  4. A Way Out
  5. A Hundred Times
  6. fraKtured
  7. HDNSMIA
  8. Wormhole
  9. Ends Of Earth
  10. In Focus
  11. From Inside
  12. Condition Zero
Az idei Wacken Metal Battle hazai fordulóján remekelő és a különdíjat is bezsebelő banda a dallamos hard rocktól a modern, groove-os elemeken át egészen az indusztriális szoftverszintiig mindent bevet, hogy lekösse hallgatóságát. A zenekar bemutatkozó lemezének változatossága a legkülönbözőbb stílusok fanatikusait is megérintheti. "Amíg a verzékben használt svédes hangkarakter szinte azonnal adta magát, addig a refrén a második körre érett be ilyen, a 80-as évek desmondchildista hard rockjára és a Miami Vice-korszakos synthwave-re egyszerre emlékeztető témára, hogy a tupírfésű és a csíkos spandexgatya magától ugorjon ki a szekrényből.” A “Modulus” budapesti lemezbemutatója 2018. január 12-én a XV. Stagediving Fesztiválon lesz “a Watch My Dying és a Cadaveres rendezvényen, ahol a megszokott módon egy igencsak odab...ós keresztmetszetét kapjátok a hazai modern metal színtér feltörekvő és már méltán bejáratott bandáinak. " divideD Facebook oldal: www.facebook.com/dividedofficial NAIL Records Facebook oldal: www.facebook.com/NailRecordsHungary

“A menedék” címmel megjelent a jászberényi Magor zenekar második nagylemeze

cs, 11/16/2017 - 13:29
“A menedék” címmel megjelent a jászberényi Magor zenekar második nagylemeze, mely az előzőhöz hasonlóan ezúttal is az EDGE Records gondozásában, a HammerWorld magazin mellékleteként látott napvilágot. A zenéjüket “heavy-metalcore”-ként aposztrofáló banda pár nappal ezelőtt szöveges video formájában publikálta a lemez nyitódalát, mely az alábbi linken keresztül meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=fDJUHnfndQM Speck Roland frontember a dalról: "Minden embernek van első Istene, akire bálványként tekint. De amint elkezdesz nőni, ez a bálvány kopik és észreveszed a hibáit. Aztán jön a megbocsátás, megértés és az elfogadás." A friss Magor anyag 9 új dalt tartalmaz, ezek közül az "Ígérj Holnapot" című felvételt már tavasszal, a Magor nyári fesztiválturnéja előtt egy videoklip formájában megismerhette a közönség. https://youtu.be/M8VeWWdN6aU „Úgy érezzük, az új lemezzel sikerült megtartanunk a Testamentum dalaival megkezdett irányvonalat, de szerettünk volna új színeket is megmutatni magunkból. Ebben nagy segítségünkre volt Csongor Bálint (Subscribe, Useme) aki az ének és vokálfelvételeket vezényelte, valamint Brucker Bence (AWS) aki lemez modern hangzású megdörrenéséért volt felelős. A lemez különlegessége, hogy 8 év után ismét együtt dolgoztunk Galli Kriszta szövegíróval, aki végig kísérte az egész folyamatot az első új dal elkészültétől a felvételekig, neki ezúton is óriási köszönettel tartozunk.” A banda december 8-án a budapesti KVLT-ban tartja lemezbemutató koncertjét, ahol vendégként a What On Earth lép előttük színpadra. "Az elmúlt években volt alkalmunk hatalmas tömegek előtt fellépni a fővárosban előzenekarként. Óriási élmény volt a Tankcsapda, a Road, a Moby Dick vagy éppen a Sepultura előtt muzsikálni, azonban most itt az ideje, hogy egy olyan alkalomra invitáljunk mindenkit, ahol mi leszünk a főszereplők." A Magor a pesti koncert után sem pihen, hiszen december 16-án 10 éves születésnapi koncertjét ünnepli a zenekar otthonában, Jászberényben, ezen kívül idén még Dunaszerdahelyen az AWS, valamint Révkomáromban a Vesztegzár társaságában koncertezik. A lemezbemutató turné állomásai: 2017.10. 27. Gyöngyös, Start Műhely 2017.11. 04. Budapest, Barba Negra + Moby Dick, Kalapács 2017.11. 24. Dunaszerdahely, Soul Hunter + AWS 2017.12. 08. BUDAPEST, KVLT LEMEZBEMUTATÓ 2017.12. 16. Jászberény, DMK, 10 ÉVES SZÜLETÉSNAPI KONCERT 2017.12. 28. Révkomárom, Rév + Vesztegzár A lemez többek között az alábbi digitális felületeken is elérhető: songwhip.com/album/magor/a-menedek

Cradle of Filth Interjú

sze, 11/15/2017 - 12:58

(scroll down for English Version) A Cradle of Filth manchesteri fellépése előtt a zenekar egyik gitárosát, Richard Shaw-t kérdezgettük. Most éppen egy angliai és írországi turné közepén vagytok. Mennyire vagytok fáradtak? Ezen a turnén szerencsére busszal utazunk és hotelekben tudunk megszállni. Úgy általában az angliai turnék nem túl fárasztóak, egy csomót tudunk pihenni. Tegnap például szabadnapunk is volt, úgyhogy én most meglehetősen ébernek és frissnek érzem magam. Még a turné közepénél tartunk, úgyhogy ez nagyon jó. Hát ezt nagyon jó hallani. A második kérdés az új albummal kapcsolatos, amelyik egy pár hónappal ezelőtt jelent meg. Nagyon érdekelne, hogy milyen visszajelzéseket kaptatok. A visszajelzések fantasztikusak voltak ezzel az albummal kapcsolatban. Én a Hammers of Witches album előtt csatlakoztam a zenekarhoz, tehát az eggyel ezelőtti album előtt, és igazából nem is nagyon tudtam, hogy mit várjak. Ez itt egy fajta újabb irányzat a két gitárossal, és azt kell hogy mondjam, hogy a rajongók és a kritikusok is nagyon szeretik, amit csinálunk. Ez volt az előző albumnál is, és azt hiszem, hogy ehhez képest sikerült előrelépni. Mindannyiunknak megvan a maga személyes kedvence. Nagyon jók voltak a kritikák, amiket kaptunk, úgyhogy nagyon boldogok vagyunk most. A turné is nagyon szerencsésen alakul, minden a lehető legjobban megy, a rajongók nagyon szeretik az új anyagot, és folyamatosan egyre többet és többet kérnek hogy játsszunk, úgyhogy minden a lehető legjobban alakul. Ez is egy nagyon jó hír. A következő kérdésem a te munkáddal és a te szerepeddel kapcsolatos. Bizonyára kevesen tudják, de te főállású gitártanár vagy, és 2014-ben csatlakoztál a zenekarhoz. Hogy történt mindez, Dani egyszerűen felhívott? Igen, én gitártanár vagyok, és élőben szoktam zenekarokat kisegíteni. De ezen túl még egy csomó dolgot csinálok, tanítok a birminghami egyetemen, ott különböző kurzusaim vannak. Ezen túl magántanítványokat vállalok, színházban játszom, játszom egy csomó akusztikus zenekarban, és igazából ha bárki azt szeretné, hogy gitározzak neki, akkor én azt el fogom vállalni. Úgyhogy igen, annak idején kaptam egy hívást, hogy csatlakozzak a Cradle of Filth-hez alapvetően azért, hogy be tudják fejezni a Manticore turnéjukat. Ez egy négy hetes európai turné volt, és amikor megérkeztem, akkor már csak a turné végén segítettem nekik, és a legutolsó napon kaptam azt a kérdést, hogy szeretnék-e a zenekarhoz csatlakozni, és szeretnék-e segíteni zenét írni. Ez egy hihetetlenül jó érzés volt, és igazából egy nagyon fontos álmom vált valóra: turnéra lehetett menni, albumot lehetett kiadni, lehetett a világban fel-alá turnézni. Ez egy fantasztikus érzés, és nagyon remélem, hogy még sokáig folytatódik. Miképp az előbb felsoroltad, nagyon-nagyon sok dolgot csinálsz. Hogyan tudja a családod elfogadni mindezt? Meglehetősen elfoglalt vagyok. Pontosabban szólva nagyon elfoglalt, de szerencsés is, mert nagyon közel lakom a családomhoz, és így olyan gyakran tudom őket meglátogatni, amilyen gyakran csak lehet. Egy gitártanár és egy zenész meglehetősen antiszociális életet él, de én azért mindig megpróbálom megkeresni azt a lehetőséget, hogy akár hétvégén találkozzam a családommal. Amikor van egy kis szabadidőm, akkor elmegyek hozzájuk látogatóba. Ők megértik és elfogadják mindazt, amit csinálok, és nagyon-nagyon támogatnak. Mi fogott meg a gitárzenében, a gitározásban? Nagyon jó kérdés. Van valami a gitárban, a gitár hangjában, ami vonz. Még a nagyszüleim is mesélték, hogy amikor csecsemő voltam, amikor kisgyerek voltam, akkoriban teljesen izgalomba jöttem és fel-alá ugráltam, amikor valaki szólózott az ő régi Buddy Holly vagy pedig Elvis felvételeiken. És folyamatosan azt kérdezgettem, hogy mi ez, mi ez, mi ez? Valahogy mindig azt éreztem, hogy a gitárzene az, ami vezérel. Aztán amikor egy kicsivel idősebb lettem és elkezdtem beleásni magam például a Queen-be vagy a Thin Lizzy-be, na akkor kezdtem el keményebb dolgokat is hallgatni, mint például Metallica. Amikor életemben először Metallica-t láttam az MTV-n, hát az valami fantasztikus volt! Ez volt életemben a legelső alkalom, hogy valakit gitározni láttam – nagyon sokszor hallottam gitárzenét, de ez volt az első, hogy láttam valakit gitáron játszani, és az nagyon fantasztikusan nézett ki. Innentől folyamatosan is nyüstöltem a szüleimet, hogy végre én is vehessek magamnak egy gitárt, és végülis tizenegy éves koromban kezdtem el gitáron játszani. Azt hiszem, hogy azóta teljesen függő vagyok, pontosan ugyanannyira imádom, mint a legelején, amikor elkezdtem játszani. Te számtalan különböző zenei műfajt hallgatsz a Beatles-től a Metallica-ig, és azt hiszem, talán a Cradle of Filth az egyik szélsőség az általad hallgatott zenei spektrumon. Hogyan ér ez a sok-sok féle zene össze? Ezek a stílusok mind nagyon eltérőek, de engem mindig lenyűgöznek a különböző zenei műfajok, és nagyon könnyen elkezdek unatkozni, ha csak ugyanazt az egyfajta dolgot játszom. Imádok a Cradle of Filth-tel játszani, de most, amikor velük vagyunk úton, akkor például útközben az iPad-ról teljesen másfajta zenét hallgatok. Amikor a Cradle of Filth-tel vagyok, nem hallgatok túl sok metálzenét, hiszen itt vannak ezek a nagyon-nagyon hosszú heavy metal koncertek. Amikor viszont otthon vagyok, és a különböző színházi előadásokra gyakorolok vagy készülök, akkor bizony metálzenét hallgatok. Nagyon jól összejönnek ezek a műfajok, és ha sok különböző stílusú zenével foglalkozol, akkor egy idő után elkezded látni, hogy ezek hogyan függnek össze, hogyan kapcsolódnak, és istenigazából a dolognak a lényege az az, hogy tizenkét hangjegyünk van. Csomószor ki lehet hallani például a Beatles zenéjét egy filmzenéből, vagy pedig lehet hallani a Chic nevű zenekart a Megadeth zenéjében – még akkor is, ha ez így nagyon furcsán hangzik. Na ehhez hasonló technikákat használok én is. És azt hiszem, hogy ezek a különböző zenei stílusok nagyon sokat segítenek abban, hogy kicsit szélesebb legyen a látókörünk, és igazából segítenek abban is, hogy megértsük, hogy hogyan passzol össze a beat, a metál és az összes ehhez hasonló műfaj. Te PRS gitárokat használsz – miért? Mert ezek fantasztikus gitárok! Én igazából akkor hallottam ezekről a gitárokról először, amikor a Les Paul-okkal ismerkedtem. Imádom a Stratocaster-eket és imádom a Les Paul-okat. Amikor tizenhat éves voltam, akkor nagy rajongója voltam a Disturbed nevű zenekarnak, és akkortájt ők PRS gitárokat használtak. Ezentúl egyébként egy csomó, általam nagyon tisztelt gitáros is PRS-re váltott akkortájt. Nekem végre összejött a pénzem, hogy vegyek egy igazi Les Paul-t, és nem szerettem rajta játszani. Kipróbáltam jó pár Les Paul-t, és azt kellett hogy mondjam magamban, hogy én ezeken nem tudok rendesen játszani, és igazából akinek elmeséltem ezt, az sokkot kapott. Kérdezték is, hogy van ez a PRS nevű márka, hallottál már róla? És akkor én azt mondtam, hogy hát igen, egy pár általam hallgatott zenekar használja is. Aztán később kipróbáltam egy pár PRS-t, és beleszerettem, és azóta, tizenhat éves korom óta ezeket a hangszereket használom – ez igazából az életem fele. Azt gondolom egyébként, hogy a zenei stílusom szépen hozzáidomult a PRS gitárokhoz, de még mindig nagyon-nagyon imádom őket, fantasztikus zenét lehet velük játszani, és ha ez nem így gondolnám, nem használnám őket. Nagyon sok egyéb gitárgyártó ajánlotta már, hogy használjam a termékeiket – én nagyon szeretem és nagyon tisztelem őket, de soha nem éreztem, hogy bármelyik másik gitár annyira fantasztikus lenne mint a PRS. Számodra a szólók a legfontosabbak, vagy a brutális riffek? Mi számodra a gitárzene központi eleme? Igazából mindenből egy kicsit. Alapvetően ez a zene stílusától függ, de a Cradle zenéjében minden a légkörről, a hangulatról szól. Nagyon szeretem a ritmusgitárt, imádok szólózni, és azt hiszem, hogy ez azért alapvető egy ilyen zenei stílusban. Imádom, amikor a legjobb szólógitárosok a maguk saját személyiségét is bele tudják vinni egy adott felvételbe – na pontosan ez az, amiért annyira szeretem a jazzt. Azt gondolom – és ez különösen igaz a metálzenére –, hogy lehetsz te a világ legjobb szólógitárosa, de ha maga a zene, a riffek és a ritmusok nincsenek a helyükön, nincsenek megfelelően összerakva, akkor igazából semmi értelme még egy szólót is odarakni. Nagyon hasonló a Cradle: mi soha nem írunk meg egy szólót, ha csak ez nem illik oda, és igazából általában Dani az, aki javasolja, hogy tegyünk ide vagy oda egy-egy szólót. Amikor az albumok demo-felvételein dolgozom, akkor nagyon ritkán vannak szólók a dalaimban, és Dani az, aki mindig javasolja, hogy tegyünk ide vagy oda egy-egy szólót. Tehát én igazából a hangulatot, a légkört, a vibrációt és a riffeket szeretem jobban mint a szólózást. Ha egy szóló hozzá tud adni valamit a dalhoz, akkor annak ott kell lennie, de igazából teljesen értelmetlen egy szólót oda tenni valahova csak azért, hogy ott legyen. Hogyan készülnek a dalok? Ki az, aki összerakja a dalokat és az albumokat? Ez teljesen egyenlően oszlik el köztünk. Azt kell hogy mondjam, hogy általában akkor kezdünk el egy új albumon dolgozni, amikor tudjuk, hogy befejeződik egy turné, és már lehet előre látni, hogy egy albumon van a látóhatáron. Általában mi – azaz én, Daniel, a basszusgitáros, Ashok, a másik gitáros, és Martin, a dobos – szóval mi írunk gyakorlatilag mindent együtt. Általában az van, hogy megírok egy dalt vagy egy gitárrészt, aztán az én részemet elküldöm Martinnak, aki programozott dobot tesz alá. Mivel ő szintetizátoron is játszik, így ő tudja összerakni a gitáros részeket és a billentyűt, aztán mindezt odaadjuk Daniel-nek, hogy oké, na most te jössz, mit gondolsz erről, mit gondolsz, mit kellene változtassunk? Tehát igazából mindent gyakorlatilag együtt szervezünk meg. Igazából a többiek is nagyjából hasonlóan dolgoznak a saját dalaikon, és amikor úgy érzik, hogy már zeneileg nagyjából sikerült összerakni mindent, akkor összeülünk, meghallgatjuk egy zenekarként, és amikor azt gondoljuk, hogy előállt a végső formátum, akkor mindent odaadunk Dani-nek. Ezekután Dani elrejtőzik valahol valami barlangban és nemsokára előkerül a végső szövegekkel és dallamokkal. Azt kell hogy mondjam, hogy meglehetősen hatékonyan és gyorsan működik mindez – tehát az, hogy egy dal ötletszinten meglegyen, meglehetősen gyorsan megy, de az egésznek az összeszervezése meglehetősen időigényes, mert egy csomó időt eltöltünk azzal, hogy gyakorlatilag hangjegyenként végiggondolunk mindent, hogy a zene a lehető legjobb legyen. Ugyanaz, mint amikor élőben játszunk: mindennap átbeszéljük, hogy hogyan lehetne ezt jobban csinálni, azt jobban csinálni, adjunk-e hozzá egy új dalt, meg ehhez hasonlók. Tehát tényleg rajta tartjuk a szemünket az egészen, merthogy azt szeretnénk, hogy annyira jól szóljon, amennyire csak lehet. Ami a gitározást illeti, be kell hogy melegíts fellépés előtt? Az esetek egy részében ez gyakorlatilag lehetetlen, mert annyira hektikus a napi program, egészen egyszerűen az utazás miatt, az interjúk miatt, vagy akár most a fürdés miatt. Amikor turnén vagyok, egyszerűen nem tudok annyit zenélni mint amennyit szeretnék. Aztán persze vannak olyan napok, amikor szabadok vagyunk, na akkor aztán nekiugrok zenélni, írok valami jó kis részt, vagy csak gyakorolok. Általában valami olyan zenét játszom ilyenkor, ami nem metál, csak azért, hogy átmozgassam az ujjaimat És próbálok ilyenkor annyit gyakorolni amennyit csak tudok, amennyit csak lehet. Én igazából egy olyan faszi vagyok, aki otthon úgy néz tévét, hogy közben ott van a gitárja a kezében, és skálázik vagy gyakorol csak azért. hogy az ujjait mozgassa. Mik a személyes terveid, mik a tervek a Cradle of Filth-tel? Hát igazából 2018 májusáig többé-kevésbé turnén leszünk, amit Ausztráliában fogunk befejezni. Aztán jönnek a nyári fesztiválok, és utána el kell kezdenünk dolgozni az új albumon. Ez igazából egy hosszú folyamat, mármint az, hogy az ötletekből egy kész album álljon elő, úgyhogy szerintem olyan május végén, június közepén el kellene kezdenünk ezen dolgozni. Szerintem már a nyári fesztiválok során el fogunk kezdeni írogatni valamit. Most 32 éves vagy, és én igazából arra vagyok kíváncsi, hogy milyennek látod saját magadat kétszer ilyen idős korban, 2049-ben? Édes istenem, hát nagyon remélem, hogy a lakáshitelem vissza lesz fizetve! Valahogy vissza kell hogy fizetve legyen! Nem tudom – egészen biztosan zenélni fogok, és a zene körül fog forogni minden, mert teljesen őszintén szólva képtelen vagyok bármi mással foglalkozni. Igazából a zene a munkám, a hobbim, a zene minden vágyam, és én továbbra is ugyanannyira elkötelezett vagyok mellette mint voltam, és egyre inkább inspirál ez a csodálatos élet, amikor zenélni lehet. És nagyon remélem, hogy ez sokáig folytatódik. Azt viszont nem tudom megmondani, hogy ekkortájt milyen zenét fogok írni – mondtam is korábban, hogy unalmas mindig ugyanazt és ugyanazt a dolgot játszani, tehát szerintem én valami másfajta zenét fogok írni. Ki tudja, hogy a Cradle of Filth egyáltalán még létezni fog-e ekkor, senki sem látott még ilyen idős extrém metál zenekart. Igazából nem tudom – csak élek a felkínálkozó lehetőségekkel, és gitározni szeretnék, ez tesz engem boldoggá. Remélem, hogy ekkor még fizikailag is és szellemileg is képes leszek játszani – hát igazából így látom a jövőmet. Vannak olyan zenei terveid, amiket még nem tudtál megvalósítani? Ez aztán egy húzós kérdés. Természetesen van egy csomó olyan zenekar, amelyikben nagyon szeretnék gitározni, de hát ez soha nem fog megtörténni – nem fogok a Metallica-ban vagy a Queen-ben gitározni soha. Ha megadatna egyszer az a lehetőség, hogy együtt jammelhessek ezekkel a srácokkal, hát azzal az álmaim válnának valóra! Igazából szeretek a saját komfortzónámon kívül lenni – nem tudom, igazából mindig szerettem volna egy rockabilly zenekarban játszani, vagy egy jazz trióban, vagy valami ehhez hasonlóban. Valami olyasmit csinálni, ami a szöges ellentéte annak, amivel most foglalkozom. Mindig szerettem volna egy metálzenekarban játszani, hát ez most teljesül is, mert a Cradle of Filth egy meglehetősen extrém metál zenekar, de úgy gondolom, hogy az összes metálzenés dolgot meg tudom valósítani itt a Cradle-ben, tehát igazából értelmetlennek látom, hogy egy másik metál zenekar csináljak csak azért, hogy ugyanezt a dolgot játsszam. Igazából annyi mindent szeretnék kipróbálni, amennyit csak lehet – mindig is szerettem volna West End-en eljátszani, a West End színházaibam játszani. Játszom én mindenféle zenés színházban, de hát ezek nem a West End vagy Broadway. Igazából ez is az egyik álmom – van egy csomó barátom, akik már csináltak ilyet, és tudom, hogy ha lehetőségem lenne ezeken a helyeken játszani, akkor imádnám! De igazából annyi mindent szeretnék kipróbálni, annyi területen, amennyin csak lehet, hogy ha majd a halálos ágyamon fekszem, akkor ne legyen az, hogy ezt is megtehettem volna, azt is megtehettem volna, tehát igazából ki szeretnék próbálni mindent, amit csak lehet. Itt Manchester-ben májusban történt egy robbantás, nem túl messze attól a helytől, ahol most vagyunk. Mit gondolsz, mi történt ott? Még csak különösebben nem is kell mondani, hogy ez egy iszonyatos tragédia. Mint gitártanár, egy csomó olyan kicsit tanítok, akik szeretik Ariana Grande zenéjét, és akik vélhetően el is mentek erre a koncertre. Igazából mindig csak azon gondolkoztam, hogy mi járhat annak az agyában, aki ilyet tesz egy gyerekekkel teli koncerthelyiségben. Egy csomó gyereknek ez volt élete első koncertje – elmész egy ilyen fesztiválra vagy koncertre, ahol úgy gondolod, hogy biztonságban vagy, ahol együtt vagy azzal a nagy családdal, akik nagyon szociálisak és nagyon figyelnek egymásra. És igazából az is nagyon szörnyű, hogy sokaknak ez az első tapasztalata egy koncerttel – ők szerintem soha többet nem fognak koncertre menni. Teljesen függetlenül attól, hogy ki játszik, azért mész oda, hogy jól érezd magad, hogy biztonságban érezd magad, és számomra igazából ez a legidegesítőbb, hogy senki nincs biztonságban, és sehol nem vagy biztonságban. Ha egy ilyen helyen, ahol ennyire erős a biztonsági személyzet, mégiscsak megtörténhetett ez a tragédia, már csak egyetlen egy dolgot tudunk tenni: folytatni az életünket, élni tovább úgy, ahogy azelőtt, és csak menni tovább. Ez az egyetlen, amit tehetünk, mert különben még a lakásból sem lépnénk ki. Nem szabad megállni, mennünk kell, mindennek csak a pozitív oldalát nézni, megtalálni a pozitív dolgokat az életben, szeretni egymást, tisztelni egymást, és elfogadni, ha valaki valamiben más. Tudom, hogy ez talán úgy hangzik, mintha egy igazi hippi mondta volna, de igazából képtelen vagyok felfogni, hogy hogy tehetnek ilyesmit emberek. El nem tudom képzelni, hogy egy vallás vagy hit vagy bármi hogyan vehet rá valakit, hogy ilyesmit tegyen, és ezt elfogadhatónak tartsa – nincs ötletem. Ez meglehetősen nyomaszt és attól félek, hogy soha nem fogjuk megkapni a választ ezekre a kérdésekre. Köszönöm az interjút! Richard Shaw, guitarist of Cradle of Filth, has been interviewed right before their gig in Manchester. You are in the middle of a UK tour - how tired you guys are? On this tour, we've actually got a bus and hotel, so UK tours are not too bad. We do get to rest, we had a day off yesterday and a lot of rest so yeah, I feel quite awake for this point of the tour and that’s good. Ok, that’s good to hear. The second question is about your new album because you released this one couple of months ago and I'm really interested in the feedbacks. The feedback has been fantastic for this album. I came into the band to Hammer of the Witches, the album before, and I was not really sure what to expect. It was kind of a slightly newer direction with two new guitarists in the band, and it went really well with the fans and the critics, and we just went with that, and pushed it even further, and the fans seem to really like it. All we got our own personal favourites, it's going down well with the critics, so we really pleased. We are really happy how the album turned out, the fans like it as well, they want to hear more and more stuff on this tours, so all good! That's good to hear, and the next question is about your job and your role, because according to your job, you are a professional guitar teacher, and you joined the band in 2014. Dani simply phoned you up? Yeah, I am a guitar teacher and session musician, I still do a lot of stuff, I'm lecturing at ACM in Birmingham with different courses. I'm private guitar teacher, I play guitar for musical theatre production, and I'm playing for a lot of acoustic bands and cover bands, and anybody who wants me to play guitar for them, I will. So I got a call to join Cradle of Filth to basically finish off their tour for ‘The Manticore and Other Horrors‘ album, when they were for four weeks in Europe. And I just came in to finish off the tour, and at the end of the tour, they ask me if I want to join and be a member and write over upcoming music. It was a good feeling, all of your dreams come true, you're going off on a tour, you releasing albums, you touring the world, it’s fantastic, so long may it continue. You said many-many things but you are doing in your time. How your family can appreciate all of those things? I'm a very busy man. Very busy but I'm lucky that I live really close to my family, and so I see them as much as I can. Being a guitar teacher and a musician is very unsociable, but I always make time on weekends or whenever possible to see my family. If I have free time, I’m trying to see them as much as I can and they understand, and they're all very supportive. How did you get interested in playing guitar? Good question. There is something about the guitar I gravitate towards. Even my grandparents would tell me when I was a baby, every time music like a guitar being played on the radio or on our stereo system, old Buddy Holly records or Elvis records, I almost hurl up when the guitar solo happened, and I just kept asking, what’s that, what’s that, what’s that? So I've always like been drawn to guitar based music. When I got a little older, I got really into both like Queen and Thin Lizzy, and I started again into heavier stuffs like Metallica. When I saw some Metallica on MTV that was like wow…that looks cool. That was first time I saw somebody playing guitar. I heard a lot of guitar, but first time to saw someone, and it was looking really cool, and then I was bugging my mum and dad for a guitar for years after that, and I finally got one, so I started playing guitar when I was eleven and I've been addicted to it ever since, I love it, I still love it as much as I first started. You listen many different genres like from Beatles to Metallica, and I think Cradle of Filth is one of the end members. How they are coming together to you? It is completely different, but I'm just excited by different styles of music, and I get bored very easily if I'm playing the same thing. I'm on the road with Cradle of Filth and I love so much playing in this band, and what I'm listening to on my iPod is completely different. I don't really tend to listen too much metal when I'm on tour with Cradle of Filth, where there are these long shows with heavy metal music. When I'm back home playing guitar for musical theatre productions, I'm listening to heavy metal. It all comes together I think. If you're into lots of different styles of music, you can see how they're all connected, and at the end of the day we're got only the same twelve notes. Sometimes you can hear little bits like the Beatles in say…in a films score, you can hear little bits of Chic in Megadeth tune, and weird it does sound. There are similar techniques I use from guitar playing point of view. I think all the different music styles can help you to look around the more are going to different styles from beat to my metal playing, so all connected I think. You are using PRS guitars – why? Because they're fantastic guitars! I first became aware of PRS guitar because I was into the Les Paul style stuff. I love the stratocasters and I love Les Pauls. But when I was about sixteen I was a really great fan of Disturbed, and at that time, they were using PRS, and also a lot of my guitar heroes at that time we're switching to PRS and I said right, finally I got enough money to buy a Les Paul, and finally, I didn't like it. I tried a few Les Pauls, and I said I cannot go on with this, and the guys were shocked upon. ‘Here is the PRS, have your hard ever?’ And I said yeah, few of my favourite bands started to use them, and I tried a couple of PRS’s and I fell in love with them. And I've been using them ever since, so since I was sixteen, which is half my life now. I think my style has adapted to PRS guitars, I still love them and I make fantastic products and now I honestly wouldn't use them if I didn't think so. I've been offered by a lot of guitar companies to use their products and all respect to them, I do like them, but they never feel as nice as my PRS’s. For you the solos are the most important, or the brutal riffs, or what is your focus, what do you like in your guitar music? Oh a little bit of everything. Obviously it depends what kind of music it is, but in Cradle’s music it's all about the atmosphere to me. I’m a big fan of rhythm guitar, I love soloing, and I think that’s obvious in the style of music I like. I like when the champion soloist gets by chance to put their personality on record, especially that’s why I love jazz so much. I just think especially in metal music, you can be the best soloist of the world, but if the song and the riffs and the rhythms are not there, there's no point to put a solo on it. It’s like with Cradle, we never put a solo on it unless we think it's needed, and usually it's Dani’s suggestions to put solo in. When I do the demos for the albums, there are very rarely guitar solos on my songs, it’s Dani who goes on let’s put a guitar solo. So I’m more about the atmosphere, the vibration, and the riffs than the soloing. If the solo can add to the song that’s the whole point, I can’t see the point when the solo just for sake of putting a solo on it. Who is responsible for the music, how you are putting songs and albums together? It’s very equal I would say. Usually we start to write an album when we finish a tour, and we know we’ll be doing an album. And there being me, Daniel the bass player, Ashok the other guitar player, and Martin our drummer, we kind of write everything by ourselves. We write whole songs, so I write a kind of guitar parts and then send my guitar parts to Martin who will put some programmed drums down, and he is also a keyboard player, so he comes up with the guitar parts and the orchestration, and then Daniel gets given, right, what do you think, and what do you think, what should we change, so we kind of arrange everything together. And with the other guys, they kind of work on their own songs and then when they feel it's musically how they want it, then we all get to listen to it, arrange as band together then, and once we're happy with the music, we give everything to Dani, And Dani then hides in his caves somewhere and just come up with the lyrics and melodies. It tends to work really well and relatively quickly, like to get a song idea together it's relatively quick, but the arranging side and things, we spend a long time looking at every little note to make sure everything is right. The same when we play live, we are going over things every day trying ‘right, how to make this tighter, how to make this better, should we include a new song’, going over parts, so we're very much into it, into the details of the music to try to make it sound as good as possible. Regarding guitar playing, do you need to practice or warm up before the gigs? Sometimes it's not possible just because it's so hectic. Just because the travel and interviews and things, sometimes when I’m on a tour, I don’t play as much guitar as I like, but then some days, there is loads of free time and I grab the guitar and start writing riffs or I just practice. Play things what’s not very metal just to keep my fingers getting, so I try to practice as much as I can, as much as possible. I'm one of the guys when I’m at home I’ll be watching films with a guitar in my hand going over exercises and just making sure my fingers work. What about the way forward personally for you and what about the plans with Cradle of Filth? Well we're going to be on tour until May 2018 when we finish in Australia and then we'll be doing a few festival shows and after that we start writing the next album. It's a long process from starting to write album to when it’s finally released, so we'll probably start...probably towards end of May – early June, and probably start writing while we are playing few festivals in summer. Now you are 32 years old and my question is then how can you see yourself in 2049 when you will be double age? Oh my! Well, hopefully my mortgage will be paid! It should be! I don't know! I would still like to think I'm in music, because, you know, honestly, I struggled to do anything else, music is my thing, it's my passion, it's my hobby, it's my job. And I'm still a passionate about it, and could be more passionate about it because of this wonderful life I get, playing guitar for people, so I hope it continues. But don't know what kind of music I'll be making because, like I said before, I get bored of doing one thing over and over so I'll be doing probably different things. Who knows if Cradle will still be going at that point, I don’t know. Who knows to have some kind of extreme metal bands going about that age? I don’t know, I just take it as it comes and will be happy to keep playing guitar, that makes me the happiest. So I hope I'm still able to play physically, able to play mentally, so that's what I see for the future. Do you have any musical plans what you were unable to make real? Oh, I don’t know, it’s a hard one! Obviously there are always bands I would love to play guitar for, but obviously it’s just impossible. I'll never be able to play for like Metallica or Queen or anything like that. Even if I got to the jam with those guys, oh, that would be a dream comes true! I like being out of my comfort zone, so maybe, I don’t know, I've always wanted to do a rockabilly band or a jazz trio, something like that. Just something that is for the complete opposite, because I have done quite few different bands. I wanted to be in a metal band, well, and obviously Cradle of Filth is a very metal band. I don't feel I need to do the metal thing so much, I got that with Cradle, so why would I form then another metal band to do the same thing? So I should like to do it as much as possible and I will always want to play in the West End as well, playing in a musical theatre of West End. I do lots of musical theatre but neither West End nor Broadway, so that would be a dream of mine as well. I have got few friends of mine that do that and I would love to be able to do that as well, so I just want to do as much as possible, as many areas as possible. When I'm on my deathbed, I think I wonder if I could have done that, so I want to try to do as much as possible. There was some explosion here in May in Manchester, not so far from this place. What do you think about this one, what happened there? It goes without saying that it's an absolute tragedy. As a guitar teacher I teach a lot of little kids who love Ariana Grande’s music, who probably went to the show, who were out on the shows on her tour. I just think what was somebody be thinking to go to the arena full of kids? Some kids participated their first ever show! That's a safe place, you go to a gig to feel safe, and this big musical family looks out for each other, it's very sociable, everyone looks out for each other. And I just think it's actually a shame that their first experience of a musical concert is tarnished forever. They're probably not wanted to go to another gig again. Regardless whoever was plying, you go there to feel safe, and I think that was the most upsetting thing for me, nobody's safe and nowhere is safe. When a venue like that had such tight security, still happened, so all we can do is go out, live our lives like we not scared and just go out and carry on. That’s all we can do, otherwise we would never leave the house! That’s it, we have to carry on, see the positives in everything, and see the positive in life and love each other and respect each other and everyone's differences. I don't know, maybe I sound like a real hippy about, but I just don’t get why some people do that. I really don't know about what religion, race, whatever beliefs, what can bring somebody to think that's acceptable. I've no idea, it baffles me. But I feel we never know answers unfortunately. Thank you very much! WEBhttp://www.cradleoffilth.com/

OVER THE VOIDS… – Over the Voids

v, 11/12/2017 - 07:37

Kiadó: Nordvis Produktion Weboldal: @ Facebook Kiadás éve: 2017 Stílus: Black Metal   (scroll down for English Version)     A lengyel metál világszínvonalú, valószínűleg minden rajongó ismer legalább egy lengyelországi bandát, főként az extrém vonalról - Behemoth, Hate, Vader... Ezért sem vonakodok, ha ezen ország szülöttjéről kell kritikát írnom. Ez állt fenn az Over the Voids nevű egyfős black metál banda (beugrik egy legenda? :) ), és saját névre keresztelt albuma esetében is. Nem jellemző, hogy az első dal a legepikusabb darab az albumon. A Battle of Heaven viszont több, mint 13 perces játékidejével rendkívül nagyratörő. Minden egyes másodperc remek. Őrült dobjáték, bestiális riffek és dallamos részek sötét hangulattal – háborús érzetet kelt, arra pedig lehet fogadni, ki kerül ki győztesként. A végén pedig ajándékként kapunk egy nyugodtabb passzust is. Tökéletes ötlet egy remekmű lezárására. A második szám, a Ghosts Lay Eggs színtiszta black metállal folytatja a sort, melyet dallamos gitárjáték tesz kerekké. Ez a dal inkább homlokegyenes audio támadás, mint eposz a maga hat percével. A Prophet of the Winter fülbemászó dallamával szintén egy gyors és célratörő darab. Újfent megjelennek a szám közepén és végén az akusztikus részek – újabb remek ötlet a black metál zene gazdagítására. Az utolsó dal, Never Again Will They Hunger rögtön a kedvencem lett, főként a tiszta ének rész miatt, ami túlvilágról érkező zeneként hat, a track második fele pedig jéghideg, nyers, hangulatos mestermű. Az Over the Voids négy, nagyon erős dalt vonultat fel, tele nagyszerű ötletekkel. Éppúgy imádom a black metált, mint amikor új elemekkel egészítik ki azt, magasabb szintre emelve a zenét. Ezalatt az akusztikus részeket értem, melyek remekül illenek a lemez hideg és sötét hangulatához. Ahogy korábban a nyugalom és melankólia… hagyd, hogy megtöltsön. Hiányérzetünk viszont nem lesz, kapunk színtiszta black metál gitárriffeket és dallamos részeket is. A korábban említett hangulat is hatalmas pozitívuma az anyagnak. A félelem és magány érzése túlbonyolított kompozíciók nélkül tör elő, csupán black metálos gitár és dobok által… Nagyra értékeltem a vokált és a szövegeket is. Jó néha úgy hallgatni black metált, hogy nem említik Sátánt 666-szor :) . De viccet félretéve, a szövegek angolul vannak, és (nagy valószínűséggel) a banda filozófiáját közvetítik. Az Over the Voids formájában egy újabb remek hangulatú black metál albumhoz van szerencsénk. Metal music from Poland is world phenomenon, and probably everyone knows some bands from those lands, mainly extreme ones - Behemoth, Hate, Vader... So, if there’s a possibility to review a group from this country, I take it without any doubts. This was also the case with the one-man black metal band (sound similar to a legend? :) ) Over the Voids with its self-titled album. It might not be a common thing that the first song is the most epic piece on the whole album. But Battle of Heaven – lasting over 13 minutes – is really ambitious. Every single second transformed into great music. Crazy drums, bestial riffs and also some melodic parts together with dark atmosphere create the notion that we are in war; we can try to guess who will win. And as a gift, a bit of calm acoustic passage at the end. Perfect idea how to end this masterpiece. Ghosts Lay Eggs- song no. 2 then continues with pure black metal, complemented with some melodic guitars. This tune is more of a straight attack on our ears (something about 6 minutes) than some epos, though. Prophet of the Winter with its catchy melody is also a faster and straightforward one. And again, it contains some acoustic passages in the middle and at the end- another great idea how to enrich black metal music. The last song, Never Again Will They Hunger became my love immediately, mainly the part with clean vocals, which sounds to me like a voice from another world, and the second half of this tune is cold, raw, atmospheric ingenuity. Over the Voids contains four really strong songs, which are full of great ideas. I love black metal, and I love when musicians put in some new elements and find a way to raise music to a higher level. In this case I’m talking about acoustic parts, which really fit into the cold and dark atmosphere of this CD. Like calmness and melancholy before... fill yourself. But don′t be afraid, you will also enjoy some pure black metal guitars - riffs together with melodic parts. I have mentioned the atmosphere, which is the next big positive of Over the Voids. Feelings such as fear, solitude were created without complicated arrangements, only by black metal music- guitars, drums... I also appreciate the vocals and lyrics. It is nice to hear black metal without mentioning Satan 666 times :) . But jokes aside, all of the lyrics are in English about the philosophy of the band (or so I suppose). So, Over the Voids prepares for us great atmospheric black metal album. SAMPLE: YouTube link Tracklist: 1. Battle of Heaven 2. Ghosts lay eggs 3. Prophet of the winter 4. Never again will they hunger Pontszám: 9.5

Hellhammer Fest Winter Edition Magyarországon!

v, 11/12/2017 - 07:30
Az immár hatodik éve folyamatosan növekedő Hellhammer fesztivál a metal olyan, sötét irányzatait fogja össze, mint a black metal, az avantgárd metal vagy épp a poszt-metal, hogy csak párat említsünk. Az idei téli felvonás a korábbi régiós keretből kilépve már nem csak Csehországban, Ausztriában és Szlovákiában kerül megrendezésre, hanem Magyarországon is! A fesztivál idei fő fellépői az egyedi poszt-black metalban utazó osztrák Harakiri For The Sky, Szibéria szimfonikus black metal harcosai, a Welicoruss és a kitűnő brit avantgárd black metalos Lychgate! A koncerteket magyar csapatok nyitják, felvillantva a hazai színtér egy-egy nagyszerű szegletét. Ne hagyjátok ki a tél legsötétebb black metal bulijait! December 5., Budapest – Dürer Kert: https://www.facebook.com/events/810101922494862/ December 7., Győr – Dongó Club (a Harakiri for the Sky nélkül): https://www.facebook.com/events/104301316988946/ Jegyelővétel: http://hellblast-store.com/hellhammerfestival2017winter/ HARAKIRI FOR THE SKY [AT, post black metal] A Harakiri For The Sky 2011-ben Bécsben, Ausztriában azzal a céllal alakult, hogy a melankólia és agresszió, az őrültség és a mondanivaló kettősségeit egyedi módon ötvözzék változatos stílusban, mely összeköti a black metalt az atmoszferikus poszt-rockkal. A zenekar eredetileg az egykori Bifröst-tag M.S. stúdióprojektjeként indult, akihez hamarosan csatlakozott J.J. mint énekes-dalszövegíró, mára azonban egy teljes koncertzenekar felsorakozott melléjük. E felállásban négy sikeres, összesen több mint 20 országot érintő Európa-turnén vannak túl olyan nevekkel, mint az A Forest of Stars, a Der Weg Einer Freiheit vagy épp az Agrypnie. Jelenleg épp új opuszuk, a III: Trauma kiadása előtt állnak. Decemberben e friss, változékony, mégis szépséges művel kelnek útra: masszív hangviharokra és letisztult érzelmekre számíthatunk! ZENE: https://www.youtube.com/watch?v=9MolAvqXbzU KLIP: https://www.youtube.com/watch?v=gV7qEv06DkU  WELICORUSS [RU, symphonic black metal] Szibéria legfagyosabb mélyében született szimfonikus black metallal érkezik hozzánk ismét a Welicoruss. 2 évvel ezelőtt érkeztek Európába szülőföldjükről és azóta a kontinens legnagyobb fesztiváljain is felléptek a francia Hellfesttől a német Wave Gotik Treffenen és Ragnarök Festivalon át a szerb Exit Open Airig és a cseh Made Of Metalig. Eddig összesen több mint 280 koncertet adtak Európában. Színpadi műsoruk és megjelenésük abszolút lenyűgöző – koncertjükön mi is szinte elrepülünk Szibéria jeges szívébe. ZENE: https://soundcloud.com/welicoruss/az-esm-album-preview-2015 KLIP: https://www.youtube.com/watch?v=9PM4ozNKVOg LYCHGATE [UK, avant-garde black metal] A Lychgate zenéjét a változatos gitártémák, oktávváltások és harmóniák jellemzik, melyek orgonajátékkal összeolvadva igazán egyedi színt képviselnek. A tempó-, ütem- és dinamikaváltásokban gazdag szerzemények néha egyenesen elárasztanak minket, a zene atmoszférája pedig a hangulatok széles skáláján mozog a szelídtől és megfontolttól a borongósig és agresszívig. Zenéjük avantgárd felhangja erősen elkülöníti a bandát az átlagtól. A több projektből (Esoteric, The One, Macabre Omen, Acherontas, Lunar Aurora, Omega Centauri) ismert tagokból álló csapat 2015-ben második lemezével már bizonyított az európai színpadokon.  ZENE: https://www.youtube.com/watch?v=5cCAU-PakSo KLIP: https://www.youtube.com/watch?v=-m_uyyRTVow A rendezvények házigazdája a Hellblast Promotion, budapesti partnere az Old Buso Productions, győri partnere OLi! Management.

Jinjer – Turnévideo érkezett; november 30-án Budapesten a Leander Kills társaságában!

cs, 11/09/2017 - 20:06
Az utóbbi hetekben az Arch Enemyvel turnézott Ukrajna egyik legígéretesebb modern extrém metal bandája, a Tatiana Shmaylyuk énekesnő vezette Jinjer, november 30-án pedig eljönnek Budapestre, hogy egy különleges közös koncertet adjanak a Leander Kills zenekarral a Barba Negrában. A bulin fellép a kecskeméti Nova Prospect is, valamint a budapesti Harmed. A Jinjer soron következő turnéjának beharangozó kisfilmje az alábbi linken érhető el: www.facebook.com/JinjerOfficial/videos/1706417359383130/ Facebook esemény: www.facebook.com/events/1254242874682093/ ➽ 2017. november 30. csütörtök ➽ JINJER - LEANDER KILLS co-headliner show ➽ HELYSZÍN // VENUE Barba Negra Music Club Budapest - Prielle Kornélia utca 4. ➽ MENETREND // RUNNING ORDER 18.30 KAPUNYITÁS 18:45 Harmed 19:30 Nova Prospect 20:30 Leander Kills 22:00 Jinjer ➽  JEGYLINK: musicclub.barbanegra.hu/leander_kills-jinjer_20171130 ➽ LINKEK: www.facebook.com/JinjerOfficial/ www.facebook.com/leanderkills/

ENTRENCH – Through The Walls Of Flesh

cs, 11/09/2017 - 08:39

Kiadó: I Hate Weboldal: facebook.com/entrench Kiadás éve: 2017 Stílus: Thrash Metal Brief Sum: It's not the unmissable record of an extraordinary band, there are plenty of similar and better pieces out there. What the trio accomplishes though is paying respect to the Gods of raw and uncompromising musical massacre.   Idén nyáron jelent meg az „óc-szkul” thrash-ben utazó svéd banda harmadik sorlemeze. A Violent Creation album nem volt ismeretlen számomra, így szívesen vállaltam a friss anyag beható tanulmányozását. Újra belemerültem a nyolcvanas évek közepét idéző zabolátlan, nyers mészárlásba. Abba most nem akarok belemenni, hogy név szerint kiktől merítenek, kiknek a munkásságából táplálkoznak a trió tagjai. Ha valaki veszi a fáradtságot, hogy belehallgasson a lemezbe és már élt a hőskorban, az úgy is fel fog emlegeti néhány klasszikus nevet. De senkit sem akarok eltántorítani a Through The Walls Of Flesh tesztelésétől, nincs szó másolásról, vannak itt saját kútfőből született ötletek, megoldások szépszerével. Ahogy az album indul, kifejezetten csalóka, szó szerint csak vihar előtti csendet képviselik a kezdő akkordok. Hosszas (kifejezetten ötletes, változatos) instrumentális rész után mutatja meg igazi arcát az alkotáscsokor. Fredrik Pellbink száraz, nyers hangja kissé jellegtelen, de jól illeszkedik a zenéhez. Időnként (na, tessék mégis leírok egy nevet) a fiatal Petrozzát idézi. A koszos, nyers hangzás nekem kifejezetten tetszett, bár gondolom, aki a „múltban él” az nem fog steril, agyon elektronikázott, effektezett anyaggal előállni. Az előző lemezük nekem kicsit könnyebben befogadható volt, hamarabb „megadta magát”. Lehet, inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy emlékezetesebb volt az az alkotás. Persze biztos sokaknak ez nem erény, én nem bánom, ha nem kell szénné hallgatni egy albumot, hogy elismerően tudjak nyilatkozni róla. Maradjunk annyiban, hogy nem egy megkerülhetetlen zenekar, kihagyhatatlan lemezéről van szó, ilyenek és jobbak is szép számmal vannak. De amit a trió véghezvisz, az tiszteltadás a pőre, nyers, kompromisszum mentes zenei mészárlás Istenei előtt. SAMPLE: YouTube link Tracklist: 1. The Coming Storm / Dawn of War 2. Enter the Fray 3. Iron Coffin 4. Dead End 5. The Warmonger Sacrament 6. White Light Precedes Black Rain 7. Fragments / Shadow of Death Pontszám: 7.5

Cradle of Filth, Savage Messiah – Koncertbeszámoló

cs, 11/09/2017 - 07:55

2017. november 2. @ Anglia - Manchester, Academy Múlt héten Cradle of Filth-koncert volt Manchesterben. Izgatottan vártam ezt az eseményt, mert pár hónappal ezelőtt jelent meg a zenekar legutolsó albuma, ami minden várakozáson felül érdekesnek és izgalmasnak bizonyult, úgyhogy innentől adott volt a feladat. Manchester felé vettem az irányt hogy meghallgassam, mit is játszik nekünk aznap a Cradle of Filth. Izgatottan vártam ezt a fellépést, hiszen a legutolsó album egészen kiugróan jól sikerült – gondoltam, hogy erről sokat fognak játszani a fiúk. Abban is bíztam, hogy a múltkori csorbát sikerül valahogy kiköszörülni,  amikor a hangzás valami egészen rettenetes volt. Az aznap esti feladatok között a koncert dokumentálása, természetesen fotózás, és egy interjú is szerepelt Richard Shaw-val. Az interjút 18:20-ra beszéltük le, így indokoltnak tűnt a délután négyes indulás, elvégre nyolcvan mérföldnyi – azaz százhúsz kilométernyi – távot kell brit autópályán megtenni. Elsőre azt hittem, hogy kicsit  túl becsültem az odaútra szánt időt, ám amikor Manchester külvárosában, a dugó kellős közepéről kellett a turnémenedzser feltelefonálnom, hogy ’barátom, sajnos késni fogok a megbeszélt interjúról’,  akkor azért elgondolkodtam azon, hogy százhúsz kilométer megtételére vajon mennyi időt is kellene szánni. A gyenge kezdést követően minden meglehetősen flottul ment:  a bejáratnál a fotó- és sajtójegyet azonnal fel tudtam venni, a turnémenedzsert első hívásra utol tudtam érni, úgyhogy panaszra semmi okom nem lehet. Mivel aznap estére összesen két zenekar volt a repertoáron – név szerint a Savage Messiah és a Cradle of Filth –, nem igazán értettem, hogy hogyan is fog a program összeállni. Általában a Manchester Academy-n este hétkor kezdenek a fellépők, a záróra este tizenegy órakor van, és ez a négy óra a két zenekarra valahogy soknak tűnt. Igazam is lett, az első zenekar nyolckor kezdett,  negyven percük volt összesen, és este kilenctől bő másfél órán keresztül tolta a Cradle of Filth egy rövidebb szünettel. Miután lement a Richard Shaw-val megbeszélt interjú, gyorsan tettem egy kört a Manchester Academy kocsmájában. Sajnálatos módon búzasör nem állt rendelkezésre, viszont legnagyobb meglepetésemre az aberdeeni Brewdog sörfőzde Punk IPA sörébe futottam bele,  amit sajnálatos módon nem lehetett otthagyni. Leülni nem akartam, ültem eleget a kocsiban, úgyhogy elkezdtem fel-alá sétálni a kocsma területén. Nem tudom, mekkora meglepetés, de a Cradle of Filth tagjaival természetesen már ott is sikerült összefutni: a cseh Marek Šmerda ott üldögélt és beszélgetett egy nő ismerősével. Este nyolcig meglehetősen sok időm volt, addig próbáltam a backstage környékén lézengeni. Igazából én Danit szerettem volna interjúzni, de ő nem volt elérhető aznap este, viszont láttam, hogy ki-be mászkál a backstage-ből – gondoltam, hogy egyetlen kérdésre már csak el fogom tudni kapni. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi is történt a Nymphetamine kiadása környékén – véleményem szerint a nagyon jó, lassacskán húsz éves Cradle of Filth albumok minőségében hirtelen robbanásszerű változás következett be, és a Nymphetamine környékén megjelent albumok, legalábbis szerintem,  meglehetősen nehezen hallgathatók. Igazából ekkortájt úgy voltam vele, hogy kész, vége, ennek a zenekarnak hallgatható albuma immár nem lesz. A Cradle of Filth  minden várakozásommal ellentétben annyira összelapátolta magát, hogy azóta egyre jobb és jobb albumokat adnak ki, különösen úgy, hogy az egész zenekar egy átjáróház, ahol szerintem az egy darab Dani Filth-en kívül nincs olyan ember, aki kettőnél több albumon játszott volna. Az első zenekar aznap este a Savage Messiah volt – férfiasan bevallom, hogy nem hallottam róluk.  Sajnos még mindig megvan az az évtizedekkel ezelőtt felvett rossz mentalitásom, hogy az előzenekarokat valahogy hozzáadott szükséges rossznak  élem meg, így pusztán túlélni akarom őket, és a főzenekarra koncentrálok. Ez a filozófia többször nagyon csúnyán megbukott, ugyanis nem egy olyan eset volt, amikor az előzenekar simán, pillarebbenés nélkül lejátszotta a főzenekart – egy teljesen állatorvosi példa lesz a Cradle of Filth  két évvel ezelőtti fellépése, amikor a Ne Obliviscaris volt az előzenekar, és tulajdonképpen a Ne Obliviscaris után haza lehetett volna – és haza is kellett volna – menni. A Savage Messiah a klasszikus fehér sportcipős - fekete farmernadrágos - bőrdzsekis heavy metal-t tolta nagyjából a korai Metallica - korai Iron Maiden - korai Sepultura stílusában.  Én teljesen biztos voltam abban, hogy ebben a műfajban harminc éve nem lehet semmilyen új és érdekes dolgot összehozni: itt már mindenki elmondott mindent, és mindenki, aki ezzel a műfajjal próbálkozik, pontosan ugyanazokat a kliséket ismételgeti.  Ezzel együtt örömmel jelentem, hogy tévedtem: a Savage Messiah a maga stílusában ebben a szerintem teljesen kihalásra ítélt stílusban nagyon-nagyon jó volt, a srácok őszintén, tiszta erővel tolták a koncertet, lehetett látni hogy élvezik amit csinálnak, és ha a lelkesedés meg az odaadás pontozható lenne, akkor maximális pontszámot adnék nekik. A technikai dolgokat tekintve sem lehet panaszkodni: gyönyörű szép szólók – mindkét gitáros szólózott –, gyors, emészthető, fantáziadús dallamok, úgyhogy a negyven perc után már határozottan sajnáltam, hogy nem játszanak még – mondom mindezt úgy, hogy ez a stílusú power metal - korai heavy metal meglehetősen távol áll tőlem. A Savage Messiah összesen nyolc számnyi idő jutott: három dalt játszottak a legutolsó albumról, a ‘Hand of Faith’-ről, a többit pedig a maradék albumokról: Blood Red Road, Solar Corona, Scavengers of Mercy, Lay Down Your Arms, Eat Your Heart Out, Hands of Fate, Minority of One és Wing and a Prayer. Amint a Savage Messiah végzett,  gyors pakolás vette kezdetét: a színpadra mindkét zenekar cuccai fel voltak rakva, úgyhogy szerelni nem nagyon kellett, csak a Savage Messiah cuccait dobálták le viszonylag gyorsan, és húsz perc múlva már kezdhetett is a Cradle of Filth. A lepakolás elsőre meglehetősen gördülékenyen ment, másodjára már kevésbé. Mint kiderült, a Savage Messiah részint a saját cuccait használta, részint pedig a helytől kért kölcsön kábeleket, mikrofonokat és mikrofonállványokat. Gondolom nem kell külön mondanom, hogy a hozott cuccok és a kölcsönzött cuccok szépen összekeveredtek, úgyhogy a lepakolás második felében hirtelen leltározás, guberálás, keresgélés és matatás vette kezdetét. De ettől függetlenül nagyon gyorsan kipakoltak mindent a koncertterem mögötti folyosóra, és kezdhetett is a Cradle of Filth. Az első és legfontosabb dolog, amit el kell hogy mondjak, az a hang tisztasága volt: ugyan a színpad előtt, a fotósoknak fenntartott árokban torz volt minden, de fotózás után hátramentem a stúdiópulthoz, ahonnan kristálytisztán lehetett hallani a zenét. Legnagyobb meglepetésemre nem volt irgalmatlanul hangos a koncert: sajnos nagyon sok esetben az a tapasztalat, hogy a keverést – egészen pontosan a keverés minőségét – inkább hangerővel próbálják pótolni, ám itt tisztán lehetett hallani mindkét gitárt, a basszusgitár sem egy zúgó massza volt, hanem tisztán szólt, a dobok nem voltak túl hangosak, és az ének sem nyomta el az összes maradék szólamot. Persze lettek volna még ötleteim, én a pergőt egy kicsit le-, a gitárok hangerejét meg kicsit feltekertem volna, de ez már igazából csak hiszti és picsogás. Szóval nagyon szépen és tisztán szól a Cradle of Filth, úgyhogy nem volt semmi akadálya a zenei élmény befogadásának. Én azt hittem, hogy ez teljesen lemezbemutató koncert lesz, de tévedtem: összesen három dalt játszottak a szeptemberben megjelent Cryptoriana albumról, legnagyobb meglepetésemre kettőt a Nymphetamine-ról, és a bő másfél órás program összes fennmaradó dala pedig a maradék albumokról szólt, gyakorlatilag minden albumról egyet-egyet válogatva. Legnagyobb örömömre két kedvencet is játszottak a Cryptoriana-ról (Achingly Beautiful és a You Will Know the Lion by His Claw), és igazából ha a Wester Vespertine is elhangzott volna, akkor még boldogabb lennék, de tulajdonképpen az már annyira tökéletes lenne, hogy az már túlzás.   Annyit sikeresen megértettem a Richard Shaw-val készült interjú során, hogy a Cradle of Filth egy zenei jellegű vállalkozás: Dani a főnök és az alkalmazottak kábé havi fix bérért állnak mellette-mögötte a színpadon, és adják a kísérletet ahhoz, hogy a vállalkozás mint olyan működhessen – meg kell hogy mondjam, hogy ez meglehetősen professzionálisan sikerült is. A Cradle of Filth dalai amúgy sem túl lassúak, de ezeket még sikerült picit felpörgetni. A két gitáros nagyon profin, nagyon összehangoltan játszott, hibázásnak, elbizonytalanodásnak jelét nem lehetett látni. A dobos Martin bent ült a dobfelszerelése mögött a kis műanyag kalitkában, és lehajtott fejjel mint egy gép adta a ritmust másfél órán keresztül.  A billentyűkért és a női vokál ért felelős Lindsay Schoolcraft játéknál sajnos nem lehetett eldönteni, hogy mi eredeti és mi megy sampler-ről: én olyan fele-fele arányra tudnék tippelni.   Az utolsó két számnál valami nem egészen stimmelt:  valószínűleg a női énekhang, vagy legalábbis valami fals volt, én úgy hallottam, mintha Lindsay hamisan énekelt volna. Ez a kijelentés persze erősen fenntartásokkal kezelendő: egyrészt olyan botfülem van, hogy szőlőkarónak lehetne használni, másrészt viszont a hölgy képzett énekes, aki énekhangjából és zenei tudásában él szerintem kábé egy évtizede. Dani, aki immáron huszonhét éve a zenekar motorja, megállíthatatlan és fáradhatatlan volt. Ez az alacsony, kopaszodó, kicsit pocakos figura egy élő energiabomba, jól láthatóan szétvetett az energia előadás közben. Teljesen megállíthatatlannak tűnt, és nagyon örültem, hogy tisztán hallottam az énekhangját, a sikoltásait, ugyanis az eddigi Cradle of Filth koncerteken egyáltalán nem voltam elégedett a hanggal. Fantasztikus amit csinál, és különösen az a hihetetlen, hogy bő huszonöt éve, megállás nélkül képes olyan zenét létrehozni, ami nem ismétli saját magát, nem fordul unalomba, minden egyes albummal tud valami újat mondani, első hallgatásra is érdekes, és nagyon-nagyon sokáig nem lehet letenni. Bő másfél órát játszott a Cradle of Filth, egy meglehetősen hosszú ráadással – mondhatjuk úgy is, hogy a koncert negyven százaléka maga a ráadás volt. Igazából a közösségről nem szóltam még: legnagyobb meglepetésemre a Manchester Academy-n bő fél ház volt, ami különösen annak a tükrében hihetetlen, hogy Apocalyptica-n egy tűt nem lehetett volna leejteni, Mayhem-en pedig mozdulni nem lehetett, annyian voltak. A hallgatóság valami ismeretlen okból az utolsó szám kellős közepén fogta magát és szépen elkezdett kifelé szállingózni. A Cradle of Filth-ék még javában búcsúzkodtak, amikor már a koncert helyiség gyakorlatilag tök üres volt. Indulás előtt még gyorsan lesétáltam a bejárathoz, hogy kezet ráznak a Savage Messiah zenekarral, ezek után gyorsan beugrottam a kocsiba és húzás haza. Sietni kellett, hogy még azelőtt hazaérjek, hogy elalszom. Jó volt a Cradle of Filth, nagyon jó, és az év felfedezettjei közé bekerült a Savage Messiah – hallgassátok őket, mert nagyon érdemes. Ezt játszotta nekünk a Cradle of Filth aznap este: Ave Satani (intro), Gilded Cunt, Beneath the Howling Stars, Blackest Magick in Practice, Heartbreak and Séance, Bathory Aria, Dusk and Her Embrace, Under Huntress Moon, You Will Know the Lion by His Claw, ráadás: A Bruise Upon the Silent Moon, The Promise of Fever, Achingly Beautiful, Nymphetamine (Fix), Her Ghost in the Fog, és Born in a Burial Gown.

Omnium Gatherum, Skálmöld és Satm1na jövő héten kedden a Dürer Kertben!

sze, 11/08/2017 - 20:32
Az izlandi viking / folk metal zenekar, a Skálmöld és a finn melodikus death brigád, az Omnium Gatherum közös turnéja jövő héten Budapestre érezik. Előbbi tavaly megjelent, Vögguvísur Yggdrasils című, utóbbi Grey Heavens-re keresztelt lemezét mutatja be. A körút speciális vendége a szintén finn Stam1na. Figyelem! Logisztikai okok miatt a rendezvény a Dürer Kert nagytermébe költözik. A korábban megváltott jegyek természetesen érvényesek. ❒ LINKEK: ►OMNIUM GATHERUM www.facebook.com/omniumgatherumband/ ►SKÁLMÖLD www.facebook.com/skalmold/ ►STAM1NA www.facebook.com/Stam1naOfficial/ ❒ JEGYEK / TICKETS: 3999 Ft ▲ 2017.11.13-ig 4999 Ft ▲ A koncert napján ❒  JEGYLINK: musicclub.barbanegra.hu/skalmold_omniumgatherum_20171114 ❒ A Hammer Concerts bemutatja: SKÁLMÖLD és OMNIUM GATHERUM közös turné speciális vendég: STAM1NA 2017.11.14. Budapest Dürer Kert - Nagyterem FACEBOOK ESEMÉNY: www.facebook.com/events/323396291409855/

AdryA – “When We Were One” (Official video)

sze, 11/08/2017 - 20:29
https://youtu.be/iEiU8PUhXkU A banda megalakulása 2013 tájt kezdett körvonalazódni, amikor is Adry (ének, dalszerzés) és Z (Földes Zoltán - dobok) egy közös ismerős révén cimborákká váltak. Hamar kiderült, hogy mindketten hasonló cipőben járnak a zenei útkeresés ösvényén: Adry a számítógépén és a fejében pihenő, kész dalok színpadra vitelét és teljes zenekar által való rögzítését szerette volna megvalósítani, Z pedig szívesen püfölte volna a bőröket egy dallamos, dinamikus zenét játszó frontcsajos produkcióban. Az egyik fő hiányzó láncszemre, egy igazi, vérbeli metal gitárosra szerencsére hamar sikerült rátalálni. Tom (Lippai Tamás) – aki a való életben hangszeres tanárként keresi kenyerét – korábban többek között az általa létrehozott Mindfields Factory névre hallgató progresszív metal csapatban csillogtatta meg remek dalszerzői- és előadóművészi képességeit. A ritmusszekció teljessé válásához viszont rögös út vezetett: a banda és a soraiban megfordult négy basszusgitáros útjai a legkülönfélébb okokból kifolyólag váltak szét. A megfelelő utód utáni folyamatos keresgélés nem kevés időt emésztett fel, több esetben a zenekar inaktivitását eredményezve. A csapat végül 2016 decemberében Hámori György személyében új bőgőst köszönthetett a fedélzeten, akinek megbízható hozzáállása és töretlen szorgalma visszaállította az időközben megingott stabilitást. A When We Were One című bemutatkozó dal már az új felállás megléte alatt íródott, és habár teljes egészében nem tükrözi az AdryA által képviselt – saját szavaikkal élve: "ExperiMetal" – stílusvilágot, a dallamcentrikusság és a dinamikus előadásmód már a jelen kompozícióban is fellelhető. Hamarosan megkezdődik az új dalok rögzítése, melyek stúdiófelvétel formájában előreláthatólag 2018 első felében latnak majd napvilágot. Facebook: https://www.facebook.com/adryamusic Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCP6hkpMoH6ui3WpBwU5ry-Q Bandcamp: https://adrya.bandcamp.com

Downfall Of Gaia és Hamferđ februárban Budapesten!

sze, 11/08/2017 - 20:22
Az epikus black metal és a dallamos crust egyvelegéből varázsoló német DOWNFALL OF GAIAismét Budapestre látogat, méghozzá a szépen mélyre hangolt doom banda, a Feröer szigeteki HAMFERРtársaságában. A buli a KVLT klubban lesz február 9-én. További fellépők és információk hamarosan! Downfall of Gaia "Atrophy" (LYRIC VIDEO): www.youtube.com/watch?v=sFVH1Jf7-m4 Hamferð - Deyðir varðar (live during the solar eclipse in The Faroe Islands, March 20th 2015): www.youtube.com/watch?v=feR12pQ8dXcHamferð második albuma 2018 elejére várható a Metal Blade gondozásában, a Downfall Of Gaia legutóbbi lemeze pedig a 2016-os Atrophy volt. ❒ A Hammer Concerts bemutatja: DOWNFALL OF GAIA HAMFERÐ 2018.02.09. Budapest - KVLT ❒ LINKEK: ►DOWNFALL OF GAIA www.facebook.com/DownfallofGaia/ ►HAMFERÐwww.facebook.com/Hamferd/ ►FACEBOOK ESEMÉNY: www.facebook.com/events/141419179838229 ❒ JEGYEK: 2999 Ft ▲ 2017.12.09-ig - kizárólag a ROCK1 online felületén! 3999 Ft ▲ Elővételben 4999 Ft ▲ A koncert napján és a helyszínen ❒ JEGYLINK: jegy.rock1.hu/downfall_of_gaia-kvlt_bp_20180209

Nadir – “The Debris Archipelago”

h, 11/06/2017 - 19:05
December 4-én fog megjelenni a Nadir új lemeze (The Sixth Extinction) a hazai NGC Prod. és a fehérorosz GrimmDistribution közös kiadásában. Étvágygerjesztőnek most itt egy újabb dal az albumról The Debris Archipelago címmel: https://youtu.be/mW7D3aqJFZ0

Imágó zenekar – Első videó

p, 11/03/2017 - 19:32
Idén, 2017 év elején hosszas tagkeresés után megszületett az Imágó zenekar. A csapatot Mazán Attila (Gyöngyvér), Zsoldos Ádám (Ex-Rejected), Baranya Márton (No More Gravity) és Sturcz Kristóf (Lifehack, Basket Case) alkotja. A dalok folyamatosan készülnek a próbaterem mélyén, de ezek közül egy már rögzítésre került és videó is készült hozzá. Aki szereti a dallamos és egyben zúzós, borongós hangulatú dalokat és szívesen veszi a magyarul megfogalmazott gondolatokat, az bátran kattintson a videóra. https://youtu.be/ug9Juxjx7bI

Hétvégi Desszert bulik / Tuber (gre) Unsane (usa)

p, 11/03/2017 - 19:30

November 3. Tuber (gr) @ Robot

20:00 kapunyitás 20:30 - 21:00 Marmunsk 21:20 Tuber (gr) Fb.: https://www.facebook.com/events/1946628048943114/ -------------------------------------------------------------- -------------------------------------------------------------- ELŐSZÖR BUDAPESTEN AZ UNSANE! November 4. UNSANE (usa) + Them Frequencies (bg) @ Dürer Kert

20:00 kapunyitás 21:00 Them Frequencies (bg) 22:00 Unsane (usa) Jegylink: https://tixa.hu/unsane_durerkert_desszertfeszt Fb.: https://www.facebook.com/events/1792960987662353/

Nocrul – “Eye Of Terror” – új album

p, 11/03/2017 - 19:25
Eye Of Terror címmel elkészült a Nocrul negyedik kiadványa, amelyen hét saját dal és egy feldolgozás kapott helyett. A Terror Szeme az őrület és a kétségbeesés birodalma, ahol a vérző égbolton az ősi csillagok többszínű lánggal égnek, és a Káosz Sötét Isteneinek szeszélyei uralkodnak. A gyengék és a bolondok szeretik azt hangoztatni, hogy az új lemez mennyivel jobb lett, mint az előző - ez a mi olvasatunkban a korábbi alkotások és a hallgatók arculköpését jelenti. Az Eye Of Terror pont olyan jó lett, mint bármelyik korábbi Nocrul lemez, ostoba ötletek és különbözni akarás helyett ismét erős, jó dalokkal. A legfőbb, de nem lényeges különbség, hogy hangulatilag és hangszerelésileg némileg tágabb tartományban dolgoztunk, mert a Káosz Istenei így kívánták tőlünk! Youtube-ra heti bontásban érkeznek a szöveges videók, az első dal már is tekinthető/hallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=uGwM1nAramg

End Of Paradise – A Kiválasztott – megjelent a székesfehérvári banda új lemeze

p, 11/03/2017 - 18:59
“A kiválasztott” címmel október 20-án megjelent a hagyományos metal vonalon mozgó székesfehérvári End Of Paradise új albuma. Ahogy a legutóbbi lemezük, a 2015-ös Hétköznapi túlélő, úgy az új anyag is a NAIL Records gondozásában látott napvilágot, ráadásul a HammerWorld Magazin novemberi számának előfizetői mellékletként jutnak majd hozzá. "Érettebb, komplexebb album lett ez, mint az előző, a Hétköznapi túlélő - mondta Tóth László gitáros az új lemezről. - Kilenc dal került fel rá, a dalírásban már aktívan részt vett Munkácsi Tamás gitárosunk, aki több mint két éve a zenekar állandó tagja. Az előző lemezünkön is ő jegyezte már a szólókat, akkor még, mint vendég. A felvételekre is több időnk volt, iszonyat munka volt vele, de nagyon büszkék vagyunk a végeredményre. Ismét volt vendégzenészünk, ezúttal kettő is: Lévai Sándor, a Noctis zenekar énekese vokálozott, a billentyűkön pedig egy nagyon kedves barátunk, Veres István közreműködött. Ezen a lemezen így a billentyű is teret kapott, az “Intro” és az “Elmúló” című számban hallhatjátok." END OF PARADISE - Árral szemben (szöveges videó): www.youtube.com/watch?v=WuXfTgUct3w A budapesti (ingyenes) lemezbemutató koncert a Big Bike Pub-ban lesz november 11-én, ahol a szintén új lemezén dolgozó Invader társaságában látható az End Of Paradise legénysége. Facebook esemény: www.facebook.com/events/126515411309051/ A Kiválasztott elérhető az alábbi digitális áruházakban: songwhip.com/album/end-of-paradise/a-kivalasztott End Of Paradise facebook oldal: www.facebook.com/endofparadise/ A zenekar weboldala: www.endofparadise.hu/ NAIL Records facebook oldal: www.facebook.com/NailRecordsHungary/

Oldalak

Rockhírock

  • 2017, november 2

    Brian Johnsont is lesújtotta Malcolm Young hétvégi halála. Az AC/DC volt frontembere nyilatkozatában megerősítette a tényt, amit sokan a mai napig nem tudnak: Malcolm volt a zenekar igazi agya.

  • 2017, november 1

    Se szeri, se száma a visszaemlékezéseknek, bejegyzéseknek, rövid, személyes mondatoknak Malcolm Young halála kapcsán. „Nagyon szomorú vagyok, hogy egy újabb barátom haláláról értesültem. Nagyon hiányzik majd”, tette közzé Ozzy Osbourne.

  • 2017, november 1

    Meghalt Malcolm Young rockzenész, gitáros, dalszövegíró, az AC/DC alapítótagja – tudatta a zenekar Facebook-oldalán. Ő volt az, aki testvérével, Angus Younggal 1973 novemberében létrehozta a legendás bandát, amelynek ritmusgitárosa, vokalistája és dalszerzője is volt

  • 2017, november 1

    Harmadszor esnek egymásnak gitáros sztárjaink

    Harmincegy esztendeje annak, hogy hat gitáros mérte össze tudását a Petőfi Csarnok színpadán. Az akkori frenetikus sikeren felbuzdulva Felkai Miklós másodszor is nekiveselkedett a csörtének, amelynek

  • 2017, november 1

    A legendás rádiósra emlékezünk. 

    November 13-án, 90 éves korában Münchenben elhunyt Ekecs Géza (1927–2017) , a Szabad Európa Rádió emblematikus szerkesztője, műsorvezetője, a Teenager Party Cseke Lászlója – tudta meg a nemzetikonyvtar.blog.hu Ekecs

Oldalak